Eger - napilap, 1932/2

1932-10-22 / 240. szám

A BÄ 10 PILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urban Gusztáv. SZERKESZTŐSÉGI EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON i 11. — KI­ADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYV­NYOMDA.— TELEFON: 176. POSTATAKARÉK^ PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA : 54 558, :: XLIII. évfolyam. 240. szám ♦ Szombat « Eger, 1932 október 22. A pénzhiány miatt csőd fenyegeti Heves vármegye úthálózatának fenntartását Nem folynak be a közúti alap bevételei. Nincs messze az időpont, hogy a munkálatokat teljesen be kell szüntetni. Egy évvel ezelőtt még közel háromszázezer pengő megtakarított pénze volt az alapnak. Nincs útfenntartás — nincs kenyér! Serédi hercegprímás a miniszterelnöknél. Serédi Juizlinián hercagprí- más, ski a katolikus nagygyűlés és az őszi püspöki konferencia miatt a fővárosban tartózkodik, ma délelőtt a budai prímási pa­lotából gyalog a miniizterdnök- ■égre ment, ahol visszavonult Gömbös Gyulával és másfél órán keresztül tárgyalt a miniszter­elnökkel. Sikerre vezettek a Stillhalte tárgyalások Az angol és amerikai Stillhalte bizottság kiküldöttei mint isme retes, pár nap óta Budapesten tartózkodtak, hogy megegyezést teremtsenek ebben a kérdésben. A tárgyalások befejeződtek s a külföldi megbízottak ma délben Londonba utaztak, hogy ott be­számoljanak a tárgyalások ered­ményéről. Minden valőszínűség meg van arra, hogy az egyez­mény rövidesen éleibe lép. Ä belügyminiszter 8 napra betiltotta a Nép­szavát. A belügyminiszter a szociál­demokrata párt hivatalos lapját, a Népszavát, azzal az indoko­lással, hogy a munkanélkülie­ket a társadalmi és állami rend ellen uszítja s mert minősíthe­tetlen durva támadásokat inté­zett Olaszország ellen, 8 napra betiltotta. A lap betiltásával kap­csolatban Gömbös Gyula minisz­terelnök kjjelentette, hogy fel­tétlen híve a lelkek szabadságá­nak, de azt a koncentrációt, ame­lyet a kormány a jövő érdeké­ben meg akar teremteni, nem engedi lerombolni semmiféle iz­gatással. Biztos tudomásom van róla, — mondotta, — hogy a szociáldemokrata párt egyes ve­zetői azt igyekeznek elhitetni a munkássággal, hogy a kormány munkásélténél. A kormány intézkedése az egész magyar közvéleményben helyeslésre talált. Ideje volna már ezt a sajtóterméket, amely a sajtószabadságot a gyűlölkö­désre és kűtmérgezésre használja fel, eltüntetni a magyar életből. Egér, október 21. A közbevételek ijesztő apa­dása egymásután teszi lehetet­lenné a közülatek feladatainak elvégzését. Kétszeres a baj, ha olyan munkákról van sző, ame­lyek rendszeresen nagyszámú embernek adtak kenyeret. Szinte nem is jő ezeket a kérdéseket a jövő perspektívájába beállítani, 8 ha mégis ezt tesszük, azért tesszük, hogy rámutassunk az adómorál megromlásának követ­kezményeire, már ahol ennek helye van. lobiás József műszaki főtaná­csos legutóbb jelentette, hogy a pénzhiány miatt a vármegye úthálózatának fenntartását csőd fenyegeti. A közúti alap bevételei egyre jobban csökkennek, a fenn­tartást ennek megfelelően foko­zatosan szűkíteni kell és nincs messze az Időpont, hogy a munkálatokat teljesen be kell szüntetni. Ez a híradás csak akkor bon­takozik ki a maga ijesztő való­ságéban, ha mérlegeljük azokat a szempontokat, amelyek az út­építéssel és fenntartással kap­csolatosak. Hevesvármegye úthálózata a legelsők közt áll az országban. Az u'olső évtized alatt a várme­gye olyan haladást tett ezen a téren, amelyet örömmel kell tu­domásul venniük azoknak, akik a nemzeti vagyon gyarapodását figyelemmel