Eger - napilap, 1934/1

1934-06-19 / 125. szám

2 EGER—GYÖNGYÖSI ÜJSÄG 1934. június 19. a nép száméra, hogy a jövőben ic olyan hűséggel állja mag he­lyét, mint azok; akik a csaták mezején vérüket adták a magyar földért. Az egyház áldása után Benca kő Andor plébános mondott megnyitó beszédet, üdvözölve a megjelenteket, majd Szőke Illés szavalata és az ifjúsági énekkar száma után Caelényi Pál dr. ad­ta át az orazágzászlót Tóth Gyu­la községi főjegyzőnek. Beszé­dében rámutatott arra, hogy a trianoni koporsóból csak akkor szabadulhatunk ki, ha minden pillanatban készen álluak kard­dal is segíteni igazságunk dia­dalát. Ezután lóth Gyula főjegyző a község lakossága.dr. Gröber Fe­renc föszolgabiró a gyöngyösi járás, Hornyuk Miklós dr. Gyön­gyös városa nevében megkoszo­rúzták a hőtök emléktábláját. Koszorút helyeztek még el az emlékmű előtt a hadiözvegyek, leventék és az iskolás gyerekek is, majd Petro Kálmán dr. or­szággyűlési képviselő lépatt az országzászlő szónoki emelvényé­re, hogy elmondja ünnepi beszé­dét. — A négyesztendős világhá­ború sok mindenre megtanította a magyarságot, — mondotta többek között — s megtanított bennünket a legnagyobb áldo­zatok meghozatalára is, de arra nem tudott megtanítani, hogy miképen védekezzünk abban a háborúban, amely most dúl kö­rülöttünk. Mert ne gondolja sen­ki, hogy ez az élet, amit a tri­anoni rácsok között él a magyar­ság: béke. Harc ez is, gazdasá­gi háború, keményebb és ke­gyetlenebb, mint az a másik volt, és keserű áldozatokat kívánó. A harctéren elestek a hősök, de itthon velük együtt az asszony és gyerek is ott marad a gaz­dasági háború zajló ciataterén. Most is ropognak a fegyverek, csakhogy azok az igazgatósági szobákban sülnek el és a srap­nelleket a kartellvezérek tempi- rozzák. — A harctéren elveszett az ember élete s most ebben a gaz­dasági harcban kihúzzák a föl­det az emberek lába elől, elvész a feleség és gyerek jövője s el­vész a hit is, hogy tagja-e a társadalomnak, akit így kipusz­títanak. A nyomor ellen megy ez a háború és ma is vannak hadiszállítók. Azok a kapitalis­ták, akiket Szentségéé Atyánk, a pápa is megbélyegez, akik a gazdasági harc elesettjeinek hul­láin állva kötik a maguk üzle­teit. — Ebben a harcban csak ősz- szefogással és kitartással lehet győzni s ha mindenütt az or­szágban olyan becsületesen teszi meg a magyarság kötelességét, mint Gyöcgyösoroszi népe, ak­kor a győzelem nem lehet két­séges. A nagyhatású beszéd után Bercsényi Anna szavalt, majd Kristóf János igazgatő-taníló, aki az országzászló felállításáért legtöbbet fáradozott, szólott még. Köszönetét mondott Kékéca Kál­mán és Roaenfeld Samu föld­birtokosoknak, a község elöljá­róságának és levente-egyesüle­teknek azokért a nagyobb ado­mányokért, amelyekkel lehetővé Magyary Pál miniazteri taná- cioa, pénzügyigazgatő most tar* jeiztette be a törvényhatóságnak az év adófizetési eredményeiről ■zőló jelentőiét. A jelentés ada* tai izerint a régi hátralék 4 mil­lió 855 ezer pengő, az idei adó* kivetéit hozzászámítva pedig 8 millió 975 ezer pengő a várma* gye közönlégének idei adótar­Vasárnap, mint jelentettük, Gyöngyösön nagyszabású nép­ünnepélyt rendeztek a felállítan­dó hősök emlékműve javára. Az ünnepség kitűnően sikerült a több mint ezer ember részvételével zajlott le. Szombaton este a gyön­gyösi leventék fuvős-zenekara térzenét adott a 9 órakor meg­szólaltak a Szent Bertalan temp­lom összes harangjai, Cseh Sán­dor pedig a Gazdakör székházá­nak erkélyéről tárogatőzott. Vasárnap reggel zenés ébresztő volt, délután pedig a GYAK Eger, június 18. | A kora tavaszi hónapokban | alig múlt el hét, hogy az újság- . olvasó egy újabb »szabadtári előadás« tervével ne találkozott volna a sajtóban. A nagy lendülettel megindult hazai idegenforgalmi propaganda csúcsteljesítményként látta a nyári ünnepi hetek megrende­zését, melynek koronájául ter­mészetesen egy nagyobb zzabásu szabadtéri előadást terveztek. Azóta igen sok terv tervnek maradt. Egyrészt a túlságosra szabott anyagiak hiánya, de még inkább a sok és általában isme­retlen adottságok hiánya miatt, melyek elengedhetetlen kellékei a szabadtéri előadásoknak. Alig néhány napja, hogy Deb­recen város ünnepi hetének ka­mamMmmmmmmmmmmmmmmmmaaam tetté az országzászló és a hősi emlékmű felállítását. Az ünnepség keretében vitéz Léndrth Bála dr. járási tűzren- dészeti felügyelő adta át a jubi­láló tűeoltőtestület tagjainak