Eger - napilap, 1933/2
1933-12-31 / 249. szám
2 gyadife órában át kell térni a régi gazdálkodási módról egy uj felé. Számolói kell azonban itt azzal az igen fontos kérdéssel, hogy nem elég csak a termelést megszervezni, henam vele párhuzamosan meg kell oldani as értékesítés problémáját is, hogy ez állandóan lépést tartson az uj termelési ág fejlődésével. így tehát eminens érdeke ennek az uj egyletnek, hogy egy konzervgyár felállítása érdekében minden lehetőt megtegyen, hogy a gyár által egyrészt feldolgozás uiján biztosítson piacot a nyers alakban eladhatatlan gyümölcsök részére, másrészt pedig ezen a feldolgozó telepen készült konzerveinkkel a magyar gyümölcsnek lehetővé tegye a külföldi piacok helyzetének tökéletes kihasználását. Mert mi fog történni ás ki meri a felelősséget vállalni akkor, ha a most elültetett gyümölcsfák tízezrei ontani fogják a termést és nem lehet azt értékesíteni? Aktuálissá téve ezt a kérdést mindinkább előtérbe nyomul Füzesabony község fontossága elsősorban központi fekvését illetőleg egy ilyen ipartelep felállításánál, másodsorban pedig a községet környékező talaj kiválósága, különösen a szilvafélék telepítésére, melyekből még ma ■em tudnék annyit termelni a boszniai gazdák, hogy az európai piacokat ki tudnák elégíteni. Tovább boncolgatva az ügyet a lehetőségek széles perspektívái nyílnak meg előttünk. Nem szabad megfeledkezni erről, hogy a gyümölcs szezon-cikk EGER-GYÖNGYÖSI ÚJSÁG és így a gyár gépül és munkásait ez évnek csak egy bizonyos szakában foglalkoztatnák, tehát a vállalat rentabilitása szükségszerűen követeli a folytatólagosságot, melyet úgy érhetünk el, hogyha a gyümölcskonzervgyár- ral szoros ksposolatban egy me* zösrozdacági cikkeket sőt tovább menve húst és annak melléktermékeit feldolgozó konzervüzemet is felállítanának, melynek hivatása szinte felbecsülhetetlen, nemcsak a legnagyobb nehézségekkel küzdő mezőgazdák, hanem még a náluknál is nehezebb helyzetben lévő munkanélküliek érdekében. M. J. 1933. deosmbar 31. Hasznos tudni hogy Sehmielfhauer Igmanúi keserűvizéből félpohárral ele gendő, de sok esetben már néhány evőkanállal is. fi belügyminiszter jóuóhagyta a utírmegyei pótadó kivetési kulcsát Eger, december 30. Hevesvármegye törvéahatőy- sága háztartási és egyéb alapjainak 1934. évi költségvetését most vizsgálta felül a belügyminiszter a a vizsgálat során a közgyűléci véebetározattal megállapított vármegyei pőtadőkul- c«ot tudomásul vette. A miniszter megállapítása sze- szerint tehát a vármegyei pótadő kulcsa 1934 ben a megyei városokban 7'3, a nagy- és kisközségekben 20 9 százalék lesz. Miért nem tudja elérni a mezőgazdasági termelés az önköltségi árat sem Napi 14 fillér egy mezőgazdasági munkás jövedelme Eger, december 30. Mind gyakrabban halljuk azt a követelést, bogy a mezőgazdaság érdekében olyan intézkedéseket kell éleibe léptetői, melyek biztosítják a gazdák részére legalább termelési költségeik megtérülését. A belföldi fogyasztás állandó csökkenésben van, a kormány feleslegünk jő részét nem tudja külföldön elhelyezni s ennek következtében Dagy készletekkel rendelkezünk. E feleslegek lenyomják és állandóan alacsonyan tartják a mezőgazdasági cikkek árait. A kormány minden áron a külföldön akarja elhelyezni búzánkat, rozsunkat, szarvasmarháinkét s ugyanakkor Budapesten és környékén 200 ezer ember alig jut falathoz, s 3 millióra tehető mezőgazdasági munkáé- népünk és törpebirtokosságunk egyezer-egyszar lát csak havonta húst. Egy mezőgazdasági munkás cialád összes bevátaiei 1932- ben átlag 318 8 pengőt tettek ki megbízható statisztika szerint. Ebből az esedékes 191 pengő fizetési kötelezettség helyett csak 28 7 pengőt fizettek ki, úgyhogy egy család összes évi szükaégí leteinek fedezésére marad 290 1 ; psngő. Ez azt jelenti, hogy egy családnak egy napra 79 fillér jut, egy személyre pedig 14 fillér. Az alacsony terményár következménye ez közvetlenül, másrészt abból folyik, hogy akik napszámba fogadják a munkásokat, az alacsony terményár miatt csak napi 0'80—120 psngő napszámot adhatnak. Nam egészséges az a iörekvés, amely minden ároi mindent külföldön szeretne elhelyezni; ehelyett a belföldi piacot kell fel- ! vevöképesebbé tenni, mert az i körülbelül