Eger - napilap, 1935/1

1935-06-20 / 97. szám

2 EGÉR-GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1935. június 20. Mert így a nagykereskedő meg* kapja az firúböl a maga fikiz jutalékát, a többi pedig az iltető szállítóé, aki neki az árut kőid* te. Most pedig kérdem a közve* títö kereskedőket: bűn-e ez, hogy mi termelők ugyanígy bizomány­ba szállítjuk saját lermelvénye- inket és az ebből származó hasz­not magunknak hsgyjuk és nem nekik? Vádolbatnak-eezért ben­nünket bármilyen rossz akarat­tal, haraggal? Ha józan ésszel gondolkoznak és tárgyilagosak akarnak lenni, bizonyára nem. Mert mint a világon mindenki, ügy ők is, mi is azt tartjuk: először jövünk mi és eiak azután más. Azért dolgozunk éjt-napot összetéve, hogy szorgalmas mun­kánk gyümölcsét mi magunk él- vezhessük. Ezért álltunk össze az idén 83 an uborka termelők, hogy mint egyik fő kiviteli cikk­nek, a híres egri melegágy! ubor­kának a hasznát ne a közvetítő, hanem mi magunk élvezhessük. És ez várakozáson felül sike­rült. Már hetek őta meg van majd­nem minden termelőnek a múlt évi egyenlő viszonyok mellett a mull év egész bevétele. Amit az­óta bevételeztünk, tiszta hasznot jelent a múlt évihez képest Ez az összeg a múlt években a köz­vetítő kereskedőknél maradt. Csak a józan eszünkre hallga­tunk, ha ezt az elég tekintélyes összeget (több ezer pengőről van sző) önmagunknak hagyjuk meg. Megpróbáltuk ezt más árúnál is. Ugyan így szállítottunk: ret­ket, zöldséget, epret, cseresznyét és a rendszer mindenütt bevált, annak ellenére, hogy a közvetítő kereskedők budapesti nagykeres­kedőikkel együtt mindent elkö­vettek, hogy ezt a számukra ve­szélyes mozgalmat leszereljék, így történt meg az e nem min­dennapi eset, hogy gyakran drá­gábban vásároltak az egri piacon, mint árusítottak a budapestin. így tehát mi termelők jól jár­tunk. Azok is, akik össze álltunk, azok is, akik künn maradtak. Mert egyrészt mi diktáltuk a tényleges budapasti árral az egri piac árait is, másrészt a lehetet­lenné tételünkre irányuló még magasabb ár kifizetésével min* den termelő magaaabb árakat kapott terményeiért. Látható tehát mindezekből, hogy a bizományba való eladás a leghelyesebb értékesítési mód­szer. Ennek a módszernek a kiépí­tésére nekünk már messzemenő terveink is vannak. Nevezetesen: be akarjuk a jövő termelési évre szervezni Eger ős környékének minden termelőjét, akár a zöld­ig, gyümölcs, vagy szőlő legyen az, amit termel. Tervünk szerint a helyi és vi­déki fogyasztás részére szolgál­na a gőzmalom telke, mint piac, a Budapestre és külföldre szánt árúknak pádig a vasútállomás mellett lévő Borssővetkezet, ahol a nép bármely órájában, reggel­től estig vennénk át az árút más­napi, külföldi szállításnál esetleg későbbi elszámolásra. így az árú folytonosan érkezvén azonnal csomagolva lenne, tárolással sem idő- sem romlási veszély nincs, a legfontosabb eredmény pedig, hogy közvetlenül az állomáson lévén, ahol a telepnek saját vasúti vágánya és két rakodő helye van, azonnal útnak indítanák a berakott kocsikat s így azok fél, Gyöngyös, június 19. Szombaton este a Btuckner nagytermében zajlott le a tíz éves fennállását ünneplő gyön­gyösi Katolikus Énekkar hang­versenye. Az est, Gyöngyös rö­vid idő alatt hatalmasat fejlő­dött zenei életének, méltó mű­vészi megnyilvánulása volt. Ma­ga az a tény, hogy a hangver­seny vallás és társadalmi kü­lönbség nélkül megmozgatta, nemcsak Gyöngyös, hanem a messze környék zeneértő és a komoly művészetért lelkesedő közönséget, előlegszta a sikert, aki azonban végig hallgatta a Zenekedvelők Egyesületének, Hunyadi László nyitányát, a 100 tagú énekkar klasszikus ének­számait, azzal a meggyőződéssel távozott, hogy a két karnagy: Pdteay János és Tomits György Eger, június 19. Vizsgára mentünk ki szomba­ton a Kerecsendi úton levő ön­álló gazdasági népiskolába. Aki régebben járt arra, nem ismert rá a területre, mert néhány év alatt minden megváltozott ott. Nem is olyan régen még a város szemét-telepe büzlött ezen a he­lyen. Ma pedig viruld gazdasági kert s valóságos rőzsa-liget fo­gadja az odaérkezőt. Gáspár János igazgató és gazd. felügyelő cSltudatos, szívős és minden kö­zömbösségen győzedelmeskedő munkájának szép gyümölcse ez az örvendetes átalakulás. Bent a tanteremben felvirágo­zott tanítói asztal és csupa-virág padok között kipirult arcú leá­nyok és fiuk értelmes válaszok­ban fejtegetik, hogyan kell gaz­daságosan kertészkedni, többet, jobbat és olcsóbban termelni. A gazdasági élet komor felhőire is derűs fény árad ezeknek a gyermekeknek a szavaiból, hité­ből és