Eger - napilap, 1932/1

1932-06-16 / 134. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP 0 Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉGI EGER, LÍCEUM, FÖLD­SZINT 3.— TELEFONI 11.—KIADÓHIVATAL i EGER, LÍCEUM, FÖLD­SZINT 6. — TELEFON : 87. - POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54 558. :i XLIII. évfolyam 134. szám ♦ Csütörtök ♦ Eger, 1932 június 16 A kormányzó születésnapjának ünnepe Egerben A borfogyasztási adó teljes eltörlését és a bor árának fel emelését követelik a gazdák Eger, június 15. A Magyar Szőlősgazdák Or­szágos Egyecülete ülést tartott, amelyen a szónokok egy része az 50 százalékkal csökkentett borfogyasztási adónak már a szüret előtti életbelépte­tését sürgette, mások pedig a borfogyasztási adó teljes eltörlését követelték. Kimutatták a szónokok, hogy ha az adőleszállás osak januárban lép életbe, akkor az egyenesen káros lesz, mert az ősszel min­denki el akarja adni majd a borát, ami nagy árzuhanáshoz fog vezetni. Felmerült az a kí­vánság is, hogy a kormány kényszerítse a szeszkartelt a borpárlat rendelet fenntartására. A szesrkartell olcsón vásárolta a bort és az ebből készített bor­párlatot drágán akarja tovább­adni. A bor beváltási árának felemelését is hangoztatták a szónokok. Eger, június 15. Nagybányai vitéz Horthy Mik­lós kormányzó június 18 án tart­ja születésnapját, mely alkalom­ból az egri helyőrség is méltó külsőségek között üli meg a leg­főbb hadúr életének fordulóját. Június 17 én, este 8 órakor a Eger, június 15. Nemrégiben országos mozga­lom keletkezett abből a célból, hogy a magyarokkal megértesse, hogy Magyarországon is igen kellemesen el lehet tölteni a nya­rat és nem okvetlenül szükséges a magyar pénzt külföldre vioni. Ennek a mozgalomnak előmoz­dítása érdekében az ország ide­genforgalmi vállalatai és a sajtó fogtak_össze. Ez az elgondolás hozta létre a »Fizető Vendég*-akciót. A «Fizető Vendég« fogalma csak Magyarországon új. Kül­földön már régóta ismerik. A lé­helyőrség zenekara zenés taka- rodőt, 18-án reggel 6 órakor pe­dig zenés ébresztőt ad a város főbb útvonalain. 9 órakor a fő- székesegyházban ünnepi misét tartanak, amelyen résztvesznek a hadsereg és a polgári hatósá­gok vezetői. nyege az, hogy az egész éven át lázas munkában kimerült ember elszakíthassa magát munkahe­lyétől és megszokott környezeté­től és a szabad levegőn tölthesse el nyári szabadságidejét és ez minél kevesebbe kerüljön. Szál­lodai lakást és vendéglői ellátást a mai viszonyok között a legtöbb nem bír el. Lehetővé kell tehát tenni, hogy társadalmi állásának és viszonyainak megfelelő kör­nyezetben olcsó pénzért nyaral­hasson. Ez pedig csak úgy le­hetséges, ha .a háztulajdonos, vagy bérlői, kik egyébként nem foglalkoznak rendszeresen szó­A bolettarendszer meghosszabbítását | kérik az egységespárt agrártagfai Keveslik a kétmázsás adómentes búza fejadagot. Budapest, június 15. Az egységespárt tegnap -dél­után értekezletet tartott, amelyen a párt agrárius tagjai több ki­fogást támasztottak az új termés­rendelettel szemben. Főképen azt kifogásolták, hogy az új rende­letben a búza-fejadagok túlságos alacsonyra vannak szabva és hogy a rendelkezés végrehajtása sok zaklatással jár. Mióta köz tudámású lett, hogy milyen kis mennyiséget őröltethetnek a gaz­dák, máris piacra dobják min­den gabonájukat, úgyhogy egyes helyeken 8pengős árak is vannak. Elhatározta egyúttal az agrár­blokk, hogy már most fölkéri a kormányt: ne szüntesse meg június végén a bolatta-rsndszert, hanem legalább július 16 ig hosszabbítsa azt meg. A „fizető vendég“ akció címjegyzékét az egri menetjegyiroda