Eger - napilap, 1934/1

1934-06-23 / 127. szám

Eger, XLV. évfolyam 127. szám Aha 6 pillék ♦ Szombat ♦ Trianon 15, 1934 június 23, ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HŐNAPBAi 1 P 50 F, NEGYED­ÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 P 50 F. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTA­TAKAR ÉK PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54 558. GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉGI EGER, LÍCEUM, F8Z. 3. TÉLEFON: 11. KIADÓ­HIVATAL : EGER, LÍ­CEUMI KÖNYVNYOM­DA. — TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZER- KESZTŐSÉG ÉS KIA­DÓHIVATAL: KOVÁTS LÁSZLÓ, BORHY ÜCCA 1. SZ. TELEFON: 118. Szomorú megállapítások az egri Korona forgalmáról Unterreiner János bérlőnek a városhoz intézett beadványában Eger, június 22. Ez év decemberében jár le a váróinak Unterreiner Jánossal kötött bérleti szerződőié a Ko­ronára vonatkozólag. A bérlő most beadványt intézett a város­hoz, amelyben kijelenti, hogy a jobb jövő reményében hajlandó továbbra is a bérletben maradni s többféle szempontból kéri a város támogatását, így a villany­nak üzemi áron való szállításá­ra, az épület tatarozására, a ka­zánház gazdaságosabb átalakí­tására stb. Igen érdekesek, egyben azon­ban nagyon szomorúak azok az adatok, amelyekkel Unterreiner János a Korona üzleti forgalmát megvilágítja. Hogy a Korona a legszakszerűbb vezetés mellett is állandóan deficittel zárt, hi­vatkozik a bérlő a városi szám­vevőségre, amelynek megállapí­tása szerint 1932-ben több, mint 10 ezer pengő volt a ráfizetése, s az összforgalom 117,209 pengőt tett hi, 1933-ban, a rossz nyár miatt, 80,602 pengőre esett vissza a 103 ezer pengős költaőgekkel szemben, a veszteség tehát 22 és félezer pengőre emelkedett. Hat évvel ezelőtt — írja a bérlő — 66 ezer pengőt fektettem az üzembe s ma elmondhatom, hogy mindenemet elnyelte a Korona szálló s így hatévi becsületes és megfeszített munkám kárba- veszett, a veszteségeket és a hátralékokat rokoni kölcsönök­ből kellett kifizetnem. A beadványt szombaton dél­után tárgyalja a közgyűlés és egészen bizonyé«, hogy ismét Unterreiner Jánossal köt szer­ződést, nemcsak azért, mert ki­válóbb szakembert sohasem kap, hanem mert morális kötelezett­ség módot adni arra, hogy a jövőben kárpótolja magát anya­giakban, ha már hat évi ener­giája, munkája kárba veszett. „Három város késlekedik még: Sátoraljaújhely, Túrkeve és Eger...“ Bukarestben a kisantant külügyminiszterei zárt ajtók mögött tanácskoztak űjabb szövetségek megkötéséről. Először a jugoszláv külügymi­niszter Párisban tárgyalt a fran­cia külügyminiszterrel. Barthou varsói, majd prágai utazása után most Bukarestben jelent meg, hegy a világ előtt kifejezésre juttassa Franciaország protekto­rátusának változatlan melegségét ős zavartalanságát a kisantant államok felé. Közben a francia diplomácia szövögeti a szövetsé­gek hálóját Moszkvában, a Bal­kánon és Európában minden­felé, sőt újabban már Olaszor­szágot is iparkodik a legfino­mabb diplomáciai sakkhuzások- kal a maga európai hegemóniá­ját kiügyeskedő nagypolitikájába beilleszteni. Folytonos jövés-me­nés az Atlanti-Óceántól a Jeges- tengerig. Szövetségek, blokkok, katonai szerződések, frontok ki­alakítása, népek felsorakoztatása! Vájjon mi rejlik emögött? — Kérdezi magától a diplomáciai cselszövényekbe be nem avatott polgár és kérdik a népak és nemzetek milliói, amelyeknek a bőrére megy ez a diplomáciai sakkozás. Európának, a világnak békéjét ez az örökös tömörülés és biokk- alakítás valóban nem szolgálja. Mert egyezer sem hallottuk meg­győzően, hogy a nemzetek e rendekbe tagolása az országok közötti barátságos érintkezést, a gazdasági kapcsolatok felvé- telét és kimélyítéiét, a kereske­delempolitikai elzárkózás meg­szüntetését célozná. A blokkala- pítők és résztvevők kifelé békés szándékukat erősítgetik, miköz­ben valamennyiük országában folyik a háborús fegyverkezés és hadiiparuk hihetetlenül gaz­dagodik. De mi ellen, ki ellen folyik a szövetségek összeková­csolása, mely