Eger - napilap, 1932/1
1932-05-22 / 114. szám
EGER 3 ken városunkba érkeztek vitéz Gsenkey Géza légügyi főfelügyelő éa Nagy Zoltán légügyi föellenőr, a légügyi hivatal képviseletében, valamint Janka Zoltán, Gajdócz- ky László mérnökök és Molnár Árpád időtartam rekorder a Gyöngyösi Move Aero képviseletében, akik a terepet részletes vizsgálatnak vetették alá és ezt mind motoros, mind vitorlázó repülésre teljesen megfelelőnek találták. 1932. május 22. A helyi szervező bizottság Okolicsányi Imre alispán, a MOVE elnöke vezetése mellett Raabe Róbert, a Mese üv. elnöke, Lisesinszky Béla oi. százados és dr. Szabó Gyulával az élén már meg is kezdte a részletes előkészületeket. Amint értesültünk, ez alkalommal filléres gyorsot is próbál biztosítani a a vezetőség, még pedig két alföldi városból. A bősök temetője céljaira urnagyüjtést rendez a Mansz. egri csoportja a Hősök Napján Eger, május 21. Virágos május utolsó vasárnapja a világháború hősi halottainak ünnepe. A fekvő regimenté ez a nap, azoké akik a hősi temetőkben, a Kárpátok és a lengyel mezők, a Doberdo jeltelen sírjaiban nyugszanak. Testvérek mind, együtt adták oda a hazáért a legnagyobbat: az életüket. Ezen a napon minden magyar szív kegyelete feléjük fordul. A hősök temetője zarándokhelye ilyenkor az itthonmaradottaknak, (hogy vigasztalója s példaadőja legyen a jelennek.) Az egri hősök temetőjének azonban még sok mindenre van szüksége, hogy valóban tanú- ságtőtelt tehessen városunk mellett a hősök emléke iránti hálás tartozás letörlesztásében. Korhadó fakereszteknek kökeresz- tekké való kicserélése, egy nagy közös kőkereszt felállítása, a sírok állandó gondozása, virággal díszítése mind-mind költséget igényel, melynek előteremtését a hősök temetőjének gondozó bizottsága csak a társadalom áldozatkészségétől remélheti. Ezért vállalta hazafias kötelességérzetből a Mansz egri csoportja az egri állomás parancsnokság felkérésére, hogy május hő 28-án és 29-én egész napon urnagyüjtést rendez tagjai bevonásával a város területén. A Mansz vezetősége a legnagyobb szeretettel kéri tagjait, hogy siessenek a hősök iránti nagy adósság részben való letörlesz- tésére. Két-két órai áldozatos munkát kér az asszonyoktól, naponként egy-egy órát az urnáknál, ahol a hősi temető gondozására gyűjtenek a jövő szombaton és vasárnapon és főként a fiatal lányokat kéri, segítsenek lelkesen, fürgén a magasztos célú munkában, hogy senki se legyen Egerben, aki ezen a vasárnapon legalább egy szál virágot nem áldoz a hősök emlékének. Lapunk május 26 i számában fogjuk közölni a felállítandó urnák helyét s a gyűjtésben résztvevő hölgyek névsorát. Válság fenyegeti a hires gyöngyösi cseresnyetermést Gyöngyös, május 21. (Saját tudósítónktól.) Csaknem az egész országban Gyöngyösnek van legkorábban érő cseresznyéje s eddig minden évben ki is tudták használni a gyöngyösi termelők ezt a nagy előnyüket. A lengyel piaccal volt Gyöngyösnek élénk összeköttetése és a termés legnagyobb százalékát ide exportálták. Az idén ezt a piacot és vele a gyöngyösi cseresznyekivitelt katasztrófa fenyegeti, amennyiben a kormány mind a mai napig nem kötötte meg Lengyel- országgal a kereskedelmi szerződést, ha ez rövidesen meg nem történik, az egész cseresznyetermés a gyöngyösi gazdák nyakán marad. A termelők között valósággal pánikhangulat uralkodik, mert három hét múlva a cseresznye beérik s ha addig a szerződést alá nem írják, a lengyel kereskedők nem jönnek Gyöngyösre. — Kerékpáros baleset a baktai úton. Ma délelőtt a Bakta felé futó országúton súlyos kerékpárbaleset történt. Bognár László férfiszabó Egerbe tartott kerékpárján, amelynek fékszerkezete elromlott az egyik lejtőn s a nagy sebességgel rohanó bicikli a kanyarodóban az árok partjára vágódott ki. Bognár esés közben homlokára zuhant. A sérült embert kórházba szállították. Jtudlof VILLAMOSSÁGI VÁLLALAT Telefon 128. EGER, KASZINÓ UCCA. Telefon 128 Átszerelések az erősebb áramra: lámpahelyenként 7—13 P Fizetési feltételek megállapodás szerint. A XX-ik század bevonult a nagyhortobágyi csárdába Hortobágy, május hó Nem valami katonai manőverről van itt sző. Nem. A mi korunkról, a