Eger - napilap, 1932/2
1932-07-06 / 150. szám
2 EGER 1932. július 6. n———b —■<—i——iiiniíiiiM tiímítt~törhette a német városokat, a keresztény ideálokhoz és az alkotmány biztosította személyes szabadságjogokhoz ragaszkodó közvélemény kemény ellenállással utasítja vissza ezt az újkori pogány inváztőt s valahányszor a hitleri terror bavaszi a weimari alkotmány egy-egy sáncát, sohasem felejt el tiltakozni a hisztériás tüneteket mutató ^zsandár- uralom ellen. A horogkereszt p3dig mind magasabbra tör a német közélet felé és az egyenruha mániában sajátos nemzeti életét kereső németség, amelyet reményei utolsó foszlányaiból is kiforgatott a békeszerződés, zárt sorokban csoportosul Hitler mögé, hogy várja a paranosot: Üsd le a haldokló Németországot! És a horogkereszt mind félelmesebb nagyságba^ mind fenyegetőbben sötétlik fel a német égeD. München ma egy Marcia sur Róma előtt áll, de azt egy Mussolini vezette, ezt csak egy Hitler. Mussolini mögött egy vitat- katetlan történelmi igazság állott és egy majdnem egységes nemzet, mig az egykori mázolósegéd diabolikus alakja mögött ott látjuk annak a legönzőbb'né- met osztálypolitikának képviselőit, akik élükön II. Vilmossal egyszer már katasztrófába kergették Európát, megölték Németországot s mert egyszer már elpusztították a szentistváni államot is, megokolt érdeklődéssel figyeljük, hogy a könnyelműen feldobott horogkereszt hol áll meg és kit hogyan talál meg. (=) Jól sikerült az egri országos vásár Sok árú és nagy olcsóság volt mindenütt. Hétfőn zajlott le a júliusi egri országos vásár, amelynek egyik legnagyobb nevezetessége volt, hogy nem esett az eső. Még osak zivatar sem zavarta meg a vásározókat, ami nem kis ritkaság. Ezt a vásárt »fokhagymavásárnak« is szokták nevezni, mert az új termés itt kerül először piacra és a háziasszonyok ilyenkor szokták fedezni egész évi szükségletüket. Ezért a fokhagyma úgyszólván fő cikke volt a vásárnak. A kínálat meglehetősen leszorította az árakat. Egy- egy koszorú mindössze 14—15 fillérbe került, ami talán még a termelés költségén is alul marad, nem is számítva a szállítást. Az egri kofák természetesen még vasárnap délután összevásárolták az árú legnagyobb részét és koszorúnként 6—10 fillér nyereséggel adták hétfőn tovább. Az állatvásáron szintén nyomott árak voltak, ami a takarmányszükséggel és az állattartó gazdák nehéz helyzetével magyarázható. Természetesen sok vásárló akadt ilyen körülmények között, tehát üzletkötések szempontjából a vásár sikerültnek mondható. A vevő mindenesetre jól járt. Eddig még nem tapasztalt nagy felbozatal volt vászon- áiúkban is. 60—70 filléres áron egészen jő minőségű vásznakat lehetett kapni. Ezenkívül sok hímzett törlőt, horgolt ágyteritőt hoztak fel, némelyik iparművészeti remekszámba ment és 12—14 pengőért adták. Feltűnőek voltak a régi »dülandlé« hímzett tüll ciipkekendök, amilyet azelőtt fejkendőként [hordtak. Ezeknek nagyjában 2 pangó volt az áruk. A vásár területén reggeltől késő estig nyüzsgött a nép. Érdekes jelensége volt a napnak, hogy a »mutatványosok« osak szórványosan jelentkeztek. Mindössze egy tizedrangú kiscirkusz, bét céllövölde és két gyorsfény- kőpész képviselték a művészipart, no meg két nagy sergő, azok közül is az egyik a másiktól »potyázta« a zenét. Hja. Nehezek az idők. A szAUőskel kerülő tréfából megsebesített fegyverével egy asszonyt Eger, július 5. A napokban Barta József szől- lőskei kerülő könnyen veszélyessé válható «tréfát« követett el a szőlőhegyen. Viccalődés közben fegyverével megsebesítette Kovács Ferencnő szomolyai asz- szonyt. Kovács Ferencné több asszony és lánytársával együtt hazafelé tartott Bzőlőkötözés után a szőlőskei hegyen. Amint az asszony elmondta, egy másik úton, jóval távolabb szemben közeledett a kerülő, egy társával. Amint az asszonyokat meglátták, trágár vicceket kiabáltak át hozzájuk, amiket az asszonyok hangos szidalmakkal utasítottak vissza. — Ne járjon a szátok — kiáltotta erre Barta — mert veszem a puskám, aztán majd oldalba lőlek benneteket! Sző szőt követett, Barta Iskapta fegyverét és kétszer a levegőbe lőtt, nyilván ijesztőéképpen. A második lövés golyója azonban Ko- vácsné bal lábszárába fúródott. A sebesült asszonyt azonnal behozták az Irgalmasok kórházába, ahol ápolás alá vették, Barta József ellen psdig megindult az eljárás. A Subalyuk ősembere Már harmadszor jelenik meg e cím alatt cikk e lap hasábjain. Ami azonban a két első közlemény megjelenése idején még