Eger - napilap, 1933/1

1933-05-13 / 104. szám

Aha 8 fillér ELŐFIZETÉSI DlJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ -EGY NE­GYEDÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KI­ADÓHIVATAL: EGER, líceumi könyv­nyomda— TELEFON: 176. POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: ~KL1V. évfolyam 104. szám Szombat Eger, 1933 május 13. Ötszáz magyar vasutas sorsa Romániában. A román állami vasutak ismét ötszáz magyar vaiutait bocsá­tottak el, azon a címen, hogy nem tudnak románul. Ez a cse­lekedet vérlázísőan jellemzi azt az embertelen, irtó politikát, a* melyet a román kormány az uj impérium igája alá hajtott ma­gyar kisebbséggel szemben kö­vet. A magyar vasutasokat arra kötelezték, hogy román vizs­gáztató bizottság elé álljanak és bizonyságot tegyenek arról, hogy el tudják látni a szolgálatot ro­mán nyelven. Tudjuk jól, hogy ez a bizottság milyen lélekkel és előre eltökélt szándékkal vizs­gáztatja a magyarokat. Akár­mennyire sajátították is el az idők folyamán a román szolgá­lati nyelvet, mégis elcsapják őket, mert irtani akarják a magyar­ságot és a saját fajtájuknak akarnak helyet szorítani a szol­gálatban. A román kormány így eresz­tett szélnek ismét ötszáz magyar vasutast, ami — ha egy-egy vas­utas családra 4—6 tagot számí­tunk — két-háromezer magyar ember kenyértelenségét ős pusz­tulását jelenti az elcsatolt román területen. Mert a román vasutak az ilyképen elbocsátott magyar alkalmazottaknak nem végkielé­gítést, sem nyugdíjat nem ad­nak. Ez a rendszere az uj hatal­masságoknak, amelyek a magyar nemzet zsírján híztak meg s az eltulajdonított magyar javakon gazdagodtak. A román vasutak most azzal bocsátották el a magyar vasuta­sokat, hogy hatvankét éves ko­rukban kérhetik nyugdíj eikat. De mit csináljanak addig? Mi­ből éljenek meg a szegény, sze­rencsétlen magyar vasutasok családjaikkal, amíg hatvankét éves korukat elérik ? Erre a felháborító esetre fel kell hívnunk a közvélemény figyelmét. Mert meg kell sajno­sán állapítanunk, hogy a magyar közvélemény hívatott tényezői: az újságok általában keveset, vagy éppenséggel nem foglal­koznak az elcsatolt területek ma­gyarságának és most a Romániá­ban kiebrudalt ötszáz magyar vasutasnak sorsával. A magyar lapok nagy készséggel és bűz- gósággal nyitják meg hasábjai­kat a németországi események számára s a Németországban elcszpott emberek panaszait nap­nap után bőven falsorakoztatják. Az elcsatolt területek magyar­ságának jajkiáltásait pádig, ame­lyek végre is közelebb esnek hozzánk és mélyebben tépik a szí­vünket, nem hallják meg. Ezek­re nem adnak visszhangot olyan erővel és olyan érzékenyen, mint a németországi eseményekre. A trianoni szerződés nemzet­közi vádelem alá helyezte az akaratuk ellen, megkérdezésük Budapest, május 12. A közigazgatás reformjáról már hosszabb idő óta beszélnek politikai körökben s arról is ter­jedtek el hírek, hogy az egész reformterv hónapok óta készen fekszik Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter előtt, aki a Ház­ban is bejelentette már reform terveit. Most beavatott forrásból úgy Eger, május 12. Kedden délutántól csütörtök reggelig búcsúztak az egri hí­vek, barátok, ismerősök a rava­talon nyugvó Blaisejovszky Fe­renc apátkanonoktól. A Széche­nyi uccai ódon ház lépcsőin ál­landóan tartott a zarándokló« az emeleti kis szoba felé, ahol békés öregségének derűjével ar­cán feküdt az érckoporsőban a jő pap, a szellemében nagy és szeretetében igaz ember. Szer­dán délután Kriston Endre fel­szentelt püspök a fökáptalan tag­jaival és a pepnövendékekkel szintén a gyászházhoz vonult