Eger - napilap, 1936
1936-05-23 / 82. szám
ÄRA 6 FILLÉR Eger, XLV11. év/. 82. szám ♦ Szombat ♦ Trianon 17, 1936 május 23. «LÖFIZETÉSI DtJ A FOST AI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPBA! 1 PENGŐ 60 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 50 FILLÉR. —EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 64.658. SZERKESZTŐSÉGI EGER, LÍCEUM, FÖLDSZINT 3. SZÁM. — TÉLEFON: 11. KIADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYVNYOMDA. — TELEFON: 175. — GYÖNGYÖSI SZER. KESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : SZABÖ JÓZSEF, SZT. BERTALAN U. 1. TÉLEFON: 322. A Magyar Külügyi Társaság matinéján a legérdekesebb külpolitikai kérdéseket világították meg az előadók Áldozócsütörtökön délelőtt 11 | órakor négy siker éa általános érdeklődés mellett zajlott le a városháza nagytermében a Gárdonyi Társaság rendezésében a Külügyi Társaság matinéja. A termet zsúfolásig megtöltötte a közönség, élén a vármegye és város egyházi, katonai ős polgári előkelőségeivel. A matinét Török Kálmán pápai prelátui, a Gárdonyi Társaság elnöke nyitotta meg, akadémikusán tiszta fogalmazásban szólva a külpolitika ideális céljáról és a Külügyi Társaság munkásságáról. A népek életében és egymáshoz való viszonyában — mondotta — éppen úgy érvényesülnie kell az összetartozás érzetének, mint ahogy annak érvényesülnie kell a társasélet szűkebb keretei között. Az összetartozásnak kétségkívül legértékesebb szálai a kulturáltság és az etikai emelkedettség. Ez a két tényező — általá nosságban szólva — a népek és nemzetek mai életében nem érvényeiül s ezért a kulturáltság és etika követelményeihez képest a nemzetek életében nemesebb evolúcióról nem is beszélhetünk. Ennek fő oka a nemzetközi életben bálványul megimádott individualizmus. Ennek a bálványnak oltárán sistergő parázslással gyűlnak lángra a gyűlöletnek és kapzsiságnak nemtelen szenvedélyei, emésztve, pusztítva mindazt, amit a jog, törvény és igazság szentnek és érinthetetlennek biztosít. Szomorú sorsunkban önvádat emelhetnénk magunk ellen, hogy a boldogabb időkben a nemzetközi életben nem szövögettük jólfelfogott biztonságunk és boldogulásunk érdekszálait. S mig A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után dr. Eöttevényi Olivér m. kir. udvari tanácsos, ny. főispán, a Magyar Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke «Nagy- magyarország és Csonkamagyar- ország külpolitikája* címmel tara romlásunkra törő szomszédok nyíltan és titkon, csúizva-mász- va, de tagadhatatlanul élelmesen és céltudatosan furakodtak a hatalmak és népeik kegyeibe : mi jogaink beoiületei tudatában, kultűráltságunk etikai emelkedettségünk és ősi jogaink erejében bízva, elmulasztottuk egyrészről a hatalmasabbakhoz való közelebbjutás ápolását, másrészről pedig az évtizedeken keresztül az ellenünk szőtt csel- vetések és össeszövetkezések meghiúsítását. Elkésett vádemelés, késő bánat volna mindezekért letűnt politikai államrendszerünket és annak diplomáciáját emlegetni, mikor magában nemzetünkben sem volt meg a vitalitásnak ez az ösztönös érzete. Annál vigasztalóbb, hogy megaláztatásunk és megcsonkíiottságunk keserves idejében a Magyar Külügyi Társaság szervezetten szállt síkra, hogy befelé ráterelje a nemzet figyelmét a külügyek iránt való érdeklődés fontosságára, kifelé pádig erőteljesen hangoztassa és képviselje a nemzet igazát úgy ezeréves birtok- állományunk, mint politikai és gazdasági érdekeink védelmében. A Magyar Külügyi Társaság e kettős törekvése igazolást talál és nagy méltánylásra érdemesül akkor, midőn a könyörtelenül szorító trianoni pántokből való szabadulás reménycsillaga alig-alig villan egy-egy biztató sugárral. Ilyen körülmények között magunk iránt a rokoaérzé- sek keltése, a jobb belátásra irányuló meggyőzés és igazunk világító fáklyájának körülhordo- zása sikerrel biztató törekvés és a nemzet hálájára méltó igyekezet. tott előadást. Történeti