a közönség rendelkezésére bocsájtja Piave. Ez a szó, ez a név örök|em- lékezetében fog élni a magyar népnek, de különösen szoknak a ma még élő veteránoknak, akik cselekvő, majd szenvedő része­sei voltak annak a szörnyű vér­zivatarnak, amely most 14 éve, 1918 június 15-étől kezdve hat napig tombolt a Piave folyó mentén. A sors és a spekulatív emberi ész úgy intézte, hogy ebben a tragikus kimenetelű üt­közetben túlnyomó részben, leg­nagyobb százalékban magyar ezredek vettek részt és vértetek el. (Ugyanis a világháború vége felé a legtisztább magyar ezre­dek is kevert nemzetiségűekké váltak ez idegen ezredektöl pót­lásként átvett, nem magyar ajkú emberek által.) * A 12. honvéd gyalogezredet az offenziva San Giacomo községben érte a vonal mögött, ahol a Piave di saligói tábori őrs vonal állás- harcainak fáradalmait pihente a előkészült a küszöbön álló nagy harcokhoz. Június 14-ről 15 re virradó éj­jel, két óra tájban földrengető robajjal zúdult rá a pusztító pergőtűz az olaszok túlsó parton levő állásaira. A koromsötét éj­szakában borzalmasan fenséges látvány voltak az ágyűvillaná- sok, a hatalmas fényszórók egy­mást keresztező,^messze bevilá­gító sugarai, a világító rakéták röpködése, az ágyúk,'Srapnelek és gránátok egy bömbölő, dörgő folyamatot alkotó explőziőja. A pergőtűz reggel 6 órára alább hagyott, mert ekkorára már a rohamszázadok az ágyútűz fe­dezete alatt átkeltek a folyón s elfoglalták a rommá lőtt állásokat. Mi 15 én délután ksp uk a pa­rancsot az indűlásra, hogy fel­váltsuk az előttünk áttörő sze­gedi 46-os közös ezredet. A sze­merkélő esőben megindúlt az ezred a Piave felé. Nemsokára találkoztunk az első sebesültek­kel és kisebb-nagyobb csapat olasz fogollyal. Kérdeztük a se­besülteket, hogy áll a helyzet «odabent«? A válasz : kézlegyin­tés, szomorú tekintet. Megértet­tük. Ekkor már félig-meddig tudtuk, hogy a front áttörés megfeneklett s hogy hiába fog­nak itt vérezni a hadsereg elit ezredei. Közben hatalmas Cap- roni repülőgépek tűntek fel a láthatáron, bombákat szórva a tüzérségünk állásaira s a mű­útra, amelyen fel kellett vonul­nunk. Lefeküdni s nem mozogni! — kiáltották a tisztek. A félel­metes gépmadarak egy része, miután «leadta« terhét vissza- fordűlt, a másik része pedig el­röpült felettünk, bizonyosan va­lamelyik municiós raktár felé. Este felé értük el a Piavét szegélyező magaslatokat s az éjjelt itt töltöttük a folyóhoz le­vezető, mély szakadékokban. Itt már ellenséges ágyűtűz alatt ál­lunk s véres veszteségeink is voltak. Az eső folyton esett s ez negyon elkeserített bennünket, mert bőrig áztunk. A nehéz grá­nátok mind sűrűbben csapkodtak a szakadékokba. Másnap, I6-án délután kezd­tük az átkelést a ponton hídon, amely a folyó felett kifeszített vastag kötélhez volt erősítve s amelyet már össze-vissza lőttek. Az átkelés nem ment simán. Az olasz tüzérség és a repülők ál­landóan tűz alatt tartották a hi­dat. Minduntalan belecsaptak a gránátok s ilyenkor, míg a hi­dászok helyre nem állították, szünetelt az átkelés is, viasza kellett húzódni a folyó partjára, ahol a csapatokat nagy veszte­ségek érték az ágyűtűzben. Végre nagy nehezen átjutottunk a gyor­san felhűződtunk a Montellő ki­ugró sziklái alá, hogy némileg védve legyünk a gránátoktól és repülőbombáktől addig is, amíg fel kell fejlődni a 46-csok által már elfoglalt állások megszállá­sához. Már éhesek is voltunk nagyot). Parancsot kaptunk, — hogy minden ember elfogyaszt­hat a tartalék konzervekből és és kétszersültből egy adagot. Ez volt az ebédünk s vacsoránk is, — soknak bizony az utolsó. w

Next

/
Thumbnails
Contents