Eger - napilap, 1933/2

1933-08-24 / 162. szám

1933. augusztus 24. EGEK 3 nak gazdasági hátteréről szól­nak. A magyar—osztrák kereske­delmi kspcsolaiok kimélyítése régi törekvés. A budapesti tanácskozások célja a kereskedelmi szerződés- tervezet egye* mellék pozícióért vívott vetélkedés eldöntése volt. Mind osztrák, mind magyar rész­ről összeállították a felmerült kí­vánságok li*tájst és a két liste alapján hozzáláttak az érdekek kiegyenlítésének munkájához. Bécsben valószínűnek tartják, hogy a megegyezés még e héten megtörténik. Ebben az esetben az új magyar-osztrák kereake deism szerződés, amelynek kü­lönösen nagy a fontossága a ma­gyar buzabivitel és az osztrák faexport szempontjából, már a legközelebbi jövőben életbelép­téét. Nyilt levél Szeder Jánoshoz, a MOVE ügyvezető alelnökéhez, a „földalatti“ legitimista szervezkedésről Igen tisztelt Aielnök Ur! Kedves Bátyám ! Innen-ounan 10 esztendeje lesz, hogy egy táborban dolgozom Veiled és ha muakankat nem is lehet összemérni, — hiszen Te egy országos szervezet élén állsz, én pedig csak egy kis vidéki egyesület napszámosa vagyoS, — mégis minaaketten ugyanazon szót írtuk a zászlónkra, hogy : »MOVE*. Azt hiszem, Te, asti annyi emberrel érintkezel, mm is emlékszel rám, kis gimnazista, majd jogász gyerekre, aki pár­szor «megjelent Nálad, hogy az egri MOVE nak kolduljou és cso­dálkozol, hogy mit akarok Tőled. Havonként bétsz r meg szok­tam kapni a szerkesztésedben megjelenő lapot a >MOVE«-t, el szoktam olvasni cikkeidet ■ így olvastam a legutóbb megjelent »Sajtrendszer« című írásodat is. így kezded : >Nam csodálatos-8, de egyben jellemző is, hogy újabban az államiság két töké­letesen ellentétes sarkáról folyik ugyanolyan formájú »zervezke- des? Legitimisták es bolsevisták egyformán a sejtrendszer egye­dül célravezetőnek vélt módsze­re segítségével igyekeznek a föld alá bújni, hogy onnan döntsék meg a nemzetállam mai felépí- tetuégét.« Aztán fűződ tovább gondolataidat egy drága véren szerzett és végre elért függet­lenségről, amelyet ezek ez anar­chistákkal egyértékű legitimisták ma »létalapjábaningatnak meg«, és végül kilyukadsz oda, hogy a mi kötelességünk ezzel szem­ben az, hogy tiszta fejjel köves­sük Vezérünk nyomdokait, aki előttünk a magyar feltámadás útjait légitimista és bolsevista végletektől mentesen munkálja.« Azt írod, hogy jellemző ez a földalatti szervezkedés. Hát iga­zad van. Jellemző, de nem azok­ra, akikre Te vonatkoztatod; a törvény alepján állő legitimis­tákra, hanem jellemző erre a beteg, alapjaiban rohadó köz­életre, amit az általad oly nagy- rabectült »függetlenség« megte­remtett. Függetlenségről beszélsz, drága véren szerzett független­ségről, Te, aki Magad is oly ke­véssé vagy független, mint én, vagy a barátom, vagy annak a barfttje, aki a Vezér állal meg­álmodott, aztán életre hívott »füg gellen Magyarország« fia. Füg­getlenek vagyunk, igazad van, az átkos bécsi kormány nem di­rigál nekünk, függetlenek va. gyünk, hisz magyar a vezényszó, függetlenek vagyunk, hisz oly sikerrel rugiuk fel királyi tró- ruokaí, hogy talán egy éviized is beletelik, amíg újjá tudjuk építeni. »Függetlenek« vagyunk. Hajrá, éljen a »függetlenség« mit nekünk Trianon, Gsoakaország, mit nekünk népszövetségi