Eger - napilap, 1932/1
1932-06-14 / 132. szám
2 EGER 1932. júniui 14. A „legvendégszeretőbb város" Hegyen Eger jelzője, mondották a fővárosi újságírók, akik Ígéretet tettek, hogy mindig szószólói lesznek Eger szépségeinek A Magyar Újságírók Turista Egyesületének első vándorgyűlése Eger, június 13. A magyar szellemi élet arisztokráciája találkozott egy hagyományaiban , ősi kultúrájában arisztokrata vároisal annak a látogatásnak a keretében, amelyet a Magyar Újságírók Turista Egyesülete tett vasárnap Egerben. A milliós főváros közvéleményének testületé kereste fel a osonkaország legszebb pontját, bogy egyrészt szétárassza szellemi értékeit, másrészt bogy őrként állítsa az újságírói tollat a vár ősi bástyái fölé. Kettős jelentősége volt tehát a budapesti újságírók látogatásának. Hallhattuk, hogy milyen véleményt formáltak a város szőpiőgeiről, természeti és kultúrális kinciei- ről és ebből hitet, bizodalmát nyertünk arra, bogy a nagy rotáoiósok munkásai mindig hirdetni fogják Eger nevét, azzal a hatalmas helyzeti energiával, a- mely rendelkezésükre áll. Már maga a tény, hogy a Magyar Ujságírők Turista Egyesülete első vándorgyűlését itt tartotta, mutatja azt a meleg rokonszen- vet, amelyet az ujságírőrend érez városunk iránt, a ha ez a rokonszenv belülvalő érzés volt eddig, a vasárnapi találkozó után Eger városának felbsosülhetlen értékű erkölcsi tőkéje lesz ebben a küzdelemben, amelyet a város folytat propagandája, idegenforgalma: jövője érdekében. Eger városa át is értette ez újságírók látogatásának különös jelentőségét is igaz szeretettel, magyar vendéglátással fogadta őket falai közé. A délelőtt 9 őrá 36 perckor érkező vouattal jöttek a fővárosi vendégek, akiknek fogadására Frank Tivadar tanácsnok s az egri sajtó munkatársai jelentek meg az állomáson. A város vezetősége és közönsége nevében Frank Tivadar üdvözölte meleg szeretettel a magyar sajtó munkásait, akiknek nevében Laczkő Géza válaszolt nehány közvetlen szóval. Azután megindult a társaság a Deák Ferenc uocán végig a Székesegyház felé. A vendégek között ott volt: Sziklay János a Magyar Ujságírők Egyesületének alel- nöke, Laczkő Géza, a Magyar Ujságírők Turista Egyesületének elnöke, Kárpáti Aurél, Lipov- niozky Pál, a külügyminisztérium sajtóelőadója, Szekula Jenő, Tró- csányi Zoltán, Szirmai István, a Magyar Újságírók Egyesületének titkára, Berecz Sándor dr. s még számosán a fővárosi sajtó reprezentánsai közül. Az ujságírők megtekintették a székesegyházat, a Líceumot a mindenütt elragadtatással nyilatkoztak a város szépségeiről. A Líceumból a várba kalauzolták fel a [vendégeket s itt az ásatásoknál, valamint a kaza- mátákbin Pataki Vidor dr. tartott szakszerű ismertetést. Tizenegy órakor rövid, kegya- letes aktus játsződott le a Bebek bástyán, Gárdonyi Géza sírjánál. A toll hívatott katonái tisztelegtek a mester és hajdani kolléga emléke előtt s babérkoszorút helyeztek el a síron a Magyar Ujságírők, Turista Egyesülete nevében. Kárpáti Aurél a finom szavú poéta remekbe ötvözött beszéd kíséretében helyezte el a hatalmas babérkoszorút. A sir körül mintha család és rokonok állottak volna, szoros gyűrűben s a bástya^ fölött roppant körökben a budapesti műegyetem repülőinek nagy gépmadara keringett. A sír előtt állott Kárpáti Aurél s halk hangon beszélt: Barátaim : Emlékeztek rá: hogy kezdődik a Láthatatlan ember.*. »Kérdezzétek Konstantinápolyban : ki ismeri ZStát? ...« Kérdezzétek Egarben: ki ismeri Gárdonyi Gézát? Mindenki azt mondja: — Én is. És némelyek hozzáteszik: — Szerelmese ő a betűnek és és barátja a Múzsáknak. Bölcs és igaz ember. A szíve arany... Ó, öt itt jobban ismerték, mint Zétát a konsiantinápolyiak. — Tiszta és becsületes embersége szerint. Da azőrtiegy kiesé ó is láthatatlan volt. Nemcsak, mert keveset mozdult ki ablaktalan házából, hanem mert igazi arcát csupán könyvei tükrében mutatta fel. S még ez a tükörkép is sejtelmes, titokzatos. Legmélyebb, legőszintébb s talán legszebb könyvét — a Láthatatlan embert — önmagáról írta... S különös: most, hogy testi valójában már nincs közöttünk, hogy ami megmaradt belőle, már ■csak a lelke,« — most élesebben, világosabban, közvetlenebbül látjuk öt. A láthatatlan ember egyre láthatóbb írő lett. Megnőtt a halála után. Még nagyobbra, mint életében volt. A hal- hatalanság távlatában lebegő szellem méretei megnövekedtek és