Eger - napilap, 1932/2

1932-10-25 / 242. szám

2 EGER 1932. október 25 Mezőkövesd, október 24. Akik csak messziről, a város robot >b falai közül nézik a falu életét, nem ia sejtik, hogy a ma­gyar erőnek minő tartaléka van felhalmozva az egyszerű föld * művesnépban. C«ak le kell nyúl­ni hozzá, alkalmat kell neki adni a megnyilatkozásra. Egy esztendővel ezelőtt Eger­ből indult ki a földmőves ének­kari hangversenyek gondolata, amikor Nemes János komlói ta­nító behozta nagyszerű magyar­jait a Mária uccai Olvasókörbe, s ez Olvasókör énekkarával együtt kétórás válogatott műsort edott le. A mag elvetődöit és oktőbar 23-áD, másnap már kilenc föld­műves énekkar gyűlt össze Me­zőkövesden szabadtéri hangver­senyre: a cserép fa lu sí, egertar- most, kistályai, komlói, mező• keresztesi, mezőkövesdi, ssentist- vdni, mezőtárkányi és szihalmi parasztdalárdák. Ha jól megnézzük az össze* függéseket, meg kell látauak, hogy egy hatalmas eszme, moz­galma van fejlődőben. Ez az ügy már a csonka Felvidék ügye és csak a holnap, vagy a holnapután kell ahoz, hogy az egész ország, az egész magyar kultúra ügyévé váljék. A nagy­városi lúlfinomult, tehát már beteges kultúra lassan ki éli magát, foncyadni kezd, té­máiban annyira szétdifferenciálő- dik, hogy csak egyre gyérülő kevesek tudják magukat meg­találni benne, smi már vészén- dőségét mutatja. De a felszín alatt már kezdenek kibontakoz­ni a szélesebb, egészségesebb művelődés vonalai, hogy bizto­sítsák a magyar kultúra állandó ságát. Ilyen értelemben női meg a mezőkövesdi földművesnap je­lentősége s válik elindítójává a földből kivirágzó új magyar életnek. Közel négyszáz paraszt-dalos állt fel a szabadtéri pódiumon a kövesdi Hangya-udvaroD s a közönség szinte ámulattal látta, hogy milyen fejlett a falu dal­kultúrája. Nyers és érdes han­gokat, kiforratlan előadást vár­tak és keplak olyan hajlékony hanganyagot, olyan finom és intelligens kidolgozást, asait leg­feljebb a német parasztdalárdák- tői Iahet hallani. Igaz, hogy 70—80 esztendői dalosegyesületek is voltak köztük, de az újabb ala­pítású dalárdák sem maradtak mögöttük. A dalosok felvonulása után a matyólányok megkotzorúzták a dalárdák zászlóit, Kiszely Pál dr. főjegyző rövid bevezető beszédet mondott, amelyben a magyar dal összetartó, nemzetnevelő erejére mutatott rá. Nagy Erzsébet pro­lógusa után a dalárdák egymás­után adták elő számaikat. Kilenc karnagy önfeláldozó, nagy munkája, kilenc falu pap­jának, jegyzőjének, tanítójának lelkes fáradozása nem kaphatott szebb jutalmat, mint ez a hang­verseny. A cserépfalu« kart Kállay Gyula, az egerfermosit Berényi Gyula, a kistályait Szánthó Béla, a komlóit Nemes János, a mező- keresztesit Nagy Dezső, a mező­kövesdit Gaal litván, a szent- istvánit Lukinics Ferenc, a mező- tárkányit Szánthó László, a szi- halmit Erdős László vezényelte. Legszebben a mezőkövesdi és mezőkeresztesi dalárdák énekel­tek, de örömmel láttuk, hogy a fiatal komlói dalosegyesület is milyen pompásan megállja helyét a régi dalárdák között. Általában minden dalárda nagy fegyelme- zettséget és komoly tudást mu­tatott. Késő estig tartott a hangver­seny, amely után dr. Koudela Géza egyetemi egyhá^swígyd igazgató intézett lelkesítő szava­kat a dalosokhoz az Országos Magyar Dalosszövetség nevében ■ Hackt Lajos karnagy mondott rövid zárőbaszédet. A dalosnapot baráti vaciora fejezte be, ahol dr. Csepela Lajos epátplebános, dr. Koudela Géza, dr. Zsőry Lajos országgyűlési képviselő és Hackl Lajos mond­tak pohárköszöntőt. — A dalos- ünnepan résztvett az Egri Dalkör és az Egri Polgári Dalkör kép­viselete is. Az ünnepség megrendezésének érdeme dr. Csepela Lajos apát- plebános és Gaal István mező­kövesdi karnagyé, akik fáradtsá­got nem ismerő energiával indí­tották meg a magyar földműves dalkultűra országos jelentőségű ügyét a matyó fővárosban. A miniszterelnök ma táson volt a kormányzónál Az export és import egységesítéséről tárgyaltak ma a gazdasági miniszterek. Budapest, október 24 Gömbös Gyula