Eger - napilap, 1931/2
1931-12-03 / 274. szám
2 1931. decamber 3 EGER ciak b magántartozásokra vonatkozik és legtávolabbról sem érinti az adótartozásokat, melyek biztosítására eszközölt árverési becsléseknek nincs szigorúan körülhatárolt formája. Az adótartozásoknál az ingatlanokra vonatkozólag a becslés körül van valami előírás, ami a kataszteri jövedelemhez igazodik, az ingóknál azonban a törvény csak azt Írja elő, hogy az ingók felbecsülése »rendszerint becsüs által történik«. Eltekintve attól, hogy a legnagyobb körültekintéssel is lehet hibát elkövetni és megtörténhetik, amint már meg is történt, hogy túlságosan alacionyra becsülik a lefoglalt tárgyakat és ezért az elkótyavetyélésnek lehetőségei hatványozottan fennforognak, mindenképpsn jogosnak látszik a közönség azon kívánsága, hogy az adősvédelmi rendeletet az adótartozásokra is terjesszék ki. A Katolikus Népszövetség kultúr munkája Eger, december 2. A Katolikus Népszövetség he- veimegyei és alsőborsodi szervezete a tél beköszöntővel ismét megkezdte felvilágosító és oktató tevékenységét a falusi lakosaág között. Munkáját mindenütt a helyi csoportvezetők lelkes fáradozása segíti elő és a nehéz viszonyok között élő, de józanul kitartó falusi társadalom megértő érdeklődése kíséri. A november hó folyamán több ízben adott már ezekről & gyű lésekről hirt az »Eger*; a közeiteken kívül még a következő helyeken volt&k jól sikerült gyűlések : Besenyőtelek, Dormánd, Mezőtárkány, Erdőtelek, Kál, Kápolna, Karácsond, Heves, Bo- conád, Tárnáméra. Az előadók, illetve szónokok között a plébánosokon, illetve lelkészeken kívül a község vezető embereit is ott láttuk. Az őriz., illetve a vármegyei szervezet részéről közreműködtek : Gosetonyi Andor földbirtokos elnök, dr. Csépelő, Lajos apátplébáoos, Bendy Nándor központi titkár, dr. Schönvitzky Bertalan és dr. Tóth József jogtanárok. angol testvéreinkhez. Ott, a köd országában a cserkészek szabad idejükben most serényen dolgoznak. Ugyan min? Sok család van, melynek gyermekei már kinőttek abból a korból, amikor még gyermekjátékokat vártak a Jézuskátől. De régi játékaik legnöbb eseiben — bár használt és többé kevésbbé rongált állapotban — még megvannak. De sok olyan család is van, melynek gyermekei még kicsik ugyan, de nincsenek rátzorűlva arra, hogy még az ezelőtt kapott játékkal játszadozzanak, újat várnak karácsonyra; a régi játékukat megunták már ét többé nem játszadoznak velük. Nor, sejtitek már, Testvéreim, mit kell tennetek ? Ugyanis itt kezdődik a ti munkátok! Tehát, az angol cserkész-testvéreitek házról házra járva, öaz- szeszedik azokat a megunt és használt, rongált gyermekjátékokat és üres óráikban azzal versenyeznek, hogy ki milyen ügyesen és minél több »uj« játék csinál holmi kis szegeléssel, en vezéssel, átragasztással, összi spárgázásaal, átfestéssel a rég ékből, hogy azokat az »uj« j tápszereket az Ínséges családé gyermekeinek karácsonyi ajái dáknak juttassák. Ez a példaadás legyen tahi most a ti szemeitek előtt és c a kis babramunka a ti munkáto a kővetkező hetekben. Sző sincs róla, egy kis fárad ság, egy kis babrálás van ezel kel a rongált holmikkal, de Ii lenem, hogyne tennétek ezt sz veseo, amikor jól tudjátok, bog; ezzel a kis munkálkodással sok sok gyermekszemban megtartjá tok ez öröm, a boldogság csille gálát, amely értékesebb, boldc gítőbb és ragyogóbb e vilá| minden egyéb csillogásánál! Hogy is hangzik a törvényien 3 pontja? A cserkész ahol tut segít! Tehát jő munkát! Testvéri szeretettel: —r —y.« A wiesbadeni lunatikus »Zsákbantanárúr« ég és föld között. A cserkészleleményesség megtalálja módját, hogy régi gyermekjátékokból hogyan lehet „újat“ csinálni szegény gyermekek számára Eger, december 2. Érdekes levelet hozott a posta szerkesztőségünkbe. írója mindig olyankor keres fel bennünket mondanivalóival, amikor Ínséges, nehéz időkben valakiken segíteni kellene, valakik szemében örömfényt lehet felgyújtani. Most azok a szegény gyermekek jutottak eszébe, akiknek nem fog játékot hozni karácsonyra a Jézuska. Cserkészekének segíteni vágyásé, jót akarása íratta meg vele az alább közölt ■ így a n&gy nyilvánosságnak átadott levelet. Meg vagyunk arról győződve, hogy akikhez szól, azok meg fogják érteni a kérést, talán már régóta csinálják