Eger - napilap, 1932/1
1932-01-08 / 5. szám
2 1932. január 8. EGER hogy az erdélyi román nép vezére 13 esztendő« szenvedés után belátta, hogy Erdélyben nincs mit keresnie a Regét oldalán. Régóta morajlik már az erdélyi román lélek c 13 év alatt 13 ezer helyen, 13 ezer féle vonatkozásban és hangnemben zúgott már as elégedetlenség, de az, csak az egyszerű nép fájdalmas hitvallása volt, a regáti román testvérek vérczfvő politikájával szemben. Most aztán ez erdélyi román nép felelős vezéreinek egyika, a súlyban és tekintélyben Maniu Gyula mellé ál íthatő Vajda Vojvoda Sándor mondja ki a szentenciát, Eger, január hó Mostanában illetékesek sokat nyilatkoztak aktuális és égető kérdésekről, kivált az ünnepek alatt. Megvilágították felülről mindazokat a problémákat, amelyeknek kérdőjelei ott nyugtalanítanak egy idő óta a behavazott, álmos faluk házai fölött, a kereskedők boltjában, mint nem kívánt cégérek, a műhelyek munkapadjai fölött, — és mindenütt, mindenkiben ebben az országban. így hát nem volt érdekte~ len megkérdezni azokat sem, akiknek vállán, szakadt csizmáján, napi kenyérgondjain egyénivé, saját kínlódássá fosztanak az egyetemes problémák : vájjon ezek sz emberek, itt alant, hogyan néznek, gondolkoznak és miben reménykednek. Az utón beszélünk velük. Az országúton, ami viszi ókat, mint egy hosszú és sebas sodrú folyó, céljuk felé, vagy céltalanságok és bizonytalan talánok révébe. Együtt ballagva beszélgetünk, pár percig és kevés szóval, aztán a ködből uj mások jönnek, azokkal is szót váltunk egy halk Bggyonisteu után. Mint vándor a vándorlókkal, s valami meleg testvéri érzéssel és bizalomnál, ami csak ez utasemberben szokott felvetődni. Munkát keresek. Az első »érdekelt*, akivel találkozunk, egy muakenélküli. Közel a városhoz még, de már háttal neki. Egy reménnyel szegényebben. Maliéje szegődünk őe együtt csikorog a cipónk, e gy ütemre a fagyos hóban. Az övé szakadozott és hiszoigált bak- kanci, lyukas is sz oldalán. Sok kilométer lehet mögötte. Asztalos, — mondja, — segéd, hajdú- megyei. Felesége és kőt gyereke ven, őmaga két hónapja sem fogott gyalűt a kezébe. Munkát Najkurász egyik falutól a máéia bukaresti uralom fejfájára!... Mintha Abaiverus átknződása hangzanék fel Vajda Vojvoda szájából a rettenetes újévi kívánság : »Legyetek nyomorultak és szenvedők erdélyi román testvéreim, ezt kívánom' nektek az újévben!* Miér? Miért? Mert a trianoni békeszerződés nyomorba és rabságba taszította az erdélyi románságot. Nem mi mondjuk. Vajda Vojvoda, Románia volt miniszterelnöki) kiáltja világgá a román újév alkalmával. Ezt az igeziágot sztán — a világ urai is meghallhatják. kig, városrői-városra járva. Hiába. (Akik ügy gondolják, hogy az ilyen ágrúiizakadt ember már kommunista, tévedaek. Ez legalább nem.) Baj, mondja, bogy bevés a pénz. Da tavasszal talán megváltozik a világ, addig csak kihúzzuk valahogy. Most hol itt, hol ott kapok egy darab kenyeret, bevés meleg ételt, különösen falun. Az emberek adnak a kevésből is, jőszívvel, megértőén, nésri munkáért. Egy-agy ajtót reperálok, törött asztallábat s ebéd jár érte. A vándorlás sa olyan rossz, baj csak az, hogy vékony a ruha. Háború előtt, mikor felszabadúl- tam, ciakígy jártuk az országot igen sokan. Persze akkor más világ volt. Könnyebb. É* több a pénz. Hát valahogy csak lesz, mondja buosűzőúl. Talán a tavasz. , . Ezt a szót úgy ejti, mintha azt mondaná: Megváltó. (Felesége, meg két gyereke az apósánál telel, így a gond csak egyedül veri őt bolyongása közben.) Egy pengő nyolcvanat árultam Az Öregasszony, akit megállítottam, hetven esztendős lehet. Eleinte félénken nézeget, aztán megbátorodik lassan, mikorlátja, hogy nem akarom meggyilkolni. — Tojást vittem a piacra, — mondja. Milyen volt a vásár ? — Samilyen. Alig van vevő. Nézik, alkudoznak, de nem igen vesznek. Nine« pénz. Nem is tudnám olyan olcsóra mondani, hogy ne Ígérjenek még kevesebbet. Nincs pénz. Billegünk. A nőne az utat nézi, poroszkál csendesen. Várom, hogy folytassa. Kisvártatva meg is szólal: — Egypengő nyolcvanat árúi- tam, tojásból. Ilyen körűi. Magam se tudom biztosan, mer eltettem a pénzt. Vigyázni keli rá. A többi tojást meg visszaviszem. Nem beit el. Megkérdezem, hogy mért nem vonaton megy haza. Ügy