Eger - napilap, 1931/2
1931-12-25 / 292. szám
2 1931. december 25 EGER Közel százezer pengős költséggel átalakították és áj felszereléssel látták el az Irgalmasrend egri kórházát Látogatás a kórházban, amelg korszerűen megújulva áll a közegészségügy szolgálatában. Eger, december 24. Az utóbbi időben divat lett valahogyan, hogy nemcsak a közönség, hanem az újságok is csak sötét színeket találnak, ha a jövő, vagy akár a jelen kilátásairól kell beszélniük. Az emberek pánikszerű, mindenben rosszat, végzeteset látó hangulata ráragadt a sajtóra is és az egész magyar életet valami nyomasztó és vigasztalan köddel vonja be. Ebben az atmoszférában, amely a céltalanság és minden-mindegy elvét préseli az emberi lelkekre, jól esik látni és regisztrálni olyan jelenségeket, amelyek a jövő építő munkája jegyében születpek meg s az okos alkotások bélyegeit viseli í magukon. Kevesen tudják, hogy Egerben, nem is olyan hosszú idő óta milyen gyökeresen nagy munka folyik az Irgalmasok kórházában, amelynek élére Berecz Fidél perjelt, rendi tanácsost állította a tartományi főnök. A klasszikusan nagyvonalú alkotók tulajdonságait hozta magával Berecz Fidél perjel Pécsről, ahol a rend kórházát pár esztendő alatt a világvárosi nagy klinikák nívójára emelte. Alig hogy Egerbe került, itt is tervekkel kezdett foglalkozni, amelyek hosszú évek óta porosodtak a kivihetetlenség nagy polcán, mert hiányzott hozzájuk a kezdeményező erő és az áldozatot nem kímélő ügyszeretet. Hónapokon keresztül kőmívesek, ácsok, asztalosok, lakatosok, szerelők dolgoztak a kórház épületében, falakat emeltek, gépeket állítottak be, festettek, fúrtak, faragtak — és rövid ideje elkészült a kórházon belül egész sor új intézniény, korszerű átalakítás a modern gyógyászat segédeszközei, a higénia parancsolta változtatások. Majdnem százezer pengő áldozatot hozott a rend, hogy az egri kórházat a modern betegápolási elveknek megfelelő módon alakítsák át. De ez a roppant befektetés eredményezte azt, hogy az Irgalmasok egri kórháza az ország ilynemű intézményei között az elsők sorába emelkedett, minden tekintetben. Munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni Berecz Fidél perjellel, aki végigkalauzolt bennünket lekötelező előzékenységgel az egész kórházon, maga mutatva meg mindent, ami az utóbbi hónapok alatt készült. Mindenekelőtt magáról a kórházról kell itt beszélni, amelynek nagy betegszobáit, amelyek sok tekintetben alkalmatlanok voltak arra, hogy kifogástalanul megfeleljenek céljuknak, kisebb boxokra alakították át. Megépítették az 5 kórtermes fertőző osztályt, amelyet teljesen elkülönítettek a kórháztól, külön fertőtlenítővel, mosókonyhával stb. láttak el. Hatalmas laboratóriumot rendeztek be a kórház földszintjén, ahol az egyes osztályok orvosainak alkalmuk van a tudományos búvárkodáson kívül a betegek gyógyításának hathatósabb előmozdításán is dolgozniok. Új osztályokat szerveztek meg, amelyek kiegészítik a kórház munkáját : az orr-, fül- és gégeosztályt, a gyermekgyógyászati osztályt mind most állították fel. Ezeken kívül igen sok segédin- tézményt szerveztek meg, vagy alakítottak át korszerűen. így például a konyhát, amelynek élén egy szakács és egy cukrász áll, külön tálaló helyiséget, jégszekrényeket amelyekben villannyal liűtenek, jobbá tették az élelmezést stb. Az alagsoron hatalmas gőzmosodát állítottak üzembe, ahol mindent gépek végeznek s ahol a kórház egész fehérnemű, ruhakészletét egy nap alatt lehet mosni, szárítani, vasalni. Házi