Eger - napilap, 1933/2

1933-12-02 / 227. szám

2 EGER-GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1983. december 2. Benes és Tltulescu a revízió kérdéséről tárgyalnak Kassán? Bukarett, december 1. Tituleicu külügyminiszter, mint jelentettük, legközelebb Kassára utazik, ahol Banes cseh külügy­miniszterrel fog találkozni. A két kisántánt politikus a külpo­litikai helyzet új alakulását tár­gyalja meg és tárgyalásaik so­rán foglalkoznak az angol köz­vélemény revíziós álláspontjával, amelyet Bethlen Istváa gróf és Eckhardt Tibor legutóbbi elő­adásai rendkívül megszilárdítot­tak. A rézkorszak nyomában Tiszapélyen, Több kilométeres őskori temetőt rejt a falu északnyugati határa Korszakok találkozása a lelőrétegben. Van-e réz a Mátrában? most kezd kibontakozni ez a gondolat és kívánatos volnB, ha a gyöngyösi gimnázium volt tanulói minél nagyobb számban kapcsolődnánek bele a mozga­lomba. A Kormányzó névünnepe Egerben Vitéz nagybányai Horthy Mik­lós kormányzó névnapját az egri helyőrség is a szokásos módon ünnepli meg. Ötödikén este 7 órakor zenés takarodó lesz, 6-án reggel fél 7-kor pedig zenés éb­resztővel járja be a várost a Dobó István 14, honvődgyalog- ezred zenekara. 9 órakor a fő- székesegyházban szent mise, 10 órakor pedig a felekezetek temp­lomaiban ünnepélyes istentiszte­let lesz, amelyre a polgári ható­ságok és testületek hivatalosak. A közönséget ezúton hívják fel a hivatalos körök, hogy az ünnepség fényének emelésére házaikat lobogózzák fel. Egyház és kultúra címen adott elő Óriás Nándor dr. nagyprior a Schola Emericanában. Végigtekintett a gazdaság, tu­domány, művészet, erkölci vo­nalán s megállepíiotta, hogy az Egyház minden téren áldásos munkát fejtett ki. Főérdeme az államok szempontjából, hogy a jogrend támasza. A kultúra fo­galmával visszaélnek s annak tartanak olyan megnyilatkozá­sokat is, melyek az ipari kultú­rától távol esnek. Azután visszautasította a vá­dat, hogy az Egyház valamikor is gátja volt a kultúra fejlődé­sének. Az egyház sohasem gán­csolt el kulturális újításokat, de felelősségének súlya és tudata visszatartotta olykor elhamarko­dott lépésektől. Az egyetemes kultúra mérhetetlenül sokat kö­szönhet az Egyháznak közvetle­nül, közvetve psdig mindent. Tóth József dr., a Schola igaz­gatója köszönte meg az értékes előadást, mely bevezetőül szol­gált a következő hetekben tar­tandó előadásokhoz. Jövő csü­törtökön 6 órakor Gerevich Ti­bor dr., egyetemi tanár fog elő­adni »Egyház és művészet« cí­men. Herriot nyilatkozata a német jóvátételi kérdésről. Az utóbbi időben az a meg­győződés vert gyökeret a fran­cia közvéleményben, mintha a kormány teljesen levette volna napirendről a német jóvátételi kérdést. Herriot, a francia kül­politika irányítója most azt az érdekes kijelentést tette ebben az ügyben, hogy a locarnoi- egyezmény megadja a módot Franciaországnak a német elég­tétel bármikori követelésére. Tisza-Pély, december 1. Az Eger olvasóközönségének a nyáron számoltunk ba a pélyi neolith-telepről. Az újabb kuta­tások meggyőztek arról, hogy a telep a haladottabb csiszolt kő­korszak emléke és kora 8000 évre tehető. A jelek azonban azt mu­tatják, hogy mélyebb rétegekben a kezdeti neolith emlékei rejtőz­nek. Ásatási kísérletek egyre va­lószínűbbé teszik a kőkorszaki árvíz pusztításait, mert a lépten- nyomon felbukkanó kagylók — nem ékszerek. A régi Pély. Sokat vitatkoztak már a tu­dósok, hogy volt-e Magyaror­szágon réz-korszak. Römer Flő- ris után Pulszky Ferenc ismer­tette Magyarország őskori réz­eszközeit. A pélyi nyomok is megerősítik azt a föltevést, hogy nemcsak Étzak-Amerikában to­vábbá Mexikóban és ír ország­ban, hanem Magyarországon is volt átmeneti réz-korszak. Pély egyik határ részlete, a Tag, a Jánoslaposától három ki­lométernyire fekszik. A kedves falusiak azt állítják, hogy a tagi dűlőben volt a régi Pély. Az élénk népi fantázia meghatottan beszél vélt őseiről. Mondanom sem kell, hogy a fejcsőváló pé­lyi polgárok kimosolyogtak. Ma sem hiszik, hogy Pély környéke az őskorszakok emberének ál­landó tanyája volt és hogy egyi­ke az ország leggazdagabb lelő­helyeinek. A rézkori harcos sírja. A »régi Pély« izgatta az én fantáziámat is. Egy őszi nap hervadt verőfényén kisétáltam a Tagba. Álmodott a föld és a csend. Dchát a kutató nem poéta. Meg kell küzdenie a semmitmondó hallgatással. Bekopogtattam a Pádár-tanyá- ra. Az istállóban találtam meg Pádár József gazdálkodót, a »ki­sebbik gazdit.