Eger - napilap, 1935/1

1935-01-20 / 12. szám

Ä fi Ä 10 PILLÉK

Eger, XL VI. évfolyam 12. szám # Vasárnap ♦

Trianon 16, 1985január 20.

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HŐNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 1 PENGŐ 50 FILLÉR.— EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTATAKAR ÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54.558.

GYÖNGYÖSI ÚJSÁG

VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP

SZERKESZTŐSÉG« EGER, LÍCEUM, FÖLDSZINT 3. SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYVNYOMDA. — TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZER- KESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: SZABÓ JÓZSEF, SZT. BERTALAN U. (ÚJ KATONA-HÁZ.}

„Ne engedjük, hogy valaha is visszatérjen ebbe a közgyűlési terembe a pártpolitika átka"

Vitéz Suhik Károly pápai prelátus beszéde Heves vármegye törvényhatósági bizottságának alakuló közgyűlésén

Tisztelt Törvényhatósági Bizottság!

Most, amikor vármegyénknek a törvény előírásai szerint meg- ujhodoti törvényhatósági bizottsága ebben a történelmi levegőjű teremben alakuló közgyűlését tartja, szükségét érzem annak, hogy felszólaljak ás mindazokat az érzelmeket, amelyek a népért dobogó szívemben hűl- lámzanak ős azokat a gondolatokat, amelyek a tisztelt törvényhatósági bizottság feladataival kapcsolatban lelkemben élnek, kifejezésre juttassam.

Elöljáróban is őszinte tisztelettel köszöntöm közgyűlésünknek nagyrebecíült elnökét, a főispán úr Öméltóságát, valamint vármegyénk érdeme« tisztikarát is. Arra a kérem a tisztikar öaz- »88* tagjait, hogy amiként ezt eddig it tették a vármegye közönségének nagy megelégedésére, ügy a jövöoen is emelkedett lélekkel szolgálják nemes és nagyfoatoíságú hivatásukat.Meleg szívvel oltalmazzák a gyengéket, gyámolítsák az erőtleneket, emeljék magukhoz az elesetteket és segítsék élethez mindazokat, akiket a gazdasági válság szörnyű viharai már-már reményzzegstten a földre sújtottak. Legyen arról meggyőződve a tisztikar minden egyes tagja, hogy ebben a népmentö, egyúttal azonban nemzetépítő munkájában is kivétel nélkül valamennyien, akik ennek a törvényhatósági bizottságnak tagjai vagyunk, szívvei-lélekkel ős minden erőnkkel támogatására leszünk.

Köszöntésemmel ezekután a törvényhatósági bizottság tisztelt tagjaihoz fordulok. Különösen is biztosítani kívánom a szívemhez oly közelálló kisgazda-társadalomnak és a munkásoknak itteni képviselőit, hogy ügy erkölcsi, mint anyagi jogos érdekeik megvédésére irányuló törekvéseiket testvéri szeretettel fogom itt is mindenkor előmozdítani, nemciak szivem sugallatára és Szent Pál apostolnak azt az intését .követve, hogy »Egymás terhét viseljétek és így fogjátok teljeiiteni Kricz'ua törvényét« (Efez. 1, 4), honom mint aki a törvényhatősági bizottságban a Vitézi Rendet képviselni szerencsés vagyok, — hazafiul kötelességből is.

A kisgazda- és munkástárBa- dalom — ezt teljes meggyőződéssel vallom — fundamentuma az országnak. Aki pedig az ország jövőjét építeni akarja és a magyar feltámadást előkészíteni, annak minden erejével és tehettégévál szón keli lennie, hogy ez a fundamentum, amely ez évek óta tartó súlyos gazdasági válságnak rettenetes nyomása alait bomlásnak ős pusztulásnak indult, erkölcsileg és anyagilag minél jobban megerő eítteseék, hogy ezzel hazánk évezredes épületének szilárdsága ic biztosíttassák.

Miután az 1935. év legelején vagyunk, illacdönek tartósa, hogy a tisztelt törvényhatósági bizottság »iodan egyes tagjának boldog űj esztendőt és az űj esztendőre régi magyar szokás szerint bort, búzát és békességet kívánjak.

Az első kettőnek, a búzának és bornak bőséges termése esek nagyon ki« részben függ tőlünk, emberektől. Hiszen a Közmondás szerint is: emberé » munka, de az áldás Istené. És ezért az áldásért nep-nsp mellett leborulva, buzgó szívvel fohászkodjunk a mi Urunkhoz, Istenünkhöz. A békesség azonban, Tisztelt Törvényhatósági Bizottság, legalább is az ország határain belül való békesség, rajtunk áll, embereken. Rajtunk áll a békesség, amely ügy az egyeseknek, mint az egész nemzetnek legdrágább kincse és biztatója az epítőmunbárn, a nemzet feltámadásának pedig elengedhetetlen előfeltétele.