pékműhelyt építettek a gazdasági udvarban, külön személyzeti lakásokat rendeztek be. A gőzmosoda két terme gépekkel van tele és az emberi erő csak a gépek irányításában játszik szerepet. Két mosó- és egy csavarógép van itt üzemben, a hatalmas, forró levegővel szárító szekrények mellett, a másik teremben pedig a villanymángorló s a hatalmas hengeralakú vasalógép működik. Ezekkel az újításokkal, amelyek magukban is elegek volnának egy emberöltő alkotásainak, még nincs befejezve a kórházban tervezett átalakító, modernizáló munka. Mint Berecz Fidél rendi tanácsos mondja, a kórház fűtési berendezésének átalakítása lenne soron most, azonkívül az elmegyógyintézet és kórház termeinek folytatólagos átalakítása. De ezek a munkák már a jövő évre maradnak, a viszonyok javulását várják. A rend így is nagy áldozatokat hozott a kórházért, különösen most, hogy a népjóléti minisztérium redukálta a múlt évben az állami segítséget s az ápolási díjakat. A város és a vármegye nagy hálával tartozik az Irgalmas rendnek ezért az áldozatkész kiállásért a közegészségügy mellett s különösen hálás lehet Berecz Fidél perjelnek, aki egri munkálkodását ilyen korszakos újításokkal kezdte meg. A vármegye egészségügyi bizottsága, amely pár nappal ezelőtt vizsgálta felül a kórházat, a látogatásról felvett jegyzőkönyvben legnagyobb megelégedésének adott kifejezést a láttottak fölött. Megállapította a bizottság, hogy példás rend uralkodik a kórházbau minden tekintetben, — de egyszersmind aggodalmuknak adtak kifejezést a bizottság tagjai, hogy az állam takarékossági intézkedései esetleg útját szeghetik a további alkotó munkának s a korszerű fejlesztésnek. Mi, a Berecz Fidél perjellel folytatott beszélgetés után úgy látjuk, hogy erre az aggodalomra nincsen ok. A kórház új vezetője annyi energiát, lelkesedést, ügyszeretetét, hozott magával. hogy enuvi alkotó szándék és erő számára még ezek a nehézségek sem jelentenek .akadályt. A város nem fizeti ki a Korona vállalkozójának 12 ezer pengős számlakövetelését Greiner Andor a várost hibáztatja a gombásodásért. Eger, december 24. Amióta megépült a város immár világhírűnek mondható Koronája, alig múlik idő, hogy ne h»Ha«»on valamit magáról. Pót éa utó, túl éa felül szócskák cserélődnek a kiadás éa felülvizsgálat szók előt>, jelezve azt, hogy még mindig nem zárult le az akta és a ?ézhígyőnak még miodíg nincs vége, bár már érőjén vékonyodik. L'ígu'őbb a gombásodás ügye, majd a bérlő által a várói ellen indított kfirtérí éti per foglalkoztatta a közvéleményt, most psdig egy vállalkozói számlakövetelés veti fal a Korona nevét. Greiner Au dor, a Korona vállalkozója, annakidején kijavíKét novella. Valaki az uccán maradt... Egy vak ember állt a Kecskeméti ucca sarkán. Újságot árult. A hideg már kicsípte torkából a hangot s ezért dermedt kezét előre nyújtva, csak úgy némán, szó nélkül kínálta a megmaradt ujságpéldányokat. Vevője azonban nem akadt, mert éjszakára hajló késő este volt. December. A megkorbácsolt karácsonyi széj vad dühvei kapott az arcába. 