Eger - napilap, 1933/1
1933-01-29 / 24. szám
E6EB 1933. január 29 2 vizsgálták meg a vezetéket. Nem helyesli hogy a takarékoskodást a legkisebb embereken kezdik el és javasolje, senkinek ne adjanak kedvezményt a villany fogyasztóinál. Az volt a baj, hogy mindenki nagyot akart alkotni és ezzel tönkretették a várost. Kezdje a takarékoskodást a város első polgára önmagán: fizesse meg a villanyfogyasztáat és ne vegyen igénybe kedvezmény’. Súlyosan elitéli azt az eljárást hogy a rokkantaktól elvette a város az ingyen világítást. Ezt nem kellett volna csinálni. Láng Nándor éles támadást intézett Ringelhann Béla ellen és azt hangoztatta, hogy felületesen gazdálkodott az üzemi igazgató, akit protekcióval hoztak a villanygyár élére. Az üzemeknél tapasztalható bajokért nemcsak az igazgatót terheli felelősség, mondotta Láng, hanem a polgármestert is, aki sohasem vette komolyan a kisembereket. Hiába hangzott el a figyelmeztetés, nem hallgattak azokra, akik jogos aggodalmuknak kifejezést cdtak, mert ha ezt tették volna, nem állanánk ott, ahol vagyuok. Sok volt a kedvezmény és ez a baj, mert a polgárságnak ez a véleménye: aki fizetést kép, éljen meg belőle és ne követeljen még kedvezményeket is magának. Követeli a felelősségrevonist, mert könynyelmű gazdálkodás folyt itt és aki közvagyont kezel, minden fillérről tartozik számot adni. Miskolczi István az üzemeknél keresziűlvitt szanálás hibáit hozza a közgyűlés elé. Harminc, negyven évi munka után bocsátottak el embereket 28 pengő nyugdíjjal, a tanonook munkaidejét pedig törvény és szerződés ellenére megrövidítették, hogy kevesebbet kereshessenek. Visszás állapot az, hogy a tanono- nak 20 filléres órabért fizetnek azért a munkáért az üzemek, amiért a munkáltatóktól 1 pengő 20 fillért kérnek. »Kit terhel a felelősség a könnyelmű gazdálkodásért ?« Radii Károly: Már a két Speyer kölcsönnél több mint 300 ezer pengő veszteség érte a várost különböző címeken, így az árfolyamveszteséggel is. A csatornaépítésnél következett a második meglepetés, az hogy a költségvetést 420 ezer pengővel lépték tűi s mikor a Káptalan ucoán dolgozott a vállalkozó, láttuk, hogy ez a pályázó, aki 182 ezer psngővel lelt volna olcsóbb, mint Bfündl-ék, végzi ott a munkálatokat, mint a vállalkozó társa. Mikor befejezték a csatornázást, a többlet- munkáért 470 ezer pengőt követeltek a várostól, de 150 ezer pengőben kiegyeztek. A Korona építését azért szavazták meg, mert Ringelhann vezérigazgató azt mondta, hogy a csatornaépítésnél 320 ez8r pengő megmarad. Ezzel szemben mindenki tudja, hogy a po’gárság Dyakába e miatt ez építkezés miatt 840 ezer pengős teher szakadt, mert pgy fillér sem maradt m8g a két Spayerből. Mikor ő egy évvel ezelőtt azt mondotta a képviselőtestületben, hogy a villamos üzemeknél évi 100.000 pengőt lehetne megtakarítani, egyes urak mosolyog tak. Pátery jelentése igazolta ot s ha akkor rá hallgatnak, most nem kellene a bajok miatt törni a fejét senkinek. Az üzem mindent hitelbe vásárolt, mert nem futotta a bevétel semmire, a köl- oiönlerhek t z utolsó fillérig elvittek minden pénzt és a város őtnegyedévi áramdíjjal tartozik az Egervidéíi Villamossági Rt.