tenniakarásáből. A sző­lőt egész napokkal hamarabb érnek rendeltetési helyükre, mint a reggel, vagyis naponként csak egyszer történő indításnál. Még sok minden tartozik e fontos ügyhöz, de most csak egyelőre ennyit, és még azt, hogy ha testvérvárosunk Gyön­gyös meglátta ugyanezeket és nagy költséggel megépíttette a a vasúti csomagolót, nekünk is meg kell ezt szervezni és csi­nálni, ha nem akarunk itt is lemaradni élelmes testvérváro­sunk mögött. Nagy László, földműves, vezetésével Gyöngyös zenei kul­túrája alig egy év alatt, évtize­des munkát meghaladó ritka szép eredményt mutat. A zene­kar és énekkar, az előző évek­től eltérően, egy úton halad ős az igazi művészettől áthatva meglepő eredményeket produ­kálnak, amit a közösen előadott, Strauss: Kék Duna keringője bizonyít, melyei a közönség szűnni nem akaró tapssal újra, meg újra megismételtetett. A hangverseny sikeréhez nem kis mértékben járult hozzá ez est illusztris vendége dr. Sándor István operaénekes, aki hízelgő, lágy tenorjával percekig magával ragadta a közönséget. A hang­verseny után táncmulatság kö­vetkezett, amely kitűnő hangu­latban hajnalig tsrtott. beli vizsga után kedves hívás­nak engedve megtekintettük az intézet kézimunka- és háziipari kiállítását. Alig hittük el sze­münknek, hogy az a sok szép asztalterítő, horgoltkendő, hím­zett fehérneműk, kész női ruhák, diványpárnák, receterítők, sár­közi, buzsáki, írásos ős antik­hímzések, vesszőkosarak, ruhá­éi oipőkefák, porkefék, lábtörlők sib. ezeknek a gyermekarcű leá­nyoknak és fiúknak a kezei kö­zül kerültek. Az első csodálkozás után azonban csakhamar meg­győződtünk arról, hogy minden, amit ott láttunk, a növendékek munkája. Érdeklődésünkre az igazgatő űr szíves készséggel adott felvilágosítást minden kér­désre. Elmondotta, hogy a házi­ipari és kézimunka-oktatásnak rendkívüli jelentősége van éppen Egerben, ahol a lakosság köré­ben szinte ismeretlen valami ez a foglalkozási ág. Pedig, amint az iskolai munka mutatja, az egriek igen tanulékonyak, s ha­mar megkedvelnek mindent, ha annak a hasznáról meggyőződ­tek. Az iskola működése elején büntetöeszkösöket is kellett hasz­nálni, hogy eljárjanak a növen­dékek a háziipari és kézimunka órákra. Ma pedig az ő kérésük­re állandóan meg kell hosszab­bítani ezeket az órákat. Különö­sen a lányok szorgoskodnak ezen a téren! A szaktanítónők rendszeres géphímző-, szabás- varrás-, és fehérnemű-varrás-tan- folyamokat rendeznek, ahol a leányok mindent megtanulnak, amire egy jő háziasszonynak szüksége van, hogy fehérnemű, női felsőruha, kézimunka stb. szükségletét házilag elkészít­hesse. Nagy gondot fordítanak a magyaros ízlés megismerteté­sére és megkedveltetésére. Arra is gondolnak ezeken a tanfolya­mokon, hogy a háziipar és kézi­munka kereseti forrássá is le­hessen. Beszédes bizonyság erre Homolya Róza III. növendék, aki boldogan jelentette a napok­ban : «Tanítónőm, a receteritőmet 12 pangóért megvették.» Neki 6 P-be volt az enysg. Az egész munka az iskolában készült el. Elmondotta még Gáspár igaz­gatő, hogy kiállításaikat nem- ciak itthon rendezik meg, ha­nem részt szoktak venni az or­szágos mezőgazdasági kiállítá­son is. Sőt 1928-ban éppen az ő iskolájának a kezdeményezé­sére kezdtek bekapcsolódni a többi vidéki intésetek is az or­szágos kiállítás kereteibe. Ebben az évben az egri gazd. népis­kola igen szépéi gazdag anyag­gal vett részt az őriz. mezőgaz­dasági kiállításon és amint az egy elénktárl okmányból kitű­nik, nem mindennapi eredmény­nyel. Ebben az okmányban az van, hogy a vallás- és közok­tatásügyi miniszter a f. évi or­szágos mezőgazdasági kiállítá­son való sikeres szereplésért és az ott bemutatott kiváló anya­gért az igazgatónak és tantes­tületének magas elismerését fe­jezi ki. Ügy éreztük, hogy eh­hez a magas elismeréshez, csak őszinte szívvel gratulálhatunk Gátpár igazgatónak ős fáradha­tatlanul lelkes tantestületének. Kívánatoi volna, hogy ennek a nagyfontosiágű iskolának a munkája iránt Eger közönsége nagyobb érdeklődést és több ál­dozatkészséget tanúsítson. Na­gyon helyesen tenné az iskola, ha a jövőben valahol a város középpontjában rendezné meg kiállítását, hogy mindenki meg­tekinthetné azt. így alakulna ki az iikola és a város közönsége közt az a belső kapciolat, amely a teljes kiépítés munkáját le­hetővé tenné. . * Ami természetes, abban le­het bízni, ki «Igmándit» iszik, nem fog csalatkozni. Fényesen sikerült a tízéves Gyöngyösi Katolikus Énekkar jubileumi hangversenye Miniszteri elismerésben részesült az egri gazdasági népiskola

Next

/
Thumbnails
Contents