kísérik. A vármegye kiépített úthálózata körülbelül nyolcszáz kilométert tesz ki, a hatalmas útrendszerben szinte felbecsülhetetlen anyag- és munka­tőke fekszik, amelynek megóvását csak a folyamatos fenntartás biz­tosítja. Ennek hiányában rövid idő alatt elpusztul ez a nagy nemzet- gazdasági érték, amelyet évtize­dek céltudatos munkája hozott össze. Az úthálózat építésére és fenn­tartására rendelt vármegyei köz­úti elap állapota rohamosan rosszabbodik. Az elmúlt évek takarékosságának volt köszön­hető, hogy a munkálatokat eb­ben az évben egyáltalán foly­tatni lehetett. Esztendők óta ta­karékbetétekben helyezte el az államépítészeti hivatal a megta­karított összegeket, s így még az elmúlt nyáron közel há­romszázezer pengő betétje volt a közúti alapnak. Az idén azonban, mivel a fo­lyó bevételek nem voltak elégsé­gesek, úgyszólván teljesen tel kellett használni a betétállo­mányt. Ilyen körülmények kö­zött vissza kell táncolni a min­denkori bevételekhez a hogy en­nek mi lasz a következménye, világosan megmondja Tóbiás fő­tanácsos nyilatkozata: t incs maiz- sze az ez időpont, amikor a munkálatokat be kell szüntetni. Mindez aken felöl megfontolás­sal kell nézni a helyzet további következményeit. Az úthálózat fenntertása egész sereg bánya és útmunkást foglalkoztatott. — Ezek mind bevonulnak rongyos ruhában, korgó gyomorral a munkanélküliek nagy proleta­riátusába, amelynek ellátása a társadalom vállára hárul. Ez az útügyi jelentés komoly figyelmeztetés az állam sorsának intézőihez, de azokhoz is intő szóval fordul, akika legkülönfé­lébb okokkal és címeken elzár­kóznak az adófizetés nemzet­fenntartó kötelezettsége elől. A katolikus nagygyűlés után. Milliók szemében az dönti el ma az egyház életrevalóságának kérdését, hogy tud-e megváltó eszméket termelni és ez össze­omló társadalmi konstrukció rom­jain tud-e újabb ás boldogabb, igazságosabb szociális rendet teremteni. Ezzel a megállapítás­sal fejezte be Bangha páter nagygyűlési beszédét, amelyben keményen mondotta a hallgató­ság szemébe a társadalmi lezűl- lés és nyomorúság okait s mu­tatott rá a legégetőbb szociális feladatokra. Pozitív eljárási sür­getett a társadalmi igazságta­lanságokból táplálkozó agitáció megszüntetésére, mert régen túl vagyunk már azoD, hogy dia­lektikai ügyeskedésekkel, szónoki fordulatokkal feleljünk arra a gigantikus erőfeszítésre, mely szakidatlanűl ostromolja a mai világrendet. Az elnyomott embjrek hatá­rozott tetteket várnak világszerte. Azért az egyháznak, — mely­nek nem elsődleges célja ugyan, hogy az emberiség anyagi javai­ért harcoljon, — de vitathatatlan joga és kötelessége, hogy a tár tadalmi bűnök, a nyomor éc igazságtalanság ellen minden tekintélyével felemelje tiltakozó szavát, mint a múltban tette. Az egyház már megszületése­kor a legnagyobb szociális esz­méket vitte az emberiségbe, már akkor fáradozott a társadalmi sabek enyhítésén, mikor még ezt a munkát az irgalmasság testi cselekedeteinek nevezték. Égbekiáltó bűnök közé sorozta a szegények, árvák és özvegyek sanyargatását, a megszolgált munkabér igazságtalan elvoná­sát már akkor, mikor a keresz­ténység eszméit kisajátítani aka­ró modern szooialista agitátorok­nak még híre-hamva sem volt. De éppen, mert az egyháznak ilyen múltja van, a jelent és jö­vőt illetőleg is jogot érez és kö­telességének tudja, hogy a tár­sadalom csikorgó igazságtalan­ságainak megszüntetésén dolgoz­zék. A jövőben sem hagyhatja el azokat, akik az Ínséggel vias­kodnak, míg mások dermesztő lelkiismeretlenséggel, szociális fe

Next

/
Thumbnails
Contents