- nak. Ez az állapot nem következett volna be, ha nem tér át a város a 220 vallói áramra. Ezt is hangoztatta, de mindig az volt a válasz, hogy nem ért ehhez a képviselőtestület. Most vitéz Pé tery igazolta ezt az állítást is. Az üzemeknél nem jártak el a köteiességszerű, szigorú takarékossági elvek szerint s az a jövedelmezőségi kimutatás, amelyet 1929 ben Ringelhann Béla igazgató készített, a levegőbe volt építve. Felolvassa a kimu tatás adatait, amelyek szerint minden terhet leszámítva a városnak 285 ezer pengője marad meg tisztán a villamos üzemeknél. Most látjuk, hogy ez milyen fikció volt. Nem hiszi el, hogy ez előadó által felhozott események befolyásolták ez üzemek rentabilitását. Számszerű adatokkal ismerteti 1925 óta a villany- gyár bevételen, az üzemköltségeket és az adósságokat, majd azt mondja, hogy ha kölcsönt tudna szerezni u város, három év alatt valamennyire megszabadulna nyomasztó terheitől. Az állandó választmány javaslatát tudomásul veszi, de kéri, hogy új költségvetést állítsanak össze a háztartásnál és az üzemeknél is, minél előbb, mert a mostani költségvetés ezek között a körülmények között komolytalan. A város polgársága végre tisztán akar látni ezekben a kérdésekben, épen ezért követeli, hogy szakértőt hívjanak az üzemekhez, állapítsák meg, kit terhel felelősség a könnyelmű gazdálkodásért, ii a pótadót? Szabó Szilárd azt hangoztatja, hogy a villamos üzemek vezetője nem falelős azért, ami be következetr. Ba kell ismerni, hogy hibák fordultak elő, de a baj elsötorbau onnaa származik, hogy olyan terhekst raktak a villamosműre, amelyeket nem bírt el ■ ezért az igazgatóság felelői. Az igazgatóságnak már 1931-ben azzal kellett volna idejönni, hogy a gépüzemek nem bírják a további megterhelést, sőt radikális szanálásra szóiul- nak. Ha ez megtörtéeib, a bajok ugyan nem orvosoltalak voloa egészen, de a szanálásnál 200 ezer pengővel előbbre volnánk. Nem volt őszinte az igazgató ság i most sem reális az a beállítás, amely a vízdíj és áramfogyasztás hátralékaiból mindössze 15% ot mond elveszettnek. Nem 160 ezer peDgő marad fedezetlen, mint ahogy az előadó mondja, hanem legalább 250 ezer prngő. Az a véleménye, hogy az üzemeket tehermentesíteni kell ■ a háztartásra kell hárítani bizonyos összegeket, mert különben vesz- teséggel fog dolgozni az üzem Hogy azonban a háztartás megii a pótadót? találja a fedezetet, a dologi kiadásoknál kell redukálnunk a költségvetést. A pótadóemelésre gondolni sem szabad, mert a báziulajdon, amely ennek legnagyobb részét viseli, már nem bír meg újabb terheket. A ház viseli az értékcsökkenés, vízvezetéki szerelés, villamos átszerelés, adó. csökkent lakbér stb. terheit s ha ezzel nem számolunk, megint csalódás érhet bennünket. Nagy László: Vétőt kell mondani a költekezéseknek és az iskolák fejleiztásére kell gondolni, ahelyett, hogy a közös strand megvalósításán fáradoznak. Siller János: Az a baj, hogy a leépítést nem ott kezdik, ahol kellene. Miskolcnak 60 ezer lakosa van és csak 2 tanácsnoka, nálunk pad g háromszor annyi ■ még sincs idejük az ügyes- bajos emberek számára. Nemrégiben 50 tagú küldöttséget vezetett a városházára, ahol a polgármester Kálnoky tanácsoshoz utasította, órákig kellett várni az ötven embernek, míg a tanácsos bejött a hivatalába. Itt kellene a takarékoskodást megkezdeni. »Mindenféle kedvezményt meg kell vonni.