Eger - napilap, 1934/1
1934-02-11 / 33. szám
ft BÄ 10 FILLÉR Eger, XL V. évfolyam 33. szám ♦ Vasárnap ♦ Trianon 15, 1934 február 11. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRAi 1 P 50 F, NEGYED- ÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 P 50 F. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ- NAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTATAKAR É K PÉ N ZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54 558. GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG« EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. TELEFON: 11. KIADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYVNYOMDA. — TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: KOVÁTS LÁSZLÓ, BORHY UCCA 1. SZ. TELEFON: 118. Szovjetcslllag az ég aljén... (dr. k. e) A nehéz magyar égen, amit edd'g csak a kereszt rajzolt ét sujtő árnyékával, vagy bizodalma« fényével, rövid éa vére« tündöklés után ujből megjelent a szovjetcsiilag. Fakőn jelent meg éa messziről, de veszedelme nem kisebb, sőt egy szervezetien terjeszkedő világ perspektíváját vetíti elő. A magyar kormány elismerte a szovjetet és visszaállította vele a diplomáciai kaposolatot. M-ga a tény megdöbbentette az első pillanatban a magyarságot, a- melynek megnyúzott bőrén és megőrölt húsán keresztül élénk fogalmai vannak a szovjetről; de a megdöbbenésbe kíváncsiság vegyült: várták, vájjon mivel indokolja a kormány, ezt a lépést, mik azok a célok, amiket olyan fontosaknak tartott, hogy értük az alattomos és szívós orosz propaganda lehetőségét közelebb engedte a nemzet testéhez. Mert hogy ez lesz egyik meliékhejtása a diplomáciai kapcsolatoknak, arra például szolgálhat azoknak az államoknak a jelen története, amelyek ezt az érintkezést már régebben felvették a szovjettel, — talán az egyetlen Olaszország kivételével, utóbb Németországéval, ahol erős nemzeti mozgalmak fojtották el az internacionálő munkáját, Váríuk napokon át, hogy a kormány részéről részletes magyarázat és megokolás érkezik, mindössze azonban a félhivatalos sajtó és a lépők külpolitikai szemlélői fűztek találgatásokat, valószínű okokat az új külpolitikái eseményhez. Részben anyagi előnyök mezőgazdasági és ipari termelésünknek, részben politi kai sakkhűzés, amivel a kis- antant államok szorító gyűrűjét akarja a kormány enyhíteni; — ez a két vezető gondolata a megjelent magyarázatoknak. A gabonadömpingután, amely- lyel Oroszország a közelmúltban elárasztotta az európai piacokat, kevéssé áll mrg a magyarázat első része. Látható és olvashatö is a szovjet ötéves tervében, hogy az orosz kommunista állam inkább kivitelre dolgozik, mint behozatalra, még akkor is, ha az orosz parasztok százezrei pusztulnak éhen a kenyérhiány miatt. Figyelemreméltó, hogy itt nemcsak az idegen pénz szerzésére spekulál a szovjet, hanem elő akarja segíteni az európai őstermelő államok teljes lezüllesz- tését, az árak lerombolásával, hogy megfelelően elősounkálja a talajt a kommunista eszmék betörésének. Az ipari termékek elhelyezésének reményét ugyancsak füstté oszlatja a francia, angol, amerikai és német nagyipar versenye, amely nemes k ipari árút, hanem nagyszerű ipari elméket is szállít Orostor- szágoak. Biztos és elbéppesztően ostoba öngyilkosság ez, amelybe a nemzetközi nagytőke — a pillanatnyi nyereségért kockáztatva létét is — belehajszolja az európai államokat és arra kényszeríti őket, hogy olyan hatalmat erősítsenek, amely kétségtelenül ellenük fog fordulni, mihelyt alkalmas időpontot talál. A másik okot illetően bizonyos, hogy a nemzetközi politika már régen eltért a »fegyverbarátsági, vagy »ellenségeskedés« romantikus fogalmaitól. Az államszövetségeket nem a rokon- szenv, vagy szerencsés házasságok teremtik meg, a háborúkat nem a dinasztiák civódássi és nagy eszmékért valő hősi kiállás idézik elő. A világot századunkban anypgi nyavalyák sorvasztják s ezért mindennek mozgatő