Eger - napilap, 1935/1

1935-02-05 / 20. szám

2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1935. február 5. mestereket a magisztrátusnak. 3. Braun Károly b. polgármester kiveszi az esküt az új fertály­mesterektől s a város nevében üdvözli őket. 4. Breznay Isire ny. érseki tanítóképezdei igaz­gató, a Város II. negyedének új fertálymestere köszönti a ma­gisztrátust s ajánlja fel az újon­nan megválasztottak szolgálatait a város közönségének. 5. A Ne­gyedmesteri Testület díszköz­gyűlését megnyitja dr. Kürti Menyhért elnök. 6. Évi jelentést terjeszt elő dr. Urbán Gusztáv testületi főtitkár. 7. A Testület néhány megüresedett tisztségé­nek betöltése. 8. Himnusz. Énekli a közönség a Bornemissza cser­készzenekar kísérete mellett. „Egy nemzet csak akkor lehet erős, ha fial egyesülten tudnak dolgozni a hazáért“ Az egri Katolikus Legéngegglet 74, évi közgyűlése Eger, február 4. Az egri Katolikus Legényegy­let ünnepélyes külsőségek között, vasárnap délután tartotta 74. évi rendes közgyűlését, amelyen az egylet vezetői, díszelnökei, tag­jai s az iparosság barátai teljes számban megjelentek. A Kol- ping-indulő eléneklése után vitéz Subik Károly pápai prelátus, el­nök nyitotta meg a közgyűlést. Hála és kegyelet hangján emlé­kezett meg a Legényegyletek megalapítójáról, Kolping Adolf­ról, aki tökéletes eszményképét formálta meg az iparoigondo- latnak. Mindig boldogság nekem — mondotta az elnök — ez az évi szeregszemle, ahol elmondjuk, mit dolgoztunk a múltban s fo- gadkozunk, a jövőben még ki­tartóbban dolgozunk a ránk bí­zott ifjúságért. Ragyogó példa áll előttünk: Kolping Adolf.Bol­dog az a pap, de világi ember is, aki az ő példáját követi, mert mátokért élni és dolgozni a leg­nagyobb isteni kegyelem. Ha felteszem a kérdés», mennyire sikerült a kolpingi eszmét ne­künk elérnünk — ezt mosdom: az egri 'katolikus legényegylet tagjai a hazának, a családnak, a társadalomnak s a munka tisz­teletének erős oszlopai. Egy nemzet csak akkor lehet erős, ha fiai, — szegények és gszdegok — összefognak a nem­zeti ügyben és keményen dol­goznak a haza boldogságáért. Ez az év az egylet fennállá­sának 75. éve. Kevés egyesület van az országban, amely egy­szerű iparostagokkal ilyen hosz- szú ideig fentmaradt s ilyen ered­ményeket mutatna fel. Csak az a harmonikus, szép munka bizto­sította ezt, amely sz egylet fa­lai között az iparoifiatalság jö­vőjéért s ezzel igén nagy rész­ben a nemzet boldogabb jöven­dőjéért folyik. A nagy lelkesedéssel fogadott elnöki megnyitó után Köhler Imre főtitkár az elmúlt év mun­kásságáról s az egyleti élet min­den megnyilvánulásáról adott magvas beszámolót. A főtitkári jelentés szerint az elmúlt évi ügymenet zavartalan menetét a nemes lelkű támogatók: az Er sekföp ásztor 2 vb gon tűzifa adományával, továbbá vitéz Su• bik Károly elnök sok kisebb- nagyobb adományával, 2 vagon szén, az építkezés kapcián fel­vett kölcíön mintegy 3000.— pengőt kitevő törlesztése és ka­matok kifizetésével és más fel nem sorolható pártfogók nagy­lelkű adományai biztosították. Köszönettel emlékezett meg Ra­dii Károly díszelnök elmúlt évi 266 — pengős adományáról, mely összeget az általa már évekkel ezelőtt létesített alapítvány gya­rapítására, az iparos segédek önállósításához való segítése céljaira fordították. Az egylet­nek közel 850 tagja állandó, lel­kes munkával, egyetértésben s az önképzés minden eszközével do’gozott a vezetőség által eléje állított nBgy célok megvalósítá­sáért. Magda Miklós pénztári jelen­tésében az elmúlt év pénzügyi gazdálkodását ismertette. A köz­gyűlés a főtitkárnak és a fő- pánztárosnak úgyszintén Kusner litván másodelnöknek, Válent Gyula és Kováts László meste­reknek, az egész tisztikarnak és az ifjúsági vezetőségnek lelki­ismeretes munkájukért jegyző- könyvi köszönetét szavazott. Ruaner István másodelnök az egylet alapszabályainak módosí­tását jelentette be. A 75. évfor­dulót az egylet szeptember 8-án ünnepli meg szűkebb keretek között. Odry Dániel titkár előter­jesztésére a közgyűlés egyhan­gúan a régi tisztikart választotta meg, teljes bizalmának adva je­lét a tisztikar működésével szem­ben. Az elnök zárőszavai után a Kolping-induVő eléneklésével ért véget a közgyűlés. * * * Szívbetegeknek és érel­meszesedésben szenvedőknek a természetes «Ferenc József» keserűvíz használata könnyű és pontos bélműködéit biztosít. * Elveszett Kakassy József név­re szóló reáliskolai értesítő a Mi­norita rendház előtt. Kérném a szíves