Eger - napilap, 1933/2

1933-10-10 / 189. szám

2 EGEB 1933. október 10. A kormányzó nagy beszédet mondott a nemzeti összefogásról a mezőtúri hősi emlékmű felavatásán« Eger, október 9. Vasárnap leplezték le Mező­túron a világháború hősi halot­tainak emlékművét. Az ünnep- légen megjelent Horthy Miklóa kormányzó is, aki beszédet mon­dott a leleplezésen a nemzeti öiizefogátról éi hangoztatta, hogy a megoldhatatlan kérdések előtérbe hozásával nem szabad veszélyeztetni a nemzet össze­fogásának, lelki egységének le­hetőségét. Voltak és vannak a történe­lemben nemzedékek, — mondot­ta többek között, — amelyek a bálion megpróbáltatásainak osz­tályosai. A nemzedékek élete küzdelmes és nehéz. Csüggedés- re azért annál kevésbé van okunk, mert a küzdelmes élet ecéloz, erősít, míg a történelem tanúsága szerint a jólét puhít és világbirodalmakat visz válságba. — A hösök hívatott vezéreik irányítása mellett teljes egység­ben vívták ki nagy és dicsősé­ges győzelmeiket. Namzetünk is csak úgy állhatja meg a népek versenyében a helyét, ha teljes nemzeti egységre törekszünk és kikapcsolunk — különösen po­litikai életünkből — minden olyan ma megoldhatatlan kérdést, a- melynek taglalása áldatlan, nem­zeti erőinket emésztő, az öncílu nemzetre káros pártharcokba so­dorja népünket. Ma minden ma­gyar egyetértő, nagy célokat szolgáló erőkifejtésére van szük­ség. Az egri Egészségvédő Intézet késlekedő felállítása veszélyezteti Mkormánysegítség megadását ifj I Eger ^október 9.® Többször foglalkoztunk már az egri Egészségvédő Intézet esztendők óta napirenden levő, de a megvalósulásig el nem ju­tott problémájával és igyekez­tünk felhívni a város vezetősé­gének a figyelmét azokra a ve­szélyekre, amelyek az intézet felállításának halogatásával fe­nyegetnek. Elsősorban annak a tekintélyes anyagi hozzájárulás­nak visszafizetéséről van sző, amelyet még a régi népjóléti minisztérium folyósított a város részére a tüdő- és nemibeteg diizpanzér felállításához s a- melynek visszakövetelésével már a nyár folyamán megfenyegették a várost, mikor az itt járt kor- mánybiztoshelyettes úgyszólván ultimátumot intézett a város ve­zetőségéhez az egészségvédő in­tézet létesítésével kapcsolatban. Akkor már jelezték is a bel­ügyminisztérium közegei, hogy ha Eger nem valósítja meg a dUzpanzőrt, Gyöngyösre viszik az intézetet s annak a városnak adja a kormány azt az anyagi segítséget is, amelyet Egernek megígértek. Ebbeo az időben már úgylátszott, bogy végre tető alá jut ez az ügy, hozzáfogtak a diizpanzér szervezeti szabá­lyainak, ügyrendjének megszö­vegezéséhez, — ennél tovább azonban a mai napig sem jutott a dolog, — állítólag azért, mert nem tudnak megfelelő helyisé­get találni erre a célra. A nyáron a volt halaspiaci iskola emeletén tervezték a disz- panzér berendezését, ez a hely azonban csakugyan nem lett volna alkalmas, sőt az átalakítás költségei legalább olyan össze­get emésztettek volna fel, mint amennyi szükséges lett volna az általunk annak idején felvetett gondolat megvalósításához, hogy tudniillik az Irgalmasrend kór­házánál, a rend hozzájárúlásával és anyagi segítségének biztosí­tásával egy erre a célra épült pavillonnai oldják meg a disz- panzér kérdését. Ezt a gondolatod amelynek megvalősíiasa a legideálisabb módon oldotta volna meg a két diszpanzér dolgát, nem tudjuk milyen szempontok miatt, figyel­men kívül hagyta a város veze­tősége, úgyhogy ebben a pilla­natban semmiféle megoldási le­hetőség nincs már. Mindezeket abból az alkalom­ból kellett elmondani, hogy Gyön­gyösön a város, — amely sem mivel tincs kedvezőbb helyzet­ben, mint Eger, — a maga ere­jéből most rendezte ba ■ adta át rendeltetésének a diszpanzért. Egészen közelfekvő feltevés, hogy — tekintettel Eger nem­törődömségére, amelyet ebben a fontos népegészségügyi kérdés­ben tanúsít, — a kormány be­váltja fenyegetését és Gyöngyös­nek adja oda az Egernek meg­ígért segítséget, hiszen az eset­ben, ha itt meg nem valósul az intézmény, úgyis Gyöngyösre szándékozott azt vinni. Valószínűleg rövidesen sor ke­rül arra, hogy az egész ország területén minden városban meg kell valósítani a Egészségvédő Intézeteket ■ akkor a késedel­meskedésre megint Eger fog reá­fizetni, mert saját erejéből kell majd ezt az intézményt felállí­tani. — A földmívslésflgyi miniszter termésjalentése A földmívelésűgyi miniszter most adta ki legújabb vetésjelöntését, amely szerint most már teljes pontossággal megálla­pítható, hogy 24 millió 500 ezer mázsa búza és 9 millió 440 ezer mázsa rozs termett az idén. Bur­gonya 5 millió mázsával várható több, mint a múlt évben, tengeri viszont 6 millió mázsával lesz ke­vesebb a tavalyinál. Negyvenezer