Eger - napilap, 1936
1936-09-01 / 139. szám
Eger, XLV1L év/. 139 szám Ara 6 FILLER ♦ Kedd 4 Trianon 17, 1936 szeptember 1 ELŐFIZETÉSI DÍJ A fOSTAI SZÁLLÍTÁSUL EGY HÓNAPRAi 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ io Fillér. —egyes SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTA- TAKARÉ BPÉNZTÁRI □SEKKSZÁMLA 54.558. SZERKESZTŐSÉG t EGER, LÍCEUM, FÖLI> SZINT 3. SZÁM. - TÉLEFON: 11. KIADÓ« HIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYVNYOMDA. — TELEFON: 178. — GYÖNGYÖSI SZER- KESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : SZABÓ JÓZSEF, SZT. BERTALAN U. 1. TÉLEFON: 322. Eger közgyűlése felkérte vitéz Sublk Károly pápai prelátust, hogy mentse meg a várost a pétadó- emeléstől és tárgyaljon a MOKTÁR- ral a kölcsön törlesztésének enyhítéséről Eger, augusztus 31. Eger város képviselőtestülete szombaton tartotta augusztusi rendes közgyűlését a városháza negyterméban. A közgyűlésen a képviselő testület tagjai úgyszólván teljes számban megjelentek, mert az utóbbi évek leginkább égető kérdése került tárgyalásra: a 187 ezer dollá- roe Moktfir bölcsőn ügye, amelynek alakulása a legnagyobb megdöbbenést, sőt kétségbeesést váltotta ki a polgárság, különösen a háztulajdonosok köréből. Ismeretes, hogy a kölcsön rendezése a dolgok mai állása szerint egyedül a pótadő emelésével oldható meg, mert a g'pü- zemek jövedelme le van kötve egyezségilegaz Eger—Gyöngyös- vidéki Villamossági Rt. számára, ez Sramtartozás kifizetésére. Az üzemek szanálása 1940 ben fejeződik b?, de mi lesz eddig?! A Moktfir követelése szerint a tartozás törlesztését már most meg kell kezdeni, a kifizetőit a költségvetésben le kell fedezni, a költségvetés kiadási tételeinek emelése pedig nem történhetik meg a pótadő kulcsának felemelése nélkül. Bizonyos, hogy a pénzintézetnek igaza van, ha esedékes pénzéi követeli, de van a dolognak egy másik oldala is, amely az egri polgárság, különösen a háztulajdonosok végsőkig feszült helyzetére mutat rá a bankkövetelés rendezőnőnek említett megoldásával szemben. Mert igazuk vau azoknak is, akik azt mondják, bogy a pót- adónak a kölcsön törlesztése miatt történő felemelése méltány tálán, egyben veszedelmes is. MáltánylalaD, hogy az útépítésekre felvett kölcsönt egyedül a háztulajdonosok fizessék meg, mert hiszen a pótadő egyedül őket érinti, a város polgárságának lobbi része pedig, amely éppúgy élvezi a kölcsön felhasználásának előnyeit, ne járuljon hozzá a kölcsön toriéi z- léséhez. Ezért volna jobb megoldás a villanyüzfmek bevételéből való törlesztés, mert az üzemek előfizetői névsora a közönség legszélesebb rétegeit magában foglalja.Igy kevésbbé is volna érezhető a teher, mart többfelé osztanék meg. Da veszedelmes is a pótadő emelése, mert alkalmas erre, hogy a háztulajdonosokat a végső pusztulásba döntse és megadja a kegyelemdöfést az évek hosszú sora őta vergődő egri házvagyonnak. Az egrihéz- tulajdon terheit na már nem lehet fokozni. Először megterhelték azt a vízvezeték és csatornázás megépítésének költségei, azután külön e létesítmények házi berendezésének költségei, azután jöttek a nehéz gazdasági évek, a tisztviselői fíze- tésredukciők, az ipar és keres kedelem letörése; ez mind sújtja a ház ulajdont, amely a bérekkel kénytelen volt a legminimálisabb színvonalat elfoglalni, e- nélkül, hogy kötelezettségei csökkentek volna. Ma már ott tartunk, hogy at egri háztulajdonosok jelentékenyen összezsugo rodott jövedelmük 80—90 százalékát kénytelenek adó és üzemi tartozásként beszolgáltatni. Pénzügyi, sőt szinte fizikai lehetetlenség ezekre a terhekre újabbakat tenni, mert bekövetkezik a teljes összeroppanás. Ha ki is vetik a pőtadőt, nem lehet behajtani, mert nem lesz miből, kölcsönt már nem adnak a házra, a batáblázás is meddő, mert ma már nem eked okosan számitő ember, aki árverésen vagy magánkézből házat vásárolna Egerben. Eger háztulajdonosai ma már kétségbeesetten féltik