Eger - napilap, 1933/2
1933-08-24 / 162. szám
1933. augusztus 24. EGEK 3 nak gazdasági hátteréről szólnak. A magyar—osztrák kereskedelmi kspcsolaiok kimélyítése régi törekvés. A budapesti tanácskozások célja a kereskedelmi szerződés- tervezet egye* mellék pozícióért vívott vetélkedés eldöntése volt. Mind osztrák, mind magyar részről összeállították a felmerült kívánságok li*tájst és a két liste alapján hozzáláttak az érdekek kiegyenlítésének munkájához. Bécsben valószínűnek tartják, hogy a megegyezés még e héten megtörténik. Ebben az esetben az új magyar-osztrák kereake deism szerződés, amelynek különösen nagy a fontossága a magyar buzabivitel és az osztrák faexport szempontjából, már a legközelebbi jövőben életbeléptéét. Nyilt levél Szeder Jánoshoz, a MOVE ügyvezető alelnökéhez, a „földalatti“ legitimista szervezkedésről Igen tisztelt Aielnök Ur! Kedves Bátyám ! Innen-ounan 10 esztendeje lesz, hogy egy táborban dolgozom Veiled és ha muakankat nem is lehet összemérni, — hiszen Te egy országos szervezet élén állsz, én pedig csak egy kis vidéki egyesület napszámosa vagyoS, — mégis minaaketten ugyanazon szót írtuk a zászlónkra, hogy : »MOVE*. Azt hiszem, Te, asti annyi emberrel érintkezel, mm is emlékszel rám, kis gimnazista, majd jogász gyerekre, aki párszor «megjelent Nálad, hogy az egri MOVE nak kolduljou és csodálkozol, hogy mit akarok Tőled. Havonként bétsz r meg szoktam kapni a szerkesztésedben megjelenő lapot a >MOVE«-t, el szoktam olvasni cikkeidet ■ így olvastam a legutóbb megjelent »Sajtrendszer« című írásodat is. így kezded : >Nam csodálatos-8, de egyben jellemző is, hogy újabban az államiság két tökéletesen ellentétes sarkáról folyik ugyanolyan formájú »zervezke- des? Legitimisták es bolsevisták egyformán a sejtrendszer egyedül célravezetőnek vélt módszere segítségével igyekeznek a föld alá bújni, hogy onnan döntsék meg a nemzetállam mai felépí- tetuégét.« Aztán fűződ tovább gondolataidat egy drága véren szerzett és végre elért függetlenségről, amelyet ezek ez anarchistákkal egyértékű legitimisták ma »létalapjábaningatnak meg«, és végül kilyukadsz oda, hogy a mi kötelességünk ezzel szemben az, hogy tiszta fejjel kövessük Vezérünk nyomdokait, aki előttünk a magyar feltámadás útjait légitimista és bolsevista végletektől mentesen munkálja.« Azt írod, hogy jellemző ez a földalatti szervezkedés. Hát igazad van. Jellemző, de nem azokra, akikre Te vonatkoztatod; a törvény alepján állő legitimistákra, hanem jellemző erre a beteg, alapjaiban rohadó közéletre, amit az általad oly nagy- rabectült »függetlenség« megteremtett. Függetlenségről beszélsz, drága véren szerzett függetlenségről, Te, aki Magad is oly kevéssé vagy független, mint én, vagy a barátom, vagy annak a barfttje, aki a Vezér állal megálmodott, aztán életre hívott »füg gellen Magyarország« fia. Függetlenek vagyunk, igazad van, az átkos bécsi kormány nem dirigál nekünk, függetlenek va. gyünk, hisz magyar a vezényszó, függetlenek vagyunk, hisz oly sikerrel rugiuk fel királyi tró- ruokaí, hogy talán egy éviized is beletelik, amíg újjá tudjuk építeni. »Függetlenek« vagyunk. Hajrá, éljen a »függetlenség« mit nekünk Trianon, Gsoakaország, mit nekünk népszövetségi