»Akik a békesség útját nem ismerik, mondja a Szentírás, romlás és szererciétlenség ve gyón utaikon« (Zsolt. 13, 3). És belső békesség nélkül, Tisztelt Törvényhatósági Bizottság, nemzetünk oldott kéve, mely felett minden ellenségünk könnyen úrrá lehat. Éppen ezért a békességet, vármegyénknek és nemzetünknek békéjét nem szabad, bogy megbontsa közöttünk itt ebben a közgyűlési teremben az önős érdekeknek a közérdek és a közjó fölé való helyezése,

a társadalmi osztályoknak egymástól való merev elkülönülése, egymás meg nem értése, vagy — amitől Isten mentsen — a társadalmi osztályoknak egymással való harca. De az sem szabad, hegy ebben a közgyű létei teremben a páríoskcdás átka üsse fel sátfinfejét és a békét, vármegyénknek ezt a féltett kincsét, csak veszélyeztesse is a visszavonás, avagy a pártviszály. Egyes részletkérdésekben, Tisztelt Törvényhatósági Bizottság, lehet eltérő véleményünk éi mindenben egyet Dem érthetünk, vármegyénknek és hazánknak — közös édesanyánknak — szeretőiében és hívséges szolgálatában azonban egyébnek kell lennünk!

A mi nemzedékünknek, amely nek az a hivatás«, hogy megcsonkított országunknak jövőjét építse és az utánunk következő nemzedékeknek egy szebb, boldogabb és minden hű íia részére ha kelőctot nem i», de legalább puha kenyerei biztosító hazát, örökségképsn a Nagyma- gyarországot adja át, — mondom, különöst n is nekünk nem es: bad pártokra szakadoznunk és nem szabad engednünk, hogy h párloakodás itt a vármegye- házán úrrá legyen felettünk.

Mi, az országvesztésben visz- szavonásunkkal bűnös, s most vezeklő nemzedék, nem követhetjük azt a példát, amelynek a múlt század negyvenes éveiben ennek a közgyűlési teremnek tisztes faisi annyiszor kényszerültek pirulva tanúi lenni, amibor a hatalmas pártvezér által az egri pincék tüzes borával kellőképpen meggyőzött fehértollas, bocikoros nemesek óimos- bőtökkel verték fejébe feketétől- la* társaiknak a »meggyőződést«. De nem szabad példaképül vennünk a kiegyezéstől a világháború végéig tartó, sokban igen •zerenciéilen korszaknak törvényhatósági bizottságát sem, amely ebben a közgyűlési teremben a kormánypárt és az ellenzék által egyaránt kiprovckált pártpolitikai csatározásokban élte ki megát.

Vármegyénk világháború előtti törvényhatósági bizottságának csaknem minden tevékenysége, csakúgy mint másutt is nein egy vármegyében, a 48 éa 67 nek áldatlan párttusáiban merült ki. Pedig a szociális bajok vészes felhői akkor már kezdték elborítani a magyar eget és c«ak a pértszsnvedélyiől elvabítottak nem vették észre, hogy az oszt rák és magyar monarchiát és vele együtt hazánknak évezredes határait ia végzetes ve»ze- delmek fenyegetik. És az ebben

a közgyűlési teremben a világháború aló** évtizedeken át dűlő páriviszályok nagyban erősítették az akkori kepviselóhöznak ezt a pártját, amely a magyar népnek a nemzet létkérdéseiben vető tisztánlátását, csakúgy mint a saját magáét is, közjogi jelszavakkal elhomályosította és amely párt akkor, amikor ellenségeink a legmodernebb hadieszközökkel felfegyverkeztek és megrohanásunkra mér csak az ürügyet keresték, vakságában megakadályozta még azt i*>, hogy hadseregünk újrendszerü ágyús- kai idejében felszereltessék ás a monarchiának s ezzel együtt hazánknak is megvédelmezésére képessé tétessék.

Kemény sző, amit mondandó vagyok, Tisztei« Törvényhatósági Bizottság, de igazságához kétség nem fér: Vármegyénknek ez az állandó pártharcokba veszett világháború előtti törvény- hatósági bizottsága így közvetve bár, de pártviizályaivai szintén oka volt annak, hogy a világháború első hónapjaiban katonáink kénytelenek voltak úgyszólván ágyúk nélkül harcolni oíysa ellenség ellen, amely a Lgaíod rnabb ágyúk egész arzenáljával zúdította reánk a pokloknak minden tüzét és az ócska Weradl puskával ellátott vitéz népfölkelőink jőkelvén öklükkel kényszerültek visszaverni a kitűnően felszerelt ellenségnek támadásait. Legkiválóbb tisztjeink és sorkatonáink színe java lett így a pártviszályok áldozata és a mi osztályrészünk a vesztett háborúnak minden nyomorúság* . . .

Okuljunk ebből Tisztelt Törvényhatósági Bizottság és ne engedjük, hogy vak ha is visszatérjen ebbe a közgyűlési terembe a pártpolitikának az átka 1 Mi ide nem pártokat szolgálni és pártviszályoket szítani, hanem vármegyénk népéért dolgozni és népünknek tömérdek bajára-sebére gyógyírt keresni jövünk. Bármelyik oldalról is próbáljon hát ide betörni, vagy csak betolakodni is a pártpolitika, vigyázzunk Tisztelt Törvényhatósági Bizottság, hogy ebbe a terembe be ne tegye lábát, hanem torpanjon meg már a megyeháza dítzes kapájánál és hívatlan vendégként vesszen bele ez uica zajába, sarába.

A vőrmrgyeházát templomnak kell tekintenünk mindnyájunknak, kicsinynek és nagynak, hatalmasnak ős gyengének, a hatalom küldöttjeinek és a hatalom intézkedéseit bírálóknak, a nagy és kisgazdának, papnak, tisztviselőnek, iparosnak, kereskedőnek és munkásnak egyaránt.