a 10—20 százalékos tiszta jövedelmet, mert nagyrészük ebből él. Ebben a kérdésben megnyugtató, emberséges megoldást kell találni és erre a megoldásra kérte fel a város képviselőtestülete közvetítőül, teljes hatalmú megbízottul vitéz Subik Károly pápai prelátust, mint akinek egyénisége, tekintélye egye- dűl alkalmas arra, hogy a kölcsön rendezése ügyében eredményes tárgyalást folytasson és meggyőzze ez illetékes tényezőket az Egerben uralkodó állapotokról. Eger város szombati közgyű lését délután 4 órakor nyitotta meg nagy érdeklődés mellett Braun Károly polgármester. A tárgysorozatban először Frank Tivadar főjegyző ismertette a belügyminiszternek ez 1936. évi költségvetés jóváhagyására vonatkozó rendeletét. Részletesen baszámoltja különböző b váteli és kiadási tételeknél eszközöli változtatásokról, többek között megemlítette azt is, hogy a miniszter kívánja a bárom évvel ezelőtt államsegélyként bért 50 ezer és azóta két ízben kiutalt 20—20 ezer psDgő állami előleg visszafizetését a folyó év végéig. Javasolta, hogy a közgyűlés ennek a 90 ezer pangőnek a visszafizetésére bérjen haladékot. óriás Nándor dr. kérdést intézett a referenshez, hogy a miniszter az említett összegeket államsegélyként, vagy kölcsönként adta-e és mi történik ekkor, ha a város ezeket nem tudja visszafizetni. Frank Tivadar főjegyző kijelentette, hogy az 50 ezer pangót a város segélyként kérte és az összeg megjelölés nélkül érkezett, a kétszer 20 ezer pengő állami előlegként folyősíUatoti, arról tudta a város, hogy vissza kell fizetni. Egyébként, ha a miniszter nem ad haladékot, az előlegek visszafizetésére nem nyílik más mőd, mint a pótadő felemelése. Általános figyelem mellett került sor a Moktfir ügy tárgyalására. Az elnöklő polgármester javasolta, hogy az üggyel most ne foglalkozzék érdemben a közgyűlés, mert remény Yan arra, hegy további tárgyalások során enyhíteni lehet a takarékpénztár feltételeit. A Moktár ugyanis erre az évre 40 ezer pengő kifizetését, a következő években A város közönsége eggődö figyelemmel kíséri vitéz Subik Károly tárgyalásait és minden bizalma, reménysége abban ven, hogy sikerül-e a föltételek jelentékeny enyhítésére bírni a pénzintézetet és arra az időre halasztani a kölcsön törlesztését, amikor az a köztulajdon teljes pusztulása nélkül keresztülvihető. 150 ezer pengő tőke, plusz kamat kifizetését követeli. Ezt az összeget csak negyven százalékos pőtadőemaléseel lehet biztosítani. A negyven százalékos pőtadőt a költségvetésbe beállítani nem lehet a házvagyon teljes pusztulása nélkül, vagy ha beállítjuk, behajtani nem lehet. Éppen azért hívja fel a képviselőtestület vitéz Subik Károly pápai prelátus*, hogy súlyos szavával legyen szíves illetékes helyen eljárni a feltételek eny- bíiése érdekében és próbálja meg keresztülvinni, hogy a kölcsön törlesztését halassza el a Moktfir 1941 ig, a gépüzemek szanálásáig. Vitéz Subik Károly volt a kővetkező felszólaló. Kijelentette, hogy betegen is eljött a közgyűlésre, hogy a város iránti szereltéről tanúságot tegyen, vállalja a város megmentésének nehéz feladatát, egyben azonban rámutat bizonyos jelenségekre a város összhangja, békéje, fejlődése érdekében. Rá kell mutatnia elsősorban arra, hogy a közgyűlésen az utóbbi időben elnéptelenedtek az értelmiség padjai, sőt sokan azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy lemondanak tagságukról, mert a közgyűlésen nem az értelem, bánéin a hang lett úrrá. így történt mag, hogy a közgyűlés egyes tagjait, köztük őt is, letorkolták, még pedig anélkül, hogy az ellen az elnöklő polgár- mester védelmet nyújtott volna. Nem szabad különbséget tenni ember és ember között a születés és társadalmi elhelyezkedés tekintetében, de vannak tárgyalási szabályok ét elvek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez a hang, amely már a tekintélyeket ásta alá, az ominózus strandközgyűlésen kezdődött, amikor a konzervatív
