Eger - napilap, 1933/2
1933-11-05 / 204. szám
1933. november 5. EGEK 3 ♦Folyik a szüret elég jó lesz a termés, jókedv mindenkiből Eger, november elején. Jő pár esztendő őta úgy volt az már, hogy a hajdani híres egri szőlőhegyeken, a bikavér- termő tőkék alatt csak szökésből dolgoztak az emberek. Dolgoztak, mert úgy réndeltstett, hegy az ember orcája verejtékével keresse kenyerét: ez egyik a műhely padja mellett, másik a levegőtlen irodák dohos aktái között, a harmadik meg a barázdákban. Da ezek a barázdák egyre kevesebbet fizettek a verejtékért s a dolgozó kezek miiden esztendőben krpottabb meggyőződéstől forgatták a mua- ka nehéz szerszámait. Nem volt érdemes, hiszen még ennyit sem adott vissza a fold, a szőlő, amennyit időben, pénzben, fáradságban és szrretetbsn beleöltek. Hiába c ordúlt a must és ragyogott a nemes-tüzű bor, — a b jos emberek eszterdőröl- eszterdőre lerongyolíabbak és szegényebbek lettek mellette,mert fillérekért kellett elvesztegetniük, ha ugyan kellett egyáltalán valakinek. N in újság ez mír, szinte unalom is róla beizéini, mégii erről folyik a sző; tegnap is ezt hányták-vetették magukban az emberek s még holnap is váltódnak komoly beszédek erről, mert a szegény halandó minden régi gondjának űj eroa van az előforgő napokkal. Mi is ezen töprengünk, gázolva a latyakot a hegyek felé tartván, keresztül a Szépasszonyvölgyön, míg nyakunkba szemetel a vékony eső, meg a köd s beszélgetünk. A Termelővel. Azért nagybetűs ez a termelő, mert minden gondja körülbelül a többié is, panaszai, adósságai, adóhátraléka, szegénysége olyan egy azokkal, akik itt körül gyürkőznek a munkává), hogy ennél nagyobb kollektivizmust,vagy szimbolikus azonosságot már kívá *ni se lehet. Egyébként Józsefnek hívják s éo bátyámnak szólitgatom, lévén harminc esztendővel idő sebb nálam. A másik neve mér nem is fontor, különben is panaszkodik, s minek kell azt más nak tudni. ♦ — Hát kérem, magi m se tudom én már, hogy van ez. Tavaly csak voltunk valahogy, ti r matt egy kevés, ára is lelt volna a bornak, ba tartani bírtuk volna. Djhát kellett a kenyér, meg szorították az adót, tartozásom is van, így eztán mire fizettek valamit a borért, legtöbbünknek mégis hiányzik a régi 1933, csatakos őszén az egri hegyeken már nem volt mit eladni. Vakarhattuk a fejünket, hogy így, meg ügy, dehát a szegény ember sorsa ilyeD, még a szerencse se találja meg idejében. Azelőtt meg senkinek se kellett a mi termésünk, meg hát nem is igen volt; ami keveset szűrtünk, cserélgettük fáért, szénért, miegymásért, de pénzt nem igen láttunk belőle. Kutya idők ezek, uram; én a harctéren is voltam 28 hónapig, medáliám is van kettő, de még jobb volt az. Mert ott az ember nem látta, hogy kínlódik a család, csak ment előre, ha parancsoliák, meg ásta magát a földb3, vagy sturmolt. — Hogy az idén másképen lesz? Tudja a jő Isién. Mondják, az Alföldön elpu’ztűit a homoki szőlő, hát a mi borunkat majd jobban veszik. Da mikor? N.m bírjuk mink azt kivárni, mint a nagybirtokosok. Nekünk kenyér kel), meg téli tüzelő, meg adót is fizetni kell, adósságot törleszteni. Az én pincémben már ak kor csak üres hordd lesz, mikor érát adják a bornak. Mert ugye, a nyár rossz volt, hiába dolgoztunk mink, a must 17—18 fokos, ha így adjuk el, keveset fizetnek érte, a bor meg gyenge lesz, bárnekem több teresp.mint tavaly. — Napszámért is mennyit kell fizetni. Én magam szüretelek a családommá!, de hallom, mert rossz ez idő, ősalak, meg eső van örökösen, pengői kell adni a szedőknek.Nem sajnálom,nem azér mondom, de nem fizeti ezt ki az idei termés. ♦ így beszél csendesen, de ez a panaszkodás egy cseppet sem lázadozó, vagy keserű. Mondják, az ember egy bizonyos határon túl már nem érzi a fájdalmat ■ valahogy így van ez a másfajta csapásokkal is. Csak áll ez ember, kicsit meghajlott válla), vagy ballag tz őszi, latyakos sárban és lóbálja a kezét előre, emelgeti a csizmáját, megy lassan a dolga után s elmondja az élete sorját, de olyan nyugodtan, mintha idegenek dolgairól szólna. A lábadozásnak nem is igen volna értelme, hiszen olyan