miniszterelnök ma délelőtt a gazdasági minisz­terekkel hosszas tanácskozási folytatott, majd 11 órakor ki­hallgatáson jelentkezett a kor­mányzónál. Kállay Miklós föld­művelésügyi miniszter nyilatko­zott a tanácskozásokról s elmon­dotta az újságíróknak, hogy az export és import egységesítésé­ről folytak megbeszélések. Arra a kérdésre, hogy mikorra vár­ható ebben ez ügyben döntés, kijelentette a miniszter, hogy a probléma megoldása a legköze­lebbi időben várható. A kérdést részletesen ma vitatja meg a ke­reskedelemügyi és földművelési miniszter. Kilenc földműves dalárda hangversenye Mezőkövesden 5—6 ezer alkalmazottat nyug­díjaznak a Máv-nál a közeljövőben A Máv-nál most írták össze azokat az elkalmazottakat min­den kategóriában, akiknek szol­gálati ideje 35-40 év között van. Hozzávetőleges számítás szerint 5—6 ezerre tehető a hosszú szol­gálati idővel rendelkezők száma, akiket a legközelebbi jövőben nyugdíjaz a Miv, hogy az állás- nélküli fiatalság elhelyezkedését megkönnyítse. Az összeírásról készített sta­tisztikát a kereskedelemügyi mi­niszter elé terjesztik rövidesen, aki dönteni fog a nyugdíjazások felől. Négy halottja van a gyöngyösi bányaomlásnak Egy ember, aki sértetlen maradt, elvesztette a hangját. Gyöngyös, október 24. (Az Eger tudósítójától.) Részletesen hírt adtunk arról a tragikus szerencsétlenségről, amely pénteken délben játszó­dott le az egyik gyöngyösi kő­bányában. Megírtuk, hogy öt munkással történt szerencsétlen­ség, ezek közűi egyet kórházba szállítottak, a többi négy pádig bentrekedt a kőtörmelékek alatt. Szombat estére megfeszített munkával sikerűit elhordani a leomlott anyagot és rátalálni a négy »munkáira. Hármat közülük holtan szed­tek ki, a szó szoros értelmében szétlapítva, a roppant kőtömeg alul. Két embert fakvő, egyet pedig álló helyzetben leltek, a negyedik csodálitoifcépan élve maradt. Ez a munkái véletlenül 8z omlás láttára nem kifelé, ha­nem a bánya mélye felé futott, de egész szombat délutánig nem tudott kiáltani, mert elvesztette a hangját. A mentési munkála­tok során a bánya mélyének sértetlen részébe szabid levegő terűit ■ így a negyedik munkás hirtelen visszanyerte beszélőké- pességét. Az ijedtségen kívül más baja nem történt. Az ötödik embar, akit még pénteken kór­házba szállítottak, szombat délre meghalt, így a halálos áldozatok száma négyre emelkedett. A mentésnél huizonnégy órán keresztül ezrekre menő tömeg vett részt s megrázó jelenetek játszódtak le, mikor a holtteste­ket sikerült a kövek közül ki­szabadítani. A tragikus sorsú bányászokat osak ruhájukról tudták felismerni, mert minde­gyikük arcit szétroncsolta a rá­juk zuhanó kőtömeg. Panyik Vilmost, Kovács Fe­renc st, Füleki Andrást és Pa­taki Józsefet, a bánya négy ha­lottját ma, hétfőn temetik. A bi­zottság, amely a szerencsétlen­ség után félórával már ott volt a bányában, megkezdte a vizs­gálatot. Annyit már az első pil­lanatban megállapítottak, hogy a munka nem folyt a kellő elő­vigyázatossággal. Miért nem sikerűit Egerben megvalósítani a vitorlázó repülést Két ízben is kudarcba fulladt a gondolat keresztülvitele. Eger, október 24. A trianoni béke értelmében a magyar repülés és repülőgép építés halálra ítéltetett « a csen­des tespadés éveiben még csak kísérlet sem történt ennek a hely­zetnek megváltoztatására. Egé­szen addig, míg a műegyetemis­ták meg nem valósították a vi­torlázó repülés gondolatát. Pél­dájuk nyomán egymásután ala­kultak meg a vidéki városokban a vitorlázó klubok s az elsők kö­zött volt Gyöngyös városa, ahol minden áldozatot meghoztak a vitorláző repülésért a hivatalos fórumok és a magánemberek egyformán. A lelkesedés meg is termelte a maga gyümölcsét, mert a gyön­gyösi vitorlázók a legrövidtbb idő alatt az orszég első repülői közé küzdötték fel mágusát s legutóbb hírt adtuak arról is, hogy a fiatal egyesület megépíti az ország első nagy vitorláző gépét. A gyöngyöii sikeren felbuz­dulva Egérben is többan meg­pendítették ez eszméd, hogy meg

Next

/
Thumbnails
Contents