Eger - napilap, 1934/1

1934-01-21 / 16. szám

2 EGER—GYÖNGYÖSI UJSÄG 1984. január 21. szállítsa le, illetve módosítsa a szabályrendeletet, de ne ciak ígéretekkel, mint eddig tette. A villanydíjak leezäliftäea ia égető kérdői. Esetleg revízió alá kell vennünk az áramszolgáltató Sál- gőval, illetve Vida Jenő MÁK. ve­zérigazgató űrökkel kötött szer­ződésünket és a villany városi adminisztrációját ii. Érdeke ez a városnak és a villamos üzem­nek is, meri ha így tart tovább az áram drágasága (8 fillére» egységár és az árammérő órák horribilis havi díja!) lassanként valósággal bojkottálja a közön­ség a villanyt és egyre többan térnek vissza a patrőleum vilá­gításra. Mindezekben a dolgokban sür­gős a tennivaló és a város ház- tulajdonosai, akiket a legjobban égetnek ezek a kérdések, a leg közelebbi napokban a részletek­re is kiterjedő konkrét és komoly javaslat ai lépnek a város elé. fl trieszti szaboőkikötő kérdése az osztrák—olasz tárgyalások előterében Suvich olasz külügyi államtit­kár bécsi tanácskozásainak egyik legfontosabb pontja Trieszt sza­bad kikötö kérdése. Olaszország Triesztet Ausztriának akarja biz­tosítani, de azt akarja, hogy is­mét nagy középaurőpai terül?t bonyolítsa le a forgalmat a ki­kötőn keresztül. A tervbe Ma­gyarországot és Csehszlovákiát is be akarják vonni. A rendőrség messzemenő óv­intézkedésekkel biztosította pén­teken a nap nyugodt lefolyását. Az Arbeiter Zeitungot, Suvich megsértése miatt, elkobozták. Nemzeti szocialista tüntetések egyedül az inabrucki egyetemen voltak, ahol több pspirinoziár robbant. Egész Tirol területén számos letartóztatást foganatosí­tottak. Elkészültek az egri pénzintézetek mérlegei Eger, január 20. Az egri pénzintézetek már de­cember óta dolgoznak a múlt évi eredmény összeállításán e csak a pénzügyminiszter ezofcá- •os rendeletét várták, hogy mér­legeiket összeállítsák. Ez a ren­delet a közelmúlt napokban m9g is jelent ■ a bankok ennek alap­ján elkészítették az elmúlt gaz­dasági év képét hűen visszatük­röző mérlegeiket. Az eredmény, mint ahogyan előre látható volt s annak idején meg is írtuk, alatta maradt az előző évnek s ez a válság to­vábbi biméiyűlőaét és terjedését bizonyítja azokkal a jótokkal szemben, akik annak idején ki­jelentették, hogy »rosszabb már nem lehet a helyzet.« Kérdést intéztünk a mérlegek nyilvánosságra hozatala felől több egri intézet vezetőjéhez, akik kijelentették munkatársunk­nak, hogy a közgyűlések meg­tartására valószíüűleg február elején kerül sor, a kisebb inté­zetek pedig valamivel később hozzák nyilvánosságra mérlegei­ket. Az osztalék kérdésében már csaknem teljesen megállapodott és leizürődött a vélemény, hogy az idén nem adnak osztalékot az intízetofc. (Tlég a gyöngyösi kisipari hitelt nem folyósítják, — mert nincs meg a belügyminiszteri jóuáhagyás Gyöngyös, január 20. A belügyminiszter most hagy­ta jóvá Gyöngyös város képvi­selőtestületének azt a határoza­tét, amely a kisipari hitelalap- hoz való hozzájárulást 2000 pen­gőben állapította meg. Ez a mi­niszteri döntés azonban még mindig nem jelenti azt, hogy hi­tel folyósítását ia megkezdheti a város. Itt is az a baj, mint Egerben ■ másutt, hogy a mi­nisztérium akadályokat gördít a képviselőtestület döntése elé, a- mely a folyósító pénzintézet ügyé­ben is állási foglalt. A képvise­lőtestület annak idején úgy ha­tározott, hogy a Gyöngyösi Ipa­rosok és Gazdák Hitelszövetke­zetét bízza meg a fc ölesön ki­osztásával. A belügyminiszter azonban nem hagyta jóvá ezt a határozatot azzal a megokolás- ■al, hogy a hitelakcióról intéz­kedő rendelet a F. K. köteléké­be tartozó intézetekhez utalja a kölciön összegét ■ ettől az elv­től való eltérést csupán abban a kivételes esetben engedi meg a kormány, ha a városban a P, K. kötelékébe tartozó intézet nem volna. . Ezzel