ellen­őr. Hajrá, éljen a függetlenség. Mit számít nekünk, hogy nincs egy szabad szavunk, mit számít nettünk a »titkos minősítés«, mit számít a kartellek járma, mit nekünk bankokrácia ! Hajrá, él­jen «»függetlenség«! Igaz, hogy a »Habsburg járomban« mindez nem volt, igaz, hogy az átkos bécsi kormány legalább a ma­gánéletünket érintetlenül hagyta, igaz, hogy a politikai megbízha­tóságot nem párttagsággal mér­ték, de azért éljen a »függet­lenség«. Aielnök Uram! Mi egy célt tűztünk ki magunk elé, és mégis egy világ választ el egymástól. Mi állásnélküli diplomás fiatalok, akik itt állunk kilátástalanul eb­ben a pokolian gyönyörű »füg­getlenségben«:, kaptunk ennyi pofont az élettől, hogy nyitott szemmel tudunk járni. Ti, Aiel­nök Uram, még mindig kurucos- dit játszotok. Belerészegültetek a hangzatos jelszavakba, nem láttok semmit, ami körülöttetek történik. Ti még mindig a kama- rillátől akarjátok megmenteni Magyarországot. Aielnök Uram! Te a »nemzet­állam mai felőpítettsiégét« félted tőlünk, akik a magyar közjog szellemében, a független Magyar- ország törvényei által megenge­dett pártkereten belül, a magyar királyt akarjuk visszaültetni arra a trónra, ami őt megilleti. Kérdelek itt a nyilvánosság előtt: kitől félsz? Tőlünk, nyomorult állásnélküli »független magya­roktól«, akiknek egyetlen kilá­tásuk, hogy élharcosok lehetnek a nemzeti egység pártjában ? Vagy a királytól félsz, Te a ki­rályi miniszterelnök személyes barátja? Vagy talán attől félsz, hogy ha ezek a kommunistákkal kacérkodó legimisták a trónra segítik a királyt, valami bosz- szuló hadjáratot szerveznek. Et­től sincs okod félni, mert mi ak­kor éppen úgy nem fogunk a konjunktúra szekere után sza­ladni, mint ahogy nem szalad­tunk most sem, mert mi »nem­zeti államot veszélyeztető szél­sőségek« egy kicsit magyarok is vagyunk. Aielnök Uram ! Ha mi sejteket szerveznénk is, nem megyünk a föld alá. Mert mi, ha nem is ka­punk állást a főid felett, büsz­kén merjük hirdetni, hogy a ki­rály nélküli királyságba királyt akarunk. Királyt akarunk, mert, ezt diktálja a magyarságunk, mert meg vagyunk győződve, hogy a korona tekintélye meg­hozza a közélet tisztaságát, s a mammutjövedeimek helyett min­denkinek a tisztességes megél­hetést. Ne félj hát tőlünk Alelaők Uram, mi nem vágjunk látha­tatlan mételyezők, akik kazama­tákban hirdetjük tévlanainkat, és aoézea-Kázos szavakkal lop­juk ba ez emberek leikébe a mérget, hanem nagyon is nyíl­tan beszélünk, ha ez a »független Magyarországban« talán szokat­lan is, nyíltan a szemetekre vet­jük, hogy Ti, akik állandóan nemzeti egységről beszéltek, ma­gatok akadályozzátok meg, ami­kor egy olyan egyesülést, ami­lyen a Move, politikai és párt­propaganda eszközzé játszátok ki. Bocsáss meg, hogy igénytelen soraimmal szembe mertem Veled szállni, de vagyok olyan lelkes katonája egy igazi független Magyarországnak, mint bárki más. Szívélyesen üdvözöl őszinte híved: Eger, 1933. augusztus hó 23. Dr. Ringelhann György. Hort község lakossága megható aratási ünnepet rendezett és terményeiből tizedet adott az Ínségeseknek Hort, augusztus 23. (Az Eger tudósítójától.) A horti templom előtt Szent István ünnepén megható és nagy szerű példáját látta volna az idegen annak a szeretetnek és testvéri