a koporsőszentelés szertartásának elvégzésére. nélkül idegen hatalmak alá haj­tott nemzeti kisebbségeket. Az új hatalmasságok kötelezettcéget vállaltak a nemzati kisebbségek jogainak tiszteletben tartására. A kiiantant államai azonban ünne­pélyesen vállalt kötelezettségeik­re fittyet hánynak és sajnos, a hívatott nemzetközi fórum, a Népszövetség sem tudja meg­oltalmazni a nemzeti kisebbsége­ket az utódállamok zsarnoki uralmával szemben. Tehát ne­künk itt Csonkamagyarországon kell védelmi hátteret biztosíta­nunk üldözött magyar testvére­ink számára. Ez a feladata s ez elemi kötelessége a nyilvánosság hatalmával a magyar sajtónak. értelmiünk, hogy a belügyminisz­ter a legközelebbi jövőben végre szándékszik hajtani a reform­tervet, amelynek vezérelvei a következők: a vármegyék számát összeolvasztással hétre csökkenti a belügyminiszter, az alispáno­kat pedig kinevezéssel állítja pozíciójukra. Komoly sző van arról is, hogy a főispán! álláso­kat megszüntetik. Csütörtökön reggel 9 órakor ugyancsak Kriston Endre püs­pök pontifikálta az ünnepélyes requiemet a főszékesegyházban, nagy papi segédlettel. A gyász- misén résztvettek a polgári és katonai hatóságok, az egri ka­tolikus társadalmi egyesületek, testületek is. Innen a püspök és a székesfőkáptalan tagjai ha­rangzúgás közepette a gyász­házhoz vonultak, amelynek ud­varán már felravatalozták az el- húnytat. A ravatal két oldalán az Emericana Egedia Corpora- tiojának leventéi álltak sorfalat. Megérkeztek ekkorra Miskolc katolikus társadalmának képvi­selői is, azoknak az egyesüle­I teknek vezetői, amelyek annyi­szor érezték a volt miskolci plé­bános jótevő lelkének pártfogá­sát. Nemsokára felhangzottak Kris• ton Endre püspök ajkán a szer­tartás szavai s a papoövendékek férfikórusa felelt rőjuk a »Cir- cumdederunt«-tal. Az Egri Dalkör énekelt ezután gyászdait, majd kocsira tették a szürke ércko- porsőt és megindult a főszékes­egyház felé a hatalmas menet, amelyben résztvettek az összes egri iskolák. A koszorúkkal meg­rakott kocsi után Eger társadal­mának vezető tényezői haladtak, majd a társadalmi egyesületek. Impozáns megnyilvánulása volt ez annak a nagy részvétnek és fájdalomnak, amelyet a város pol­gárságának minden rétege érzett a pátriárka korban elhunyt főpap elvesztésén. A főszékesegyháznil leemel­ték a koporsót a kocsiról és az iskolák sorfala közt vitték a kripta előtti térre, ahol Kriston Endre püspök beszentelte. A papnövendékek kórusán felhang­zott az »In paradisum« és a ha­lottat lassú menetben levitték a kriptába, ahol jobbfelől, a leg­felső sorban, Humán András sírja mellett utolsó pihenőre várta a nyitott cella. A papnö­vendékek éneke elhalkult s a püspök a Miatyánkot és Üdvöz- légyet imádkozta el a sokaság­gal. Aztán betolták a koporsót a cellába és megmozdult a kőmű­vesek kezében a vakolókanál és téglát téglára rakva elzárult egy jő ember és jő pap élete itt a földön. Csak emléke él tovább, négy neve, amelyet sok jótéte­ménye hirdet a őriz szegényem- berek ajkán a tiszta imádság. Ezer pengő Eger város szegényeinek. Blazsejovszky Ferenc, végren­deletében ezer pengőt hagyomá­nyozott Eger város szegényei­nek. Az adományt Meyer Béla dékán kanonok eljuttatta a pol­gármesterhez. Ä miskolci lapok az elhunyt kanonokról. Miskolc sei napilapja : a Ma­gyar Jövő és a Reggeli Hírlap kegyeletes hangon tolmácsolják Miskolc társadalmának őszinte Küszöbön a közigazgatás reformja Eger társadalmának impozáns részvéte mellett temették el Blazsejovszky Ferenc apátkanonokot Kriston Endre püspök végezte a temetési szertartást.

Next

/
Thumbnails
Contents