Eger - napilap, 1932/1
1932-01-14 / 10. szám
2 *»s5sasö0a»i«?pa«u^itf*iüßww^v"*i^ «a eégnek. A történelem ezer példája nyújt számunkra vigasztalást éa ezer helyről harsog felénk a biztatás : fel a fejjel testvér! Egy darab száraz kenyér még ma is jut mindönkinek éa még senki se halt éhen ebben az országban. Az élet erősebb, hatalmasabb és igszabb a mi apró elfáradásunknál, horizontja tágabb a mi tenyérnyi kétségbe- esettségünknél és vihsrző üteme száguldva rohan a jobb jövendő beteljesülése felé. Na veszítsük el önmagunkat, keressük lel künkben éa értelmünkben azt a kemény elhatározást, amely ökölbeszorított kézzel, jövőtvárő hallgatással, száraz kenyérmorzsák mellett tudja várni a magyar megújhodást. Szociális élet Polgáron. Polgáron a miaden társadalmi osztályt beszervező katolikus egyesületek nagy téli munkájukról tettek nyilvános tanúságot az ünnepek alatt. Az elemi iskolák négy különböző helyen rendeztek Karácsonyi ünnepélyt. A színdarabok, énekek, szavalatok ügyes betanítása a világi és a szerzetes tanítóság buzgó* ■ágát dicséri. Az ünnepélyeken kiosztottak 1200 szeretet-cioma- gof, melyről a Szociális Missziótársulat szakosztályai gondoskodtak Heringh Ernöná vezetésével. Ezen kívül 118 gyermek kapott ruhát vagy cipőt. A levente ifjúságnak is volt karácsonyfa-ünnepélye, melyet Braunáse Jenő, Kovács József és Salamon László tanítók készítettek elő az oktatói karral. Itt is több száz csomagot osztottak ki. A Rath. Leányegylet ős a gazdálkodók fiait magában foglaló Szent Imre Kör közős munkával játszották la >A molnár és gyermeke< c. népdrámát. Az előadást mindkét alkalommal telt ház nézte végig és így az anyagiakban is sikerrel járt. Az előadás fáradhatatlan rendezői Vincze Piroska tanítónő és Bihari János káplán voltak. Szilveszter estéjén ez újonnan alakult Kát. Iparos Legényegylet adta tanujelét életrevalóságának. Az est vidám hangulatát szellemes, kacagtató két egyfel- vonásos vígjáték biztosította. Szép István káplán alapos munkája és rátermettsége nyerte meg itt az ifjúság révén az egész iparos társadalmat. A »Munkás és Földmivelő A épkör*, vízkeresztkor mutatkozott be. Fáradhatatlan vezető itt Csák László tanító, aki szociális érzékével nemzeti és keresztény alapon tudja irányítani a munkásság nagy részöt. Segítő társai Szarka Béla kántor, Molnár Tibor káplán. Idők jele, bogy a jól sikerült előadáson a község EGER 1932. január 14. vezetősége, intelligenciája dr. Kiss Páter esperes, plébánossal az élén úgyszólván teljes számban megjelent. Hasonlőképen részt vesz a la- kősság az egyházközségnek a keresztény felebaráti szeretetet aprópénzre váltó nagy munkájában is. 300 ey»rm»k k«p minden *aI miági napon ebédet. Az ízletes és változatos ebédet az állami inségakciő, a főkáptalan és hívek adományából az Iskolanővérek állítják elő. Nélkülözhetetlen munkatársaik e nagy arányú főzésben a Leány egyesület, Asszony szövetség és Missziótársulat agilis t»gt-i HÖHÖCÉS^Sk^pt^ ELLEN»ETHilT sppniTErü I 'CUKORKA Háromtagú bizottságot küldenek ki az iparcikkek árainak ellenőrzésére Eger, január 13. A kormány tagjai tegnap délután minisztertanácsra jöttek ösz- sze. A minisztertanács letárgyalta az államrendőrség fegyverhasználati jogáról szóló törvényjavaslatot. Letárgyalta továbbá a földbir- tokrandazáa befejezéséhez szüksége* rendelkezésekről szóló 1928. évi XLI. te. 6 szakaszának módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, amely továbbra hatályban tartja az idézett szakasz- nak 1931 végéig érvényben volt intézkedését, amely a mezőgaz dasági ingatlant elidegenítő jogügylet tudomásul vételének megtagadására vonatkozik. Folytatólagosan tárgyalta a miniszter- tanács az országgyűlés tagjainak összeEger, január 13. Vaksőiétségben igyekszem hazafelé a Kertész-uccáo. Csak akkor vettem észre, hogy az aszfaltjárda véget ért, amikor bele- cuppanok a bokáig érő sárba. A legközelebbi villany lámpa, mint egy csillag pislákol a távolban. Járó-kelő: sehol. Da minek is taposná valaki ezt a cudar ■arat, ha nem muizáj! Szóval: a legtipikusabb hős- tyai állapot. A nyomasztó csendet ciak egy kocsi döcögáse zavarta, amely lassan közeledett az alvég felöl. A mit seat sejtő kocsis lépésben engedte botorkálni a lovát s egyáltalán nem gondolhatott arra, hogy a négy sötétség, milyen