Eger - napilap, 1932/1
1932-02-12 / 34. szám
EGER 1932. február 12. Őszinte képek egy hevesmegyei szénbánya haldoklásáról Még egyszer az elbocsájtott munkások Egerbocs, február hó IV. (As Eger kiküldött munkatársától.) A környéken majdnem minden faluban van egy egy emberszi- get, amelyben külön hangiulye, Ize, jelentősége van ennek a sző* nak : nyomorúság. A szegénység tengerében, — mert itt ez van, — a reménytelen hajótöröttekből mindenüvé jut néhány. Ide vetődtek, mint vihar után egy széttördelt hajó darabjai, lomnak, haszontalan és hasznavehetetlen nyűgnek. Legalább ők így érzik, mert munkás két kezük sehol sem kell. Idegenek is kicsit itt a föld felett, hunyorognak a napon, hiszen esztendőkön keresztül jóformán csak aludni jártak ki a bánya tárnáiból. Most kipihenhetik magukat. Egy eg ez életre talán. Üzenet előzött meg bennünket, már várnak ránk, panaszaikkal, végre elsírható keserűségükkel s bizonyára azt hiszik, hogy hozzuk a segítséget is. Pedig vigasztalásnál egyéb nincs ű i szóródásunkban, csak valami be nem vallott: halváuy remény, hogy hátba foganatja lesz ennek a sorozatos nagy panaszkodásnak és valahol teezaek ezeknek a szerencsétlen, esett embereknek érdekében valamit. » lesz a családommal?“ összegyűltünk vagy tizenöten. Fáradt entbarek, kopottak, éhesek, csüggedtek és reménytelenek. Mintha testvérek volnának valamennyien, oiym egyforma az arcuk. A szegénység falanszterében nincs egyéni vonás* külön ember, csak egy haog lehet valaki a nagy kórusban, amely kenyeret kér. Egyetlen fegyelem tartja őket vissza a sírástól, a felnőttek szégyenérzése. A panaszkodás is lassan indúl. Félnek. Még mindig félnek a bánya uraitól. Az igazságokat is nehezen mondjak ki, a százszor beosapott emberek tartózkodó fukarságával. De emit hallunk, így is elég. Üres kamrák, fütetlen szobák, kenyértelen asztalok vonulnak elő a félig elharapott mondatokból. Az egyik, — még decemberben küldték el, — csak harmad- magával él. Felesége és 70 esztendős anyja van otthon. Az öreg asszony hat év óta ágyban fekszik, ledöntőtték a nyavalyák, amiket egész életében összeszedett, vagy tán a fáradtság verte le, hiszen gyerekkora óta batyuzott, kepéit, markot szedett, szült, gyürkőzött a szegény emberek örök dolgaival. Most már, az utolsó pihenés előtt némi stációt tart. Ezt kellene eltartani. Da nincs kenyér. A szomszédok hoznak néha egy kis levest, mag más maradékot, — mondja az ember, elfúló szóval. Abból élnek. A felesége is, aki négy gyereket szült, de elvitte őket a tüdővész. Meg ő maga. Akihez emlékeztetőül éjszakánként ide Bocira is eljár a bánya. Szétmart tüdejébe bújik és hajnalig köhög tőle. Most már gyógyítani sem tudja magát, letelt a hat hét mióta nem dolgozik, nincs orvos. Egy darabig még köhög. Aztán? Megváltődik a gondoktól és elmegy a bocsi temetőbe, apja, nagyapja a minden paraszti őse után. Mindennapi tragédia ez. ö is tudja s csak annyit kérdez: mi lesz a családommal ? Hajh, vezérigazgató úr, be kevés fáradsággal boldoggá lehetne tenni ezt az embert. Aki ime, tudja, hogy meghal nemsokára, de addig dolgozni szeretne. Csak dolgozni és keresni egynéhány fillért. „Mezítláb jár a gyerek" Másik ember, másik nyomorú ság. Ötödmagával vaD, ö is egy hónapja mnnka nélkül. Míg dolgozott is keveset keresett, 25— 26 pengős levonásokkal, nem akceptált műszakokkal vergődött hőnapról-hőnepra, lerongyolódva. Bérelt házban lakik, talán nemsokára az uccán.mert a húsz pengős házbért se tudja előteremteni. Keresetéből éppen hogy a mindennapi kenyérre telt, szűkösen. Most már az sincs. Bak- kanosa spárgával van lábára kötözve. Három . gyereke közül kettő mezítláb jár, s mindegyik anyja elrongyolt rongyaiban. Hítizámraki se jöhetnek a házból, mert megvenné őket az Isten hidege. És ebben a helyzetben van a körültem lévő emberek közül hat. Állnak tanácstalanul a rájuk zuhant tragédia súlyától megverjen, a kiút reménye nélkül és terhük minden neppal súlyosabb lesz. A kölcsönök elfogynak, a többi szegényember megosztható falatjai is egyre kisebbek lesznek s egy reggelen arra ébrednek majd, bogy nincs segítség, Mehetnek koldulni, mert a rosszűi teremtett ember mégse tud szó nélkül Őhenhalni. Még napi ötven fillérért is dolgoznék, mondja az egyik. Lilább kenyeret vehetnék rajta. Hát itt vegyünk. 