ötször akkora, mint a külföldi. Jelenleg az a helyzet, : hogy az alacsony munkabérek miatt a fogyasztás csökken, így a mezőgazdaság bevétele is be- I vesbedik, ami miatt az ipar sem j tudja termékeit elhelyezni. ! Emeljék államhatalmi intézkedésekkel a mezőgazdasági cikkek árait — mint Franciaországban, ahol pl. a búza legalacsonyabb ára 115 frank (25 P.) lehet csak — az ipar azonnal megtalálja piacát. Általában azt a kifogást lehet emelni a mai kapitalisztikus gazdasági rendszer ellen, hogy túlságos tág teret nyújt a spekulativ nyerészkedésre. A nemzeti termelés két részre oszlik. Olyan termelésre, amelynek a gazdasági és jogi rend nem biztosítja, még a termelési Ä remekelő mester- legéng a céhvilágban. Irta: Richter Mátyás. A céhvilágban az inas (tanuló) vágyainak netovábbja volt, hogy legénnyé legyen. Mert hát négy űr volt ám az inas szemében egy legény! A műhelyben tu- hjdonkép csak annak szolgált, az ő kedvét kereste, az ő szavát leste, az ő paranoiát teljesítette, különben megemlegette volna holta napjáig. A legény nagyobb tekintély volt előtte, mint a mester. Meg aztán, mi kor vasár- éi ünnepnap kiciíp- ve, szépen rendbehozott ruhájában, övvel átkötött s jől begombolt dolmányában, gömbös és hajlékony pálcával vagy korbáccsal büszkén végigsétált az utcán (Ethnographia, 1930. 184. 1.), volt-s nagyobb úr nálánál? Bah irigyelte sorsát a szegény inas! Mikor aztán az inasból legény lett, a mesteravatásről ábrándozott. Csakhogy annak nagy sora volt! A mesteravatást a céhlevelük szigorú feltételekhez kőlöiteK, amelyeknek teljesítése nélkül a legény nem juthatott a mesterek sorába. Ezek a feltételek voltak: 1. vándorlás, 2. a mesteresztendő vagy próbaév kitöltése, 3. nősülé», 4. remekeiéi én 5. polgárjog szerzése. Jelen alkalommal csak a negyedik feltételről akarok megemlékezni. A 2—3 évi vándorlásból vísz- szatért és a meeteresztendői (az egri szabóknál [3. artikulus] két esztendőt) leszolgált legénynek, ha mester akart lenni, meg kellett nősülnie. — De okos dolog volt! Miért nincs ma így? — jegyzi meg tán egyik-másik eladó lány. Utána remekelni tartozott. Mit kell ez alatt érteni ? Ast, bogy remeket, azaz mes- terdsraboi kellett készítenie, még p?dig ellenőrzés mellett, hogy ügyességéről és a mesterségben valő jártasságáról bizonyságot tegyen a céh előtt. A cShlevelek (privilégiumok) ezzel azt akarták, hogy addig ne avassák mesterré a legőuyr, míg meg nem mutatja, hogy abban a szakmában, amelyet mint mester űzni fog, tökéletesen jártas. — Bár ma is így volna! — mondta már nem egy mester. Több cShlevél ezt is előírta, milyen remeket készítsen ős milyen ellenőrzés mellett. Mikor a legény remekelni akart, felkereste a cábmeitert s előadta óhaját. Azután megkérte, hogy »gyűjtéssé össze« a céhet rendkívüli gyűlésre (Pozsonyi és fa- jármegyei takácsok cébl. 5. art. — Egri kőműve®, kőfaragó és ács egyesült céh 1825. ápr. 10-iki gyűlés jegyzőkönyve), s lefizette a mesterek egybehívásáért járő »citáld pénzt«, amely a pozsonyi ős fejérmegyei takácsoknál (5. art.) 16 garae volt. A cébmeeter a szolgáló mester (a legfiatalabb ifjűmester) által a következő vasárnapra egybe is hívatta a mestereket a céhládához, amikor is a legény bejelentette remekelési szándékát és bemutatta bizonyságlevelét, azaz nemzetségéről való (*. i. koreszüeveléí, oogy rom. sat. vallású), továbbá tanuló-, meg vándorló- Ős mesterségéről szőlő levelét. Ha a céh, azaz a mesterek ezeket kifogástalanoknak találták, azonnal kért mesterré avatiatásához szükséges mesterdarabot, vagy máskép remek- tervezetet vagy remek-tervrajzot (planumoOA céhmest6r mindjárt kijelölt két vagy négy mestert, akik előtt vagy akisnek jelenlétében és ellenőrzése mellet! a legény a remeket el fogja készíteni (Budai és bicskei csizm. céhl, 2. art. — Sármelléki és csákvári takácsok cébl. 6. art. — Pozsonyi és fejérmegyei takácsok céhl. 5. art.). Ha a céhlevél nem írta elő mit készítsen remekbe, akkor a kijelölt mesterek határozták meg (Váli csizm. cébl. 5. art.). Da ugyanez a céhlevél (5. art.) figyelmeztette a mestereket, hogy olyan remeket csináltassanak, a- mely nem kerül sokba, amelynek hasznát lehessen venni és könnyen értékesíthető legyen. Az egri csizmadiáknál (3. art.)