Gárdonyi ma elevebben él olvasóiban, mindannyiunkban, mint tizenöt-húsz év előtt. Holott milyen ritka dolog ez. Érdemes rá felfigyelni. Nekünk meg épA várbői a Városháza tanács- | termébe vonultak az ujiágírők, ahol a város vezetőségének jelenlétében megkezdődött a vándorgyűlés. Laczkö Géza elnöki megnyitójában hangsúlyozta, hogy az újságírók előőrsei annak sz idegenforgalomnak, amely méltán fog irányulni Eger felé a jövőben. Dr. Berecz Sándor »Eger a Turistaság és idegen- forgalom szemszögéből« címmel tartott élvezetes előadást. Eger — mondotta — páratlan szépségével, változatosságával, látnivalóival s a kellemes nyaralás minden kellőkével,Északmagyar- ország legjelentősebb idegenforgalmi gócpontja. Az állam és a Máv is jól látja ennek a városnak páratlan jelentőségét, amit az is bizonyít, hogy Egerbe indította eddig a legtöbb Filléres Gyorsot: számszerint hetet. A Magyar Újságírók Turista Egyesülete csak a kormány példáját követte akkor, amikor első útját Egerbe irányította. A Filléres Gyorsot a vikendmozgalom teremtette meg és a statisztika azt mutatja, hogy a filléresvonatok közönsége rövid idő alatt meghaladta számban a hétvégi vonatok közönségét. Az állam nemzeti missziót teljesít az olcsó vonatok fenntartásával, mert lehetővé teszi az ország különböző városai közt a kapcsolatok létesítését és a közönség részére az ország megismerését. Zubor István titkár határozati | javaslat formájában terjesztette elő ez Egyesület feliratát a kormányhoz, amelyben az egyesület a vikendmozgalom akadályainak sürgős elhárítását, a Filléres Gyorsok további fenntartását és a hegyvidékek útjainak a turisták számára való szabad- dátételét kéri. Lipovnieeky Pál indítványára a gyűlés a feliratot kiegészítette azzal, hogy tegyen olyan intézkedéseket a kormány, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a vikend már szombaton délben megkezdődhessék. Ezután Sziklay János olvasott fel tanulmányt »Eger szépsége és gazdagsága az idegenek szemében« címmel. Az érdekes és alapos tanulmányt lapunk egyik legközelebbi számában hozzuk. A vándorgyűlést Laczkó Géza zárta be. Záróbeszédé visszaadta azokat a hangulatokat, amelyeket a város keltett az újságírók szivében, ős retorikai szépségével magával ragadta a hallgatóságot. — Eger város jelenét jöttünk megtekinteni, — mondta többek közt és két váratlan vendéggel találkoztunk itt, a múlttal és a jövővel. Az egri vár napfényre kerülő templomromja is azt mutatja, hogy a magyarságban évszázadok őtaél a kulturális öntudat; abból az energiából pedig, amit itt a múlt feltárására fordítanak, arra kell következtetnünk, hogy van erő a jövő megépítésére is. Egy régi újságíró árnyéka lengett délelőtt Vándornvűlés a Városházán pen, mert nálunk csaknem egyedülálló jelenség — Petőfi óta. Halálukban a legkedveltebbek, a legtöbbre tartoltak is elsáp- padiak s egyre halványabbak lettek, ö nem. Ö a csodálatos, páratlan kivétel. Neki a testi elmúlás mintha valami «költői igazságszolgáltatást» hozott volna. Tíz éves lírja fölött minden túlzás nélkü1, tárgyilagos hűvösséggel tehetjük meg az irodalom- történeti kijelölést: Gárdonyi volt a legnagyobb és lfgértékis -bb, legegészebb író valamennyi kortársa között. A legigazabb költő és a legtudatosabb művész. Holott ezek közt a kortársak közt igen jelentős értékek voltak. Mégis: közöttük ö az első mester. Most már látjuk. Ét most már el is mondhatjuk róla azt, amit neki még nem tudtunk elmondani . , . Koszorút hoztunk ide Pes'ről, (ahonnan ö félrevonult) mi, hétéi kartársai, magyar újságírók. De valahogy úgy érzem: ez nem síri koszorú. Nem a gyász virágaiból kötött, S a temető szomorú lehét sem érzem itt, ahol »csak a teste« porlad. Ez a koszorú nem a halott, de az élő előtt hódol. Mint az, amelyet a renesszánsz szép udvari ünnepein fontak költők és művészek között a legméltőbbnak homlokára. Gárdonyi Géza, Te legfényesebb »egri csillag,« Te első poéta laureatum a modern magyar irodalomnak, úgy köszöntünk most, mint élő az élőt. Halljuk a hangod, érezzük a kézszorításod melegét és látjuk ránk- függesztett tekinteted. Nem emlékezünk Rád, hanem beszélünk Veled. Itt éppúgy, mint otthon, ahol esténkint fellapozzuk egy- egy írásod . . . És ez a Te legigazabb dicsőséged. Az ihletetten szép szavakat az Egri Gárdonyi Társaság nevében Kelemen Andor újságíró köszönte meg rövid beszédben.