fejtegetésekkel világította meg, hogy a magyar nemzet széles rétegeiben eddig miért nem fejlődhetett ki egységes külpolitikai közvélemény. — Nem tekintve a rég letűnt századokat, amikor egy-egy nagy magyar király, mint Nagy Lajos, vagy Hunyadi Mátyás a maga egyéni elgondolása szerint csinált a nemzete javára tulajdonképpen uralkodói, de lényegében magyar külpolitikát, a Habsburgok trőnralépése óta a magyar külpolitika nem lehetett kifejezetten nemzeti, hanem bekapcsolódott azokba a célokba, amelyeket az uralkodó, mint sok egyéb európai államnak és nemzetnek a fejedelme is maga elé tűzött. Ezekben a századokban különleges magyar külpolitikáról nem lehetett sző, de mégis aszerint, hegy a nemzetnek mekkora volt az ereje ős befolyása, a magyar szempont a külpolitikában is érvényesülhetett. Ezt mutatja különösen a 67-es kiegyezés létrejötte után az idősebb Andrássy külpolitikája a Balkfin-orientá- oiőt illetően, mely erősen hasonlított régi, nagy királyaink keleti elgondolásához. — Ferenc József kora jellegzetesen a szövetséges elgondolások kora volt és a német birodalommal, valamint Oroszországgal, később OlaszorizSggal és Romániával, ebban a szövetségi keretben kívánta a monarchia világhatalmi céljait szolgálni. Azonban úgy az orosz, mint a román relációban ez a kül- po’iiikai gondolat sikertelen volt, aminek az okát abban a lélektani tényben kell megtalálnunk, hogy az illető államokban nem állt a nemzet a hatalmi tényeEzután dr. Baranyai Zoltán m. kir. külügyminisztériumi osztálytanácsos «(Egy fejezet a párisi békekonferencia történetéből* címmel a kisebbségi szerződések kialakulásának körülményei! ismertette. Rámutatott arra, hogy annak idején Wilson és az amerikai delegátusok a nemzeti kisebbségek jogait mesz- szemenően biztosítani kívánták, (kultűrautonomiával, szabad val- lásgyakorlás, kisebbségi nemzeti nevelői és nyelv ígéretével) Wilson azt is mondotta: «Semmi sem zavarja meg könnyebben a világ békéjét, mint a nemzeti kisebbségek elnyomása.» zök elhatározása mögött. Es amíg az olasz viszonylatban a magyar és olasz faj között a rokonszenv kétségtelen jelei történelmi tényeken alapultak, eddig a monarchia másik államával, Ausztriával szemben az ellentétek mind élesebben bontakoztak ki Olaszország felöl ■ így bz e tervre alapított külpolitika nem is lehetett sikeres. — Rettenetes áldozatok, megcsonkításunk árán kivívott függetlenségünk óta a Csonkaország külpolitikája — amint erre kormányaink mindenkor a nemzet osztatlan helyeslésétől kísérve törekedtek — egyrészt a szabad kézé volt, másrészt azé az irányzaté, amely a felénk nyújtott segítséget hálával fogadja és elhagyatottságunkban értékes támasznak tekinti. Ez a külpolitikai koncepció vezeteti tavaly a római jegyzőkönyvre, amely Olaszország és Ausztria felé, ha nem is kifejezett szövetséget, de mély baráti viszonyt teremtett, viszont ez az irányzat érvényesül a magyar külpolitikának ez európai zűrzavarból kibontakozni igyekvő törekvésében is, amely nem feledkezik meg arról, hogy bár, mint kis nemzetnek, döntő szavunk a politikai koncertben nem lehet, de a Dunavölgyében mindenkor olyan történeti, földrajzi, politikai éz gazdasági értéket képviselünk, amelynek a barátsága semmiféle közép- és keleteurőpai hatalmi helyset elbírálásánál nem lehet közömbös. Azonban a legszebb javaslatokat nem tudták felvétetni a kisebbségi szerződésekbe. Az utódállamok, különösen a kisantant államai nagy küzdelmet folytattak a kisebbségvédelem főbb elveinek szerződésbe iktatása ellen. Románia csak akkor írta alá a szerződést, amikor a nagy- antant meg akarta vele szakítani amiatt a kapcsolatot. Az előadó végül ismertette az egyes kisebbségi szerződések különleges rendelkezéseit, az Erdős Kárpátok (ruthén föld) autonómiájára vonatkozó rendszabályokat, a székelyek autonómiájára vonatkozó cikkek kiÄ külpolitika régen és ma Az utódállamok tiltakozása a kisebbségi szerződések ellen