áldozatkészségnek,amely- lyel a magyar falu sokat próbált, iszonyú gondokkal sújtott népe hajlik azGk felé, akik sorsának osztályosai s akikről tudja, hogy még nála is mélyebbre verte a mostoha idő. Arató ünnepet és hálaadást tartottak a hortiak Szent István napján s ez alkalomból a község modos emberei képletes tizedet edtak terményeikből a szegé­nyeknek. Az a bűze, rozs és más áldása a földnek, az a 350 ke­nyér, ami összegyűlt a horti templom homloka előtt, bizonyá­ra kevés lenne ahhoz, hogy min­den szegélye ennek az elesett magyar főidnek megelégüljön vele, de mégis a jóság és szere­tet sokszorozza meg ezt az ál­dozatot s a horti gazdák nemes és tiszteletreméltó gesztusa bi­zonyosan feléjük dobbantja min­den zsellérek és kenyértelen ma­gyarok szivét. Ebből a 350 ke­nyérből, ebből a búzából minden szegény fia ennek a szegény országnak kapott valamit: a hitet és reményt, bogy a testvériesség és szeretet már kezdi össze­kovácsolni a szíveket, azokét, akik tisztes ruhát hordanak és még van lábuk alatt egy darab­ja ennek a földnek s azokét, akik rongyaik között is dajkálói, féltői a magyar barázdákba elvetett életnek. A hortiak kenyere és búzája jelenti azt a nemzeti egységet, amelyet szónoklatokkal és semmi progatdával nem lehet megteremteni olyan bizio*aD,mint ezzel a testvéri gesztussal a test­vérek falé. A falu lakói néhány esztendő­vel ezelőtt még maguk sem vol­tak módosabbak, mint bármelyik környéki község gazdái. Mahunka Imre plébános és Szinyey-Merse Jenő képviselő hoztak új életet es melegséget itt az emberekbe, meg a vármegyei ist olánkívüli népnevelési bizottság, amely téli tanfolyamokat rendezett itt Ham­mel Árpád titkár lelkes vezeté­sével. Az esztendők folyamán elvetett jő mag most meghozta termését és kivirágzott abban a szeretői­ben, amely összehordta a föld áldásának javát és odaajándé­kozta az elesetteknek. A horti hálaadő aratőünnepen egyébként nyolc zsák búzát, két zsák lisztet, négy zsák babot, hét zsák burgonyát, 350 darab 5 kilós kenyeret, ezenkívül ren­geteg más élelmiszert, gyümölcsöt halmoztak fel a templom előtti térségen. Mahunka Imre plébános szép beszédben méltatta a hortiak ál­dozatkészségét és adományaikat részben Tiszafüred árvízaujtotta lakossága, részben a mátrai hu­ták szegényei között osztotta szét. Szeptemberben ítél a bíróság a gyöngyösi gyilkos bűntársa fölött Egér, augusztus 23. \ Annak idején az egri ügyész­ség fogházának lakója volt Or­bán Ferencné, Szikora Gyula, a gyöngyösi feleiéggyilkos bűn­társa, aki fölölt az egri törvény­széknek kelleti volna Ítéletet mondani. Szikora Gyulát azon­ban a földi igazságszolgáltatás már nem vonhatta számadásra, mert hirtelen meghalt s így Or­bán Ferencné ügyében is elve­szítette illetékességét az egri tör­vényszék. Az asszonyt tehát visszavit- ték Székesfehérvárra, ahol a bí­róság most fogja felelősségre | vonni Orbán Ferenonét. A fehér­vári törvényszék büntető taná­csa szeptember 11-re tűzött ki az ügyben fötárgyalást, amely még egyszer ez országos érdek­lődés homlokterébe fogja állíta­ni Szikora Gyulát, a gyöngyösi gyilkost is. Nyári legújabb MENETRENDEK I mär kaphatók a Sajtó szövetkezet és Széchenyi I könyvkereskedésekben:: I __ ésazüjságpavil'onokban S

Next

/
Thumbnails
Contents