Eger - napilap, 1935/1

1935-04-25 / 65. szám

2 EGER—GYÖNGYÖSI WJSÁGH 1935. április 25. szakférfiak tartottak előadásokat, felölelve a közlekedési tudni* valóktól kezdve a vfirostörténeti, művészettörténeti, gazdasági és egyéb egri vonatkozásban figye­lemreméltó tudnivalókat, amelye­ket az idegenvezetőknek ismerni okvetlenül szükséges. Az idegen* vezető gárdában többen nyelv- ismereteiket is felhasználhatták és míg ű] arcok és emberek meg­ismerésével maguk is gazdagod­tak élményekben, addig önként vállalt munkájukkal hathatósan támogatták az egész város ér­dekeit. A képzett idegenvezető cso­port újjászervezésén az igények­nek megfelelően most dolgozik az Idegenforgalmi Hivatal. A vezetőket barszalaggal és jel­vénnyel látják el, hogy az ide­genek várakozás nélkül hozzá­juk fordulhassanak útbaigazítá­sért. Az első nagyobb idegen- forgalmi napot képzett, fegyel­mezett és ismeretekkel bőven felszerelt idegenvezető csoport várja már Egerben. A belügyminiszter jóváhagyta a vízmérőórák beszerzését, de a jóváhagyás még nem érkezett meg a városhoz Eger, április 24. Közel egy év óta húzódott már különböző felülbíráló tényezők­nél az a városi határozat,amely kimondotta, hogy a vízfogyasz- tőkat vízmérő órákkal kell ellát­ni az óriási méretűvé vált víz- pocsékolás megakadályozására, annál is inkább, mivel a város fizetni kénytelen a vízműbe elektromos árammal hajtott víz minden literjéért. A határozat elbírálása külö­nösen hosszadalmasan ment a minisztériumokban, mert három minisztérium foglalkozott a kér­déssel, tekintve annak pénzügyi és kereskedelmi vonatkozásait. A város több ízben sürgette már a határozat jóváhagyását, azon­ban a minisztériumok a legna­gyobb részletességgel tárgyalták az ügyet s így minden sürgetés hiábavalónak bizonyult, pedig a város évi negyvenezer pengő megtakarítást vár a vízmérő őrák beszerzésétől, nagy érdeke volt tehát a mielőbbi jóváhagyás. Most úgy értesülünk, hogy a belügyminiszter az elmúlt na­pokban jóváhagyta a vízórák beszerzését. A jóváhagyó leirat még nem érkezett meg a város­hoz, de dr. Kálnoky István ta­nácsnok, aki hivatalos ügyben a minisztériumban járt, érdek­lődésére azt a választ kapta, hogy a határozat aláirása meg­történt. Mihelyt a határozatot kézhez kapja a város, azonnal intézke­dik az őrák megrendelése iránt. A város közönsége rendkívül nagy várakozással néz a víz­mérés rendszere elé, mart a kép­viselőtestület döntése szerint a megtakarított összegeket az üze­mi díjak ciökkentésére fordítják. Az Idei Gyöngyös Bokréta új népművészeti értékekkel gyarapodik Heves megyéből Paulini Béla a ma már vi­lághírű Gyöngyös Bokréta or­szágos szervezője és igazgatója a húsvéti ünnepek alatt Heves­megyében járt, hogy friss anya­got gyűjtsön a legközelebbi ün­nepségekre, amelyen most is az ország minden népművészeti vo­natkozásban jelentős vidéke kép­viselői megjelennek. Egerből ki­indulva járta be a megye azon helyeit, ahol még eredeti szép­ségében megtalálható a népművé- szetnekegy-egy megnyilatkozása. Anyaggyüjtö útja során ellá­togatott Szalókra, Recskra, Fel- sőtárkányba és megszemlélte a táncokat és népviseletet. Da kü­lönösen Hevesaranyoson és Egerbocson nyerték meg tetszé­sét a táncok és ruhák. Valószí­nű, hogy Hevesmegyét ez a két falu fogja képviselni a «Gyön­gyös Bokréta« idei bemutatóján, amelynek most már külföldi folytatását is tervbe vették. A »Bokréta«sstreplői közül ugyan­is kiválasztják a legkiválóbba­kát és Londonba viszik vendég- szereplésre. Természetes, hogy ilyen pers­pektíva mellett a szervezés mun­kája is sokkal nehezebb és nagy körültekintést igényel a legmeg­felelőbbek kiválasztása. Hevesmegyében legújabban Aranyos, Boci, Recsk, Szalők legényei és leányai indultak abban a nemes versenyben, a- melynek győztesei fogják bemu­tatni Budapesten Európának, Londonban pedig az egész világ­nak, hogy milyen halhatatlan értékeket termelt a magyar föld, a magyar paraszt. Annak az or­szágos megmozdulásnak és osz­tatlan elismerésnek, amely Pau­lini Béla munkáját kiséri, az új Bokrétán láthatjuk majd az ered­ményét, amely bizonyára bővel­kedni fog szenzációkban. Paulini Béla egyébként még nem döntött arról, hogy Heves- megyét melyik község fogja képviselni a Bokrétán. Kőrútján elkísérte őt Karczos Béla az egri idegenforgalmi hivatal vezetője is, akivel az «Egri Szüreti Hét* (szeptember 22.) előkészületeiről tárgyalt. Élénk