Eger - napilap, 1933/1

1933-04-04 / 76. szám

2 EGEB 1933. április 4. Vida Ferenc: az állam áien- g8dta a borfogyasztási adót a váróinak, a várói tehát azt c»i- nálhat vele, amit skar. Mezőkö- veiden, Gyöngyösön és Maklá- ron már elrendezték ezt a kér­dőit, ott holdanbint fizetik a gaz­dák az adőt. Ha a várói ra­gaszkodik a 9 fillérei adóhoz, hozzon vevőt. Indítványa elfo­gadását kéri. Heller József: A képviselő úrnak nincs igaza, az állam csak a jövedelmét adta ide a borfo­gyasztási adónak, az adóval nem rendelkezhetünk. Ha másutt meg­teszik, törvénytelenül teszik. Láng Nándor jobban szeretné, ha a bejelentett új költségvetést előterjesztették volna, hátha le­hetne o’yan megtakarításokat eszközölni, emik mérsékelnék a borfogyasztási adót. Kakuk Ignác holdanbint 5 P adót tart jónak. Nagy László: Ne 3, hanem csak 2 fillért fizessenek a termelők a bor literjéért. így bejön évente 80—100 ezer pengő. Sós Mihály: Csak a nagyter­melőnek van vevője, mert itt is érvényesül a protekció. Nem jól van, hogy a borfogyasztási adő jövedelmét mindig változóan ál­lítják ba a költségvetésbe. Először csak 80 ezer pengő volt, aztán felemelték 160 ezer pengőre,most úgy híriet», hogy az állam eltörli és b&rpőtolja érte a várost, aztán ismét leszállították 115 ezerre. Most 92 ezer pengő, de még mindig megás. Nagy Kálmán, Szajlai Sándor felszólalásai után Liposey Péter a termelési adő bevezetését sür­gette és indítványozta, hogy a város kövessen el minden lehe­tőt az egri borvidék zárt terü­letté valő nyilvánítására. Sós Mihály : Kénytelen vagyok olyan indítványt tenni, hogy a képviselőtestület vegye el a tiszt­viselők 30 százalékos pőtiilet- ményei‘ és a reprezentációs költ­ségeket. Schiller János: Redukálni lehet a fizetéseket is, hiszen olcsó a megélhetés. Ha ezt megteszik, meg lesz a béke. Frank Tivadar: A város veze­tősége, ha tudna, segítene. A képviselőtestület tehet, amit akar, elveheti a pőtiiietményeket, sőt még a fizetést is, de a borfo­gyasztási adót akkor is be kell hajteni, mert a behajtást törvény és országos szabályrendelet írja elő. Az adőt lehet hanyagul és a törvény teljes szigorával szed­ni. Nem volt város, ahol olyan lanyhán és gyalázatosán kezel­ték volna a borfogyasztási adö behajtását. A lefolytatott belügy­miniszterivizsgálatra a lehető leg­erélyesebb hangú leirat jött a belügyminisztertől és az alispán­tól a borfogyasztási adó szigorú behajtására. Mást nem lehet ten­ni, meri fegyelmit bap s veze­tőség. ígéri, hogy a legnagyobb jóindulattal lesz az adóbehajtás­nál. Trak Géza polgármester: Ki lehetne vetni a borfogyasztási adő helyett javasolt adókat, de bárki megtagadhatja azok fize­tését, mert a kivetésnek nem volna törvényes alapja. Ezek után a közgyűlés elve­tette Vida Ferenc indítványát. város minden polgárának azt a szeretetteljes fogadtatást, amely Egerben várta. A mai sivár vi­szonyok között öröm látni az összefogásnak azokat a jeleit, amelyek itta frontharcosok meg­mozdulását ki-érték, mert azt mutatják, hogy él még a nem­zetben a lelkesedés és a katonai erények megbecsülése. — Tekintsünk a mai ünnepen még egyszer vissza a múltba, — mondotta, hogy azután soha többé hátra nem nézve mun­kálkodjunk a nemzet jövőjének építésén. Emlékszünk még a vi­rágos vonatokra, amelyek elin­dultak velünk ünneplés és ken- dőlobogtatás közben. A búcsúz­tatás felemelő perceiben arra gondoltunk, hogy miiyen szép lesz majd a viszontlátás és ho­gyan fogadnak bennünket, ha győztesen bazejövüok, — három hőnap múlva, ahogyan mondot­ták. — És véget ért a háború, a* melyet nem magyar érdekekért indítottak, 52 hónap múlva. És elvesztették, ne® a katonák, ha­nem a nemzetközi árúlás. Azokat pedig, akik a frontokon megtet­ték a kötelességüket: elfelejtette mindenki, elfelejtették a hivata­los helyeken és elfelejtette a közvélemény [is. Missziót telje­sítettek azok, akik életrehívták a Frontharcos szövetséget, amely intranzigens magyar ideálokért küzd és a volt frontkatonák megbecsülését követeli. Nem aka­runk mi háborúra uszítani, de kimondjuk nyíltan, hogy ha a zöld asztal diplomáciája fai nem szabadít bennünket, akkor mi­ránk még szükség lesz ebben az országban. És ígérjük, hogy le­csapunk mindenkire, aki nem­zetköziséget akar ezen a földön és a templomok keresztjei he­lyére a vörös csillagot áhítozza. — És követeljük, hogy meg­becsüljék a frontharcosokat, akik négy éven fit kockára tették életüket ezért