csak fogalom és reménykedő kívánság volt, azóta valósággá vált. 1932 április 27 és május 3 nevezetes dátuma lesz nemcsak a magyar barlangkutatók, de az egész világ ősember kutatói számára. A rendszeres magyar barlangkutatás, amely immár több mint negyedszázados, sikerekben gazdag múltra tekinthet vissza, csaknem valamennyi eddig ismert ósemberi kultursziatet Magyarország területén is kimutatta, miáltal a kezdetben sokat vitatott hazaij ősemberj kérdését is végleg tisztázta. Amíg azonban külföldön egymás után került [eszközeivel együtt maga az ősember is napfényre, addig nálunk csodálatos- képen soha sehol sem sikerült magát a szép kőeszközök készítőjét: az embert is megtalálni. Az emberi maradványoknak valamennyi barlangból való ilyen következetes hiánya késztette a magyar szakembereket ama hipotézis elfogadására, amit Lambrecht > Az Ősember« c. művében oly élénken rajzol meg, hogy t. i. nálunk az ősember nem temetkezett, hanem halottéit elégette. A répáshutai BaKa-barlangban ugyan sikerült a legfiatalabb dilluviális rétegben egy csecsemő maradványait megtalálni, — ez azonban már Homo sapiens. Ez év április 27-én azután a Cserépfalu melletti hórvölgyi Subalyukban az egri városi muzeum számára eszközölt ásatás alkalmával megtaláltuk minden barlangkutató leghőbb álmának tárgyát: az ősembert is. Az] »Eger« május 8 ibi számában pár torban megemlékezett erről a szenzációs leletről, bár a lelet korával egy kissé spórolt (bizonyára megsejtették, hogy női maradványokat találtunk), mert nem 40—50 ezer éves emberi maradványokról van sző, hanem 120—150 ezer éves, tehát a világhírű neander völgyi emberrel egyidős leletről, ami már Homo primigeniu8. Hogy nem néhány ezer évvel ezelőtt élt emberé volt az egyébként szép karcsú fogakat magá- han foglaló alsó állkapocs, az már a laikusnak is első ráte- kintésre eszébe] ötlik. Ha ugyanis egy mai ember alsó állkapcsát vízszintes helyzetbe hozzuk, az állciucia erősen előre ugrik. A Subalyuk emberéé azonban még ebben a helyzetben is erősen hátrafelé hajlik s a mai értelemben vett állcmcmak nyomát sem látjuk. A leletet megvizsgáló Radios Ottokár dr. véleménye szerint javahorabeli nő maradványait találtuk meg s ezt mi is sejtettük mert este, amikor a több darabra tört állkapcsot összeragasztottam mindnyájunknak feltűnt a fogak szép karcsúsága. Az igazi szenzáció, azonban még csak ezután következett, amikor azt hittük, hogy már fontosabb leletet nem is találhatunk. Május 3 án egy jókora erősen összeálló barlangi agyag szétütése után egy gyermek koponyájának részei tűntek elő. A röget óvatosan szétszedve, abban egy fogzásban lévő gyermek koponya-felsőrészét a felső fogsorral, néhány borda darabját és újjpercét találtuk. A fogsorban 2 drb. tej fog és 9 drb. végleges fog volt a Homo primigenius gyermekének a kora tehát pontosan meghatározható. Ez a lelet azért bír rendkívüli fontossággal, mert ebből a korból még sehol sem akadtak ilyen fiatal egyén maradványaira. A koponyát, amely nagyon sok darabra volt törve a Földtani Intézet preparátora Haberl Viktor az első magyar Homo primi- genius modelljének a megmintá- zőja állította össze és most lehetővé válik annak a tanulmányozása, hogy egy fogzásban lévő gyermeken mennyire fejlődtek már ki a Homo primige- nius koponyájának a mai emberétől annyira telütő jellegzetes bélyegei. Sajnos a gyermek alsó állkapcsa hiányzik s ez ásatások jelenlegi stádiumát figyelembe véve nem tok remény van rá, hogy előkerül. A Subalyukban egymástól altig 2 m távolságra lévő emberi maradványok (valószínűen anya és gyermeke) sem temetkezés folytán kerültek lelő helyükre. A temetkezést kizárja egyrészt az, hogy az emberi maradványok felett 50 cm re teljesen bolyga- tatlan 10 cm. vastag tűzhelyes réteg volt, ami a barlangot egész szélességében végig érte, másrészt a csontvázak nagymérvű hiányossága, ami amellett bizonyít, hogy a tetemek részeit ragadozók hurcolták szét. Az Eger 1932 április 30-iki számában megjelent cikkemben az ősrégészeti anyagra vonatkozó álláspontomat is fenekestül felforgatta a felnőtt állkapcsának napfényre kerülése. Akkor ugyanis annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy a Subalyuk ősemberének a kultúrája megfelel a kései szó- lütréen-nek mig Kadic dr. egy penge megmunkálási módjából orinyaszien-nek gyanította. Az állkapocs azoban az eszközöket a hosszadalmas öiezeha- sonlítgatás nélkül is az ezeknél jóval régebbi muszterien kultur- szintre utalta.
