Eger - napilap, 1933/1

1933-01-06 / 5. szám

Aba 8 fillér ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ EGY NE­GYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KI­ADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYV­NYOMDA— TELEFON: 176. POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: XLIV. évfolyam 5. szám ♦ Péntek « Lg er, 1933 január 6 Borah szenátor a revízió szükségességét hangoztatta. Borah szenátor Washington­ban nagy beszédet mondott, amelyben körvonalazta a legkö­zelebbi jövő tennivalóit. Ezek között a páriskörnyéki békék revízióját tartja legfontosabb­nak, mert enélkül nem lehet Európában nyugodt helyzetet teremteni. Új rendelet az adóvégrehajtásokról. Budapest, január 5. A Budapesti Közlöny január 5-iki száma közli a közadók ke­zeléséről szőlő hivatalos össze­állítás egyes rendelkezéseinek módosításáról korábban megje­lent kormányrendeletre vonatko­zóan kiadott pénzügyminiszteri végrehajtási utasítást. A rende­let a pontos adófizetőknek adott kedvezményről, valamint az adó- árverés megtartásáról, illetőleg a lefoglalt zálogtárgy szabad­kézből való értékesítéséről szőlő törvényes rendelkezés végrehaj­tására ad megfelelő utasítást a végrehajtó közegeknek és ható­ságoknak. A kínai haderők nagy vesztesége miatt fegy­verszünetet várnak a Távol-Keleten. A japán előnyomulásnak Kíná­ban csak nehezen tudják útját állni. San-hai-kvan után a japán ciepatok Cting-Van-Taő kikötő­várost s a keletkínai vasút vég­állomását, Progranicsnáját is el­foglalták. A kínaiak eddig ezer- hétszáz halottat vesztettek. Az Amerikai Egyesült Államok és a többi nagyhatalmak tilta­koznak a további háborúskodás ellen és a Kína területi, adminiszt­ratív épségét biztosító jegyző­könyvre hivatkoznak. Sanghaj­ban hisznek abban az elterjedt hír­ben, hogy a kínai csapatok nagy vesztesége miatt rövidesen meg­indulnak a fegyverszüneti tár­gyalások.Csing-Van-Taőba az an­gol hajóhad parancsnoka, Kelly tengernagy két ágyúnaszádot küldött ki az angol érdekek védelmére. Négy hónap alatt 600 fogyasztó kapcsolta ki a villanyvilágítást az órabérek magassága miatt 30—40 filléres fogyasztás — 1*25 pengős órabér. Egy pengős átalányárral akarják az üzemek beszervezni a kisfogyasztókat. Amikor a város 1932 szeptem­berében bírói egyezséget kötött a Bründl-céggel és sikerült olyan megállapodásra jutnia, hogy a cég négyszázezer pengős túlkö* vetelése leolvadt 200 ezerre, az összeg fedezésével a villanyüze­met terhelte meg. Időközi fize­tés folytán 171 ezer pengő ma­radt Bründlék követelése, amit az egyesség értelmében 13 év­negyed alatt kell teljesítenie a városnak. Miután a villanyüzemeknek semmiféle, fedezetként megjelöl­hető pénzforrás nem állt rendel­kezésére, az újabb terhet pedig nem lehetett átvinni a háztar­tásba a pőtadó emelése nélkül, (akkor már úgylátszik érezték az illetékes tényezők, hogy a pótadóemelésre máskor lesz szűk* ség) a képviselőtestület hosszú vita után felemelte a villany­órák bérét. Akkor a képviselőtestület né­hány tagja felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy a fogyasz­tásból többen kikspctolődnak, erre az volt a válasz, hogy a rizikót is figyelembevették a számításoknál. A rizikó azonban sokkal na­gyobb volt, mintsem gondolni lehetett. Legalább is erre vall a fogyasztók visszaszerzésére irá­nyuló az a terv, amelynek most hallottuk hírét. De tartsunk sorrendet. Az órabér-emelésnél négy kategóriát állapítottak meg. 10 kilowatt fo­gyasztásig 75 fillérre, 10—30 kilo­wattig 1 P, 30 — 60 kilowattig P25 P, 60 kilowattól 1'50 pengőre emelték fel az őradíjat, hogy a kisfogyasztók arányosan viseljék a terhet. Kiderült azonban, hogy ilyen