kicsi az ember s o'yan haszontalan dolog, m°g nevetséges is, ha ez üyen apró féreg makacikodik az élet nehéz törvényei alatt, vagy ficánkolni kezd a sors kemény markában. Ezek a Józsefek, vagy Jánosok, Bernátok megtanultak már minden igazságot, húsz, vagy harminc esztendeig hajlongozván a szőlőtőkék mellett, Láttak jő esztendőket és rosz- szakat, egyszerű életűket hozzáigazították a nagy rendhez, 8melyik hol lefelé, hol felfelé megindítja az ember sorsát, néha sokszor egymásután lefelé, de ez ellen se lehet cselekedni. Hétköznap elvégezték a főid dolgait, vasárnap az Istennek szolgáltak s megnyugodott szívvel szentelték meg azt a hetedik napot. Ha pádig egyszer arra kerül majd a sor, eléje fe- küsznek a halálnak is, a muszáj megnyugvásával s a munkás világból való csendes eltávozásuk éppen olyan lesz, mintha vezér-, igazgatók, vagy miniszterek lettek volna. Akkor pedig felesleges és nevetnivaló lenne minden ficánkolóé. ♦ A hegyeken, itt körüliünk köd tapjdozik a fákra s rongyait szétveri az eső. Billegünk felfelé a domboldalon, nézegetünk és hallgatjuk, ahogy neszei az ősz. Madarak húznak alaotonyan és valahonnan ku yaugatás hallatszik- A szőlőkben itt is, ott is dől goznak, de némák az emberek, csendesen hajladoznak a tőkék mellett. Kinek van itt nőtázoi kedve Istenem ? Szembe velünk | szekér nyikorog lefelé; megrakva szőlővel, mellette espial a sárban a gazda. Arca épp olyan közönyös és nyugodt, mint mellettem a másiké. Aggyon Isten, — mondjuk és elmegyünk: ő lefelé, mi a meredeknek. Tán kellene még kérdezni valakit az idei szüret dolga felöl, de felesleges. Mondják, egy csepp vízben benne van az egész tenger i ebben az én József bátyámban s az ő sorjában is benne van a többieké, miaden bajával, panaszával, kicsi és nagy gondjaival együtt. Hiszen olyan egyszerű az élet, Istenem. (D—i) Szent Erzsébet gyfijtőhetet rendez az Egri Szegénygondozó Bizottság az Ínségesen megsegítésére Eger,november 4. Az Egri Szegénygondoző Bizottság a téli ínség enyhítésére »jóiághetet« rendez, amelyen gyűjtést indít városszerte az ínségesek számára. Az újszerű ét nemes elgondolású tervvel kap- kapcsolatban a bizottság a következő felhívást boctájtja kit A közelgő tál alkalmából jő- sághetet őaajtuak rendezni az irgalmas jóságra leginkább rászoruló sorsüldözött embertársaink : szegényeink számára. Kérő szóval fordulunk mindenkihez, akiben az emberi érzésnek csak egy szikrája él még; akinek boldognak kell éreznie magát, hogy még munkában fáraszthatja karjait; aki még jőllakhatik; aki még tetőt érez a feje felett; akinek van még fészke, melyet befűlhet. Kérő szóval fordulunk mindenkihez, hogy segítsenek bennünket segíteni a gondjaink ra bízott szegényeken, akiknek a mindennapi betevő falst jő ízét, a testet melengető ruhadarab jó érzését s a kietlen szobát családi tűzhellyé varázsoló fűtés áldását akarjuk ezen a télen is megszerezni. Na mondja senki, hogy már nirci mit áldoznia. Amíg van valakinek egy darab kenyere, gezdag, mert ketté törheti; amíg van valakinek két ruhadarabja, van mit megosztania avval, akinek nincsen. Ma jelentősége van a fillérnek is, ma érték egy foltnak velő rongydarab is ős a buzgó szeretet fal tudja kutatni a szskrényfiőkok vagy padlásra dobott ládák elfelejtett tartalmát és találékonyan keres űj meg űj módokat, hogy ez irgalmasság jegyében másnak boldogságot szerezzen. Akinek többje van, többől is tartozik. Ha a szegénység szülte elkeseredés egyszer szétfeszítené a rend és a törvény korlátáit, sokat csak azok veszítenének, akiknek sok adatott az élet javaiból és mégsem nyitották meg sem szivüket, sem zsebüket 8z élet elesettjei előtt. Hittel hisszük, hogy Eger város nemes társadalma, mely mindig, de különösen az utolsó öt év alatt az egész világ előtt pfldaadő módon teljesítette az egri norma segítségével s a szervezetten észszerű állandó gondoskodás eszközeivel szegényeivel szemben szooiális kötelességeit, ez alkalommal sem fog elzárkózni ami fokozott terhek ASP tabletták ú c^meqhülés elsá jéteúvü és fejfáj&Myfo Minden gyógyszertárban kapható.
