Eger - napilap, 1936

1936-04-12 / 59. szám

4 EGER—GYÖNGYÖSI ÜJSÁG 1936. április 12. De érdemes az életet Is megnézni ebben a négy hold területű, öt« millió pengői vagyont képviielö üzemben, érdemei belépni a gyár ■zigorűan őrzött kapujáD, föl- világoiitáaért fordulni a gyár új igazgatójához, Balogh Jenőhöz ■ a dereiedö hajú igazgató finom éi kedvei moiollyal márii ajtó« kát nyit, beizél, termeken vezet kereiztül, gépeket iimertet i egy óra alatt feltárul a azemlélö előtt a dohánygyár élete, munkája, értéke. Egy külön világ ez, sziget, ■zigorű törvényekkel, jóságos gondolkodásokkal, a keresztény« ■zooialista alapon szervezett munkásság derék, szorgalmai, ügyei éi a legkisebb zugban ii a legnagyobb tisztaeág, rend csillog. — Ma már cigarettát gyártunk — mondja Balogh igazgató. — A Dohányjövedéknek nem volt rentábilis a izivargyártás ■ így valami megoldást kellett keresni, hogy a munkásság kereseti le­hetőségét biztosítani lehessen. Bizony, nagy bálával kell meg­említenünk, hogy az Érsek- főpásztor űr minden befolyását, ■űlyát latbavetette, Petro kép­viselő űr minden összeköttetését felhasználta, hogy a dohány­gyári üzem fennmaradjon ■ tö­rekvésüket elősegítette dr. Fát tinger Sándor jövedéki központi igazgató úr mindenkor megértő szociális gondoskodása. — — Hogyan gyártják a cigarettát? Tessék. És tárulnak a termek egymásután. Hatalmas dohány- vágógépek zakatolnak, milliméter pontossággal szeletelve a finom keleti és belföldi dohányt, ame­lyet előzőleg az utasítás szerint elkevernek. Minden teremben egyforma a hőmérséklet, a fel­vágott dohánytömegek rugalma­sak, akár a labda, nincs száraz dohány, de tűlnedves sincs. íme, az olcsó Leventében finom keleti dohány is van. Külön teremben foglalnak he­lyet a cigarettahüvelyt gyártó és «öiizeforrasztő* gépek. Vagy tíz egymásután. A papíranyagot filmtekercshez hasonlóan állítják be a gépbe, amely a papírt el­vágja, össze perforálja, ugyan­akkor a címert is rányomtatja. A tekercs pereg s a gép napon­ként 60 ezer hüvelyt készít. A Levente töltése egyiptomi módszerrel történik, kézzel töltik a cigarettákat. — Ha gépi töltésre tért volna át a Jövedék — mondja az igaz­gató, a munkások kilencven szá Ze/^crttiyaro á/fiofycL, pjuÁcurt Uz+tyCL' éh íeWpeAÍix cl (híM- a zaléka elvesztette volna kenye­rét. Budapesten egyetlen gép naponta 180—200 ezer cigarettát tölt. A Jövedék humánus gondol­kozására vall, hogy a drágább megoldás mellett döntött és így biztosította továbbra is a mun­kásság szerény, de biztos meg­élhetését. A töltő a három mozdulatból áll. Egy leerösített, összehajtott pergamenlapba belenyomják a dohányt, nagy érzék és ügyes­ség kell a kellő mennyiség elta­lálásához, a papírt összenyom­ják, egyik végére helyezik a hüvelyt, másik végén benyom­ják a lapos töltő fát, két szélét levágják, kész a Levente.Naponta 450 ezer darab. Ezrenként szá­rítják kis tartókban, amik ügy hatnak, mint egy-egy kaptár, a hüvely szélei kissé kilátszanak s mint egy tökéletes méhsejt- rendszer csillog a szárító a nap­ban. A ciomagolás szintén kéz­zel történik s a Leventét és Drámát azonnal szállítják is. Külön étkező és ruhatár áll a munkások ren­delkezésére, hogy a napi hét órai munkaidő alatt mentek legye­nek minden kényelmetleneégtöl. Az Országos Tejszövetkezeti Központ pavillont tart az udva­ron, ahol kifogástalan tejet le­hel kapni. De a munkások egész­ségéről is gondoskodik a Do­hányjövedék. A gyár északi szár­nyén talált elhelyezést az or­vosi rendelő, ahol az összes szükséges műszerek rendben csillognak az üvegszekrények­ben s mindenkinek törzslapja van. Nem messze tőle áll ragyogó, fehér termővel, patyolat beren­dezésével a cieoiemőotthon. Az olajos vászonnal bevont széles heverőkőn kövér apróságok szuszognak csendben, vagy ka­pálóznak, az ajtónyitáskor be­leng az udvarról a viráező cse­resznyefák jő szaga. Ezt az ott­hont dr. Szmrec8ányi Lajos ér­sek létesítette s látja el tejjel, cukorral, grízzel, ruhafélékkel. Most negyven gyermek talál ott­hont itt két irgalmas nővér fel­ügyelete mellett, míg az édes­anyák keresik a mindennapi kenyeret. — Az ország összes dohány­gyárai közölt — világosít fel az igazgató — itt van a legtöbb csecsemő. Hát ez is nevezetes dolog. — Csakhamar azonban kiderül még más nevezetesség is. Éppen Balogh Jenő igazgatóról, aki a nevezetességeket mutatja. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik harminc év óta egy helyen szolgálják a Dohányjövedéket és érték el lassan, hosszú mun­kával a legmagasabb pozíciót, j És még egy. ő az első egri | születésű dohánygyári igazgató Egerben. (—r) fl fTlagyar Gazda és Fölömíoes 5zöoetség falunapot rendez Egerszalókon Rum-, likőr-, szesz- és pálinkaszükségletét legjobb minőségben, LEGOLCSÓBBAN beszerezheti PRESZLER MÁRTON Telefőn 41. rum, likőr- és ecetgyárában Telefon 41. _____Kertész ucca 32. EGER Csákány ucca 15. A magyar falu társadalmi és művelődési helyzetének javítá­sára sajátos értékeinek kibon­tására április 18 és 19. nepján Egerszalőkon a Magyar Qazda és Főldmíves 'Szövetség faluna­pot rendez. A falunap élvezetes, érdekes és tanulságos műsorán hogy fájdalom nélkül és nyomtQ< Ionul «(tünteti o tyúkszemet c Burgif TyU KSZE MTA PASZ u. 7. mozielőadások, népviseleti be­mutatók, kézimunka éi egész­ségügyi kiállítások, gazdaud- varverseny, gyarmekegészség- ügyi verseny, szarvasmarha- díjazás sib. szerepelnek. A ver­senyekre és előadásokra a belé­pés díjtalan, hogy a nép min­den rétege résztvehessen azo­kon. Az egri ifjúság körében folyó faluszeminőriumi munka gyakorlati megvalósítását cé­lozza az egerszalőki felunap, amelyet a közeljövőben valószí­nűleg a többi községekben is megrendeznek. Kikötők, városok, emberek ... Karcolatok a tengerjáró utakról A tengerész hivatala járni a nagyvilágot, megismerni a kü­lönféle népeket, velük élni, velük dolgozni. Hajózásunk, míg egyik kikötőből a másikba futunk — sok száz mérföldet átszelve a nagy tengeren — a mi külön életünk. Tengerészélet, szolgá­lat, kötelességteljesítői. A kikötőben töltött napjaink változatosabbak. A tenger néma­ságát hangos napok váltják fel. Rakodó munkások százai kiabál­ják túl egymást, járművek zö­rögnek, gépek, daruk zúgnak, zakatolnak körülöttünk. A lük­tető élet színes képe fogad. A munka üteme mindenütt egyfor­ma, Európa kikötőiben épen ügy, mint Kis-Ázsia partjain, Afrika széléD, vagy valamelyik eldugott szigetvilág kis város­kájában. Csak a népek mások. Külső berendezésükben ma már az afrikai kikötők is egy nívón állnak az európai kikötökkel. De nemosak a kikötök, hanem a városok is méltó versenytár­sai az európai városoknak. Sót Kis Ázsia partjain a most épülő Haifa, Bsiruth, Jaffa egyenesen világvárosnak indul. Öt-tíz eme­lete* paloták nem is tartoznak a ritkaságok közé. Előkelő szál­lodák, fényei üzletek, parkok, sétányok a fényűzésnek külön­féle megnyilvánulásai lépten- nyomou akár csak a mi nagy városainkban. De az európai külsejű világkikötőkben mind­untalan feltűnik a régi Ázsia, vagy a régi Afrika, a fényei elő­kelő negyedek mellett az igény­telen, egyszerű városrészek. — Alexandria arab negyede még valóságos sötét Afrika. Bűzös, piszkos sikátorai szinte kibír- hatatlanok európai ember szá­mára. Az arab nép úgyszólván az utcán 61. A szűk sikátorok az est óráiban tömve vannak rikító öltözetű arabokkal. Áru­sok, rikkancsok ordítoznak a házsorok mellett, a portékák szé­keken, padokon, a földön hever­nek. Az óriási zsibvásárban itt- ott egy kávéház tele vizes pipit szívű férfiakkal. Az évszázados életüket élő arabok egyetlen kultúr-jele: a rádió. Ez aztán szél is, tűlhartogva minden lár­mát. Arab nőket alig látni, egy

Next

/
Thumbnails
Contents