Eger - napilap, 1932/2

1932-11-06 / 251. szám

2 EGER 1932. november 6 ■■BiiliwimwimTrirffnfiiiwiFiiiaMiwwMsaáB^ Lefelé menő tendenciát mutat a bor ára Eger, november 5. Az egri fogyasztási adóhiva­talban asfg javában folyik a termelők jelentkezése, akik ez idei bortermésüket jelentik be. Még csak hozzávetőleges képet lehet kapni arról, hogy milyen volt az idei termés, da a fogyasz­tási adóhivatalban úgy tudják, hogy a tavalyi termésnek mindössze egyharmadát szürete­lik. A gazdák abban reményked­tek, hogy a csekély termés mi­att a borárak sokkal jobbak lesznek a tavalyinál s úgy lát­szott, ez a reménység valóra is válik. A must iránt élénk keres­let mutatkozott, külföldi vásár­lások is voltak, úgyhogy a 23 fokos mustért literenként 22 fil­lért is fizettek a kereskedők. Közben azonban megváltozott a helyzet, amenDyiban a heves­környéki ■ egyéb szólók bővebb termése is piacra került. Most már a bárokért, amelyek 13 és fél fok körül mozognak, literen­ként csak 20 fillért kínéin ik a kereskedők. A gazdák a borfogyasztási adó csökkentéséből várják az árak javulását a ezt hiszik, hogy a rövidesen magjelenő rendelet eb­ben az értelemben is hasznára lesz a termelőknek. Álszegények inváziója rontja a Szegénygondozó Bizottság hitelét az egri uccákon Széljegyzetek az egri szegényügy margójára. Eger, november 5. A mai pöitával levél érkezett szerkesztőségünkbe az egri sze­gényüggyel kapcsolatban. A lé­vaiét, mely élesen világít rá az egri társadalom hibájára, egész terjedelméban közöljük, mert jő szolgálatot vélünk tenni vele a társadalom felvilágosítására. „Mélyen tisztelt Szerkesztő Űr! Az Eger egyik legutóbbi szá- mában részletes ismertetést ol­vastunk a Szegénygondozó Bi­zottság munkájáról és programm- járól. Megnyugvással láttuk, hogy az egri nincstelenek sorsa a legjobb kezekbe van letéve s azt is ciak örömmel olvashattuk, hogy az egri norma országszerte miiyen rohamos térhódítást tesz. De ezzel a cikkei kapcsolat­ban mégis egy-két megjegyzést kell írnom az egri koldus-kér­dés margójára. Büszkén hirdetjük, hogy Eger­ben nincs koldus. Valóban, ez­előtt egy-két évvel, a Szegény- gondozó Bizottság munkájának megkezdése után. nem is volt. Ma szonban? Különösen este­felé majd minden utcasarkon hozzátapad a járókelőhöz egy siránkozó hangú kisgyerek és »nagyságos úr, egy kis kenyér­revalót!« könyörgéssel kíséri, zaklatja 30—50 lépésnyire, amíg csak tényleg nem sikerült az ál­dozatból néhány fillért hidal­nia. De megjelent az uccákon a régi, Szegény gondozó Bizottság előtti előtti idők néhány közis­mert koldusa is, akik éppen olyan nyugodtan, sőt agresszí­ven kéregéinek, mintha semmi sem történt volna az uccai kol­dulás megszüntetése körül. A házakban pedig egyenesen tűrhetetlen a helyzet. Különösen a déli órákban szinte egymás kezébe adják a kilincset cigány- as’zonyok, többé kevésbbé ita­los csavargók, akiktől az ember, ha hivatkozva a Szegénygon- doző Bizottságra, elutasítja őket, az ájtatosan megkezdett imád­ság frappáns befejezéseképpen vaskos káromkodásokat és átko­kat kénytelen zsebrerakni. A múltkor pedig egy öregasz- ■zony, mikor el akartam külde­ni, arra hivatkozott, hogy neki koldulási engedélye van. Tud­tam, hogy ez nem lehet, hát el­kértem tőle. Az egri főszolgabí­rói hivatal engedélye volt, amely- lyel azonban Egerben nem, csak az egri járás községeiben sza­bad koldulni. De egészen biz­tos, hogy ez az asszony ezzel az engedéllyel nagyon sok em­bert tévesztett meg, aki a Sze- génygondoző Bizottság műkö­dése iránt válnak ezáltal bizal­matlanná. Ezzel a pár sorral a koldus­ügy iiyeu leromlásáért én sem- miesetre sem a Szegéuygondoző Bizottságot akarom okolni, ha­nem elsősorban a közönséget. Kényelmesek és icdolensek va­gyunk, félünk az uccai feltűnés­ül, meg valami jj áijőtékonyság is dolgozik bennünk és ahelyett, hogy a jogosulatlan és tolakodó kéregetőket