Eger - napilap, 1933/2

1933-08-10 / 154. szám

Ä R Ä 8 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTÁI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ —EGY NE­GYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.— KI­ADÓHIVATAL : EGER: LÍCEUMI KÖNYV­NYOMDA— TELEFON: 176. POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK- U SZÁMLA: 54.558. :: ~KL1V. évfolyam 154. szám # Csütörtök # JEger, 1933 Trianon 14, augusztus 10. Befejezte munkáját a városi költségvetési bizottság í Az 1934. évi költségvetést 100 ezer pengővel szállították le, a pótadó 60 százalékos maradt. Eger, augusztus 9. í A városi költségvetési bízott- säg miután öt ízben tárgyalta j az 1934. évi előirányzat tételeit, | kedden este befejezte működé- ; ■ét. A munka eredménye: a költségvetést százezer pengővel szállították le, a jövő évi keret tehát 1 millió, 354 ezer pengő lesz a hiányt pedig a jelenleg is fennálló 60 százalékos pótadóval fedezik. Bár ez a költségvetési keret az 1933. évre erndetileg összeállí­tott 1 millió 700 ezer pengős költségvetéshez képest jelenté­keny takarékosságot mutat, ■ lejjebb szállt a 260 ezer pengő­vel belögyminiszterileg csökken­tett jóváhagyott keretnél is, nem kíséri az adófizetők helyeslése és megelégedése a bizottság munkáját. Eltekintve attól, hogy a képviselőtestület által kikül­dött bizottsági tagokból mind­össze négyen gyűltek össze tárgyalásra, tehát a bizottság munkája alakilag is kifogás alá esik, — ez a csekély szám nem tudta érvényesíteni a polgárság­nak azt a kívánságát, amely a legszigorúbb takarékosságot kö­vetette. Mert ebből a százezer j pengős megtakarításból jelenté- | kany rész a kötvénykölcBŐnök • árfolyamcsökkenésével magya- j rázható, a tulajdonképpeni tété- | lekhez kevéssé nyűitek hozzá, holott 10—20 pengős lefaragá­sokkal is tekintélyesre emelke­dett volna az igazi megtakarí­tások összege. Letárgyalta a bizottság Radii Károly városi képviselő indít­ványát is a tisztviselői pólillet- : mények, reprezentációs költse : gek, külön munkadíjak, polgár < mesteri .^riUduúnúliöm ! ségok és vülanykedvezaiényeb megvonásáról, azonban ezeket a bizottság többsége megtartan- dóknak javasolja a jövő évre is. Az indítványnak természetesen komoly pártja van a képviselő­testületben, így tehát a költség­vetési közgyűlés viharosnak Ígér­kezik, amennyiben ott szővá- teszik a takarékosságnak ezt az eszközét is. Egyébként mődját fogjuk ej­teni, hogy a bizottság állal le­tárgyalt költségvetési előirány­zattal részletesen foglalkozzunk a nyilvánosság előtt. „Sírva“ búcsúztak Egertől a külföldi cserkészek I------------------------­i E zrek szorongtak az állomáson a búcsúzásnál is. j Eg er, augusztus 9. Az angol, francia, lengyel és lett cserkészek hétfői egri Iáio- gatása egész nap lázban tartotta a várost. Hétfőn nem volt nép­szerűbb ember itt a cserkészek­nél, ahol csak egy is megjelent, körülfogták, beszéltek hozzá, be­cézték, virágot adtak neki. A fiúk nagy részét a város látta ebéden vendégül a Koronában. Az egri Katolikus Legényegylet 50 lengyelt ebédeltetett Az egri Katolikus Legényegy­let ■ elnöke és patrőnusa : vitéz Subik Károly apátkanonok ötven lengyel cserkészt láttak vendé- ; gül. A lengyelek az uizodából az Egylet székhazába vonultak, amely zászlődíszben fogadta őket. j Ugyancsak zászlókkal és címe- j rekkel volt díszítve a nagyterem j is. Á derék »polnisch« ok az j ebéd folyamán sok kérdéssel os- { tromolták a vendéglátókat: mi az oka annak, hogy őket már a magyar határnál megkülönböz­tetett melegséggel fogadták és hogy miért van a magyar lobo­gó és címer fekete szalaggal át­kötve ? Kérdéseikre megkapták a választ abban a lelkes beszéd­ben, amelyet vitéz Subik Károly mondott az asztalnál lengyel nyelven a vezetők felkérésére. Eszükbe hozta a fiúknak ezt a régi lengyel közmondást, hogy a magyar és lengyel pohár és kard mellett egyformán jó test­vér, majd megmagyarázta, hogy a magyar nemzet most ugyan­olyan gyászos időket él, mint élt a lengyel évszázadokon ke­resztül s úgy sírja vissza sza­badságát, úgy küzd érte, mint hajdan a lengyel testvérek. A cserkészek leírhatatlan lel - bescdésiel fogadták vitéz Subik Károly «zßvait,. ennél is inkább, mivel a fogatatás tolmácshiánya miatt nem is gondolták, hogy anyanyelvükőn fog szólni hoz­zájuk az egylet elnöke. Aztán mintha egyet gondoltak volna, rázendítettek a magyar himnusz­ra magyarul, majd nemzeti him­nuszukat énekelték el. Az ott lévő magyar cserkészek erre a lengyel himnusz magyar szöve­gű dallamával válaszoltak. A lengyel-magyar barátság annyi­ra meleggé vált rövid idő alatt, hogy alig tudtak megválni a testvércserkészek a Legényegy­let szíves vendéglátóitól. Rész­letesen érdeklődtek a magyar ügy iránt, amelyet nem ismertek tüzetesen, noha történelmi tájé­kozottságuknak sok tanujelét ad­ták, majd irredenta könyveket, levelezőlapokat kértek. Azt mond­ták : bazaviszik, odaadják min­den ismerősüknek, hadd lássa minél több lengyel, mi történt MíicrvarnrR*ácrcral A búcsúzás Öt órakor az érsekkerti kioszk j kertjében szolgáltak fel kávét, | kakaót, kaláciot és gyümölcsöt magyarruhás lányok a vendégek­nek. Uzsonna közben a Dobó István 14. honvédgyalogezred zenekara térzenét adott s a kö­zönség ezrei szemlélték a jóízű uzsonázást. Sokan el is vegyül­tek a fiúk közé és elbeszélget­tek velük. „ j Kellő csatakiáltások után a cserkészek menetoszlopba álltak, a Líceumban magukhoz vették hátizsákjaikat és vidám nőtaozó- val indultak ez állomás felé. A tömeg mindenütt kendötlobog- tatva kísérte őket. A Deák Fe- recc uíc i villák lakói letarolták a kerti virágokat és a menetelő fiúknak adták. Sziű-üvöltéssel rohanták meg az állomáson a kocsikat a fiúk. Mindenki a kocsiablakhoz tó­dult és onnan tréfáltak, kiáltoz­tak a közönségnek. Felhangzott ütemesen az egyik közkedvelt cserkészkiáltás : Csiga laga, csi­ga laga csau csau, bumalaga bumalaga bau bau. A kis néger az utolsó pillana­tokban még kinyújtotta fürdő- trikóját és széles mosollyal üvöl­tötte: csencs, csencs, de senki sem mutatott hajlandóságot, hogy ezt a ritka ruhadarabot megsze­rezze magának. Csencselési kísérletek Ebéd után egy őrei szabad idejük volt a külföldi cserké­szeknek. Sokan lepihentek, mert hajnali ötkor keltek aznap, de legtöbbjük tanulmányútra indult a városba. A tanulmányút célja emlékek gyűjtése volt. Azonfelül a kis plaketten felül, amit a cser­készek ajándékba kaptak a vá­rostól, mindegyik egyéni emlé­keket is akart gyűjteni, mégpe­dig a legismertebb cserkászmő- don : »csencseléa« útján. A cseccielé* »change« angol szőből származik és egy bét óta minden cserkész ezzel foglalko­zik Gödöllőn. Tudniillik csere­Dereiest jelent. A külföldiek is megfogtak boldog boldogtalant a csereviszony fölvételére, fő­ként az őrszemes rendőröket. Egy lengyel például az egyik rendőr számmal ellátott derék- szíjcsattját akarta elciencselni, másik frencia egy vitéz rendőr- őrmesternek rohant neki »csencs, csend« csatakiáltással és nem kevesebbet akart elcserélni, mint a vitézi jelvényt. Az őrmester alig tudta vel9 megértetni, hogy a vitézi jelvény nem olyan csere­bere holmi, amit — cierkészjel- vánnyel fel lehet váltani, meg kellett küzdeni érte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents