Eger - napilap, 1934/2
1934-12-28 / 231. szám
2 EGER—GYÖNGYÖSI ÜJSÁG 1984. december 28. íss együtt még a bora esti órákban látogatóba ment Barna Jenő vároii főszfimvevóhőz. Az itms- retlen tettetek valószínűleg kitelték a család távozását és közvetlen ezután behatoltak a la káiba. Parraghék kevéssel éjfél után tértek haza ét megdöbbenéttel látták a fosztogatás nyomait. A betörök a n»eyér*éfeű családi ékszereken kívül evőeszközöket ét ruhákat vittek el, mintegy háromezer pangó értékben. A járáibiró azonnal jelentéit tett a rendőrségen ét megindult a nyomozói. Eddig két egyént vettek őrizetb», mindketten nemrég szabadultak a fogházból, akik alaposan gyanusíthatók a bűn- oielekmény elkövetésével. fi gartízőa egri legények megtámadták a rendőrt, aki kardot rántott és megsebesítette két támadóját Eger, december 27. Karácsony első napján hangol társaság mulatozott Pók Pál korcsmájában az Almagyar utcán. Bóta András 20 évei legény a bortól fölhevülve lörni zúzni kezdett, mire a korcsmáros rendőrért ment ■ a Káptalan utcán szolgálatot teljesítő Somodi József rendörőrmestert hívta le- gítiégül. Mikor a rendőrrel a 2 izámu postahivatal elé érkeztek, a legények mír az utcán hangoskodtak. Somodi figyelmeztette őket, hogy ne káromkodjanak és hagyják békén a járókelőket. A legények nem engedelmeskedtek, sőt bicibával a kötelességét teljesítő rendőrre támadtak. A rendőr szorult helyzetében kar dot rántott él a legények közül Birinosik Sándort a fején, Bóta Andrást pedig a kerján súlyosan megsebesítette. Az ünnep- rontó legények ellen szigorú eljárás indult. Felmentették a zsarolás vádja alól is Fülöp Andrást, aki a Kisasszony- utcában agyonlőtt egy fuvarost Eger, december 27. Az egri törvényszék négy érdeklődés mellett tárgyalta ez év októberében azt a halálosvégű verekedést, amelynek során Fü■ lop András 42 éves egri fuvaros pisztolyával agyonlőtte a rátámadó haragosát Tábori András fiatal fuvsroitársá?. Az egri tör- vénytzék «zárdából eofrb'rölés bűntette miatt vonta felelősségre Fülöp Andrást, de a főtárgyaiéi terjedelmes bizonyítási anyagából megállapítva t> jogos védelmet, a fuvarost felmentette. Nemsokkal később a felmentett fuvaros ismét a bíróság elé került egy zsarolási ügyből kifolyóan. Fülöp András az ellő ízben mcg'er'ott tárgyaláson iímertetett vádirat szerint eladott egy lovat Csirmaz Mihálynak s a vételár hátralékos részét, 25 pengőt, erőszakos fellépéssel a- karta megszerezni a lő új gazdájától, sőt a lovat is hazahajtotta, mikor a pénzét nem kapta meg s a lovát követelő Gsirmact a feleségével együtt fenyegetések és ütlegelések közölt kergette ki a portájáról. — Az egri törvényszék ma tőrgyalta ismét az ügyet s helyet adva vitéz Szabolcs István ügyvéd védekezésének a fuvarost és feleségét felmentette, mivel a vád tárgyává tett cselekmény nem Dyert bizonyítást. Példátlanul szerencsés autóbaleset ért egy egri családot Gyöngyösön Az autó áttörte a híd korlátját, de első kerekeivel megállt a mélység felett Eger, december 27. Kelaodorfilmekba illő különös szeretőiének köszönhető, hogy több életet nem követelt áldozatul az az autóbaleset, amely i egy ismert egri keretkedőcialád hat tagjával történt Gyöngyösön. A Pollák egri kereskedő család hat tegjaBuick gyártmányú hasszemélyes kocsin utazott Budapestről haza, Eger felé. A személyautóban árú« hoztak ■ a hatalmas koosit Pollák Jenő vezette, akinek mint régi vezetőnek szabá’yszerű hajtási igazolványa van. Este 10 óra tájban sűrű ködben, ciűszős talajon mintegy 25 kilométeres tempóban értek Gyöngyösre, ahol a példátlanul szerenciés kimenetelű baleset történt. Az autó a Mérges patak fölé épített úgynevezett Zöld-hidra kanyarodott fel. A vezető elfordította a kormányt, azonban észrevette, hogy a súlyos kocsi a síkot hídfeljárón nem vesz új irányt. A kővetkező pillanatban a gépkccíi nekifutott a híd vastag kőkoriátjfinak és azt áttörte. A vezető teljes erejéből fékezett » a kocsit első kerekeivel a több méterei mélyben folyó patak felelt, az utolsó pillanatban sikerült megállítani. Az autó első része az ütődés következtében összetört, az utasoknak azonban kisebb horzsolásokon kívül komolyabb bajuk nem történt. A katasztrófát főleg az hárította el, hogy az autó áruval rakott há- tuiaő része nagyobb súlyával visszatartotta az egész gépkociit a mélységbe zuhanástól. Az eljárás a baleset körülményeinek tisztázására megindult. — Aki december 31 ig kifizeti az 1934. évre kirótt adóját, 2 százalékos kamattérítést kap. Megírtuk, hogy azoz, akik ez adóval hát ralékban vannak, december 31-ig teljesíihatik a befizetést. Aki 1934 évi adóját teljesen kiegyenlíii dec. 31 ig, az egész befizetett összeg után (tehát nemcsak a hátralék