Eger - napilap, 1935/1
1935-02-05 / 20. szám
2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1935. február 5. mestereket a magisztrátusnak. 3. Braun Károly b. polgármester kiveszi az esküt az új fertálymesterektől s a város nevében üdvözli őket. 4. Breznay Isire ny. érseki tanítóképezdei igazgató, a Város II. negyedének új fertálymestere köszönti a magisztrátust s ajánlja fel az újonnan megválasztottak szolgálatait a város közönségének. 5. A Negyedmesteri Testület díszközgyűlését megnyitja dr. Kürti Menyhért elnök. 6. Évi jelentést terjeszt elő dr. Urbán Gusztáv testületi főtitkár. 7. A Testület néhány megüresedett tisztségének betöltése. 8. Himnusz. Énekli a közönség a Bornemissza cserkészzenekar kísérete mellett. „Egy nemzet csak akkor lehet erős, ha fial egyesülten tudnak dolgozni a hazáért“ Az egri Katolikus Legéngegglet 74, évi közgyűlése Eger, február 4. Az egri Katolikus Legényegylet ünnepélyes külsőségek között, vasárnap délután tartotta 74. évi rendes közgyűlését, amelyen az egylet vezetői, díszelnökei, tagjai s az iparosság barátai teljes számban megjelentek. A Kol- ping-indulő eléneklése után vitéz Subik Károly pápai prelátus, elnök nyitotta meg a közgyűlést. Hála és kegyelet hangján emlékezett meg a Legényegyletek megalapítójáról, Kolping Adolfról, aki tökéletes eszményképét formálta meg az iparoigondo- latnak. Mindig boldogság nekem — mondotta az elnök — ez az évi szeregszemle, ahol elmondjuk, mit dolgoztunk a múltban s fo- gadkozunk, a jövőben még kitartóbban dolgozunk a ránk bízott ifjúságért. Ragyogó példa áll előttünk: Kolping Adolf.Boldog az a pap, de világi ember is, aki az ő példáját követi, mert mátokért élni és dolgozni a legnagyobb isteni kegyelem. Ha felteszem a kérdés», mennyire sikerült a kolpingi eszmét nekünk elérnünk — ezt mosdom: az egri 'katolikus legényegylet tagjai a hazának, a családnak, a társadalomnak s a munka tiszteletének erős oszlopai. Egy nemzet csak akkor lehet erős, ha fiai, — szegények és gszdegok — összefognak a nemzeti ügyben és keményen dolgoznak a haza boldogságáért. Ez az év az egylet fennállásának 75. éve. Kevés egyesület van az országban, amely egyszerű iparostagokkal ilyen hosz- szú ideig fentmaradt s ilyen eredményeket mutatna fel. Csak az a harmonikus, szép munka biztosította ezt, amely sz egylet falai között az iparoifiatalság jövőjéért s ezzel igén nagy részben a nemzet boldogabb jövendőjéért folyik. A nagy lelkesedéssel fogadott elnöki megnyitó után Köhler Imre főtitkár az elmúlt év munkásságáról s az egyleti élet minden megnyilvánulásáról adott magvas beszámolót. A főtitkári jelentés szerint az elmúlt évi ügymenet zavartalan menetét a nemes lelkű támogatók: az Er sekföp ásztor 2 vb gon tűzifa adományával, továbbá vitéz Su• bik Károly elnök sok kisebb- nagyobb adományával, 2 vagon szén, az építkezés kapcián felvett kölcíön mintegy 3000.— pengőt kitevő törlesztése és kamatok kifizetésével és más fel nem sorolható pártfogók nagylelkű adományai biztosították. Köszönettel emlékezett meg Radii Károly díszelnök elmúlt évi 266 — pengős adományáról, mely összeget az általa már évekkel ezelőtt létesített alapítvány gyarapítására, az iparos segédek önállósításához való segítése céljaira fordították. Az egyletnek közel 850 tagja állandó, lelkes munkával, egyetértésben s az önképzés minden eszközével do’gozott a vezetőség által eléje állított nBgy célok megvalósításáért. Magda Miklós pénztári jelentésében az elmúlt év pénzügyi gazdálkodását ismertette. A közgyűlés a főtitkárnak és a fő- pánztárosnak úgyszintén Kusner litván másodelnöknek, Válent Gyula és Kováts László mestereknek, az egész tisztikarnak és az ifjúsági vezetőségnek lelkiismeretes munkájukért jegyző- könyvi köszönetét szavazott. Ruaner István másodelnök az egylet alapszabályainak módosítását jelentette be. A 75. évfordulót az egylet szeptember 8-án ünnepli meg szűkebb keretek között. Odry Dániel titkár előterjesztésére a közgyűlés egyhangúan a régi tisztikart választotta meg, teljes bizalmának adva jelét a tisztikar működésével szemben. Az elnök zárőszavai után a Kolping-induVő eléneklésével ért véget a közgyűlés. * * * Szívbetegeknek és érelmeszesedésben szenvedőknek a természetes «Ferenc József» keserűvíz használata könnyű és pontos bélműködéit biztosít. * Elveszett Kakassy József névre szóló reáliskolai értesítő a Minorita rendház előtt. Kérném