ellenőr. Hajrá, éljen a függetlenség. Mit számít nekünk, hogy nincs egy szabad szavunk, mit számít nettünk a »titkos minősítés«, mit számít a kartellek járma, mit nekünk bankokrácia ! Hajrá, éljen «»függetlenség«! Igaz, hogy a »Habsburg járomban« mindez nem volt, igaz, hogy az átkos bécsi kormány legalább a magánéletünket érintetlenül hagyta, igaz, hogy a politikai megbízhatóságot nem párttagsággal mérték, de azért éljen a »függetlenség«. Aielnök Uram! Mi egy célt tűztünk ki magunk elé, és mégis egy világ választ el egymástól. Mi állásnélküli diplomás fiatalok, akik itt állunk kilátástalanul ebben a pokolian gyönyörű »függetlenségben«:, kaptunk ennyi pofont az élettől, hogy nyitott szemmel tudunk járni. Ti, Aielnök Uram, még mindig kurucos- dit játszotok. Belerészegültetek a hangzatos jelszavakba, nem láttok semmit, ami körülöttetek történik. Ti még mindig a kama- rillátől akarjátok megmenteni Magyarországot. Aielnök Uram! Te a »nemzetállam mai felőpítettsiégét« félted tőlünk, akik a magyar közjog szellemében, a független Magyar- ország törvényei által megengedett pártkereten belül, a magyar királyt akarjuk visszaültetni arra a trónra, ami őt megilleti. Kérdelek itt a nyilvánosság előtt: kitől félsz? Tőlünk, nyomorult állásnélküli »független magyaroktól«, akiknek egyetlen kilátásuk, hogy élharcosok lehetnek a nemzeti egység pártjában ? Vagy a királytól félsz, Te a királyi miniszterelnök személyes barátja? Vagy talán attől félsz, hogy ha ezek a kommunistákkal kacérkodó legimisták a trónra segítik a királyt, valami bosz- szuló hadjáratot szerveznek. Ettől sincs okod félni, mert mi akkor éppen úgy nem fogunk a konjunktúra szekere után szaladni, mint ahogy nem szaladtunk most sem, mert mi »nemzeti államot veszélyeztető szélsőségek« egy kicsit magyarok is vagyunk. Aielnök Uram ! Ha mi sejteket szerveznénk is, nem megyünk a föld alá. Mert mi, ha nem is kapunk állást a főid felett, büszkén merjük hirdetni, hogy a király nélküli királyságba királyt akarunk. Királyt akarunk, mert, ezt diktálja a magyarságunk, mert meg vagyunk győződve, hogy a korona tekintélye meghozza a közélet tisztaságát, s a mammutjövedeimek helyett mindenkinek a tisztességes megélhetést. Ne félj hát tőlünk Alelaők Uram, mi nem vágjunk láthatatlan mételyezők, akik kazamatákban hirdetjük tévlanainkat, és aoézea-Kázos szavakkal lopjuk ba ez emberek leikébe a mérget, hanem nagyon is nyíltan beszélünk, ha ez a »független Magyarországban« talán szokatlan is, nyíltan a szemetekre vetjük, hogy Ti, akik állandóan nemzeti egységről beszéltek, magatok akadályozzátok meg, amikor egy olyan egyesülést, amilyen a Move, politikai és pártpropaganda eszközzé játszátok ki. Bocsáss meg, hogy igénytelen soraimmal szembe mertem Veled szállni, de vagyok olyan lelkes katonája egy igazi független Magyarországnak, mint bárki más. Szívélyesen üdvözöl őszinte híved: Eger, 1933. augusztus hó 23. Dr. Ringelhann György. Hort község lakossága megható aratási ünnepet rendezett és terményeiből tizedet adott az Ínségeseknek Hort, augusztus 23. (Az Eger tudósítójától.) A horti templom előtt Szent István ünnepén megható és nagy szerű példáját látta volna az idegen annak a szeretetnek