« Vitéz Subik Károly: Kétség télén, hogy ez a kép, amely az előadó referátumából a közgyűlés elé térül, rettenetes. Kérdés, hogy ilyen körülmények között a villamos-üzem talpraállíthstő lesz-e? Az a véleménye, hogy a legszigorúbb takarékosság ke resztűlvitele mellett, akkor is csak talán, sikerülni fog. Megvallja nyiltan, hogy míg bz üzemek ilyen helyzetben vannak, nem tudja megszavazni azokat bz engedményeket, amelyek még a szanálási tervezetben is biztosítva vannak. Hí szavazott is meg a képviselőtestület intézményeknek, testületeknek kedvezményeket, azokat most vissza kell vonni. Hangsúlyozta az állandó választmányban, hogy vizsgálat kell. Pátery szakvéleménye azt mondja, hogy a túltengő átiz3relésimutik8,az anyag- kezelés szervezetlensége, az üzletvezetés célazerűtlensége is oka a villamosüzem mei nehéz helyzetének, s ilyen megállapítás mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ebbe a dologba nem kell, de nem is szabad semmiféle személyi animozitást belevinni. A Miskolczi által említett visszásságok megszüntetését béri. Sanghaitól Paokingig P. Patik Pius levele Kínából. Sanghajnál hagytam abba jegyzeteimet, most ott folytatom. A Sanghajban löl-ölt napok igen kellemesek voltak. Kellemességüket növelte az, hogy magyaros vendégszeretetre találtunk egy kedves magyar famíliánál, ahol egészen o'thono- ■an éreztük magunkat. így ha- zbí vezetővel volt alkalmunk megtekinteni a várost, és a háború nyomait, amelyek nagyon szomorú képet mutattak. Összedőlt házak, düledezó égett falak akkora területen, ahol több mint egy millió lélek lakott. Örömmel láttam, hogy a keresztények mily szépen viselik magukat, mily fijtatosan imátkoznak s majdnem naponkint | járulnak a szentáldozáshoz. Ha tehetik, naponkint többször is belátogatnak a templomba. A sárga folyón 3 és fél napig tartott tovább az utazás Han• Aow-ba. Itt találkoztunk P. Bér- náital, aki atyai és testvéri szeretettel várt és fogadott bennünket. Találkoztunk még itt a városon kívüli szemináriumban P. Luciannal, aki helyettes prefektusa a szemináriumnak és Titus testvérrel. Az egrieknek áladtam lötök prépost kanonok űr üdvözletét. A nagy árvíz nyomaiból mi már csak annyit láttunk, hogy — amint mutatták —itt egy fal- kerítés volt, ... itt házak álltak . . . amelyeknek még a nyo| műk is eltűnt. Azután az épületekben a víz állását amely 4—5 métert mutatott. Hankowtől vonaton tettük meg az utat Changshaig, az úgy nevezett express vonaton, amelynek a gyorsaságát • általában a a kiállítását a mi vicinálisainkhoz hasonlíthatnám. Itt nem pénz az idő, s így lehetett és kellett türelmesnek lenni. Az általános jelszó : mamanti mamanti, vagyis lassan csak lassan. Van autóbuszjárat, de csak akkor indul, amikor megtelik, így jutottunk mi is csak délután autóra és 90 li út után (kb. 55 km ) naplementre Siangtan-ba, illetőleg még csak a folyóhoz értünk. Öreg este volt, mikor csolnakon átjutottunk a másik partra: a váróiba. Másnap innen ismét autőbuizon indultunk s délután 2 órakor értünk Paokingb a, november 3-án. Gyönyörű szép és megható volt a bevonulás. P. Apollinárral élükön külön a a keresztények s külön a kate- kumenek sorfalat álltak ■ azok között vonultunk be a templomba. Alighogy a kis zárda küszöbét átléptük P. Apollinárnak elmondtam mindent, amit csak tudtam. Szépat és jót Egerről. Átadtam a kegyelmes Érsek úr üdvözlő torait és Török prépost- kanonok úr üdvözletét. A kis zárda nagyon kedves, semmi sem hiányzik itt abból, ami szükséges ehhoz, — hogy bonum et jucundum — jó és kedves legyen, habilare fratres in unum, a testvéreknek együtléte. »Nem hallgatták meg itt a kisembereket.« Lehet-e emelni a pótadót?
