Eger - napilap, 1932/1
1932-05-21 / 113. szám
2 EGEB 1932. májú* 21. tartóit értekezletet. A válságos gazdasági helyzettel kapcsolatos kérdéseket vitatták meg, első- torban a munkanélküliség kérdését és behatóan tárgyalták azokat a javaslatokat, amelyeket a párt annak idején tett a kormánynak a mezőgazdasági krízis leküzdése érdekében. Az egységespárt agrárblokkja délután Ivády Béla elnöklésével ülést tartott, amelyen azt beszélték meg, hogy hogyan lehetős a földteherrande- zÓ8 ütemét meggyorsítani. Több terv merült fel és elhatározták, hogy a felmerült gondolatokat egységes tervezetben dolgozzák fel. Panaszkodik a vidék az egri vám és helypénz magassága miatt, de a panaszon nem lehet segíteni Eger, május 20. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén Beniceky Elemér bizottsági tag szővátetie a vidék lakosságának panaszát az egri vámdíjak és helypénz magas- sága miatt. Eddig is aránytalanul magasak voltak ezek a díjak, de most, az állatárak katasztrófába zuhanása idején igen súlyos terhet jelentenek az egri vásárokba vidékről érkező gazdáknak. Egy juh uián például, amelynek a forgalmi ára 2—3 pengő, helypénz címén 47 fillért kell fizetni, tehát az ár negyed ötöd részét. Az arány a nagyobb állatoknál is hasonlóan nagy. Szükséges ennek a kérdésnek a rendezése, mert a díjak ilyen nívón való tartása esetén el fognak sorvadni az egri vásárok, az állatfelhajtás egyre gyengül. Megemlítette, hogy Pétervásárán ugyanazért a juhért osak 10 fillért kell fizetni. Indítványozta, hogy a bizottság írjon át Eger város vezetőségéhez, szállítsa le a díjakat. Szóvátette azt is, hogy mig a város beszedi a magas díjakat, nem gondoskodik a vásártér használható állapotba való helyezéséről. Eiős időben olyan nagy a sár, hogy alig lehet közlekedni. A felszólalónak Okolicsányi Imre alispán válaszolt. Kijelentette, hegy a bizottság hatalmi szóval nem intézkedhetik a város autonóm jogaiban. Da még ha tehetné, sem teszi, mert a vám és helypénzbevételek föltétlenül szükségesek az új útépítések törlesztésére és fenntartá* sára. Mint városi képviselő részt- vett egy Ízben Eger város közgyűlésén, ahol tárgyalták ezt a kérdést és meggyőződött arról, hogy a vám és helypénzeket mérsékelni nem lehet. A közigazgatási bizottság tudomásul vette az alispán válaszát és napirendre tért Beniczky Elemér indítványa fölött. Amikor még tizenkétezer selyemhernyó elfér egy tenyéren Megkezdték a selyemhernyók kiosztását. Egerben mindössze 20-25 komoly tenyésztő van. Eger, május 20. A selyamtoalett és a suhogó •alyemszoknya egyformán álma az úri dámáknak és a parasztlányoknak, közös pénztároasaj- gása a nagyságos úrnak és a kisgazdának. Ma már úgyszólván tömegszükséglet, éppBnúgy, mint az antilopcipő, amely a lakcipőt legyőzve egyre gyakrabban tűnik föl a földműveslányok lábán. Szóval egészen demokratikus ruhaanyag. Hogy ez a demokrácia helyes-e, vagy nem, az már más kérdés. Ma talán egészségesebb volna, ha mindenki kartonban járna, de nálunk nem lehet Gandhit csinálni senkiből. Ennélfogva a selyem ma már sport, őrület és tönk, hajrá selyem, csak azértis selyem. Az állam, miután a selyemszenvedély orvosolhatatlan, azzal iparkodik a selyemért külföldre vándorló valutákat megfogni, hogy a belföldi selyemte- nyésztéit fejleszti. Az utóbbi időben tehát sokszoros gondot fordít a selyemhernyók propagandájára. Ingyen ad hernyót, tenyésztőpapírt, ismertető füzeteket, csakhogy minél többen foglalkozzanak ezzel a kevés munkát igénylő és aránylag nagy jövedelmű »őstermelési« ággal. Egsrben sajnos mindössze negyvenen jelentkeztek selyemtenyész tésre, ezekből is csak 20—25 a komoly tenyésztő. így csak 680 ezer gu- bót tud Eger előállítani legjobb esetben, aminek az értéke (első osztályú gubőkat számítva) — 47,600 pengő. Négy heti munkával ennyi pénzt lehet a város gazdasági értékébe vinni. Egerben 516 eperfa van. Áfák levélterméséből kétszeresére lehetne a tenyésztést fölemelni, ami 1.360,000 gubót és 95,200 pengőt jelentene. A selyemhernyók kiosztását tegnap kezdte meg Sántha Vilmos selyemtenyésztéii felvigyázó. Bakocogtatunk az Almagyar ucoai házba, hogy