után) 2%-oa kamattérítést k p. Kis történet a szótlan emberről. írta: FELLNER BELA. Filozopternek készült, aztán gondolván, hogy már mindent tud, elúnta azt is. Elmerült a semmittevésben, amely mindig mélyebbre vonta. Csak a fantáziája volt éber s a figyelme ajzott, de minden gyakorlatiasság nélkül. Egy estén arra ébredt, valami öreg fűz alatt, hogy a beszéd is hiábavaló, mert mérhetetlen az ür, ami a gondolatot és a szót elválasztja. Minden szó gügyögés csak s a fogalmak tisztázása, viszonyba állítása, kapcsolása és értelmezése csupán az értelem belső munkájában bizonyos. Mihelyt szóba tördeli szét, minden szétfolyik, elillan, vagy legalább is elferdül az eredeti gondolat síkjából. Kétségbeesett. Élete titkaiba nem avathat be senkit s nem beszélheti ki az ég, a fű, a tenger, a kövek s az erdő hallgatag dolgait, amik még szót érdemelnek. Az öreg fűz derekának dőlt. Nagy hallgatás volt benne és körülötte, csak a vadmadarak kiabáltak mesz- szebb a vizek között. Egyre bizonyosabb lett benne és terjedelmesebb a némaság. Most már nem fog többé beszélni. Felnézett a felhők felé s megkeményítette akaratában ezt az egy szót: nem. Aztán elindult a város felé. * Embert akarok látni, — mondotta az ordító város sarkán, égre lövellő fényár alatt, — embert, aki elfogadja némaságomat is, nem kérdez, nem szigorú és méltó, hogy mellettem maradjon. Bement a legfényesebb uccába s minden ember szemébe belenézett. Megrémült. A szemekben rombolás, trágár vigalom, menekülő félelem és furcsa gőg volt. S az emberek, — ki hová tartozott, — sokszínű zászlók alatt meneteltek. Odaadó vágyakozással keresett ismerőst közöttük, de az oszlopok harsogó indulókat énekelve mentek el mellette. A zavaros kórusból az életről és megváltásról énekeltek, kiki a maga szájíze szerint. Menekülni akart, de egy lobogó szemű berántotta az osztagba, nagyot kiáltva: testvér. A menet élére lökdösték s ő szembetalálta magát ezer arccal, amelyeken várakozó hallgatássá merevült a sokféle indulat. — Testvér, énekelj nekünk. Te énekeld nekünk az új dalt, amit hasztalan keresünk. Halljuk, csendesedjetek emberek. Állt és feszülő szemeit végighordozta az arcokon. Valami döbbenetesen igazat, szánalmasan megmutató szavakat akart mondani, de valami befojtotta a torkát és a hangok tompán visszahulltak belé. Állt és tétován hallgatott. — Ember, megnémnltál? Hallatszott az emberek közül. Tán gombóc akadt a torkodba ? Egy fél sülttök repült az arcába. Kövek és karók vertek rá csufondáros nevetés közben s néma ajkán kibuggyant a vér. Ott hagyták. Sekonnai volt, — hallatszott a távozók felől. Mélységes szánalom fogta el önmaga és a tovarohanók iránt. Fölkelt és sebes testét az országút felé húzta. Szél futott az úton. Ment a szél után. * Nagyot lélegzett az enyhe reggelben. A csúcson már vidáman dalolt a nap. Fütyörészett és nem tudta most, hogy némaságot fogadott. Megsimogatták a teremtett világ örömei, s néha felnevetett. Két napja már, hogy itt élt az ünneplő színeket öltött erdőn. Izzó délidőn befeküdt virágos sátrába s hallgatta a föld meleg titkait. Hallgatta a végtelen idő porlását s az apró kövek görgősében a dolgok örök változását. Kileste a teremtést és a halált, amelyek ott zajlottak le szemei előtt. Barátságot kötött a magányos nyárfákkal s megértette panaszaikat. Kis dalokat rögtönzött a rigók kórusát utánozva s túláradó lélekkel azt hitte: minden törvény benne oldódik végtelen harmóniává. Esténkint felhágott a csúcsra s borzongva figyelte az ég titkos lehelletétöl örvénylő csillagok aranyporát, amely játékosan sodródott a végtelen ür felhőrésein, hogy eltűnjön ismét a mélyben. Hangok keltek lelke mélyén, de mikorra ajkára értek, megtöredeztek és megintcsak omló sírássá váltak. * Valami nagy csodát keresett. A némaság igájába szorítva cipelte megint életét. Mennie kellett tovább. Ment, maga sem tudta hová, milyen cél felé. A negyedik napon észrevette az út porán, valaki jár előtte. Meggyorsította lépteit. Két nap múlva feltűnt előtte az idegen. Kiáltott felé, de az nem állt meg. Minden erejét össze kellett szednie, míg utólérte. Az idegen szelíd méltósággal járt és feje fölött összeborultak a lombok. Fáradság nem látszott rajta. * Mikor beérte, a vándor hátrafordult és kezét a kezébe vette. Aztán csendesen mondta: tudtam, hogy jönni fogsz. Jöjj és nyisd meg templomaimat és beszéld igéimet. Majd igazat teszek melletted. Csak kezét fogta az Idegen, de mintha a szívébe nyúlt Volna e mozdulattal. Szédülés fogta el, mintha köd vette volna körül, aztán megindulva tört ajkára az első szó: megyek veled Uram. Áradjon a zsoltár és az áldás. S elindultak tovább a völgy felé. Ettől fogva beszélt az embereknek, akik hallgatták öt.