és testvéri áldozatkészségnek,amely- lyel a magyar falu sokat próbált, iszonyú gondokkal sújtott népe hajlik azGk felé, akik sorsának osztályosai s akikről tudja, hogy még nála is mélyebbre verte a mostoha idő. Arató ünnepet és hálaadást tartottak a hortiak Szent István napján s ez alkalomból a község modos emberei képletes tizedet edtak terményeikből a szegényeknek. Az a bűze, rozs és más áldása a földnek, az a 350 kenyér, ami összegyűlt a horti templom homloka előtt, bizonyára kevés lenne ahhoz, hogy minden szegélye ennek az elesett magyar főidnek megelégüljön vele, de mégis a jóság és szeretet sokszorozza meg ezt az áldozatot s a horti gazdák nemes és tiszteletreméltó gesztusa bizonyosan feléjük dobbantja minden zsellérek és kenyértelen magyarok szivét. Ebből a 350 kenyérből, ebből a búzából minden szegény fia ennek a szegény országnak kapott valamit: a hitet és reményt, bogy a testvériesség és szeretet már kezdi összekovácsolni a szíveket, azokét, akik tisztes ruhát hordanak és még van lábuk alatt egy darabja ennek a földnek s azokét, akik rongyaik között is dajkálói, féltői a magyar barázdákba elvetett életnek. A hortiak kenyere és búzája jelenti azt a nemzeti egységet, amelyet szónoklatokkal és semmi progatdával nem lehet megteremteni olyan bizio*aD,mint ezzel a testvéri gesztussal a testvérek falé. A falu lakói néhány esztendővel ezelőtt még maguk sem voltak módosabbak, mint bármelyik környéki község gazdái. Mahunka Imre plébános és Szinyey-Merse Jenő képviselő hoztak új életet es melegséget itt az emberekbe, meg a vármegyei ist olánkívüli népnevelési bizottság, amely téli tanfolyamokat rendezett itt Hammel Árpád titkár lelkes vezetésével. Az esztendők folyamán elvetett jő mag most meghozta termését és kivirágzott abban a szeretőiben, amely összehordta a föld áldásának javát és odaajándékozta az elesetteknek. A horti hálaadő aratőünnepen egyébként nyolc zsák búzát, két zsák lisztet, négy zsák babot, hét zsák burgonyát, 350 darab 5 kilós kenyeret, ezenkívül rengeteg más élelmiszert, gyümölcsöt halmoztak fel a templom előtti térségen. Mahunka Imre plébános szép beszédben méltatta a hortiak áldozatkészségét és adományaikat részben Tiszafüred árvízaujtotta lakossága, részben a mátrai huták szegényei között osztotta szét. Szeptemberben ítél a bíróság a gyöngyösi gyilkos bűntársa fölött Egér, augusztus 23. \ Annak idején az egri ügyészség fogházának lakója volt Orbán Ferencné, Szikora Gyula, a gyöngyösi feleiéggyilkos bűntársa, aki fölölt az egri törvényszéknek kelleti volna Ítéletet mondani. Szikora Gyulát azonban a földi igazságszolgáltatás már nem vonhatta számadásra, mert hirtelen meghalt s így Orbán Ferencné ügyében is elveszítette illetékességét az egri törvényszék. Az asszonyt tehát visszavit- ték Székesfehérvárra, ahol a bíróság most fogja felelősségre | vonni Orbán Ferenonét. A fehérvári törvényszék büntető tanácsa szeptember 11-re tűzött ki az ügyben fötárgyalást, amely még egyszer ez országos érdeklődés homlokterébe fogja állítani Szikora Gyulát, a gyöngyösi gyilkost is. Nyári legújabb MENETRENDEK I mär kaphatók a Sajtó szövetkezet és Széchenyi I könyvkereskedésekben:: I __ ésazüjságpavil'onokban S
