Eger - napilap, 1932/1
1932-04-30 / 97. szám
2 EGEK 1932. április 30. Nagy sikere volt a Búzásné—Koudela estnek Egér, április 29. Búzásné Vratarics Eiära éa dr. Koudela Géza együttes előadó éa azerzői eatje a legtelje* aebb aiker jegyében zajlott le tegnap. A fehérlermet zsűfolfiaig megtöltötte a faözönaég, ami azt bizonyította, hogy a aajátoa jellegű műsor a legazéleaebb rétegekben keltett érdeklődőit. A programmot dr. Kürti Menyhért c. tanker, kir. főigazgató bevezetője nyitotta meg. A mű- véazet iateni kapcsolatairól, teremtő erejének misztikumáról mondott klaaazikus gondolatokat. A művészet, — mondta többek közt — keletkezőiében Isten- diotőiég, működésében Iatendi- caéret, hatásában Iitenáldás. A művészet, bármit mondjanak ia az ujabbkori racionália elméletek, az oltár tövéből aarjadt ki éa az oltár körül nőtt naggyá. Lényegét aoha sem fogjuk tudni megfejteni, mert része annak a nagy titoknak, amely bennünk él éa amelyben élünk. A nagyhatású beszéd etiluso- aan vezette be a műsort, amelynek minden száma az emberi lélek istenes érzéseit hirdette. Buzásné Vratarics Klára Mécs, Ady, Kosztolányi, Gárdonyi éa Karinthy verseit, kiiprőzáit adta elő. A sokféle, egyéb vonatkozásaiban aokazor ellentétes írások közös nevezője az Iiten felé való törekvés, de ciupán alaphangjában. A művek egyébként, mint íróik, különböző utakon indul* I nak el éa ez a megindulás teazi | jellegzetessé őket és ad össze különféle szineket egy műsorba foglaltan. Bűzásná Vratarics Klára egyre mélyebben halad az előadás művészetében. A művészi fejlődés még kiforrottságában sem befejezett. Szavalását az egyszerűsödés felé irányuló intuitív törekvés jellemezte, teljes kifejezésbeli cicomátlanság és a lényeg hangsúlyozása mindenütt. A közönség melegen ünnepelte minden száma után. Koudela Géza dr. műveit 2a- kácsy Dénes énekelte. A kompozíciók mindegyike hatásos és mély költői mű, nagyobb részükben epikai szélességüek. Telve a zene festői elemeivel. Az epikusa azonban csak keret, «miben az érzések meleg lírája ömlik el és teszi változatossá, megfogővá a taktusokat. A tiszta nemes harmonizálású dalok Takácsy Dénes előadásában nagyszerűen érvényesültek. A témák komolysága sűlyosodott az előadd hangjában, amely nehéz zengésű érték, különösen a mélyebb fekvésben. Emellett iskolázott, sima technikájú. A daloknak hatalmas sikere volt, — percekig tapsolták az előadót és a szerzőt, aki művészi zongora- kíséretével tette teljes hatásúvá a darabokat. Az estet az Egri Dalkör fejezte be. Dávid 137. zsoltárát maga Koudela Gáza dr. vezényelte. A megrázd erejű kompozíció nagy hatást keltett. Mit tud az egerbaktai „tudósasszony“? Eger, április 29. Nagy feltűnést keltettek az elmúlt hónapokban dr. Holik Sámuel theologiai tanárnak az Egyházmegyei Közlöny legutóbb megjelent számaiban a spiritiz- mus jelenségeivel kapcsolatban az úgynevezett »hslottlátő« asz* szonyokről írott személyes tapasztalatokon nyugvó ismertetései. Az érdekes témát most folytatja a Közlöny legújabb számában. Ezúttal a hejőcsabai, az egerbaktai s a dormándi halott- látó asszonyok »tudását« teszi a valóságot objektiv eszközökkel megtudni akaró tudós kritikai mikroszkópja alá s személyes megfigyelései segítségével mutatja ki ezeknél is a sötétben való tapogatődzást, a véletlen ráhibázást s a vaskosabbnál-vas- kosabb tévedéseket. Itt adja közre a szerző a téma rokonságánál fogva a spiriiizmui falé hajló Gárdonyi Gézának a no- vaji látó asszonyról szóló írását, amelyben a kitűnő író kedvező véleményt mond tudásáról, azonban Holik dr. érdemesnek tartja éppen ezért legközelebb Gárdonyi következtetéseivel bővebben foglalkozni. Mélyreható tanulmányt írt eb- ber a számban dr. Barsy Artur teológiai tanár az erkölcsi alapon folytatott testgondozásről és kimutatja a test jogainak határát a katolikus erkölcstan szerint, a testnek s a test gondozásának helyes értékelését. A sok ős értékes gondolat közepette különös figyelmet szentelt a pihenés és szőrakozái^erkölci- tanára s ezzel kapcsolatban,rámutat a színház, mozi, a tánc, torna, a sport s a női divat beteges elfajulásaira b túlzásaik révén káros hatására. A tanügyi rovatban dr. Schön• vitzky Bertalan jogtanár a Racionalizálás és a jogakadémiák címen a nemrégiben felszínre került s oly nagy port felvert jogi oktatási reform keretében