a huzakodással tehát Gyöngyösön sem kerül belátható időn belül kiosztásra a hitel. A minisztérium a városnak azt a kérelmét, hogy a kormány hoz­zájárulásának összegét 2000 pen­gőre emelje, ugyancsak teljesít- hetetlennek találta egyelőre ■ erről csak akkor lehet sző, ha azok a városok és községek, amelyek az akcióban vegy egy­általában nem vesznek részt, vagy kisebb összeggel járulnak a kölcsönhöz, már ismeretesek lesznek. Hasznos tadni hogy ichmiilthauer lg mamii keserüvizéből félpohárral elegen­dő, de sok esetben már néhány evőkanállal is. JÉd ALÓL HALASZNAK A TISZÁN ... Téli élet a befagyott, csöndes víz felett. Ároktő, január közepén. Hideg szél ciíp át a Tiszán a Mátra felöl • meglengeti a zúzmarái ágakat, hssan bulldo­géi a hő is, de osak elszórt peiyhekben, mintha a szél hoz­ná valamerről. A korcsmában, ahol üldögélünk, utat emberek szalonnáznak. Az ablak alatt edányes-tőt féle állt meg a sze­kerével t lovára dobált miedan ruhanemű*. Ó is szalonnázik s közben körülizaladgálja a sze­keret. Eszik is, szalad is, topog is. Nehéz munka. Meg is únja hamar s egy hónalj szalmát ke­rít, meggyujtje, csizmáit gyors váltásban a lángokban forgatja. Közben megvirrad egészen ■ nekiindulunk a Tiszának. Zúz­marái emberek lépkednek sza­porán, fel a töltésre, ahol még hidegebb van. Názik a vizet, amelynek felszíne durván fa­gyott be, jégtáblák állnak rajta, élükkel ősszefordulva. Egy rész sima jég: itt a víz útja s távolban kékellik a víz a fehér jég végén. Óit a folyó van, nem fagyott be a Tisza. Két ember kődorog a jégen, lépegetnek, botjukkal tapogat­nak. Az egyik átal jön. Megfor­dul, háttal a szélnek, botját a hóna alá szorítja, papáját a köd- möne nyílásába igazítja, rágyújt s jön a töltésre. — Azt hittem, a jég alá vész bátya! — Agyon Isten, — kö­szöntőm. — Aunoán nem kérem. Vastag a jég. Amoda szánkával igye­keznek át rajta. Es csakugyan, két kis magyar ló üget a távol­ban s egy szánka csavarog utána. Elindulok visszafelé a holt Tiszára. Itt van a nagy halászat. A jégen emberek hajloDganak, ütik a jeget fejszével a dobog a vastag páncél a víz felett. Me­gyek feléjük a havas parton s végre beérem szóval a jégvágó- bat — Magbír engem ez a jég? — Csak tessék bátren, vastag ez nagyon, biztat egy kis sűrű ember. A halászmsster. A legé­nyek ütik a jeget. Minden tíz méterre ki van vágva a havas jégen egy-egy félkör. Ütik erő­sen, a jég pereg, feljön a víz és szembe csapja az embert. A nagy tó közepén egy négy lék tátong. L^het három méter hus»zú » kettő széles. Benne ázik a háló. Megfagyott a leve­gőn. Közel a parthoz megint lé­ket vágnak. Recosen a négy tábla s meghajlik ez emberek alatt. — No, téjjuk a jég alá. Nekiesnek. A fejszével az egyik nyomja a jég orrát, a másik víz­szintesen tolja, a tábla lassan búvik a jég alá. — Nyomd meg, naa 1 kiabál a sűrű ködmőnös. A legény nekifeszíti az inát. A jégpatkó megcsúszik, a legény fejjel a lékbe esik. — Hü, a nemjóját ennek a világnak, — esünk kétségbe mind­nyájan. A gazda van legköze­lebb, megkapja a lábát, húzza a vízből. — Győjjön már sógor segéni! kiált hátra. A sógor a másik lábát húzza. A legény kievickél ■ nevet. No, nem nagy dolog, szó se esik tovább róla ■ megyünk a nagy lékhez. Kihúzzák a hálót s két végére egy-egy hetven öles kötelet bogoznak. A kötél másik végére egy tízmőteres rudat s ezt elindítják a jég alatt. A nagy lék alá dugják és addig hajtják, míg a kis léket el nem érte. Ott hajtják tovább a második, har­madik lékig. Most elindűl a háló a kötél utáD. Pár perc ■ már el­nyelte a szörnyű hálótösneget a lék. S jön a nehéz munks. A kötelet kiszedik a lében ■ mindkét oldalán 3—3 ember húz­ni kezdi. A vezérrudaí hajtják lékről-lékre ■ bizoy gyakran el­téved. A havas jégen nem látni Gyógyszertárban kapató.

Next

/
Thumbnails
Contents