kisfogyasztó kevés akadt, és sok olyan »zémlát láttunk, amelyen a havi fogyasztás 30—40 fillért, sz őradíj azonban 1 P, 1 P 25 fillért tett ki. A kisfogyasztó tehát, akit már túlterhelt és felidegesített a 220 voltos átszerelés költséges volta, a számlák láttán bejelentette, hogy inkább lemond a villany- világításról. Értesülésünk sze­rint mintegy hatszázan váltak ki az áramvásárlásból, ami át­lagosan számítva kilencezer pen­gő veszteséget jelent. Az üzemek a nem várt hatás észlelése után most mindent el­követnek, hogy a fogyasztókat visszaszerezzék. Az a terv me­rült fel, hogy a kisfogyasztók­kal havi egy pengő áramszol­gáltatási átlagárban egyeznek ki. Ez a terv a kétségbeesett határozatlanság jellegét viseli magán. Mert kivánosiak vagyunk, hogyan fogják megakadályozni az átlagosan megállapított áram­fogyasztás túllépését. Tény, hogy ha a fogyasztó megszegi a meg­állapodást, az üzemeknek is jo­guk van figyelmen kívül hagyni azt, de akkor minek ez az egész ötlet, ha újból vissza kell térni, ezúttal súlyos nehézségekkel, a régi rendhez, ahol a be nem vált fogalmakkal találzozik a fogyasztó : kevés világítás, arány­talanul nagy órabér, felmondás, kilépés, stb. A Mezőgazdasági Kamara is tárgyalja a dohánytermelők helyzetét Eger, január 5. Beszámoltunk legutóbb a HGE igazgatőválasztmányának ülésé­ről. amelyen a dohánytermelők és dohánykertészek nehéz hely­zetéről tárgyaltak. Most a Tisza- jobbparti Mezőgazdasági Kama­rában is szóba kerüli ez az ügy, amelyet január 15 én délelőtt tárgyalnak meg Miskolcon. A közgyűlésen, amely négy gazdasági egyesület állásfoglalá­sából alakítja ki véleményét me­morandumot szerkesztenek s ezt az illetékes kormánytényezőkelé terjesztik. Uj remények. A miniszterelnök az ujesztendő alkalmából érdekes nyilatkozat­ban vázolta az általános hely­zetről velő véleményét. Ebből a nyilatkozatból kitűnik, hogy meg­oldandó feladatokban nem lesz hiány, de az is kitűnik, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök meg is oldja ezeket a feladatokat. A konkrétumok közül, ame­lyekkel az ország dolgát előbb­re lehet vinni, a miniszterelnök első helyen a gazdasági vérke­ringés megindítását említette. Ennek szolgálatában áll a bel­ügyminiszter által kidolgozott racionalizálási törvényjavaslat, amely a munka folyamatát lesz hivatva megindítani. A magyar társadalom eléggé egységes. Csak az ipari mun­kásság és a polgári társadalom között van olyan válaszfal, amely a teljes egybeforrást megakadá­lyozza. Magyarországon a teljes demokrácia érvényesül, hiszen születés és rangra való tekintet nélkül a tehetség a legmagasabb pólóra is feljuthat. Meg kell lát­nia ezt a magyar munkásságnak is és e belátás eredményeként a munkásságnak teljesen egybe kell olvadnia a magyar társada­lommal. A kormány 1933. évi program­ja az lesz, hogy tovább halad­jon azon a külkereskedelmi úton, amelynek kezdetét a magyar— osztrák és a magyar—olasz szer­ződések jelentik. A külkereskedelmi kérdések­kel szorosan összefüggnek egyéb gazdasági feladatok is. A gazda­sági életben ez a legfontosabb, hogy a tőke a bizalom jegyében kezdeményezően lépjen hi az al- ko'ó munka terére. A magán- gazdálkodásnak és az államgaz­dálkodásnak ki kell egymást egé­szíteni, Természetes, hogy az ál­lamháztartás biztosítása érdeké­ben mindent el keli követni, de csak eddig, amíg az igazság és az élet törvényei ezt megenge­dik. Az államháztartás elsősor­ban az igazságos és racionális adópolitika függvénye, viszont adót ciak akkor tud az adófi­zető polgár fizetni, ha a terme­lés méretei ezt lehetővé teszik számára. A termelés terén bizo­nyos aránytalanság tapasztal-

Next

/
Thumbnails
Contents