a főidért és azo­kért, akik itthoa maradtak. Ha a trontkatonák első sorban ál­lottak ott, ahol a halált oszto­gatták, ne tolják őket az utolsó sorba ott sem, ahol a kenyérről van szó. Szólott azután a rokkantak ügyéről, akiknek érdekében min­dent megtesz a szövetség, ame­lyet nem kísér az országban az a támogatás, amilyet joggal el­várhatna. Célzott a sajtó egy bizonyos részére, amely magyar­nak vallja magát, de a Front­harcosok számára nincs hely a hasábjain ugyanakkor, amikora színésznők pinciibutyájáről és a munkácsi rabbi lányának eskü­vőjéről hasábos riportokat közöl. Beszédét azzal fejezte be, hogy az egész magyar társadalomnak tudomásul kell vennie: a külső és belső feltámadáshoz vezető Vasárnap impozáns ünnepség keretében megalakult a Frontharcos Szövetség egri Eger város társadalma együtt ünnepelt a világháború hőseivel« Az 1918 as általános összeom­lás után a győzök és legyőzői­tek egyformán belezuhantak va­lami lehetetlen letargiába és esz­tendők kellettek hozzá, míg rna­akik négy évig egy irtózatos világkataklízma forgószelében a halállal birkóztak, már nem tud­ták megtalálni helyüket a béke amokálkodő rendjében. Helyü­ket betöltötték mátok, akik pe­dig az élet kapujából kerültek a halál négy szérűjére, akik első önálló lépésüket a frontok futó­árkaiban, végtelen m irtok gyil­kos erőltetésében tették meg, idegenül állottak meg egy fel­fordult világ romjain és nem tudták mitévők legyenek. A ke­nyérért valő gyűriözésben meg­előzték őket a kis ügyeskedők, a koncért való versenyfutás mm fért össze 'a becsület mezején magátőlértetödően beléjük égett becsületességgel. Lemaradtak te­hát és kisemmiződtek a konjunk­túrák bő napjainak jólétéből. Évek kellettek hozzá, míg ezek a frontokat járt kemény káló­nák, látva, hogy mindenki el­sőbb, mint ők, magukra eszmél­tek és megszervezték a front­harcos szövetségeket, Ezek az alakulatok erőteljesen vették ki részüket a legtöbb európai áh lamban az új rend kialakításá­ból s Európa új arcának meg­formálásában a frontharcosoké a legnagyobb érdem. Csak nálunk kellett hozzá majdnem tíz esztendő míg a volt froQtkaíoaák itt is egymáera- találtak. E« minden remény meg i van rá, hogy azok az emberek, akik négy véres esztendő szen­vedésében egyetlen kemény aka­rattá erősödtek, soha meg nem ingatható alapjai lesznek a nem­zeti Magyarországnak. Ezért a gondolatért vált kü­lönösen örömmé, hogy végre Egerben is megalakulhatott az Országos Frontharcoi SeöveSság főcsoportja. A város közönségé­nek dicséretére válik, hogy meg­érezte ezt a nagy jelentőségei a frontharcosok első meginozdűlá- sában és méltóságot ünneppé avatta a vasárnapi napot. gos főparancsnoka és Rissányi József az országos intézőbizott­ság tagjával a városba hajttatott Lukács Gyula szervező tiszttel, aki Füzesabonyba utazott ki gróf Takách Tolvay altábornagy fogadására. Tíz órakor a főszékesegyház­ban Rássy Paulio, volt tábori lelkész szentmisét mondott, 11 órakor psdig a városháza köz­gyűlési termében díszközgyűlés­re jöttek össze a frontharcosok. A közgyűlési termei, a karzatot, de még a folyosót is zsúfolásig megtöltötte a közönség, amelynek soraiban ott voltak a vármegye, a honvédség, a főiáptalan, és város képviselői. Vasárnap reggel 8 órakor a városháza udvarán gyülekeztek a zárt rendi alakulatok és katona­zenével vonultak ki a pályaud­varra a 9 óra 36 perckor érkező vonathoz a fővárosból érkező vendégek fogadására. Mikor a vonat befutott az ál­lomásra, Szelepcsényi Gáza őr- nagy, a frontharcos diszszázad parancsnoka jelentkezett T -kéch- Tolvay József gróf altábornagy, országos elnöknél, aki fogadta a diszszázad tisztelgését és szem­lét tartott a frontharcosok fölött. — A város közönsége nevében Nemecsek Aurél tanácsnok üd­vözölte ez altábornagyot, aki kíséretével, vitéz Benedict! Imre, a frontharcos elakulatok orszá­»A külső és belső feltámadáshoz vezető üt rajtunk keresztül vezet!« Az Egri Dalkör nyitotta meg az ünnepséget a Szózat elének- lésével, majd Erlach Sándor dr. a szervezőbizo.tiág elnöke ismer­tette az alakulás célját és átadta az elnökiéit Takách-Tolvsy József gróf altábornagynak. A formalitások után a köz­gyűlés kimondotta a segaiaku- iáit és megválasztotta a főcso­port tisztikarát, amely letette a fogadalmat, majd Takách Tolvay József gróf országos elnök emel­kedett ezőlásra. Megköszönte a Az országos elnökség fogadása a pályaudvaron.

Next

/
Thumbnails
Contents