Eger - napilap, 1935/1
1935-05-04 / 70. szám
2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1935. május 4. döntő órák elő néz, — amikor nemzeti létünk forog bookfin, — az idók éa erők zivatarában. Amikor erőieknek kell lennünk, amikor példát kell vennünk Eger történelméből, amikor nem lehűtünk azentimentáliaak, mert vájjon a ezentimentáliaakő a világ ? Leaz idő, amikor mi nők nem airánkozni fogunk azeretieink hadbavonuláaán, hanem ott leszünk, ahol hajdanán a hőa egri nők Dobó Katicával az élükön. — Itt Eger váróiéban, ahol egyszer a nők ia olyan értelemben voltak hőaök éa áldozták életüket a hazáért, mint a férfiak, teazünk hitet a mellett, hogy mi magyar nők mindnyájan így érzünk éa gondolkodunk. — Éi ha egyazeriimét gyáazt kell öltenünk, hiaazük, hogy akkor a magyar feltámadáa hőai halottait temetjük. A diákcioport némán tisztelgett az emlékmű előtt, majd azakazerű kalauzoláa mellett végignézték a várói nevezetessé- geit éa délután viaazaulaztak Budapeatre, egy élményekben gazdag nap emlékével. Kedvező eredménnyel végződtek a tárgyalások a Hangyakőzpont és az újonnan megalakult gyöngyösi Hangya között A múlt hőnBp végén hírt adtunk erről az őrvendetea eae- ■lényről, hogy Gyöngyöaőn újból megalakult a kát év előtt anegazünt Hangya Szövetkezet, amely hivatva leaz Gyöngyöa éa vidéke váaárlő közönségét tiaz- teaaégea üzleti haszon mellett kiszolgálni. A Hangya Központtal a tárgyalótok azóta szüntelenül folynak. A napokban Szabó Jágó igazgatósági elnök vezetésével egy küldöttlég utazott Budapeatre, melynek tagjai Magnin Adorján, dr. Mannó Kálmán éa Pajkos Lajoa voltak él közvetlen tárgyalásokba bociájtkozott dr. Weitstein Andráa igazgatóval, a Hangya Központ távollevő vezérigazgatójának helyet- tűiével. A tárgyalások eredaaá nyelt illetőleg felkerestük Szabó Jágó ügyvezető igazgatót, aki kérdéaeinkre a következő választ adta: — A központtal lefolytatott tárgyalásaink a remélt megnyugvást éa bizalmat eredményezték. Az öaazea kérdések megoldást találtak, a fentjárl küldöttlég megértéit éa jóindulatot tapasztalt a minden remény megvan arra, hogy az önzetlenül dolgozni kívánó igazgatóság, a Hangya központ részéről megfelelő anyagi éa erkölcsi támogatásban részeiül. A Háztartástól az üzletet [már át ia vettük éa újból felkerült a .Hangya cégtáblája. Üzletréazványeket a forgalmi helyiségében lehet je- | gyezni. Évente 50 lovat eszik meg Eger közönsége Tíz évvel ezelőtt még 250 ló volt a fogyasztás Eger, május 3. A világháború nehéz napjaira esik az az idő, amikor az élelmiszerpiacra bevonult a — ló. Annyi alkalmazáaban vettük hasznát — lehet mondani: történelmi oaztályoatáriunknak, — hogy szinte terméazeteanek látszott, hogy mint új élelmezési cikk ia aaolgálatol teaz a hazának a paripa. A hadvezetőaég adta ki a paranciot: a löhua tápláló, ízei, elaőrendű közélel- mezéai cikk. A parancs — parancs. S ha valaki jelezni akarta a délben elfogyasztott menüt — csak nyerített és ugrott egyet. A nagy nélkülözések után a polgári aaztalokról le ia vonult aztán a paripa a a azegőnyebb néprétegeket szolgálta csak tovább. * Egerben egyetlen lőmészárizék van. A Dobó-utca aarkán, ez ajtó fölött a tulajdonol táblája : Vitkovszky Lajoa. Lőméazárazék. Rendes, tiszta üzlet, mint akármelyik civil. A kampókon széthasított mázaányi hűitömbök lógnak a ragyogóan fehér bordákon, a pult vaatartőin hoaazú kolbászok. Az egésznek jellemzően édeskéa szaga van. A tulajdonol jóképű fiatal ember, bizalommal az arcán. Megtudjuk tőle, hogy ő az egyetlen lómé- ■zárói Egerben. 1924-ben, a húsárak nagymérvű emelkedéae idején nyitott lőméazárazéket. Fele áron adhatta a lóhuat. Abban az időben még két ilyen üzlet volt a városban. A másik azóta beciukott. 9—10 évvel ezelőtt 100—120 lovat vágott le éa mért ki a bözönaégnek. Tehát a kon- kurrenciával együtt egy évben felment 200—250-re is a kimért paripák azáma. Azóta az oloaő lábúinak is csökkent a keletje. Jő, ha hetente egy lovat elviaz a közönség. A hentesárak ma annyira lementek, hogy az olcsó lőhus aem tud versenyezni velük. Pedig ez elaőrendű, finom pecienyefauat caak 40, a kolbászt 80 fillérért éa az ebeknek való hulladék húst 20 fillérért vesztegeti. A szegény munkásnép nem idegenkedik a lőhuatől. Az fogyasztja a legtöbbet. Észrevehetően nagyobb a forgalom hetipiac idején. A vidéki falusiaknak már szalonnára aem telik. Mindegy mivel, osak tele legyen az ember — mondják. Éppen csak élűnk az üzletből kérem — fejezi