kortesélet Kálban a képviselőválasztás előtt Rál, április 24. A megüresedett káli mandá­tum jelöltjeinek száma egyre növekedik. Szinte — naponkint jelentkezik űj jelölt, aki a szo­kásos optimista kijelentésekkel igyekszik a választók hangula­tát maga felé fordítani. Húsvét előtt már túlhaladta a jelöltek száma a tucatot, húsvét után azonban még új indulókkal bő­vült a jelöltek tábora. Ebben a pillanatban 14 a jelöltek száma, ezeknek azonban természetesen ciak igen kevés hányada indul­hat eséllyel a választási küzde­lembe. Élénk kortesélet előzi | meg falukszerte a választásokat. A kerület eddigi képviselőjőneki Mayer Jánosnak a barcsi kerü­letbe történt távozása után is hatalmas pártja maradt Kálban, s ennek a jelentős többségnek a megnyeréséért folyik az agi­táció erősen. A kerületben ön­jelöltként szerepel Budavári László is, aki mint ismeretes 1931-ben az egri kerületben ma­radt kisebbségben. Budavári teg­nap gyűlést hirdetett Kálba, ahol híveinek egyrésze megjelent. A gyűlés minden zavaró körülmény nélkül, rendben folyt le. Május 15-ig el kell készíteni a Líceum melletti nyilvános illemhelyet Az idegenforgalmi idény be­álltával fokozottabb tempóval folyik a Líceum melletti nyilvá­nos illemhely építése. Az épít­kezés menetét bizonyos mérték­ben hátráltatta a város pénztári helyzete, amennyiben a város a heti bérjegyzékeket sokszor ké­sedelmesen tudta csak teljesíte­ni, éppen ezért a vállalkozó ki­jelentette, hogy a szerződésben kikötött hatvan munkanap alatt nem tudja az építőst befejezni ős június 15-ig kért határidőt. A város túlságosan hosszúnak találta a terminust és arra kö­telezte a vállalkozót, hogy május 15-ig fejezze be a munkálatokat, ugyanakkor azonban ígéretet tett arra, hogy az építkezési költségeket késedelem nélkül fogja folyósítani. EMERICANA — Megjelent az Emericana leg­újabb száma, a Szövetség or­szágos közlönye, amelyet Eger­ből szerkeszt dr. Tóth József ér­seki jogakadémiai tanár. A folyó­irat tartalmát Kelemen Krizoiz- tóm pannonhalmi főapát húsvéti oikke nyitja meg, dr. Nizsa- lovszky Endre egyetemi tanár a családvédelemről, mint az Eme­ricana első reformpontjáről ír, majd dr. Tóth József felelős szer­kesztő világítja meg nagy meg­győző erővel az Emericana szo­ciálpolitikáját. A szerkesztő cik­ke többek között a következő­ket mondja: Korunk a szociális gondolat százada. Ezt a megállapítást iga­zolják a világszerte jelentkező szociális törekvések ; egyfelől a helyes irányú s építő szociális evolúció, másfelől a romboló irá­nyú szociális revolució jelzik út­ját az egyre nagyobb erővel elő­törő követelésnek: több s embe­ribb életet a ma embere számára! Meg kell állapítanunk azt, hogy az Emericana a szociális gondolat jegyében született más­fél évtizeddel ezelőtt, amikor a «szociális* jelsző hangoztatását még annyi félreértéi, gyanúsítás és ferde tekintet kísérte. Amikor a vesztett háború s az utána következő forradalmak után a katolikus magyarság újjászüle­tésének igénye az Emerionát életrehívta, akkor az Emericana nem a régi feudális magyarság «dzsentri* és «dendi» ifjúságát kereste, hanem a háborúból meg- vérezve, lerongyoltan és annyi csalódással hazatért fiatalok mel­lett legnagyobb rétzben a falu gyermekeit, az iparosok, keres­kedők, a kisemberek fiait ölelte mBgához a középosztálybeli ifjú­sággal együtt, — hogy velük készítse elő s alakítsa ki a ma­gyarság történelmének újabb fejezetét. Az Emericana odaállott akkor a kétségbeesett, a mag&ba- roskadt, nincstelen katolikus e- gyetemi ős főiskolai ifjúsághoz, lehajolt hozzá, felemelte, magá­hoz ölelte; aztán vezetni kezdte és vezeti immár tizenöt eszten­deje a «szebb magyar jövő* felé ezt az új katolikus magyar ér­telmiséget. Ebben a cselekvő szociális eszményben született az Emericana, amely egyúttal új fogalmat vezetett b9 a ma­gyar szótárba, — hirdetvén, hogy nemosak születési, hanem szellemi arisztokráoiára is szük­sége van a Trianonban megalá­zott magyarságnak. Ezt a szegénységből és elesett- ségböl, — faluból, műhelyből, gyárból felemelt ifjú szellemi arisztokráciát adta az Emerioana a magyarságnak. Ninci oka szé­gyenkezni miatta, mert ez leg­nagyobb büszkesége, de azért is, mert ez szociális tett! Nincs oka hivalkodásra sem, de oka van magabízásra, mert az Emeri- oara a »katolicizmuitől megszen­telt« szociális korszellemnek út­törője volt már akkor, amikor e

Next

/
Thumbnails
Contents