« Leültünk a di- kőra és megindult közöttünk a tudományos eszmecsere az — idő­ről. Az udvarias bogyéimintak után a régi Pályt firtatom. Mo­solyog. — Tudtam, hogy ezért tetszett ide kifáradni. Huszonhatban ta­láltunk egyosontvázat, kard, meg tőr hevert mellette. Azt hittük, hogy aranyból van. Da réz vöt. A kardot odaadtuk egy gépész­nek, hogy cifraDyelű kést csinál­jon belőle. Nem gyött vele visz- iz9. Odalett. — Hát a csontvázzal mi tör­tént? — Mi lett volna ? Leszántottuk. Bánutnak faccsalodtam. A réz­kori harcos sírja — elveszett. Ezelőtt harminckét esztendővel. Hát ilyen borús időjárási vi­szonyok közben kooogott be hozzánk Pádár János gazduram, szájában az örökös erdész-pipá­val. Az istállóból szelíden be­erőszakolt a tiszta szobába. Az időről nyájaskodtunk egy verset. Ez a tisztesség. Az idő itt nagy hatalom. Az én szívügyem is szóba került aztán. — Tudj’ a manő! — kezdi Pádár János gazduram. — Ta- náltunk itt a tanya körül vala­micskét ezslőtt harminckét esz­tendővel, 901-ben. Szőlőnek for­dítottuk a földet. Sok rézkarpe- rtc, mag takarosán összesodrott réz drót heveri g földben smbari csontokkal, fazekakkal. Negyven­ötven darab cserépedény került elő a főd-fordításkor. Mintha csak akkor tették volna le. Kuamányi ctorba se volt rajtuk. Egyikben- másikban étel-maradékot is lel­tem. Eihíttam az akkori főurat, hogy nézze meg. No, megnézte. Hát aszongya — csak azt fur­csállja, hogy ennyire fennt van­nak ezek bz edények. Nem le­hetnek nagyon régiek. Ezőtátűl tartottuk, hogy ezen a környé­ken volt a régi Pély. így nem is ügyeltünk rá többet. A réz-dró­tok, karperecek összetöredeztek, visszahánytuk őket a földbe. Bizony már nem valami fáinak voltak. A fazekakból tízet-tizen­kettőt őriztem pár évig, dehát pocsékra mentek. Korszakok talál­kozása. Az 1901 es tagi leletet már csak a toll örökítheti m?g. A neolith-teieptől északra tehát rézkori nyomok mutatkoznak. November 22-én ismét fölkeres­tem a János-laposa lelőhelyét. Az 1901-es tagi lelet zavarba ho­zott. Az új abb ásatások pár obszi- dián szilánkot, négyszögletes me- anderrel díszített cierépdarebot és egyetlenegy agyag-gyöngyöt eredményeztek. Aztán még vala­mit ! Két rétegre bukkantam. Az alsó réteg az neolith-jellegű, a felső kulturáltabb, urne-marad- ványok űjjnyomos cserepeivel. Megüszkösödött emberi csontok utalnak arra, hogy itt urna-te­mető is volt. A halott-égetés vi­szont a bronzkorban lett diva­tossá. óikorszakok találkoztak Pély hstárában; bizonyos idő­beli megszakításokkal látta ez a föld az őskorszakok emberét. A szakértő ásója meglepetéseket hozhat. Méltó tudományos föltá­rásra. A napokban kaptam egy urna-darabot. Ezt már a falu északi részén fordította ki az eke. Ez a rész a János-laposá- nak vonalában van, attól észak­keletre. Öt kilométeres vonulat sejteti, hogy itt egy kivételesen gazdag őskori lelőhely vár fel­dolgozásra. Réz van a Mátrában. A kökorszaki ember a Mátrá­ból szerezte be kőszerszámait, illetve a kő-anyagot, amiből esz­közeit készítette. Az ötezeréves rézkori embernek ugyancsak ott keltett kitermelnie a rezet. így önként adódik a kérdés, hogy van-e réz a Mátrában . . . A Mátra-vidéki falvakban a praehistorikus korszakok érde­kes lelőhelyei lehetnek. Az a véle­ményem, hogy Csonka-Magyar- ország hegyei fémekben sokkal gazdagabbak, mint eddig hittük. Jakab József. 460 pengőt fordítanak a gyön­gyösi szegény gyer­mekek cipösegélyére. Tegnap délelőtt hiss Kálmán árvaszéki ülnök vezetésével meg­beszélésre gyűltek össze a gyön­gyösi iskolák igazgatói. A meg­beszélés során, aimeiy a sze­génysorsú gyermekek karácsonyi segélyezése körűi forgott, be­jelentette az árvaszéki ülnök, hogy a tervek szerint a gyám­pénztári tartalék két évi kama­tát, amely 460 pengőt tesz ki, a a szegénysorsú gyermekeknek cipő-ajándék formájában szán­dékoznak kiosztani.

Next

/
Thumbnails
Contents