néz rám, mintha repülőgépet mondtam volna. — Vonalon ? Hogy ráfizessek ? Hisz akkor nem lenne elég, amit árűltam. Vonaton? Elmegyek é t gyalog is. Most már nem keil kérdezni. Megától is beszél. Adóról, adósságról, meg hogy nem tudnak eladni semmit. Lemáliik róluk a ruhe, néhol egész családnak cssk egy pár nyűtt csizmája van, azt hurcolják. Ha egyik felveszi a többinek otthon kell ülni. A zsellérek nem kapnak munkát sehol, nyáron asm tudtak keresni . . . Megáliíth3i-atianül folyik fogatlan szájából a pmasz. Nemcsak ez övé. Az egész falué. Minden falué. Arról kérdezem: mit kéne tenni szerinte, hogy jobb legyen ez élet. — Hát, — válaszolja kicsit megütközve, — nyomni kéne a bankót, hogy több legyék a pénz. M g aztán eltörűlni a bolettát. (Erről igen mérges szavakat is mond, szidja a Bethlen kormányt.) M^g aztán a búzának kéne drágábbnak lenni. Maezki- máim kellene, legalább hűiz pengőre. Meg leállítani a sok gépet, aki elveszi a szegény ember kenyérit. A traktorokat, meg az aratőgápeket. (A gípakre igen haragszik, a többire is.) Bizonygatom, hogy úgy van, aztán bu- ciúzom tőle, mert szemközt jön egy férfi, teheneket hajt. Beszélni akarok vele. Tegnap indultam. Három sovány jószágot terel Eger, január 7. A statisztika nemcsak tudománynak érdekes, a maga elképesztően pontos, sokszor megdöbbentő adataival, de még szórakozásnak is beválik.Néha szinte jobban érdekli az embert, mint a könyv. El lehet játszogatni a számokkal és sok furcsaságot művelhetünk ezekkel az egyébként komoly katonáival az emberi életnek, akik egynapos korunktól egészen a sírunk fejfájára írt évszámig kitérnek bennünket. Itt van például az egri hivatásos tűzoltóság statisztikája az elmúlt 1931. évről. Megtudjuk ebből, hogy hány esetben oltot- ak tüzet, hányszor vonűlt ki a mentőkoosi, sőt azt is, hogy milyen hosszú lenne ez a tömlő, amit lefektettek a tűzoltásoknál, ha valamennyi esetben ősizemaga előtt. Rosszűl tápláltak,zörgőé csontú riafeák. Megállítom. — Vasúton uram? N.<m érné img. Mit fizetnek ezár a marháér ? Én még ötszáz pangót adtam értük valamikor. Inkább így hajtom. Tegnap reggel indűltasn, m«jd csak érek valamire. Éa hajtja a teheneket. Tudja Isten, tán ennyit se kap a háromért, hogy az »dóját kifizesse. De viszi, mert meg van bolygatva az élete. Hajtja ezen a sima úton, ami azért készült, hogy az új világ rohand élete könnyebben íu hassa meg a távolságokat.' Ea most rálépett a múlt, a gya- logjárú ember, hogy megctúfolja sorsával a modernségét, a kényelmet, amit ez sz út szimbolizál. — Hagy mit kéne tenni a nyo- morű-ég ellen? Nátn lehet itt semmit. Míg az ország így lesz, semmit. Puskát minden embernek, aztán neki a cseheknek, oláhoknak Vagy ök, vagy mink, pusztuljon az tgyik. Aki marad, az jól jár. Da így? Hát élet ez uram ? * íme a nyilatkozatok. Az egyik fatalista és vár: talán tavasszal. A másik bankőprést akar és • maszkimálást.« A harmadik fejjel akar a falnak rohanni. Egyik betörik: vagy a fal. vagy a fej. Ha a fa), jő. Ha a fej, skbor mindegy. Mennyivel rosszabbak, v?gy jobbak, tudősabbuk, vagy ostobábbak ezek az egyszerű beszédek, mint tudós közgazdászainké, akiknek elméleteit kipróbálva nyögjük évak óta? Ki tudja, ki tudja ! ? ragasztották volns.Vjgy a meníö- kocd háoy kilométert tett volna mag, ba nem mentési esetenként jár, hanem egyfolytában lefutja azokat a rövid utakat, amiben így elaprózva fut. A számok a következőket mondják: Eger város hivatásos tűzoltósága 1931-ben 46 esetben vonúlt ki tűzoltáshoz. A negyvenhat esetből 18 volt kéménytűz, hat tetötűz, a többi ecetek, mint gázrobbanás, pincatűz, szo- batűz stb. egy-két számmal szerepelnek. Legtöbb tűz volt februárban, amikor tízszer vonult ki a tüzérség. A 46 esetnél ösz- ■zesen 126 hivatásos és 68 önkéntes tűzoltó dolgozott. A lefektetett tömiőhosiz 1190 méter, a tűzoltási idő pedig 37 óra 30 p*rc. A tüzek által okozott kár 17.060 pangő, ebből biztosítás Kopott vándorok, félnapot gyalogoló asszonyok és csüggedt vásárosok az országúton Kétperces beszélgetések égető aktualitásokról, »érdekeltekkel«. 552 mentés és 46 tűzeset az egri hívatásos tűzoltóság és a mentőosztály műit évi mérlege Közel két és félezer kilométer utat tettek meg a mentőkocsik és a tűzoltószerek.