0!c<ő lett az ember, gyerünk a piacra. Soha kedvezőbb alkalom ennél. Csak A nyugdíjügy Van ezeknek az embereknek még egy másik nagy panasza. Az a szigorúan üzleti politika, amivel a budapesti nagymogulok vezetik az egercsehii bánya ügyeit, egy igen figyelemreméltó melléth íjtást produkált. Az elbocsátásoknál úgy válogatták ki az embereket, hogy lehetőleg egyszersmiodenkorra megszabaduljanak tőlük. Olyanok vannak közöttük, abik már nehány hónap múlva jogosultak lettek volna némi nyugbérre.Nim sok ez a nyugbér, nyugodni egyáltalán nem lehet belőle, de ebben az irtőztatő szegénységben legalább a kenyérre teloe. így persze nem kapáik egy fillért sem. Pedig havonkint hol három pengőt, hol többet Uvoutak tőlük nyugdíjalapra. Ez a pénz, némelyiknél 8—9 éven bányamunka után belehúllt a semmibe. Tenni nem lthet ellene semmit, ez így van, így is marad. Ki járt itt jól és ki veszített ? Jogállamban élünk, paragrafusok bástyázzák körül az élet minden mozdulását, ds erre nincs paragrafus. Csak az embari gondolkozás és egy igen-igen csekély szociális érzék kormányozza ezen (Következő cikkünk vasárnap azon C’odálkozunk, bogy a őse- hii bánya urai nem használták még ki ezt a nagy besszet. Ilyen o1c*ő munkaerőkkel igen rentábilissá lehetne tenni a széntermelést. a vonalon a munkaadót. S ahol ez nincs, ott hasztalan minden beszéd. Ahogy mi látjuk s ahogy a csehii bánya fő fö vezetői tetteikkel bizonyították, náluk basztalanúl keresnénk ezt a szociális gondolkozást. Ehhez kellene a krisztusi eszmékből egy kevéske kovász, — a vezérigazgató úrék pedig ebből a szempontból is ellenző póluson állanak. Ki fog belenyúlni ebbe a dzsungelba? Ki lesz itt a hang- erőtíiö, akinek basződe annyira meg tudja sokszorozni az elvá- gődott emberek panaszát, hogy a legfőbb inlézókörök is felfigyeljenek rá ? Ezen gondolkozunk, mikor el- bőciúzva a szarenosétlen emberektől végig ballagunk az estébe húllott falun. Nyolc óra van > minden ablak setét mér. Da itt nem igen alszanak. Gmd virraszt az apró házak szegény szobáiban, a holnap, a kenyér, a tüzelő, a ruha gondja. A falura pedig messziről felhők jönnek, barnán és méltőságosan suhanva, aint egy vezérigazgatói árnyék. Dövónyi Nagy Lajes. Eov szervezkedés története.) Rövidesen folyósítják a gyulakölcsön maradványát Eger, február 11. A svédek által folyósított gyű- fakölciön legnagyobb részéi már felhasználták a középbirtokosok sürgős hiteligényeinek kielégítésére, azonban maradt még tíz millión felül felhasználatlan rész, amelynek igénybevételét hónapok óta sürgetik a gazdák. Illetékes h«!yen szerzett információnk alapján közölhetjük, hogy a kölcsönök folyósítása rövidesen aktuális lesz, sőt bír szerint már a jövő héten meg is kezdik a hitelek folyósítását azon gazdák részére, akiknek ilyenirányú kérvényeit mér felülvizsgálta és teljesítendőnek találta a bizottság. Húsz év óta nem volt olyan magas légnyomás Magyarországon, mint az elmúlt hónapban Egerben Eger, február 11. A Meteorologiei Intézet egri állomása összeállította január hőnap időjárftsitatisztikáját. A statisztika adatai szerint a hőmérséklet maximumát: -j-4'1 fokot 13-án mérték, minimumát: —116 C. fokot pedig 25 én. Az átlagos hőmérséklet meglehetősen enyhe volt: —39 C. fok. Feltűnő volt a légnyomás emelkedése. Január 25-én 7848 millimétert mutatott a baromster Egerben. Marsányi főmeteorolo- gus nyilatkozata szerint 20 év óta nem mértek ilyen magas légnyomást Magyarországon. — Időszaki értesítő. Most jelent meg Hevesvm. általános tanítóegyesületének Hevesmegyei Népoktatás című időszaki értesítője, melynek felelős szerkesztője Mik lóssy Zoltán egri áll. el. isk. igaz gatő. Az értesítő első számába Bárdos Ádám kir. tanfelügyelő, Zeke Gábor az egyesület elnöke, több egri és vidéki tanító írt. Leginkább tanügyi kérdésekkel foglalkozik s az új tanterv szellemének gyakorlati irányú érvényesítését mintatanításokban mutatja be.
