Eger - napilap, 1935/1

1935-04-27 / 66. szám

Aba 6 FILLÉB Eger, XL VI. évfolyam 66. szám * Szombat ♦ Trianon 16, 1935 április 27. blöfizetési díj a POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPBAi 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 60 FILLÉR. —EGYES SjZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTA- TAKARÉ KPÉNZTÁRI CSEKESZÁMLA 54.558. GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTÖSfiGi EGER, LÍCEUM, FÖLD­SZINT 3. SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓ­HIVATAL: EGER, LÍ­CEUMI KÖNYVNYOM­DA. — TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZER- KESZTŐSÉG és KIADÓ- HIVATAL: SZABÓ JÓ­ZSEF, SZT. BERTALAN U. (ÚJ KATONA-HÁZ.) Ünnep! méltósággal áldozott Rákóczi Ferenc szellemének Heves vármegye tavaszi közgyűlése A vármegye törvényhatósága táviratban üdvözölte a miniszter­elnököt és bizalmat szavazott dr. Hedry Lőrinc főispánnak Eger, április 26. Ünnepi záizlödfazben fogadta az őai vármegyeháza csütörtök délelőtt a törvényhatóság tag­jait, akik a tavaszkor tartani szokott rendes közgyűlésre gyűl­tek egybe. Autók hosszú sora hozta a törvényhatósági tagokat a megye minden részéből és mozgalmas volt a vármegyeház épülete. Dr. Hedry Lőrinc főis­pán — miután a tárgysorozatot a kisgyűlés előbb letárgyalta, — a vármegyeháza nagytermét zsú­folásig megtöltő sorok előtt, ünnepi érzésektől áthatott, köl­tői lendületű szavakkal nyitotta meg a közgyűlést: — Minden nappal egy ű) ese­mény születik és minden nap­pal visszatér egy régi emlék, hol homályosan, hol egy reflektor fényének sugárőzönével. Napjainkra kétszáz év távla­tából egy nagy magyar üstökös fénye verődik vissza: II. Rákóczi Ferenc fejedelem alakjának és halálának tündöklő emléke. Ma­gyar lélek számára fájdalmas, szívbe mtrkolő emlék, de egy­ken lelkesítő, keblet dagasztó, büszkeségre ragadó felemelkedés minden mBgyar szív számára, mert II. Rákóczi Ferenc szemé­lyében megtestesült az áldoza­tos, önfeláldozó hazafiság és ideális magasságba eszményesült a szabadsághős. Megkapó, tragikus sors, mely emelkedésében és bukásában egyaránt fenséges. Hol van nálánál ideálisabb hőse az alkotmányos nemzeti gondolatnak és a népjogoknak. Élete, vívódása ős bukása egy meg nem írott, de a magyar szívekben örökké élő épotz. Bús nemzeti époiz, melynek tárgya az egész nemzet sorsára kiható, nagyszerű hősi küzdelem, mely­ből nem hiányzik az isteni kül- detésszerűség és amelyben a hős bukása fenséges, mert felemelő, mert a nemzet számára egy örök időkre statuált szent tanulság. II. Rákóczi Ferenc a nemzet­nek és népnek akartkivívni min­dent és midőn e küzdelemben feláldozott mindent, krisztusi alázatossággal tűrte el, hogy szolgalelkű kora megtagadja és hazaárulőnak nyilvánítsa őt. Ám az, aki így megaláztatott — és ebbsn van éppen az époszi igaz­ságszolgáltatás, — az idők és eszmék tisztultával a nemzet megbecsülésében felmsgaszto­BUlt. Ám a magyar époiz még nem ért véget. Rákóczi lelke ismét bolyong, mert porai felett idegen nép ül fondorlattal kivívott dia­dalt. De Rákóczi szelleme nem pihen. Könnyes meghatottsággal vet­tük hírét annak a lenyűgöző hatású ünneplésnek, amely Rá­kóczi háláiénak kétszáz éves for­dulóján a megszállott Kassán folyt le. Szétszakított lelkek ta­láltak itt egymásra újra és egy diadalmas, dacos együttérzésben ünnepeltek elnyomott magya­rok, ruthének, tótok, máramarosi románok, mecenzéfi németek ez­rei és hódoltak öntudatos tün­tetéssel a magyar nemzeti füg­getlenség ideális fejedelmének, II. Rákóczi Ferencnek. Rákóczi szelleme él, él itt és él amott elszakított véreink kö­zött. Minden magyart — éljen bárhol e világon — és minden nemzedéket szüntelenül cselek­vésre hív és tettre tüzel Rákóczi jelszavával: Cua Deo, pro Pat­ria et Libertate! A közgyűlés állva hallgatta végig az elnöki megnyitó