Eger - napilap, 1932/1
1932-01-06 / 4. szám
2 1932. Január 6. EGER Forgalomba került szabály- ellenes levelezőlapokról Eger, január 5. A forgalomba került szabály- eltenea levelezőlapok használatával kapcsolatban a postavezér- igazgatőság közli, hogy a ez a bálytől eltérő módon vízszintes irányban alsó és felső részre osztott levelezőlapokat, melyeknél a felsőrész a címzésre, az alsó a szövegre szolgál, iulajdonképan leveleknek kellene tekintenie és meg kellene* őket portőzni. Az igazgatóság azonban asm kívánja ezzel büntetni azokat, akik Jóhiszeműen ilyen szabályellenes levelezőlapokat állítottak elő, azért, amíg a készletük tart, eltűri ezeknek a levelezőlapoknak forgalomba hozását, de a készletet be kell jelenteni a falvavő postahivatalnál. Az arckép As írásművészet édes testvére a festőművészeinek. Egyazon anyaméhből születtek, mint a villámlás és dörgés. Vígy, hogy modernebb hasoalaíot használjak, — mint a villany-fény és a rádió. Az író ép úgy elénk állíthatja alakjait, képeit, mint a festő. A született író egyben festőművész is és megfordítva. Az egyik képíró, a másik szépírő. Hogy aztán a két mesterség közül melyikhez fordúl a kezdő, attól függ, melyikben őrzi magát erősebbnek. Azt hiszem, Gárdonyi Gíza ép úgy lehetett volna festőművész, mint írő, de talán mégis az utóbbiban érezte magát híva- tottabbnak. ö már egészen ifjú korában is szívásén rajzolt és tudott is rajzolni. Gyönyörű illuíztréciő- teat rajzolt, teszem, az Egerben akkor megjelenő egyik élo’apba. Különösen emlékszem egyik pompás rajzára, amely bog&rhátű parasztházat ábrázolt ütött-ko~ pott léckerítéssel és paraszti ala- kökkel. Őrzök egy ki« alakú iskolai atlaszt, amelynek akkor még tiszta hátlapjára csakúgy őra- közben, meg óra alatt, különféle ember-alakokat rajzolt, nem is ceruzával, de tollal. Egyik alak, amint a lépcsőn fölfelé indúl, a máiik, amint a mosdótál fölé bajlik, ■ több tanölsaány fő is diosőri még a kopott atlaszt. És ő ezt mind csak ügy gyerekjátékképen — mintha a tanár előadását jegyezné — egy perc alatt szokta papírra vstni. A sáncbeli — ma Gárdonyi uccai — házának ucoai kis deszka kapuján láttam egy kék íriszt festve, de oly élethűen, hogy közelebb kellett mennem meggyőződni : nem élő virág-e. Egy ízben Ígérte, hogy az én arcképemet is megfesti, de ez valamiféle okbői—sajnálatomra — elmaradt. Járt velünk a preparandián egy Palocsay Ferenc nevű 40— 4S éves tanuló társunk, aki már évek óta tanított valahol a falusi iskolában ■ arra kötelezték, hogy a diplomát megszerezze. Ezért került már félig ősz fejjel közénk. Kedves jő ember volt, nyugodt természetű, de egyébként tölünk elütő, szokásaiban, ruh t és hajviseletben. Vörös bajútza torzouborz, s ugyancsak vörös haját alulról fölfelé fésülve idomította, úgy, hogy hagyével a kalapja karimáját szinte felfelé tolta. Szerettük az »öreget«, de azért sokszor céltáblánk volt. Egy rajzóra előtt — a kedves, fioommodorű Sajőssy, festő és nekünk rajztanárunk, jó hosz- azű szüneteket engedett órája előtt — Gárdonyi G za a pódium fölött függő óriási fekete táblára krétával pompás élet- nagyságú képet rajzolt Palocsay- ről. Nem volt ez világért sem karikatúra, de gyönyörütégig élethű. Mi a munka alatt kőrülálltuk a nagytfiblát s lestük hogyan alakul ki Gárdonyi keze alatt a szenzációs arckép. Mikor már csak a simítások voltak hátra, a folyosón magoló Palociay, látva a közelgő Sa- jőssyt, besietett a terembe. Meglátva és feíismarva a képet, rohant a szivaccsal, hogy letörölje. Mi, az őrség, azonban nem engedtük közelébe. H<rc fejlődött ki köztünk iszonyú lármával. M*g akkor is dúlt a dühös küzdelem, mikor Sajőssy már bent volt, de azért mi nem vettük észre. Csodálkozva állott meg közelünkben. Hogy megláttuk a tanár urat, természetesen mindenki rohant a helyére s így Palo- ciay sem merte megkockáztatni a kép megsemmisítését. Pillanatok alatt csend lett, csak iit-ott hallatszott egy-egy kuncogás. Sajőssy tanár úr pár pillanatig vizsgálta a müvet s kedvesen mosolyogva mondta — Jól van találva Palocsay. S többször észrevettük, mikor látszólag közömbösen köztünk járva nézegette dolgozatainkat — hogy oda-oda pillant a frenetikus hatást keltett képre át mosolyog. Csak óra vége felé kérdezte meg, hogy ki rajzolta meg Palocsayt? Mikor megmondtuk, oda ment Gáz hoz s így szóit: — Ugy-e, kérem, ön nem szívesen rajzol díszítményeket és mértani ábrák*' ? Valóban úgy is volt. Gárdonyi ki nem állhatta sem a mértani idomokat, sem ez épület-ornamentikát. M8gyary Károly. Az „Eger“ riportpályázatának eredménye Eger, január 5. Az »Eger« szeptember 1-i számában riportpályázatot hirdetett. Alkalmat kivárnunk adni olvasőinknak, hogy ha valami jó meglátásuk van a mai élet bajairól és közkérdéseiről, örömeiről és vigasztalásairól, valami ötletük, pmaszuk, észrevételük vagy más mondanivalójuk eked a négy nyilvánosság számára, ezeket közölhessék lapunk hasábjain. Tekintettel arra a körülményre, hogy ez lapunknak első ilynemű kezdeményezése a még eddigelé nem volt eiéggé kiépítve a szorosabb kapcsolat lapunk és tollforgatő olvasóközönsége között, a pályázat nagyban és egészében úgy mennyiségileg, miat minőségileg sikerültnek mondható. Baerkezaít 12 pályamunka. Mielőtt még egyenkint bírálat alá vennők az egyes írásokat, elöljáróban röviden körvonalom- zuk a riport lényegét és követelményeit, mert a pályázatok jórésze abban az alaphibában szenved, hogy szerzőik nem voltak tisztában velük. A riport könnyed, változatos, fordulatos, színes leírása valamely történésnek, eseménynek, néprajzi, helytörténeti, szociális ■ajátoscágnak. Nem hiányozhat belőle a hangulati elem sem, de igen rossz riport az, melynek nincs m-gvo, hanem csupán hangulatok költői öiszemesterkedése. Sokén száraz tudományos mezbe öltöztetik mondanivalóikat, többen hazafias, emberbar&li szólamokat puffogtatnak, tehát vezércikkeinek. A riport sz értelemnek s az érzéavilágnak szellemes ráveiítáte az emberi élet valamely részletére > egyszerű, néhol humoros, néhol komoly elmesélése a látottaknak, tepasz- taltaknak. A riportírás eme követelményeinek a 12 pá yáző közül mindössze heten feleltek meg, öt írást a bírálat egyáltalán nem vehetett figyelembe. Legsikerültebbek a «Nem mese a kaszáspók hálójáról, a rohadt hagymáról 8 a tüzes sebről« című riportot tartjuk, mely lopunk szeptember 27.-Í számában jelent m?g. A megírás módja, a kiforrott stílus- érzők, pompás humora, de légióként a cikkből kicsendülő tendencia : mennyire el van maradva afaiu a higiénia világától s mennyi küzdelemre van még szükség ezen a téren, a legriportszerübbé teszi dolgozatát Szerzője E. Főldy Margit, jutalma 10 pengő ■ egy értékes könyv. A második díjjal a «Néhány sző a régi és a mai egri nép ■ viseletről• című dolgozatot tüntetjük ki. Tendenciája nagyon nemes, a háború előtti híres »sép egri népviseletet siratja és hasonlítja össze a mai kiveiközé- sekkel, stílusa kmé rideg, nem eiéggé melegszik fel a szép tárgyhoz, Szerzője Kristóf János föld- míves, jutalma lOpsogó. A harmadik díjat, ugyancsak 10 per gőt a »Karácsonyi háború* című dolgozat szerzője nyerte el. Hiányzik ugyan belőle az esemény kőzérdabazerüsége, inkább kroki, mint riport, da oly tehat- séggel van megírva és Egerben annyira hiányzik ennek a műfajnak a művelője, hogy e riport szerzőjét szeretnék a további munkálkodásra buzdítani. Szerző : Turcsányi Miklós. Nagyon ügyes riport a »Modern rádió és százesztendős szövőszék* című dolgozat. Van néhány gyengébb, nem odavaló részlete és több idegenszerű, a falusi hangulatból kiütköző kifejezése a munkának, ami az egész hatáfát lerontja. Ha figyelmét kizárólag a szövőszék mellett dolgozd leányok munkájára, a fonóház bslső éleiére fordította voloa ■ ezt írta volna meg színesebben, közvetlenebbül, feltétlenül a díjazottak közé került volna. Szerzője E. Főldy Margit, jutalma értékes könyv. Ugyancsak könyvjutalomban része»ííjük Dénes Györgyöt, az »öt egri munkás a fehér rabszolgaságban« c. riport szerzőjét. Egy újsághírt dolgozott tel ügyesen, saját leikéből, érzésvilágából azonban igen keveset adott a témához. »Beszélgetés egy száz éves emberrel* o. riport szerzője kitűnő témát talált, megszólaltatván faluja nevezetességét a 100 esztendős embert. Mondanivalóit azonban kissé ziláltan, stílustalanul adja elő, úgyhogy a szerkesztőségnek kellett némiképpen összeboronálni az anyagot. Szerzője Lénárt Flórián feldebrői kisgazda, jutalma: könyv. Nagy szatirikus erőről és humoros készségről tett tanúságot a »Tárgyalás az időjárásbirő- ságon* c. pályázat, azonban oly erősen bírálja a volt ős jelen kormány kormányzati ténykedését, hogy lapunk szelleme és irá-
