Eger - napilap, 1934/2

1934-07-28 / 147. szám

Eger, XLV. évfolyam 147. szám ÍÍR R 6 FSLLÉB # Szombat ♦ Trianon 15, 1984 július 28. ELŐFIZETÉSI DÍJ Á POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA » 1 P 50 F, NEGYED­ÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 P 50 F. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTA­TAKAR ÉK PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54.558. GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉGI EGER, LÍCEUM, FSZ. 8. TELEFON: 11. KIADÓ­HIVATAL: EGER, LÍ­CEUMI KÖNYVNYOM­DA. — TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZER­KESZTŐSÉG ÉS KIA­DÓHIVATAL: KOVÁTS LÁSZLÓ, BORHY UCCA 1. SZ. TELEFON: 118. Ravatal a Ballhausplatzon. (dr. k. e.) Tíz, tizenkét lázadd nemzeti szociálista behatolt a Ballhauiplatz kancellári palotá­jának szobájába é* lelőtték. Pa­pot kért, de nem küldtek gyil­kosai. Orvost se küldtek. Órák hosszáig feküdt véres verejtéké­ben és nem lehet megállapítani, hogy melyik őrában halt meg. Ez volt a halála. Egy díványra roskadt s később, a kencäiiäri palota megtisztítása után, beta­karták fehér lepellel és gyer­tyákat gyújtottak körülötte. Ez volt a ravatala. S a gyertyák fényébe Európa maradék szelíd embereinek rémülete bámult bele. Mert eteket az embereket kép­viselte Dollfuss az ismét vesztébe bokázó világrész legnehezebb és legveszedelmesebb pozíciójában. A történetírás, amely a nagy emberek halála után gépszerű pontossággal működni kezd, meg­méri a népek, események és hely­zetek közötti szerepét. Megálla­pítja, hogy a legnagyobb poli­tikusok és államférfiak közül való volt. Ausztriát a háború után válságos és nyomorék viszonyokba sodorták a périe- környéki békék a monarchia felrobbantásával; egyedül ma­radt, mint* létfeltételeitől meg­fosztott ipari állam, ahogy egye­dül maradt Magyarország, mint mezőgazdasági egység. A nemzeti lélekjelenlét egy ideig megpróbálta egyensúlyoz­ni az osztrák helyzetet, azonban egyre sűlyosodtak Ausztria gaz­dasági bajai. A Creditanstalt bu kása után előállott pénzügyi vál­ság, az önellátás őrült rendszeré­nek elhatalmasodása újabb fel­adatok elő állította a kormányo­kat s a kibontakozásért Dolfuss tett a legtöbbet. A gazdasági bajokon kívül a belső politika ellentétei is jelent­keztek egyenlő tehertételként. A hajótörés zűrzavara, a ledön­tött rend oszlopai fölött a vörös Becs kísérteti árnyéka magaso­dott fel előbb, később pedig a szvasztika, a horogkereszt jele, a kiterjeezkedő germán erők fan­tasztikussá nőtt foglalata. Mind­kettővel Dollfusanak kellett el­bánnia. Ugyanakkor a nemzeti szocia­lizmus jelenléte európai kérdéssé vált, a francia német háborús feszültség hehetséges erupoiős pontjává. A közép és közép- nyugat-európai helyzetet tartotta vállán a »5is« Dollfuss s míg befelé Seipel hagyományaként, igaz katolikus lélekkel küzdött a katolikus Ausztriáért a a gaz­dasági és társadalmi rend alap­jául a Quadregesimo Annot je­lölte meg, kifelé állama függet­lenségéért harcolt Németország ellen, az európai nyugalom, az európai béke érdekében. Magyar- ország felé a szorosabb kapcso­latok szálait kereste egy kiala­kítandó szövetségben, természe­tesen a lehetőségek határain belül. Vázlatosan,ezeket a tárgyi ada­tokat állítja össze róla a történe­lem. És meg kell emlékeznie még heroikus küzdelmeinek módjá­ról, amely végzetének elindítója lett. Dollfuss Engelbert jő és szelíd diktátor volt. Jósága túl­nőtt rajta s ez az erény temette maga alá. Ez a jóság sok volt egy államférfi részéről annak az Európának, amely tűri Bartbou csalásait, Petain marsall háborús gyújtogatásait és halálra marja snsgáf, mert a Pasteur oltásokat eddig csak egyének és nem kontinensek számára találták ki. A véres februári események után, a szocialisták fegyveres leveretése u'án ellentétként mu tatkozik Dollfuss jóságát és sze­lídségét hangoztatni, mégis így van; Dollfuss soha sem támadott, mindig csak védekezett, mindig csak visszalőtt. Nem magáért, hatalmi állásáért, hanem osztrák népe boldogulásáért, a világ bé­kéjéért. Tragikus, hogy a vég­zetes szerda délutánon már nem tudott visszalőni. Megölte néhány ember, akik egy helytelenül alkalmazott esz me fanatikusaiként hatoltak be a kancellári palotába. Megölte a naponta robbanó bombák szel­leme. A rémet kövatet vissza­hívták, meri közbelépett a láza­dók érdekében, szóval Hitler mossa kezét az ártatlan vérétől, kétségtelen azocbsn, hogy a ho- rcgkereszteseizme lőtte lea hatal­mas kis kancellárt Európa leg­fontosabb bástyájáról. A madáchi falanszter után kiált a jőszán- dékű ember, a falanszter után, ahol rideg tudósok már gyermek­korban vizsgálják az agyvelőt és könyörtelenül kidobják a tár­sadalomból a veszedelmes fan­tasztákat. A kancellári palotában áll a ravatal. Gyertyáinak fényében Európa maradék szelíd embe­reinek rémülete ég a a kis kan­cellár fejénél láthatatlan kezek tartják a bíborpárnát, amelyen az örökkévaló jóság szikrázó rendjele pihen. Elég akadály lesz-e ez a ra­vatal a nyugat felé nyújtózó ger­mán hatalomnak ? Megfelelő gát lesz-e vájjon az összecsapni ké­szülő európai hullámverésben ? Erre a jövő fog felelni. * A horogkereeztes terror újabb forradalmi megmozdulásba tor­kolt Ausztriában. Amikor e so­rokat írjuk, egymást kővető je­lentésekben próbálják rekonstru­álni a forradalmi események ved rohanását. Ami eddig bizonyos; Dolliul kancellár halott, horog- keresztes lázadók halálra sebe- sítették a borogkereszt legna­gyobb és legszívósabb ellensé­gét: Ausztria kaacllárjáí. Törté­nelmien sorsdöntő órákat él ez osztrák nép. Európa szeme Becs­ben van, ahonnan feszítőén iz­galmas híreket röpítenek világgá a rádióban és a telefondróto­kon. Még egy másik haldoklója is van ennek a groteszk forrada­lomnak: Riatelen római követ, aki minden jel szerint az ösz- ■zeesküvés főmozgatőja volt. Mielőtt az igazságszolgáltatás kezébe kerülhetett volna, fegy­vert fordított maga ellen. A véres szerdai nap bőséges beszámolóját hozták már a csü­törtök reggeli és esti lapok. A pucciisták, akik az első híradá­sok szerint szabad elvonulást csikartak ki maguknak a kény­szerhelyzetben levő kormánytól, a rendőrség foglyai és valószínű­leg a statáriális bíróság előtt felelnek majd az ország rendjé­nek megkísérelt felgyujtásáéri,

Next

/
Thumbnails
Contents