XX. ik századról, a- melyre oly büszkék némelyek s amelyet mint a haladás és még kitudja hány hamis veretű jelzővel tüntetnek ki a nagyképüs- ködők. Ez a diadalmas bevonulás nem éppen most történt. De nem is olyan túlságos régen, legfeljebb egy pár évvel ezelőtt. Nekem azonban, helyesebben: nekünk, (t. i. ketten voltunk) csak most, Pünkösd másod napján volt szerencsénk meggyőződni erről. Történt pedig ez a következőképpen : Elfogott bennünket a vágy, hogy a pünkösdi ünnepek muu- kaszünetét kihasználva meglátogassuk a mi hires alföldi metropolisunkat, Debrecent. Nyeregbe száltunk hát (t. i. kerékpár' nyeregbe) a nekivágtunk az Alföldnek. Kellemesen eltöltött 24 őrá múlva, miután megtekintettük Debrecen sok nevezetességét visszafelé indultunk. Útirányunkat most már a Hortobágy- nak vettük, hogy láthassuk ezt a messzeföldön hires pusztaságot. Forrón sütött a májusi nap, amikor újra nyeregbe szálltunk és friss erővel róttuk a kilométereket. Másfél órai verklizés után, szoasjuságtől kápráző szemeink előtt végre feltűnt a horizont szélén a hires Nagyhor- tobágy csárda, amely körülbelül úgy hatott ránk, mint a Szaharában utazó karavánra az oázis. Megkétszereztük a lankadó tempót ■ csakhamar elértük a csárdát. Előtte öt-hat elegáns autó és két autóbusz állott, mind debreceniek. A csárda hosszú tornácán ültek az autók igen elő- kelőeknek látsző utasai szemmel láthatóan jő hangulatban. Poharak és tányérok csengése vegyült a tűrhetően nyekergő cigányzene melódiája közé. Mindezekre azonban mi nem nem sok ügyet vetettünk, hanem az égető szomjúságtól szinte kábultan támolyogtunk fel a söntéibe vezető lépcsőkön s két pohár sört rendeltünk. — Nincs sör! — felelte kurtán a csapos, miközben szaporán csapolta tele a poharakat, korsókat és rakta sorba a sikkes kiszolgáló kisasszonyok elébe. — Már hogyne volna kérem, — kezdtem méltatlankodni — hát ez mi a csoda amit most csapol ? — Ez kérem a vendégek részére van fentariva ! — így a csapos. — Hát aztán mi mik vagyunk, talán kutyák ? kérdeztem éppen o'yan ingerülten, mint amilyen szomjasan. — Ne polemizáljon velem, kérem ! Ninos sör, megértette ? Igyanak bort, vagy vizet, azt kaphatnak! S azzal elintézett- nek tekintett bennünket. — De kérem, ha éppen bort akarunk inni, egy pár óra múlva ihatunk azt Egerben és nem iszunk itt homoki vinkőt! — mondottam a csaposnak. És hiába fordultunk egy magas, szemüveges úrhoz is, aki, legalábbis házigazdának látszott. Végignézett izzadság és porlepte testünkön i odábbállott. Mi pedig tehetetlenül roskadtuuk le a Bontás egyik asztala mellé a lócára. A vinkőt azonban mégsem hagytuk magunkra erőszakolni, hát ittunk málnafröcciöt. Talán nem lesz érdektelen, ha az itteni félórás pihenésünk alatt tapasztalt különös dolgokat megpróbálom leírni. A (öntés egyik asztalánál két juháczlegény búslakodott. Csöndesen beszélgettek. Politikáról folyt a sző. Közben belépett a (öntés ajtaján egy harmadik legény. Nem bögatyában és lobogói ujjú fehér iogben s kezében fokossal, mint ahogy el lehet képzelni, hanem briciesznadrág- ban és »untereikban«, kezében gyujtőshaiogató rövidnyelű kisbabával. Nagyhangon oda köszönt a két cimborának: »Barátság* ! A másik kettő ugyanígy viszonozza. Meghökkenve néztünk egymásra: hát már ezek is? Aztán eszembe jutott, hogy itt vau a közelben Balmazújváros, ahol sajnos, a vörös kör megfertőzte a nép lelkét. — Csavarjunk hát egy jő, régi nótát! — szólt az egyik legény ■ nyomban rá is gyújtottak. A nóta hallatára, az űri társaság nagy része az ajtóhoz tódult. Mikor a legények látták az érdeklődést, hogy még nagyobb legyen a hatás, hirtelen egy pesti kupiéba csaptak át. Az úri társaságot természetesen ez már kevésbbé érdekelte ■ visszaültek asztalaikhoz. A legények is látva az érdeklődés megcsappanását, elcsendesedtek s rezignáltan hallgatták a tornácról behallat- szó tányér éa pohár csengést. Mi is felkerekedtünk, hogy indulunk, mikor egy elegáns autó suhant a csárda elé. Többen oda siettek a társaság tagjai és kinyitották az autó ajtaját, amelyből elegáns úr kíséretében ünnepi ruhába öltözött juhász (lehetett csikós is) szállott ki. Úgy