rűgőja az érdek. Tudjuk, mégpedig Machiavelli óta a politikai gondolkodás egyik szomorú tételeként tudjuk, hogy politika és erkölcs két különböző fogalom. Nézzünk szembe tárgyilagosan ez igazsággal : Olaszország a világháború vő gén kilépett a magyarbarátság szerződéséből és ezzel a háború eredményét erőien befolyásolta; — s hogy az olasz nép i>mét jobbját nyújtotta Magyarországnak, azt sem a helyesbített ro- konszenv indokolja, hanem az az érdek, hogy keleten szüksége van biztosítékra. A fordulat ne- kűnk is előnyös, mert erős tá ■nógatást nyertünk a revízióra. Ami azonban szerencsét jelent egy nagy játékosnak, nem föltétlenül jelent szerenciét a kispolgárnak. Egy negyvenmillió», nemzetközi politikai súlyú, eleven gazdasági életű ország mozdulatait nem mindig tanácsos követnie egy nyolcmillió» beteg államnak. Aki az ördöggel szövetkezik, azt egyszer elviszi az ördög. S nekünk nem lehet vígasztaláé, ha az ördög foga beletörik a negyvenmilliós olasz, vagy a nyolcvanmillió» német népbe, ha egyszer belénk mart a szovjet állkapcsa. Az említett két Allémban a gazdasági megerősödés is a nemzeti eszme felA földmíves társadalom részéről állandó és jogos panaszok hangzanak el a külkereskedelmi hivatal Allathiviteli rendszere ellen. A kérdés elég nagy horderejű ahhoz, hogy mi is szővá- tegyük és a bajok mielőbbi orvoslását sürgessük. A kereskedelmi szerződések mai rendszere sorvasztja a magyar állattenyésztést is, mert az átvitelre utalt államok korlátozták a Magyarországból hozzájuk bevihető hús- és ziírállatok törése szolgál biztosítékul a kommunizmus ellen. Nálunk az ideális nemzeti nevelést nem támogatják szilárduló anyagi alapok, legfeljebb közbiztonsági szervezeteink fejlettsége. Nem tudunk elvoaatkozei attól a balsejtelemtől, hogy az orosz árú- forgalommal megindul a marxi eszmék csempészete is. Komoly aggodalom ez a magyar népben s ez az aggodalom magyarázza azt a kedvezőtlen hitást, amelyet ez orosz diplomáciai kapcsolat felvétele idézett elő. számát. A külkereskedelmi hivatal jelöli ki a termelőket, akik a külföldre szállíthatnak és ez ad a kivitelre engedélyt is. Nágy érték ez az engedély, mert a hízott állatért 20—25 százalékkal jobb árat ér el az a gazda, aki külföldre szállít, mint aki itthon kénytelen a jószágot eladni. A kiviteli engedélyekhez hozzájutni olyan körülményes, hogy az 1—2 állatot hizlaló kisgazda meg sem igen próbálja. Az elA LÁB kölcsön terheinek leszállítására még mindig nem tett lépéseket a kormány Az építtetőknek még februárban is a régi összeget kellett befizetniök Eger, február 10. Az egész magyar sajtóban mi emlékeztünk meg először részletesen arról a mozgalomról, amely az elmúlt év őszén indűlt meg a LÁB kölcsönnel építtető tisztviselők körében ennek a sulyo« és rendkívül nagy terheket kívánó hitelnek megkönnyítésére. Az akoiő élére Petro Kálmán dr. or- szággyűlési képviselő állott, aki a parlamentben is hangot adott a tisztviselők kívánságainak. Akkor felelős kormány-nyilatkozatok hangzottak el, amelyek határozott Ígéreteket tartalmaztak s maga a miniszterelnök nyugtatta meg az érdekelt tisztviselőket a teljes jogú kérelem kedvező elintézése felől. Később megbízható forrásokból származott hírek láttak napvilágot, a- melyek arról is tudtak, hogy másfél százalékkal szállították le a LÁB kölcsönök terheit. Az érdekeltek természetesen megnyugvással vették tudomásul ezeket a híreket, amelyeknek valódisága annál is inkább kétségtelennek látszott, mert hivatalos helyről senki meg nem ctfolta őket. Most azonban kínos meglepetéssel kellett rájönniük a LÁB kölc önök tulajdonosainak, hogy februárra is ugyanazt az összeget követelik tőlük, amelyet edd'g fizettek. Érthetetlen, hogy amikor a kormány tagjai határozott ígérettel nyugtatják meg az embereket, végeredményben semmi sem történik ennek az ígéretnek beváltására. A kisgazdák súlyos sérelmei az állatkivitel eddigi rendszerénél