meglepetést tartogat számára. Hirtelen tompa puffanás hallatszott ■ utána cifra káromkodás. A lő megrántotta a kocsit ■ patkójával szikrákat rúgva úgy neki iramodott, hogy gazdája csak nagy erőfeszítéssel tudta megfékezni. A kocsi megállt. — Jaj Istenem — kiáltozott kétségbeesve egy asszony a kocsin — mi volt, ki volt ez? Ki ütötte meg a lovat ? A férfi— aki valószínűen férje volt ez asszonynak — leugrott a bakról, hogy megkeresse és fórhetetlenségóről szóló törvényjavaslat előadói tervezetét is. A tervezet eljárási részévei a legközelebbi üléBan fog foglal kozni. Hozzájárult a miriszter- tanács ehhoz, hogy a MÁV nak a biatorbágyi vasúti szerencsétlenségkor szolgálat közben elhalt négy alkalmazottja özvegyei részére kivételesen olyan segítség adassák, mely özvegyi nyugdíjukat az elhaltak fizetésének összegére egészíti ki. Felhatalmazta a minisztertanács a kereskedelmi minisztert, hogy szakemberekből álló háromtagú bizottságot küldjön ki, amelynek feladata az egyes iparcikkek áralakulásának ellenőrzése. . A minisztertanács, amely még több folyóügyet is tárgyalt, a késő éjszakai órákban ért véget. | kérdőre vonja ismeretlen tárna- | dóját. Vagy hű*z lépésnyire volt már a kocsijától, amikor az árokmenti fák közűi elébe ugrott egy alak — két kézre fogva egy hatalmas dorongot, amellyel a lovat megütötte — s recsegő, borízű hangon ordította -. — Mit akarsz ? Megállj... majd □eked is adok! — s azzal rohant neki az embernek — ütésre emelve a dorongot — ki ezt látva, vissza futott a kocsijához; támadója utána. A szegény embernek már nem volt ideje felugrani a kooiira; lakapta a gyeplőt s jő darabig versenyt kellett futnia a lovával, míg csak a dorongos alak el ne« maradt. — Jabhaha-huhuhu-jihihi — haraant fel erre a durva röhej a cimborák torkából, akik a fák között gyönyörködtek cimborájuk sikeres akciójában, ki ezután kacskaringéé káromkodásokkal csillapítva ki nem elégített verekedés vágyát, morfondírozva visszakullogott hozzájuk. — Addig nem megyek el innét, még valakinek nem »adok« — mondotta vésztjőslő hangon a többinek. Nem kellett soká várni. A következő áldozat már is közeledett, még pádig a patkók kopogásából ítélve: két lovas kcosi. A lovak előtt egy kis fény imbolygóit. Tehát valaki lámpával jelezte az irányt, nehogy véletlenül az árokba tévedjenek a nagy sötétség miatt. A cimborák erre közelebb húzódtak az úthoz. A kocsi már csak pár lépésnyire volt, tehát itt volt az alkalmas pillanat, amit nem is szalasztottak el. A dorongos legény kiugrott az útra és teljes eróvel sújtott a gyerek felé, aki a lámpát tartotta. Szerencsére, ez még idejében félre tudott ugrani ■ a dorong a kocsi rúd végét érte, mire a két ló megtorpant s ijedten kapták fel fejüket. De a dorongos, mint a bika a vörös posztóra, a lámpás gyerek után vetette magát, aki a széles árkot átugorva menekült kétségbeesetten. Eközben a kocsi befordúlt egy hídon ■ megállt a házak előtt, ahol már világosabb volt ■ beszóltak egy házba, hogy jöjjenek ki segítségre. A dorongot pedig, mivel a lámpás gyereket nem érhette el, bőszűlteu rohant neki a kocsinak. A cimborák azonban — akik nem voltak úgy berúgva — látva, hogy itt még nagyobb baj is történhet, lefogták a Miska legényt. A házból egy úr jött ki segítségül puskával a kezében. Most már előbátorkodott a lámpás gyerek is és sírva panaszolta el, hogy mi történt vele. A puskás űr ingerülten ment a támadók felé, mire a legjózanabb cimbora, mint parlamentér felébük ment, hogy a további ellenségeskedés beszüntetése ügyében tárgyalásokba bocsátkozzék, ami tekintettel a személyes ismeretségre, ■ikerrel is járt. Ámde Miska, a dorongos, az utolsó pillanatban mégis csak kedvet kapott egy kis utőcsatft- rozééhoz; kitépve magát cimborája ölelő karjaiból, rekedt cia- takiáltással, a dorongot fej9 föló emelve rohant a puskás úr felé. Az ott tárgyaló cimborájának éppen hogy cihk sikerült átkarolnia, mielőtt az illető urat puskájával együtt ledorongolhatta volna. — Tudja meg, hogy holnap már a rendőrségen lesz ! — mondotta ingerülten a puskás úr. — Én ? — méltatlankodott a dorongos. — Nem félek én senkitől ! Rendőrség? Voltam már én ott is! Mit gondol maga, ki vagyok én ? Én nem félek sose a puskájától! Azt gondolja az ár, Dorongos csendélet a makiári hóstyan