pengős költség- vetéssel bonyolítja le az idei inségakciót Gyöngyös Gyöngyös, október 9. (Saját tudósítónktól.) Gyöngyös városának is éppen úgy, mint Egernek, vagy bár­mely más városnak nagy goa- dot okoz az ínséges lakosság téli ellátása. A város vezetőcége Puky Árpád dr. polgármesterrel az élén mindent elkövet, hogy ezt a súlyos problémát úgy old­ja meg, hogy a tél folyamán ne legyen a városban egyetlen cia- Iád sem, amely szükséget szen­ved és nyomorog. Részletes tervet dolgoztak ki már régebben az elvégzendő inségmunkákra vonatkozólag és megállapították a segélyezés mó­dozatait is, elkészítették a szám­vetést, amely szerint 30—40 ezer pengőbe kerül a gyöngyösi Ínség- akció lebonyolítása. Nehézség csupán ott mutatkozik, hogy a kormány nem nyújt támogatást az Ínség akcióhoz és a városnak a maga erejéből kell előterem­tenie a fedezetet. A közigazgatás egyszerűsítésére vonatkozó pályázaton a füzes­abonyi főjegyző lett az első Eger, október 9. A köziégi közigazgatás miD den ágazatára kiterjedő egysze­rűsítés problémája már régebben foglalkoztatta a belügyminisztert, aki ebben a kérdőiben elsősorban a községi jegyzők lap tsztalatail és felfogását tartotta fontosnak, mint olyanokét, akik legközelebb­ről ismerik ennek a problémának minden vonatkozását. A racionalizálási javaslat té­telére pályázat alakjában szólí­totta fel a belügyminiszter a községi jegyzőket s a pályáza­tok elbírálásával a Jegyzők Or­szágos Egyesületét bízta meg. A pályázatra 67 munka érkezeit b j, amelyek közül a zsűri Magnin Alfréd, Füzesabony község fő­jegyzőjének javaslatát ítélte leg­kiválőbbnak s így ez a munka nyerte a pályázat első díjar. — A község javán fáradhstatlanúl és páratlan eredménnyel dolgozó főjegyző nemcsak vicinális ügyek­ben, nanem országos érdekű kér­désekben is kiváló szakértője a közigazgatás ügyének « meg­érdemelt kitüntetés érte csupán a pályázat első díjának oda­ítélésével. A belügyminiszter p?dig a leg­jobb úton halad, amikor a köz- igazgatás legalsó fokozatának racionalizálásánál a jegyzői kart hallgatja meg elsősorban, mert ha ez a múltban is megtörtént volna, sok nehézség, meg Dem valósítható szándék kiküszöbö­lődött volna a községi közigaz­gatás temérdek munkájából. Ú] altatás! eljárással kísérleteznek az Irgalmasrend egri közkórházában Eger, október 9. Hosszú idő telt el az orvosi tudomány történetében, míg a bunkósbottal való »érzéstelení­téstől« s az alkohollal való bó­dítástól eljutott a sebészet a mo dern é bere», kloroformos nar- kotizálásig. Roppant vívmánya volt ez a módszer a gyógyítás nagy emberi misszióját végző orvosi tudománynak, hiszen el­vette a betegtől a fájdalmat és a szenvedés tudatosságát. A mű­tőasztalra került betegek, akik az operatőr szikéje alatt egész­ségüket, nem egy esetben életü­ket kapták vissza, mégis bizo­nyos félelemmel feküdtek az ope­ráló asztalra, mert többnyire mindnyájan tisztában voltak az zal, hogy a használt narkotizálő eljárások talán kellemetler ebbek lelki hatásaikban, mint maga a műtét. Természetesen az orvosi tudomány, amely sz utóbbi évek­ben egyre nagyobb eredménye­ket ért el minden vonalon, igye­kezett kiküszöbölni ezt a mo­mentumot is és mint a példák mutatják, a legteljesebb sillerrel. Az Irgalmasok bözkőrbázának sebészeti osztályán moit próbál­tak ki egy uj altatási módszert, amely az eddigieknél, — ba sza­bad ezt a kifejezést használni,— sokkal humánusabb, de egysze­rűbb és hatásosabb is. Közvetlen tapasztalatból van alkalmam erről beszámolni, mert az elmúlt szombaton tanúja vol­tam a végtelenül érgekes narko­tizálő eljárásnak. Magam is szen­vedő alanyként szerepeltem a műtőben: egy eltörött lűt szed­tek ki a tenyeremből a míg az előkészületek folytak erre a mű­veletre, míg kikerült belőlem a tű, a nagy műtőasztalon vakbél- i operációt végeztek. Sok részvéttel néztem az asz- | talra szíjjazott embert, mert va- i lamikor magam is feküdtem így a nagy, árnyéktalan lámpa fehér fényében s még ma is kel­lemetlen emlékeim vannak arről a fuldoklásről, hörgőiről, amit az aitatőkoiár alatt, a sűrű éther- gőzben elkínlődtam. A műtéthez előkészült opera­tőr asszisztensével és a műsze­reiéit végző alorvossal már a beteg mellé állt, az asztal fölött kigyulladt a nagy reflektor s a műszeres asztal is ott állott a paciens fölött. Az aitatőkoiár, éther pedig sebogysem akart előkerülni. Ehelyett az egyik orvos in­jekciót készített elő. Helyi érzés­telenítéssel csinálják, — gondol­tam, fájni fog szegénynek. A ve­lem foglalkozó doktor azonban felvilágosított, hogy altatás lesz, de intravénás iniekciőval, nem étherrel. Evipan-Nátrium az új szer, két év óta használják kö-

Next

/
Thumbnails
Contents