tapasztalatokat szerezzünk az egri selyemtenyésztésről. Sántha Vilmos készséggel mutat meg mindent. — Nézze kérem — mondja — itt van egy doboz friss keltésű selyemhernyó. Lehajlik a földre és a kezébe (vesz egy tenyérnyi skatulya-aljat. Négy-öt szál eperlevélen temérdek csokoládé keménymag nyüzsög. — Mennyi ez ? kérdezzük. Tizenkétezer darab. Most még megelégszenek öt deka eperlevéllel, da a negyedik hét utolsó napján, amikor jelenlegi nagyságuk háromezerszeresére nőnek, már egy mázsa levél kell nekik. Az egész tenyésztés alatt hozzávetőleg hat és fél mázsa levelet eszik meg egy doboz hernyó. — A tenyésztésre vigyázni kell, mert csak kellő szakértelemmel lehet elsőosztályú gubőkat termelni. Legjobb a szobában való tenyésztés, ahol a hernyó védve van a nedvességtől. Nedves helyen a hernyó betegséget kap, amely ragályos és percek alatt megfertőzi az egész kolóniát. — Hidegben szintén nem szabad tartani a hernyót, mert nem esznek. (Hm. Ami azt illeti, télen mi is egyre kevesebbet eszünk). — Viszont, ha tűlmeleg van, akkor két óránként kell friss levéllel etetni őket. A legalkalmasabb hőfok 20—22 Calsiusfok. — Milyen szempontok szerint osztályozzák a gubőkat? — Az első osztályú gubő ke- ményhéjű, hibátlan és tiszta. Másodosztályú gubő akkor keletkezik, ha a hernyó nem kapott elég eleséget, igy nem női meg kellő nagyságra a gubő- záskor. A gubő ilyenformán kicsi, sokszor puha is. A harmadosztályú gubót leginkább beteg hernyó készíti, amely gubőzás után feloszlik a gubő belsejében és szétfolyván átnedvesíti a gubő falát. Ezek a gubők úgyszólván hasznavehetetlenek. — Hány gubő megy egy kilóra ? — Ötszáz. Egy doboz hernyóból tehát harmincöt kilő gubő lesz, amit 35 pengőért váltanak be. — A gubőkat Szekszárdon gombolyítják le gépekkel .. . (Közben jön egy tenyésztő. Kér egy doboz hernyót. A felvigyázó átadja a tenyérnyi ke- mőnymagos pappendeklit, a tenyésztő skatulyába teszi, kap egy használati utasítást és megy. Hóna alá teszi a skatulyát. Tizenkétezer hernyót visz benne. Nem is látszik rajta. Mi is megyünk.) Egy tiszafüredi földbirtokos és társának váltócsalási pere az egri törvényszéken Mind a kettőt felmentette a bíróság. Eger, május 20. Több hónapig húzódó előzetes vizsgálat után tegnap tartott a törvényszék PreUenhoffer büntető tanácsa főtárgyalást egy érdekes váltőcsalási ügyben, amelyből kifolyóan Lipaey Ákos tiszafüredi földbirtokos és Györfi János ny. igazgató-tanító ellen magánokirathamisítás és több- rendbeli hűtlen kezelés miatt adott ki vádiratot a kir. ügyészség. A nyomozás adatai alapján négy pontban összegezett ügyészi megállapítás szerint Lipoaey Ákos és Györfi János még 1927-be visszanyúló váltőmanipuláciők- kai kezdték meg azokat a cselekményeket, amelyek miatt most a bíróság elé kerültek. — A két gyanúsított igazgatósági tagja volt a helybeli Hangyaszövetkezetnek, azonkívül vezető- szerepet vittek az ottani Gyü- mölosértékesitö Szövetkezetnél is. Mint az utóbbinak üzletrészesei, a Hangya által, az egyik tiszafüredi pénzintézet közvetítésével a Gyümölcsérlőkesítőtől megvett szövetkezeti üzletrészek vételáráról váltót adtak és azt jogtalanul a Gyümölcsértékesítő cégbélyegzőivel és aláírásokkal érvényesítették. A következő évben mint a Tiszafüredi Központi Hitelszövetkezet vezető tagjai, hogy a fentebbi gyümölcsértékesítőnek egy 600 pengős kölcsönt szerezzenek a cég ingatlanára — tudva bár, hogy az ingatlanra a jelzálogjog és jelzálogjogos követelés fennállt — egy 24.000 pengős jelzálogjog törlésére engedélyt adtak. 1929 ben Lipciey Ákos a Hangya választmányának javaslatot tett egy fakereskedés megvételére. A javaslat leszavazása után Lipcsey a saját számlájára kötötte meg az üzletet, a vételárról azonban a szövetkezet által is aláírt váltót adott s igy a szövetkezet váltójogi kötelezettségbe került az eladóval szemben. — Végül Györfi János, Lipcsey hozzájárulásával a Hangyánál levő tartozása kiegyenlítéséül átvállalta a Hangyának a Tiszafüredi Hitelszövetkezetnél fennálló 3120 pengős tartozását, ezt azonban a Hitelszövetkezetnél nem jelentette be s a fedezeti váltókat továbbra is a Hangya nevében adta ki.