be méla kézmozdulattal a fiatal lőmészároa. Hiába, vesznek, vesznek az ősi erkölcsök. Finnyásak vagyunk a jómódtól. Apáink még nyereg alatt puhították a hűat, — bizonyára gyakorta lóhuat ia, ha úgy hozta a aorja — a erjesztett lótejjel öblítették le az ebédet. Mi már a azakáosművé* azét ravasz tudományával kitalált Ínyenc falatokban adjuk meg az anyagnak, ami az anyagé ■ inkább pányvára vetjük a paripát. Pedig lovai nemzet volnánk, V8gy mi . . ! Minden rendzavarás nélkül múlt el Egerben a május elseje Eger, május 3. Májúi elsejét a törvényes társadalmi renddel izemben állő elemek minden évben tüntetésekre és rendzavarásokra szokták felhasználni. Éppen ezért a rendőr- hatóságok ezen a napon minden eshetőségre kéizen állanak, hogy idejében elejét vehessék a társadalom nyugalmát veszélyeztető földalatti megmozdulásoknak. Budapesten és az ország néhány városában a kommunista elemek tüntető utcai felvonulásokat készítettek elő, de a rendőrség már napokkal előbb résen volt és a vezetők letartóztatásával csirájában elfojtotta a tüntetéseket. Komoly rendzavarásokra az egész ország területén nem került sor. Az egri rendőrkapitányság vezetője május elsejére szintén teljes készenlétet rendelt el a rendőrtisztikar és a legénység számára. Az utcák rendjére pedig állandóan cirkáló őrjáratok vigyáztak, hogy idejében megakadályozhassák az esetleges rendzavarásokat. Erre azonban Egerben seholsem került sor ■ a nép teljes nyugalomban telt el. Pénteken délelőtt nyílik meg a Budapesti Nemzetközi Vásár. (Budapesti tudósítónktól.) Tegnap mutatták be a sajtó képviselőinek a megnyitásra kész Nemzetközi Vásárt, amelyet pénteken, május 3-án délelőtt nyitnak meg ünnepélyesen. Az újságírók, akik sok hasonló attrakciót láttak már, elképedve és megdöbbenve járták a vásárvárost és nem tudtak betelni attól a pompától, attól a gazdagságtól, attól a teljességtől, amit itt láttak. Lefőztük a külföld leghí resebb messéit, hangoztatták lépten-nyomon s elragadtatva torpantak meg minden fordulónál. — Jöjjön, jöjjön mindenki ide, aki magyar, — mondták lelkesen — jöjjön tanulni, hitet nyerni, jöjjön szórakozni. Hagyja ott mindenki a munkahelyét néhány napra és jöjjön, siessen fel Budapestre, amely most valóban a csodák városa. Zsúfolva minden, mégis elfér mindenki s a lázban, amely ott ég most minden magyar szívben, a legszebb érzés: — a büszkeség érzése lobog, hiszen minden magyar érzi, hogy része annak a munkának, amelynek eredményei a vásáron tárulnak ország-világ szemei elé. Jöjjenek fel a hölgyek és nézzék meg, hogy amit szívük csak kívánhat, amire az életben csak szükségük lehet, az minden itt van maradék nélkül és csodálatosan tökéletes kivitelben. 2600 fővárosi női ruhakészítő versenyzett azon, hogy a vásár divatreviijén a legcsodálatosabb modellujdonságokat mutassák be, toilettekben, ruhákban, pi- yamákban, fürdőruhákban. Kalap, cipő, ékszer, új illatszer-kreációk, háztartási cikkek, kézimunkák olyan káprázatos kollekciókban kelletik itt magukat, hogy az még a csodánál is több. Jöjjenek fel a férfiak és nézzék meg, hogyan lehet olcsón családi házat építeni, ismerkedjenek meg a sport minden elképzelhető eszközeivel, csodálják meg a repülőkiállítás megdöbbentően szép csarnokát, nézzék meg a vásár sportarénájában az atlétikai-, box- és birkozóverse- nyeket. Jöjjenek fel a gyermekek, akiket Lakner bácsi vár és szórakoztat a vásár területén levő mesevárosban, ahol apró pavilonokban maguk a gyermekek lesznek az eladók és a vevők is. Jöjjenek fel az iparosok és jöjjenek fel a kereskedők, akik itt találnak mindent, amiből tanulhatnak, amire csak szükségük lehet. Fel kell most jönnie Budapestre mindenkinek, megnézni ezt a vásárvárost, amint itt áll a maga mammutcsarnokaival, helyet adva minden magyar ipari terméknek, de helyet adva a vidéki városok, valamint Francia-, Lengyel- és Olaszországok, Ausztria, Egyptom és a Balti államok minden különleges értékének is. A vásáron kívül is utazásra csábít és hívogat most mindenkit a tavaszi pompában ragyogó Budapest. Rengeteg vidéki és külföldi érkezett már Pestre s szerte a fővárosban egyebet sem hallani, mint az idegenek elragadtatását. Pest megtanulta végre, hogyan kell idegent, legyen az vidéki magyar, vagy távoli országok fia, fogadni, vendégül látni, örökre meghódítani. Már csak azért is fel kell jönnie Pestre mindenkinek. Kiélvezni a fővárosi szórakozások teljességét és azt az olcsóságot, amely kellemesen lep meg mindenkit.