elutasítanák és rendőr kézre adnák, inkább néhány fillérrel felbátorítjuk őket a további zaklatásra. Pedig amilyen üdvös és szép cselekedet éhező felebarátaink nyomorán segíteni az arrabiva- tott szerv, a Szegánygoadoző Bizottság utján, éppan olyan el- itélésreméltő könnyelműség en­gedni az álszegéDyek zaklatá­sainak és a nekik adott alamizs­nával mfgrövidíteni az igazi nélkülözőket és aláásni a Sze- géDygocdozö Bizottság munká­ját. Egerbsn a Szegénygandoző Bizottság gyűjti össze a szüköl- ködőknek szánt filléreket —bár többet tudaa összegyűjteni — és osztja rzét kataszter alapján a szegények között, s így ez uc- oai és házi koldulás szigorúan tilos, arra engedélyt senki nem is kaphat. Da szeretném felhívni a ható­ságok figyelmét is az ál-izagé- nyekre, kérve, hogy legyenek a közönség segítségére és járjanak el a legszigorúbban az engedély nélkül koldulőkkal szemben. A Szegénygondozó Bizottság mun­káját védik vele, mert minden ál-koldus esik bizalmatlanságot kelt a közönségben a Szegény- gondotó Bizottság működése iránt. És fáj a lelkem, ha azt kell látnom, hogy az a nagyon- nagyon kevés néhány fillér, s- melyet a mai nyomorúságos idők­ben a szegényeknek tudunk jut­tatni, borért és pálinkáért a Norddeutscher Lloyd Bremen vezér-képviselete Budapest, VIII, Baross-tér 9. kocsmákba vándorod ahelyett, bogy igazi nélkülözők könny­cseppjeit törölné le. Soraim közlését megköszönve maradok a Szerkesztő Ur igaz tisztelője (aláírás)* Jugoszláviában minden nap várják az összeomlást Becs, november 5 A jugoszláv helyzet egyre job­ban elmérgesedik és a politikai válsághoz, amelyet a horvát fel­kelés tett katasztrőfálissá, most már a gazdisági pánik is hozzá­járul Az országban mindenki igyekszik megszabadulni a di­nártól, a vásárlás hihetetlen mér­tékben fellendült s ezzel kapcso­latban minden megdrágűlt. Arra a hírre, hogy a kormány­alakításra ismét a lemondott mi­niszterelnök k‘p megbízás*, Zü­richben a dinár árfolyama ka- taszrofálisan eset*. Nemcsak Horvátországban, ha­nem magában Szerbiában is nyíl­tad beszélnek már Jugoszlávia közeli összeomlásáról. A királyi család értékeit külföldre mentik ■ Mária királyné után a héten a királyi család gyermekei is el­hagyják az országot. Filléres jön — Filléres megy 1400 utassal érkezik vasárnap Egerbe a budapesti Filléres Ggors. Eger, november 5. | November 6-án, vasárnap nagy Fillérc-s események középpont­jába kerül Egar város. 700 em­ber utazik Budapestre a hat tizss gyorssal,'de 1400 ember érkezik Budapestről 9 óra 15 párékor, ugyancsak Filléres Gyorssal. A budap3sti vonat este 8 óra 40 perckor indul vissza Egerből. Tekintettel a Filléres Gyorsok rokoni veszélyeire, a vasárnapi vonatnak »menekülővonat« jel­lege lesz ■ a két rokoni szerel­vény utasai legfeljebb Hatvan­ban találkozhatnak össze. El­képzelhető, minő mosollyal fog­ják egymást üdvözölni az isme­rősök : jé, te hozzánk készültél, de sajnálom,ha tudtam volna... és melymioő savanyúan fogják mondani ismét mátok: titeket akartunk felkeresni drágám . . . s közben arra gondolnak, hogy a fene egye meg, mégitcsak vendéglőben kell ebédelni Pesten, ugyanakkor azonban előviiian az öröm: ők is megjárták, mert azt hitték, nálunk kosztoltak Egerben. Egész rőzkígyő ez. Két levél, két távirat. Meg nagyobb zavarra ad okot, ha a rokonok avagy ismerősök értesítik egymást érkezéiükról — még hozzá egyidejűleg. Meg­történt a következő zavarbaejtő eset: Két fiatalember írt egy­másnak, egyik pesti, másik egri: Kedves Barátom, a vasárnapi Filléressel érkezem, várj a vo­natnál. Egyszerre adták fel a levelet, egyszerre kapták meg. Erre sürgősen táviratot adott fel — mindakettö: én nem me­gyek, gyere t8. Ezt megint egy- időben adták fel és vették kéz­hez. Most már egyik sem mer írni a másiknak, telefonálnának, de a telefon drága. Egyelőre tehát tévelyegnek az űrben.

Next

/
Thumbnails
Contents