Eger - napilap, 1932/2
1932-10-19 / 237. szám
2 EGER 1932. október 19 Gyöngyösön december másodikén lesznek a városi képviselő- választások Gyöngyös, október 18. (Saját tudósítónktól.) Gyöngyösön is, mint mindenütt az országban az 1929 ben választott vároii képviselőtestület tegjainak felét kisorsolják és a képviselőket újra választják. — Gyöngyöiön még ezt a sorsolást nem ejtették meg, de a választások terminusát már kitűzte Okolicsányi Isire alispán. A választást eszerint december 2-án tartják meg s választási elnökké Magnin Adorján esperes plébánost jelölte ki. A kormány a városok pénzügyeinek együttes rendezését szándékozik megvalósítani — az államkincstár helyzetének Javulásához mérten Eger, október 18. A városok országgyűlési kép viselőinek dr. Petro Kálmán által megszervezett blokkja annak idején memorandumot terjesztett a kormányhoz, amelyben rámutatott a városok katasztrófális pénzügyi helyzetére és gyors segítséget, meghatározott intézkedéseket kért. A pénzügyminiszter moit a kővetkező választ intézte Ugrón Gáborhoz, a blokk elnökéhez: — A városi kerületek ország- gyűlési képviselőinek parlamenti osoportja a városok anyagi nehézségeinek megszüntetése, valamint a munkahiány és ínségenyhítés ügyéban emlékirattal fordult hozzám, amelyben megjelölte a szükségesnek vélt tennivalókat. — Éber figyelemmel kísérem magam is a városok nehéz háztartási helyzetét. Sajnosán észlelem annak fokozatos romlását, amelyet részben adósságaik súlyos törlesztési és kamatterhe is fokoz. E teher csökkentése a háztartási helyzeten kétiégkívül jelentékenyen javítana, azonban egyoldalú intézkedések megnyugtató módon célra nem vezetnének. Csak a hitelezőkkel való megegyezés útján érhető el eredményes rendezés és biztosítható a városok jövőbeni hitelképességének megóvása is. — Minthogy a vároiok pénzügyi terhén való könnyítést is kormányzati teendőin közé sorozom, ennélfogva nem fogok késlekedni, hogy alkalmas időben a felmerülő szükséghez képest a külföldi hitelkérdések rendezése alkalmával a városok köl- csönterheinek csökkentése érdekében is a külföldi hitelezőkkel au tárgyalásokat megindítsam. — Ennek során vthatő tárgyalás alá az a kérdés is, hogy a külföldi tartozások tőke- és kamattörlesztésére kifizetett ősz- szegek rövid lejáratra felhasználhatók volnának-e? — A vároiok föggőkölosönei- nél ma gyakorlatilag az a helyzet, hogy azokra törlesztés alig történik a a hitelező intézetek azokat szinte kivétel nélkül meghosszabbítják. Ez a kényszerű helyzet — hozzávéve a betétállomány állandó apadását is — a pénzintézeteket elég súlyosan érinti. A kamatláb az Országos Hitelügyi Tanács kamatpolitikája folytán a múlthoz képest állandó csökkenést mutat. Egy általános moratórium, amire az emlékirat céloz, az ország hitelszervezete szempontjából igen súlyos következményekkel járhatna. — Ebből az ismertetett helyzetből folyik az is, hogy a városok részére forgótőke biztosítása céljából nem tartom követhetnek azt a javasolt módot, hogy erre megfelelő összeg a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ és a pénzintézetek bevonásával szereztessék meg. A jelenlegi helyzet mellett alig kerülhet szóba az, hogy a pénzintézetek a városoknak jelentékenyebb összegű újabb kölcsönöket nyújthassanak. A Magyar Nemzeti Bank viszont alapszabályai 50. cikke értelmében törvényhatóságoknak, városoknak és községeknek sem közvetlenül, sem közvetve nem hitelezhet. Végül a garanciabank a működését még nem kezdette meg, ha azonban megkezdi, ez legfeljebb arra fog irányulhatni, hogy a már régebben felvett városi kölcsönöket részben mobilizálja; semmiesetre sem azonban arra, hogy újabb városi váltókat számítoljon le. — Mindezek tehát újabb hitelforrásként nem vehetők számításba. — A forgalmiadé kulcsának felemelése folytán jelentkező többletből képezett alap terhére a városok, rászorultságuk mérvéhez képest, megfelelő részesedést kaptak. A kormány elsősorban a rászorultság mértékét veszi figyelembe és a segély ösz- szegét ehhez képest állapítja meg. — Állami feladatok további áthárítását a várótokra a kormány nem tervezi, sőt az állam- kincstár helyzetének javulásához