a diszérmekat és okleveleket, frap­páns beszéd kíséretében. Délben Tóth Gyula községi főjegyző negyven terítékes ebé­det adott a megjelent előkelősé­gek tiszteletére. Az ebéd alatt szá­mos pohárköazöntő hangzott el. tozása. Ebből nem esedékes még 2 millió 060 ezer pengő. Erre az összegre ebben az év­ben mindössze 1 millió 925.461 pengőt, nem egészen 2 milliót fizettek be, (májúiban 423 ezer pengőt), azonban a mull évvel összehasonlítva, az adófizetési állapot 68 ezer pengővel bed* vezőbb. ______________________ s porttelepán megkezdődött a nép­ünnepély, amely a késő éjjeli órákig tartott. A sok látványos­ság mellett meghatóan szép volt a Sárhegy oldalán rendezett tűzijáték, különösen pedig a ró- zséből kirakott és meggyujtott Nagymagyarország képe. Az ünnepély nemcsak erköl­csileg sikerült szépen s mozgatta meg a város társadalmát, hanem anyagilag is eredményt hozott, úgyhogy Gyöngyös ezzel is kö­zelebb jutott a Hősök emlék­művének megvalósításához. púi bezárultak, mely ünnepi hét ritkán tapasztalt bőséges prog­ramijában, különböző kiállítá­saiban, és általában a rendezés komolyságában igaz értékeket adott a város látogatóinak. Csúcsteljesítményként itt is •szabadtéri előadást« rendeztek igen sok szeretettel a jő debre­ceniek. És mertDebrecan ünnepi hete a legteljesebb hozzáértéssel ős komolysággal készült, és mert mindaz, amit e hét és a város további fejlesztéséért létesítettek és építtettek magán viselte a leg­teljesebb szakértelmet és ráter­mettséget: egy pillanatra Dab- recen szabadtéri előadása meg­állásra késztet. Sajnos itt is elvétették a he­lyes irányt, mint oly sok más városban, és még csak figye­lembe sem vették a szabadtéri előadás legelemibb kritériumát: hogy t. i. az ily előadás első és utolsó sorban abban különbözik minden zárt téri, tehát rendes színházi előadástól, hogy a szo­kásos színpad, festett kuliszák, egysíkú ábrázolások, és minden egyéb a színpadon nagyszerűen bevált illúziót keltő adottságok nélkül ős félretételével : a való életből vett, és a színpadi buli- száknál sokkal hatalmasabb nem illúziót, hanem valóban teljes átérzést és lenyűgöző hatást keltő természetes környezet vagy hát­tér előtt kell, hogy lerendezésre kerüljön. Az utőlsó évtizedek »szabad­téri előadása« a dráma irodalom azon egynéhány és kiváltságos reprezentánsa számára született meg, amelyek számára a ma már technikailag pompásan felszerelt és korlátlan lehetőségeket nyújtó színpad ii szűk. Tehát mindazon művek részére, melyeknél a tel­jes átérzést, a legbensőbb mű­vészi és emberi élvezetet mara­dék nélkül csak a színpadtól teljesen elvonatkoztatott: való emberi alkotások és a nagy ter­mészet képesek biztosítani. Ezzel szemben Debrecen is úgy gondolkozott, mint a legtöbb vidéki város, — és abból a fel­tevésből indult ki: hogy csak a két állami színházzal és azoknak rendezésében lehet művészi sza­badtéri előadást létesíteni. Igen tiszteletreméltó elv, de egyrészt mindenkor túlzottan költséges, másrészt pedig természeténél fog­va rendszerint távol esik attól az iránytól, amit a közönség a szabadtéri előadásoktól méltán vár. A Debreceni Collegium udva­rának »Háry János« előadása a m. kir. Operaház rendezésében és főszereplőivel minden kiváló­ság mellett: nem szabadtéri, ha­nem szabad nézőtéri előadás volt. A tető nélküli nézőtér a kemény és kényelmetlen fapadok és a nagyszámban didergő kö­zönség kellemetlen érzései jelen­tették mindössze a különbséget egy rendes operai előadással szemben. Ha még figyelmen kí­vül hagyjuk azt, hogy a színpadi világítás elégtelen volta miatt a mesejáték azínpompás részletei nem tündökölhettek, és azt, hogy megafőnok hiánya miatt egy-egy hirtelen támadt forgószél úgy elkapta és vitte a magasba a hangot, hogy a hatodik sorban sem lehetet néha megérteni a szöveget, és végül azt, hogy függöny híján a nézők szeme- láttára történt a színpad hatszori átdíszletezése, stb.,— egy rendes, illetve szokásos operai előadás­ban volt a közönségnek része, melyet a m. kir. Operában és annak hatalmas színpadán sok­kal több élvezettel, átérzéssel és nem utolsó sorban kellemesebb Öt hónap alatt két millió pengő adót fizettek be Heves vármegyében, de azért 68 ezer pengővel javult az adófizetési állapot Több mint ezer ember vett részt a gyöngyösi hősök emlékműve javára rendezett ünnepélyen Jegyzetek a debreceni szabadtéri előadások margójára

Next

/
Thumbnails
Contents