megnyilvánult jogmegnyirbálási törekvésekkel foglalkozik s széles medrü történeti, egyházjogi és gyakorlati epparatussal igazolja a kath. egyház főiskolafenntartási jogának sérthetetlen lég 51. Igen részletes egyházi a egyesületi híranyag egészíti ki a Közlöny legújabb számának gazdag tartalmát. Egerbe szöktetett az esküvő elől egy miskolci leányt a nővére Néhány nappal ezelőtt híre járt Miskolcon, hogy az ottani ügyészség fogházában egy letartóztatásban levő fogoly feleségűi veszi azt a lányt, akinek terhére bűncselekményt követett el, ami miatt jelenleg fogházban ül. Az esküvő azonban nem történt meg, mert a menyasszony előtte való n^pon eltűnt Miskolcról. A leány nővére ugyanis, aki Egerben ápolónő, mikor megtudta a készülő esküvő hírét, Miskolcon termett és felborította a tervet. Szigorúan megfeddette húgát, majd ősz- szecsomagolta a lány holmiját és nyomban magával hozta Egerbe. Itt erős felügyelet alatt tartja maga mellett, mert a férfi szülei egy ízben már utána jöttek a «menyasszonynak«, hogy a fogságból kiszabadítsák. A lány nővére azonban egy- szersmindenkorra megtagadta húga kiadását. Ilyenformán az esküvő végleg elmarad, mert a fiatalember ügyében ma tartják meg a törvényszéki főtárgyalást s utána valamelyik fogházba szállítják el. A Subalyuk ősembere Az Eger 1932 április 13-iki számában Kadic Ottokár dr.- nak a rendszeres magyar barlangkutatás megalapozójának a tollából «A Subalyuk ősembere* címen cikk jelent meg, amelyben az általam vezetett ásatásokkal foglalkozik. Nekem egyelőre nem volt szándékom sem az ásatások részleges eredményét, sem jelentőségét publikálni. Miután azonban Kadic dr. időközben e lapban városunk közönségének tudomására hozta, hogy a leendő városi múzeum számára ásatásokat végzünk és annak jelentőségét is ismertette, nem látom okát annak, hogy — bár a dolog természeténél fogva csak pár sorban is — be ne számoljak az ásatások eddigi eredményéről és várható jelentőségéről. Két bükki átjáróban (két nyílással bíró barlangtipus) végeztünk ásatásokat, úgymint a Füzér közi átjáró és a Hórvölgyi átjáróban, amelyet a nép Suba- lyuk néven ismer. Az előbbiről a leletek alapján a diluviális emberrel kapcsolatban csak kevés mondanivaló akad, miután azt inkább csak a fiatalabb kőkor végén és a bronzkor elején lakták huzamosabb időn át; maga az ősember inkább osak alkalomadtán húzódott meg benne. Egészen más a helyzet a Subalyukban. Itt már a prőbaásatás alkalmával áttörve a vékony alluviális réteget, már 40 cm. mélységben egy barlangi medve ujjperce került felszínre, amit azután néhány perc múlva az ősember által 8zer8zámkészités közben tepattintgatott kaícedon szilánkok követtek. A leleteknek a földszinthez való ilyen közeli fekvése után a próbagödör mélyétísőt beszüntettem és a szokásos eljárással rendszeres prőbaásáshoz fogtunk. Az ásatások eredménye meglepő volt. Az első szint négyszögeiből 1 m. mélységben valósággal dűltek a különböző kaícedon, dia- báz és kvarcféleségek szilánkjai, amelyek közt sok van olyan, amelyiken a részleges megmunkálás nyomai kétségkívül felismerhetők. Később teljesen kidolgozott eszközök, u. m. pengék, vekarók, lándzsahegyek stb. is felszínre kerültek. Ezek között az eszközök között sok olyan akad, ami a Bükk-hegység eddig feltárt barlangjaiból kikerüli ős- emberi eszközökhöz hasonlítva anyagi szempontjából nóvumot jelent. Az a tény, hogy a dilu- vialis ember a diabáz, amelyből a neolitkor (fiatalabb u. n. csiszolt kőkor) embere készítette jellegzetes eszközeit—mint szerszámanyagot annyira mellőzte, hogy a Bükkhegység európai hírűvé vált Szeleta barlangjából ezen anyagból készült eszköz egy darab sem mutatható ki, — késztetett arra, hogy a Subalyuk- bői kikerült diabáz eszközökből egy 12 darabból álló kollekciót a Magyar Barlangkutató Társulat márciusi izakülésén tartott előadásomban bemutattam. Az eszközök egyik darabjának megmunkálási módját figye- lembevéve említi meg Kadió dr. cikkében azt a véleményét, amit annakidején előttem is kifejtett, hogy t. i. a Subalyuk köipará- nak kultúrája valószínűleg közel áll az l8tállÓ8kői barlang kőipari kultúrájához. Az időközben két helyről kapott 400 P lehetővé tette, hogy ismét folytassuk a Subalyuk ásatását és ez újabb ásatások alkalmával felszínre került eszközök — ismerve az előbbi ásatások teljes anyagát