szavait és egyhangúan elhatározta, hogy jegyzőkönyv­ben ad kifejezést a nagy fejede­lem iránt érzett hódolatának. Napirend előtt dr. Kürti Meny­hért, dr. Szabó Szilárd és Gön­cét? János kértek felszólalásra en­gedélyt. Dr. Kürti Menyhért ne­mesveretű szavakkal emlékezett meg a nagy fejedelem történel­mi nagyságáról. Többek között ezeket mondta : Abból, hogy előbb az alispán űr Öméltósága jelentésében, most pedig a főispán űr Öméltósága ezzel a megemlékezéssel örven­deztettek meg bennünket, azt következtetem, hogy az Ö nemes szivük megérezte a mi szivünk óhaját, hogy majd azon a napon, amikor e történelmi teremben először lesz együtt a vármegye, immár nem az elvesztés fájdal­mas könnyeivel, hanem a nem­zeti eizménykinci birtoklásának nemes-büszke örömérzésével egy pillanatra meg akartuk állítani gyűlésünk rendes tárgysorozatát csak azért, hogy az ő lelkűk szép kirezdülésébe belerezdül- jön a mi lelkünk hálás hódolata, feneégelnőző csodálata és nemes- büszke öröme is. Nekünk a való élet tényeinek komorságában, amikor az élet irracionálisnak látszó feladatai nagyobbaknak tetszenek, mint a legnagyobb emberi tehetség arányai, szükségünk van erő­forrásokra. A mi napjainkban nincs eszmény- vagy őrömtermő erő. Eröfeszítő jelenünk csak a jövő reményét tudja tartani, de ünnepet érdemlő örömöket még nem érlelt meg. Ezért esik jól a gondolatnak visszamenekülni a szép magyar valóságok vilá­gába, amelyek az emlékezés ré­vén visszatérő második valósá­gokká lesznek azon történeti igazság alapján, hogy a jövő sohasem más,mint a halhatatlan és örökkévaló műit. Ebbe a hal­hatatlan és örökkévaló múltba vezettek bennünket vissza őrnél- tőságáék s én most ezt az okos és szép cselekedetüket akartam nekik megköszönni együttérző nemes-büszke örömeink kifeje­zésével. A közgyűlés a felszólaló ja­vaslatára lelkesedéssel kimon­dotta, hogy a megemlékezés jegyzőkönyvi megörökítése mel­lett a főispáni megnyitót is meg­örökíti a jegyzőkönyvben. Dr. Szabó Szilárd napirend előtt szővátette a lezajlott kép­viselőválasztások által felkavart közhangulatot, amelyet egyesek egyéni céljaikra akarnak fel­használni. A választások alatt csak a főispán és a közigazgatás nemes és bölcs mérséklése tudta fenntartani a közrendet s elejét venni a komolyabb rendzavarás­nak. Amilyen megnyugvással állapítja ezt meg, olyan aggo­dalommal kell tudomásul vennie! azokat a híreket, amelyek a vár­megye főispánjának távozásáról szóltak. A hivatalos cáfolat el­lenére sem lehel elmenni sző nélkül e hírek mellett. Nem fog sikerülni e oélzatos hírekkel őket verni a vármegye főispánja és közönsége közé. A felszólaló javaslatára, — mi­után még Gonctö János a vár­megye gazdatSrsadalmának bi­zalmáról biztosította a főispánt — a közgyűlés egyhangú lelke­sedéssel mondotta ki, hogy to­vábbra is a legteljesebb bizalmát nyilvánítja dr. Hedry Lőrinc főispán személye és működése iránt. Dr. Hedry Lőrinc főispán há­lás szavakkal mondott köszöne­tét a bizalomnyilvánításért. Egy pillanatig sem maradnék ebben a székben — mondotta, — ha azt látnám, hogy kormányom, vagy a vármegyém bizalma sze­mélyem iránt megingott volna. A távozásomról szóló cikket egy­szerűen egy újságírói tollkisik- lásnak kell minősíteni. Ellenfe­leim bebizonyították, hogy első­sorban engem tartanak a nyu­galom őrének s ezért érdekük, hogy pozíciómat elhagyjam. Ké­rem, hogy őrizzék meg a nyu­galmat és harmóniát a jövő al­kotásai számára. A közgyűlés percekig tartó éljenzéssel, tüntető ragaszkodás­sal ünnepelte a főispánt felszó­lalása után. Dr. Búzás Endre vármegyei főjegyző ezután a kor­mányalakítás alkalmából a tör­vényhatósághoz érkezett kor- mányleiratot olvasta fel, mire a közgyűlés egyhangúan kimon­dotta, hogy nemzetépítő mun­kája elején, az űj parlament megalakulása alkalmából távira-

Next

/
Thumbnails
Contents