nem egyéb való­jában, mint csatarendbeállítása Európa nagyobbik felének ? Váj­jon fenyegeti-e a világháború le- győzöttjei részéről a győztesek békéjét és nyugalmát bármiféle veszedelem? Lehet-e nagyobb biztonság a győztesekre nézve, mint a legyözöttek lefegyverzé­sének állandósítása és a lefegy­verhezéaben való egyenjogúság szívós és kérlelhetetlen megta­gadása. A győztesek biztonságát valóban nem fenyegeti semmi­féle bizonytalanság, semmiféle megtámadás veszedelme a le- fegyverzettek részéről. Mi hát az oka és mi a célja a sok és folytonos diplomáciai me- nés-jövésnek ? Kitől, —mitől fél­nek a szövetségek szorgos ko­vácsai? A magyarázatot nem ne­héz megtalálni. Félnek az igaz­ság erejétől, félnek az örök tör­vényszerűségek hatalmától, fél­nek a történelem csalhatatlan lo­gikájától. Mert érzik, hogy a PAris-környéki természetellenes békediktátumok nem épültek az igazság, a geográfiai adottságok és a gazdasági szükségszerűsé­gek biztos fundamentumán, ha­nem a győztesek hatalmi hó­bortjának, az irigységnek, a né­pek és országok jogtalan elnyo­másának bizonytalan és ingadozó ösztönein. Szövetségeket, blokkokat ala­kítanak az igazságtalan, eszte­len, a természetellenes uralmi helyzet állandósítása érdekében, az igazság, a természetes állapot visszatérése ellen. Összeszövet­keznek arra, hogy az utódálla­mok tovább folytathassák a nem­zeti kisebbségek kegyetlen em­bertelen elnyomását. Blokkba állanak annak érdekében, hogy az igazságtalan békeszerződések által megvont egészségtelen, mert észszerűden, országhatárok vőg- legeiíttescenek. A fegyverkezés­sel állandó rémületben akarják tartani a fegyverteleneket, hogy belekényszerítiék ezeket az igaz­ság lábbal tiprásának elismeré­sébe és a békediklátumok vál- tozhatatlanságának reménytelen­ségébe. De nincs az a blokk, az a szövetség, amely belső igazság nélkül állandósítani tudná a né­pek természetellenes, mesterkélt szembeállítását. — A történelem négy igazságtalanságát az idő mindig jóvátette és a békedik­tátumok esztelenségét semmiféle szövetség, vagy blokk nem for­díthatja észszerüséggé, igazság­gá. A római jog egyik szabálya úgy szól, hogy ami kezdettől fogva vétkes, azt az idők múlása sem tudja megszilárdítani. Az élet nagy tanítómestere, a törté­nelem, meg fogja tanítani a béke­diktátumok tegnapi megalkotóit éa a szövetségek és blokkok mai megteremtőit a római jognak erre az elévülhetetlen igazságára. Eger, június 22. | A Városok Lapja érdekes cik­ket közül legutóbbi számában a hétvégi mozgalom eddigi ered­ményeiről. Nincsen még két esztendeje annak — írja —, hogy a Széche­nyi Károly gróf vezetése alatt álló Országos Magyar Weekend Egyesület megkezdte küzdelmét a hétvégi szünet intézményes és általános megvalósításáért. Ér­dekes tehát az a kimutatás, hogy hol diadalmaskodott eddig a weekend. Elsősorban maga az állem járt elől példaadásával. Gömbös Gyula miniszterelnök, aki honvédelmi miniszter korá­ban elsőnek rendelte el tárcája kereteiben a hétvégi szünetet, mint kormányéinak is hathatós támogatásban részesítette a wee­kend rendszert: az összes állami hivatalokban, minisztériumokban bevezették a hétvégi szünetet. — Sokat köszönhet a weekend | fabinyi Tihamér kereskedelmi | miniszternek, aki a lehető leg­teljesebb megértéssel kezeli ezt a kérdést. Minisztersége hozta meg a weekend igazi, tulajdon- képeni négy térfoglalását. A mi­niszter a legtökéletesebb tájéko­zottsággal foglalkozik a hétvégi probléma komplexumának leg­kisebb részletével is s az ö tá­mogatása, erőteljes pártfogása tette lehetővé, hogy a weekend elérkezett szervezettségének mai stádiumába. Sipőcz polgármester a fővárosnál már tavaly beve­zette ezt a rendszeri, amelynek példáját számos vidéki város követte. A megyék és vidéki városok sorában Győr szombat dőli 12 órától hétfő reggel 9 óráig tart weekendat, Csanád-Arad- Torontál, Nógrád-Hont megyék haioolőképen, egy órával ho*z- szabb a szünet Borsod-Gömör- Kishontban, ahol szombaton dél­előtt 11 órakor kezdődik a wee-

Next

/
Thumbnails
Contents