képest, a városi pénzügyek organikus rendezését szándékozik megvalósítani. — Ami az inségenyhítést illeti, annak teendői a városokra várnak a e feladatok azok ön- kormányzati hatáskörében lesznek ellátandók. A kormány mindenesetre gondoskodni kíván arról, hogy az erre a célra szükséges anyagi eszközök a városok rendelkezésére álljanak. Az inségenyhítés költségei azonban az államkincstár terhére nem vállalhatók át. A kormány ki fogja jelölni azokat a bevételi forrásokat, amelyek a szóbin forgó célra igénybevehetök lesznek. Ez irányban a közeljövőben rendelet fog kiadatni, amely minden tekintetben útmutatást fog nyújtani arra, hogy ez Ínség enyhítésével járó feladatok megoldásánál az önkormányzati testületek miként jérjanak el és a költségek fedezetét miként biztosítsák. Eger és a frontharcosmo zgalom Eger, október 28. Rövid időközben két nagy katonai üonepély zajlott le. Az egyik, a frontharcosok nagy napja volt, október 2-án Budapesten, a másik, a volt 60-as ezred emlékművének leleplezése, október 9-én, Egerben. Mindkét lélekemelő esemény a világháború elesett és élő hőseinek ünneplését, a magyar katona ősi, veleszületett igaz katonás szellemének megbecsülését jelentette. De ezenfelül, a felvonuló frontharcos alakulatok átláthatatlan tömegei, a felavatott obeliizk olyan látványt nyújtottak, amely mellett, különösen a most felnevelődő magyar ifjúság, nem mehet el anélkül, hogy ne érezné magában a reá váró szent kötelességhez a felbuzdulást. Egernek nagy történelmi múltja van, úgyszólván minden kő, minden talpalatnyi hely történelmet mond. És mégis — ez a rendkívüli kedvező körülmény nem tudott gyökeret verni az egri frontharcosok lelkében arra, hogy egy táborba tömörülve, az ilyen lélekemelő, megbecsülhetetlen értékű ünnepélyeken, frontharcos bajtársi érzéssel át fűtött és ehhez méltóan külsőleg is fegyelmezett és begyakorolt alakulatokban tudott volna részt- venni. Eger város több száz frontharcosa nem képes arra, amire a megye legeldugottabb faluja is képes, hogy a Frontharcos Szövetség által meghatározott helyi alakulatokat megszervezze ! Sok város és falu állandó, fegyelmezett frontharcos alakulatai vonultak fel a Frontharcos napon, de az egrieket hiába kerestem. Ki tudná szó nélkül bagyr i, hogy ebben a városban, amely annyi sok hőst adott a hazának, olyan nagy közöny, nemtörődömség uralkodhatok, hogy nem tud megalakulni a frontharcosok helyi csoportja. Hát csak addig voltunk bajtársak, amíg odakünn a halál- küzdelem kovácsolt ősize minket? El iudnők felejteni sok dicső harcunkat és a bajtársi életeik azt a sok meghitt, kellemes óráját, amelyeknek a vfgnélküli harcok alatt eldurvultnak hitt emberi szív volt a szülője! És mégis, úgy elmegyünk egymás mellett, mint az idegenek és úgy hisszük, hogy eleget teszünk kötelességünknek, ha kabátunkra kitűzzük a frontharcos jelvényt! Itt volt a 60-as emlékmű leleplezési ünnepe: főleg ez egriek és hevesmegyeiek ünnepe, összejöttek a volt 60-as bajtársak, hogy megmutassák szeretett »József apjuk« előtt is, hogy ők még ma is katonák. Felemelő látvány volt, milyen rajongással és nagy számban érkeztek vidéki csapatok. Természetesen, ezeket nem lehetett kis cioportokban felvonultatni falujuk szerint, hanem egybe kellett tömöríteni őket, egyenlő számú katonai alakulatokba. Az egriek azonban maguk is alkottak egy századot meg egy szakaszt. Mily szép lett volna, ha ez az egri század egyúttal rendes, szabály szét ű frontharcos század lett volna, s így példaadóan, begyakorolt, vasfe- gyelmezett alakulatként votul- hatott volna el díszmenetben a Fenség és az Emlékmű előtt, milyen felejthetetlen benyomást keltett volna a kivonult ifjúságban is, ha láthatták volna, hogy a világégés életben maradt hősei még ma is igazi katonák. Pedig lehetett volna, mert régóta megvan már a Frontharcos Szövetség és régóta lakik már Egerben több száz vitéz frontharcos. De Eger vitéz frontharcosai mélyen alusszák a közömbösség lelket megsemmisítő álmát! Pedig, ha erre az obeliszkre tekintünk, ha eszünkbe jutnak mindazoknak a helységeknek, M Beretvás-pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja! H