megtalálót, adja le a Mino­rita rendház portásánál. Nagy sikerrel mutatták be a gyöngyösi Magyar Farsangot Gyöngyös, február 4. Gyöngyösnek és négy máira- alji községnek »nagy napja« volt az elmúlt vasárnap. A Gyöngyös Bokréta »Mátraalji Bokréta« cso­portja nem várt eredménnyel állta ki a tűzprőbát. A siker nemcsak a mély nemseti tarta­lom nagyszerű hangsúlyozása szempontjából, banem az óriási érdeklődést tekintve is teljesnek volt mondható. A délelőtti kooi korzó, amely­nek keretében a résztvevő közsé­gek csoportjai tíz kocsin vonul­tak végig a város főbb útvona­lain, a sétáló közönség ezreinek figyelmét ragadta magával. Dél­után félnőgy tájban valóságos népvándorlás indult meg a Katolikus Kultűrház felé; négy órára már minden talpalatnyi helyet elfoglalt a mintegy ezer­kétszáz főnyi gyöngyösi és vi­déki közönség. A négy óra után néhány perccel megjelent negy­venkét budapesti újságírónak, akik 2 napos mátrai kirándulá­son voltak, már csak igen nehe­zen tudtak még állóhelyet is szorítani. A »Magyar Farsang« ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött meg, melyei a közel száz főből álló szereplő gárda közösen énekelt. Ezután Paulini Béla intézett beszédet az új bokrőtásokhoz. — A bokréta mozgalom ná­lunk, — mondotta, — már öt éves igen sikerei múltra tekint visz- sza. A mozgalom annyira magá­ra vonta a közönség figyelmét, hogy manapság nálunknál sok­kal nagyobb nemzetek, mint az olasz és német nemzet, a mi példánkon okulva, igyek­szenek meghonosítani a nem­zeti [megujhódásnak ezt a két­ségkívül igen bevált eszközét. A mutatás és táncolás nem célja, csak eszköze annak a mé­lyebb törekvésnek, mely a ma­gyarság, de egyes vidékek még inkább egyes községek értékei­nek. hagyományainak, faji jel­legzetességeinek megbecsülésé­ben és újra való felélesztésében áll, mondotta hatalmas tapsvihar közepette Paulini Béla. A beszéd után következtek a bokréta cso­portok számai. Elsőnek Pók Már­ton atkári ig. tanító fegyelmezett csoportja járta el sarkantyűs, karikás és menyecskeváltő-tán- cát. Szűnni nem akaró taps után Gyöngyöspata bokrétája követ­kezett Hauer Lajos főjegyző vezetésével. A «fonókép« ritka­ságával és elevenségével a kö­zönség figyelmét lekötötte. Dr. Plahy Árpád nagyrédei adóügyi jegyző bokrétája lakodalmi rész­letével és gyertyatáncával nagy hatást keltett. Ez a tánc, mely manapság teljesen kihaltnak mondható, a XVIII. században a főűri családok lakodalmairól zem hiányozhatott. Paulini BőlA- nak ezzel a csoporttal külön cél­jai is vannak, amennyiben fel akarja venni őket a «Gyöngyös Bokrétába« is. Miklós Gábor ig, tanító gyöngyöshalászi bokrétá­ját, az aratóünnep részletet és kettős ugrót a fegyelmezett fel­lépés és éneklés, gyönyörű és színes ruhák jellemezték. Vége­zetül Gyöngyös városának ezüst pityke dolmányos főrficsoportja következett Pátiay János kán­tor, orgonaművész előkészítésé­ben. A osoport száma helyi nép­dalaival és kapástáncával méltó befejezése volt a nagysikerű és felejthetetlen délutánnak, mely a Magyar Hiizekegy hangjaival ért véget. Az ünnepiőg sikere, a rende­zés mintasztrűsége a legvérme- sebb reményeket is fölülmúlta, A számok magyarosiága tekin­tetében ethnográfiai szempont­ból sem volt kifogás, amint be­szélgetésünk folyamár, a Ma­gyar Néprajzi Társaság kikül­döttje, dr. Gönyei Sándor külön kiemelt. G3nyei dr. egyébként a szereplő csoportokról diapozi- tiveket és ujságok|számára több felvételt is készítet». Hat fillér miatt emberölés és — ötéui fegyha'z Eger, február 4. A mull év decsmberébsn vé­res gyilkosság történt Abasár községben. Fülöp János ottani gazda házánál kártyáztak a falu legmődosabb gazdái s Valii kő Joachim 27 éves gazdalegény hat fillért nyert a házigazdától, A nyereséget kivette a bankból, ezen szóváltás keletkezett közte és a társaságban levő Pallér János 50 éves gazda között, akit a környéken nagyerejű, izgága természetű embernek ismertek. Pallér nemsokára eltávozott. Haj­nal felé aztán Valiskó is haza- icdult Fülöp Lajos nevű barát­ja társaságában, meglehetősen ittasan, hangos nőtaizőval men­tek a község főutcáján s Valiskó hosizűpangéjü zsebkését már ké­szen tartotta, amikor találkoztak Pallér Jánossal. A szóváltás ki~ újult s Valiskó Joathim zsebké­sét Pallérnak a bal mellébe döfte. Pallér néhány lépést még szót­lanul előrement s ekkor Valiskó hátulról még egy hatalmas kővel is fejen dobta a sebesült embert. Pallér a helyszínen meghalt.

Next

/
Thumbnails
Contents