a szíves megtalálót, adja le a Minorita rendház portásánál. Nagy sikerrel mutatták be a gyöngyösi Magyar Farsangot Gyöngyös, február 4. Gyöngyösnek és négy máira- alji községnek »nagy napja« volt az elmúlt vasárnap. A Gyöngyös Bokréta »Mátraalji Bokréta« csoportja nem várt eredménnyel állta ki a tűzprőbát. A siker nemcsak a mély nemseti tartalom nagyszerű hangsúlyozása szempontjából, banem az óriási érdeklődést tekintve is teljesnek volt mondható. A délelőtti kooi korzó, amelynek keretében a résztvevő községek csoportjai tíz kocsin vonultak végig a város főbb útvonalain, a sétáló közönség ezreinek figyelmét ragadta magával. Délután félnőgy tájban valóságos népvándorlás indult meg a Katolikus Kultűrház felé; négy órára már minden talpalatnyi helyet elfoglalt a mintegy ezerkétszáz főnyi gyöngyösi és vidéki közönség. A négy óra után néhány perccel megjelent negyvenkét budapesti újságírónak, akik 2 napos mátrai kiránduláson voltak, már csak igen nehezen tudtak még állóhelyet is szorítani. A »Magyar Farsang« ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött meg, melyei a közel száz főből álló szereplő gárda közösen énekelt. Ezután Paulini Béla intézett beszédet az új bokrőtásokhoz. — A bokréta mozgalom nálunk, — mondotta, — már öt éves igen sikerei múltra tekint visz- sza. A mozgalom annyira magára vonta a közönség figyelmét, hogy manapság nálunknál sokkal nagyobb nemzetek, mint az olasz és német nemzet, a mi példánkon okulva, igyekszenek meghonosítani a nemzeti [megujhódásnak ezt a kétségkívül igen bevált eszközét. A mutatás és táncolás nem célja, csak eszköze annak a mélyebb törekvésnek, mely a magyarság, de egyes vidékek még inkább egyes községek értékeinek. hagyományainak, faji jellegzetességeinek megbecsülésében és újra való felélesztésében áll, mondotta hatalmas tapsvihar közepette Paulini Béla. A beszéd után következtek a bokréta csoportok számai. Elsőnek Pók Márton atkári ig. tanító fegyelmezett csoportja járta el sarkantyűs, karikás és menyecskeváltő-tán- cát. Szűnni nem akaró taps után Gyöngyöspata bokrétája következett Hauer Lajos főjegyző vezetésével. A «fonókép« ritkaságával és elevenségével a közönség figyelmét lekötötte. Dr. Plahy Árpád nagyrédei adóügyi jegyző bokrétája lakodalmi részletével és gyertyatáncával nagy hatást keltett. Ez a tánc, mely manapság teljesen kihaltnak mondható, a XVIII. században a főűri családok lakodalmairól zem hiányozhatott. Paulini BőlA- nak ezzel a csoporttal külön céljai is vannak, amennyiben fel akarja venni őket a «Gyöngyös Bokrétába« is. Miklós Gábor ig, tanító gyöngyöshalászi bokrétáját, az aratóünnep részletet és kettős ugrót a fegyelmezett fellépés és éneklés, gyönyörű és színes ruhák jellemezték. Végezetül Gyöngyös városának ezüst pityke dolmányos főrficsoportja következett Pátiay János kántor, orgonaművész előkészítésében. A osoport száma helyi népdalaival és kapástáncával méltó befejezése volt a nagysikerű és felejthetetlen délutánnak, mely a Magyar Hiizekegy hangjaival ért véget. Az ünnepiőg sikere, a rendezés mintasztrűsége a legvérme- sebb reményeket is fölülmúlta, A számok magyarosiága tekintetében ethnográfiai szempontból sem volt kifogás, amint beszélgetésünk folyamár, a Magyar Néprajzi Társaság kiküldöttje, dr. Gönyei Sándor külön kiemelt. G3nyei dr. egyébként a szereplő csoportokról diapozi- tiveket és ujságok|számára több felvételt is készítet». Hat fillér miatt emberölés és — ötéui fegyha'z Eger, február 4. A mull év decsmberébsn véres gyilkosság történt Abasár községben. Fülöp János ottani gazda házánál kártyáztak a falu legmődosabb gazdái s Valii kő Joachim 27 éves gazdalegény hat fillért nyert a házigazdától, A nyereséget kivette a bankból, ezen szóváltás keletkezett közte és a társaságban levő Pallér János 50 éves gazda között, akit a környéken nagyerejű, izgága természetű embernek ismertek. Pallér nemsokára eltávozott. Hajnal felé aztán Valiskó is haza- icdult Fülöp Lajos nevű barátja társaságában, meglehetősen ittasan, hangos nőtaizőval mentek a község főutcáján s Valiskó hosizűpangéjü zsebkését már készen tartotta, amikor találkoztak Pallér Jánossal. A szóváltás ki~ újult s Valiskó Joathim zsebkését Pallérnak a bal mellébe döfte. Pallér néhány lépést még szótlanul előrement s ekkor Valiskó hátulról még egy hatalmas kővel is fejen dobta a sebesült embert. Pallér a helyszínen meghalt.