0 azonban továbbra is a helyén maradt: mozdulatlanul, mint egy hőlepte felkiáltójel. Kezdetben nagyon fázott. Később már nem érzett semmit. Még azt sem, hogy iil-e, vagy áll. Minden érzés kikapcsolódott a testéből. Csak odnbenn, a szíve közepén, mintha megmozdult volna valami édes melegség: egy könnycsepp, aminek már nem volt annyi ereje, hogy kibuggyanjon a két szem sarkából. Aztán ez az érzése is meghalt, mint minden eddigi álma, amit a szegénység takarója alatt kívánt önmagának. A szomszéd kávéházban ajtót nyitott egy kéz. A résen át hangos cigányzenét lopott ki a szél. Egy hangfoszlány a vak ember füléhez verődött. Ettől újra éledt. Azonnal a hang irányába fordította fejét és figyelni kezdte a lépéseket, amint azok csikorogva közeledtek feléje. Aztán erőlködve, rekedt hangon belekiáltott az éjszakába: . . . Esti Hírlap . . . De szavak helyett, csak fojtott köhögés ömlött ki a torkán. A lépések lassan elhalkultak. A zaj megszűnt. Újra csend lett és ő megint egyedül maradt az uccán. — Tovább nem maradok, — mondotta a vak ember önmagának és megfogta a botját, hogy maga előtt kopogva, elinduljon hazafelé. El is indult, de csak úgy képzeletben, álom látott szemmel. Legalább is ő úgy érezte, hogy apró, csoszogó lépteivel elhagyta a helyét. És amint így halad a havas úton, valaki megfogta a karját és egy kerek, ezüst öt pengőst nyomott a kezébe. — Ezt magának adom, — mondotta az ismeretlen és azzal tovább ment. A vak ember az örömtől reszket ni kezdett. Szíve megmozdult a helyén. Vér szökött az arcába. — Az Isten fizesse meg, — nyöszörögte a koldusok hangján és kezének utolsó erejével, görcsösen szorította ujjai közé a nehéz pénzdarabot. Aztán csoszogva és nagyokat köhögve hozzá, folytatta az útját. De csak úgy álmában. A valóság az volt, hogy még mindig a Kecskeméti ucca sarkán állott. Karácsonyi vásár. Erős dohányfüst járta át a korcs- I ma levegőjét. Kormos lámpa csüngött alá a gerendás mennyezetről. Alig pislogott. De azért a füstös, sötét ivóban kedélyesen folyt a beszélgetés. A bor ízlett, jól találták magukat a falusiak, j Odakünn hó esett. Erősen fajt a i szél. Néha belesivitott a kályha j belsejébe is. Ilyenkor összébb húz- I ták magukat az emberek, mintha , | fáznának. A havas országúira gon- i doltak. Megdörzsölték a kezüket, I azután újra ittak. Az ajtó kilincsére valaki rátette a kezét. A sarokvas nyikorogva fordult. A korcsmáros kíváncsi szemmel várta az újonnan érkezőt. Egy gyermek állt az ajtóban. Félve, bátortalanul nézett körül. Valami kendőbe csavart csomag volt a kezében. Bizonytalanul állt a helyén. Előbbre akart jönni, de nem mert. Mondani is akart valamit, de félt. Inkább hallgatott. Két szeme könyörgően nézett az emberek arcába. — Mit akarsz itt, fiú? szólt rá a korcsmáros. A gyermek csoszogva előre jött. Rongyos bakkancsából bólé szivárgott. Két, pirosragyult, kékes színben játszó keze reszketett. Foltos kabátját jeges hó vonta be és rövid kis nadrágjából kilátszott a meztelen két térde. — Fázom ... nagyon fázom. Szeretnék egy kicsit felmelegedni, — szepegte bátortalanul. Az egyik vendég, egy kövér, bőrkabátos utazó, odaszólt a gyermeknek : — Aztán honnan jösz ? — Bezdánból, — válaszolt a fiúcska. — A holnapi vásárra igyekeztem, de nagyon megfáztam az úton. Ha a bácsi megengedi, itt maradok egy kicsit. A korcsmáros mérgesen összevonta a szemöldökét. Bosszantotta, hogy a gyermek nem tőle, hanem a vendégtől kér menedéket. Nem is hagyta szó nélkül. — Nem szálloda ez, fickó! Eredj oda, ahol párnás ágyat adnak. Itt csak bort ihatsz. Az utazó közbeszólt: — Hagyja már. Csak nem akarja kilökni ? A gyermek a bőrkabátoshoz húzódott. Egész közel ment hozzá. Bizalommal, gyermeki szeretettel nézett a kövér emberre. — Hány éves vagy ? — kérdezte a bőrkabátos. — Tiz múltam októberben. — Aztán mit akarsz venni a vásárban ? — Tehenet! — szólalt meg nevetve az egyik borozó. — Nem! — válaszolt a gyermek. Naptárt akarok eladni. — Naptárt ? —- kérdezte cső-