is a játék javítást. Szól pedig a levél a következőképpen: »Kedves jó Cserkésztestvéreim! Négy hét múlva lesz karácsony, a legszebb, a legmeghittebb ünnep. NBgyok és kicsinyek egyaránt várják ezt az ünnepet, várják, hogy a Jézuska ugyan mit hoz nekik! Sajnos, az általános szegénység ős pénztelenség meg munkanélküliség nem sok reményt tud nyújtani senkinek és bárhogy is megérdemelték volna, a nagyok is, mint a kicsik is, nem hozhat nekik a Jézuska érdem szerint ajándékokat, mert az ajándék sző már lasaan-lassan kiveszni készül a szótárból, hisz nincs miből ajándékozni. Mi, felnőttek ezt megértjük, mert lépten-nyomen érezzük az ínséges idők súlyos következményeit, de vájjon meg Srtethetjük-e a gyermekekkel azt, hogy ne reméljenek, ne kérjenek és ne várjanak a Jézuskátől semmit sem, mert szegény, nagyon szegény a Jézuska?! És vájjon ki ölhetné ki a gyermek leikéből azt a rajongást, azt a boldog várást a karácsony ette iránt! És mégis, hány helyen változik át ez a várakozással fűtött öröm keserves csalódássá, bánatos sírássá, ott, ahova nem juthatott el a Jézuska ! Da legalább meg kell kísérelnünk, azt ami szerény erőnkből telik, lássunk hozzá, hogy minél kevesebb hely legyen, ahova nem juthat el az öröm, őrködjünk, hogy a gyermek szeméből ne homályosukon el az öröm csillogása és tiszta legyen a lelkiismeretünk, hogy ha mégis valahol örömkönny helyett a bánat könnye szabadul el a gyermekszemekből karácsony estéjén, ez nem a mi hibánkból történik, mert mindent megtettünk, amit tehettünk. Dehát mit tegyetek ? Hallgassatok ide jő Testvéreim! Elvezetlek benneteket a két évvel ezelőtt minket vendégül látó Erős északnyugati szél fúj. j Annak ellenére, hogy a Meteorológiai Intézet egri állomása megjósolta, hogy — északnyugati szél lesz. A szél tele van borotvával. Finoman metszi a bőrt a csontig. Öreg téli borbély, akinek egyetlen érdeme, bogy nem kell fizetni neki amiért megvágja az embert. A piactéren óriási lösseg éli, ha messziről nézem, olyan mint egy réstelen fekete fal. Négyezer ember legalább. A városház és a Bajzáth-féle ház tetöje közölt vékony kötél van kifeszísve, vakító fehéren izzik a reflektorok fényében. — Hallották mit csinált tegnap ez a otodaember ? —mondja egy űr — feje tetejére állt a kötélen, aztán asztalt, széket hozott magának, megtérített és megva- ciorázott, mintha valami vendéglőben leit volna. Pszt — inti le a másik, nézze, már jön. Csakugyan jön. Fehér szvetter, fehér tornacipő. A zenekarban megfujják a kürtöket és a csodaember: Strohschneider Arthur megkezdi mutatványait. Kecses táuclépésben vőgiglejt a fehér kötélen, a legöregebb ballettáncosok megirigyelhetnék. Visszafelé futva teszi meg ezt az utat. — Most következik a tanár úr legveszélyesebb mutatványainak egyike — hirdeti ki a háztetőről a tanár űr titkára — zsákba köti magát tetőtől talpig és ügy megy végig a kőtélen. Halálos csendet kérek, minden mozdulatra tessék figyelni. A halálos csend azonnal beáll A tanár űr szemét fehér kendövei bekötik, mint a halálraítéltekét a fegyveres szakasz előtt. Öblös zsákot adnak a kezébe, belelép, felhúzza a fejéig, karját kidugja a zsák két oldalán vágott nyíláson, aztán feje fölött összefogja a zsák száját, mint valami durva kontyot. Titkárja azonnal le is köd. A tanár úr megindúl. Minden lélekzet elakad. A szűk zsákban lassan lép, de teljes biztossággal. A kezében alig inog az egyensúlyozó rúd. A zsák könnyű anyagát átüti a reflektor éles sugárzása éa »Zsákbantanárúr* alakja elö- varázsolődik a szövet mögül. Homályos, titokzatos kép ez, sűrű gomolyag, spiritiszta szeánszokba illő lehetetlenség. Ahogy így nézem, eszembe jutnak a luuátikusok. A hold- kórosak, akiket a telibold birat- lan erővel hűz a háztetők gerincére, a nagy ember-tenger apró dagályai, akik ilyenkor holdtöltekor kiemelkednek ágyakból, hogy alázatosan engedelmeskedjenek a vonzás törvényének. Lunátikua ez a wiesbadeni tornatanár? Szóval beteg? Várjunk ciak. Amióta egyszer a bolondokról vitatkoztam valakivel és szemem közé vágta: honnan tudom, hogy a bolondok bolondok és nem én, azóta gondosan megvizsgálom a dolgot, hogy rám ne süljön valami kellemetlen diagnózis. Az, hogy kötélen mászkál, még nem betegség. Mindenkinek jogában áll a közlekedési rend ha-
