Eger - napilap, 1931/2
1931-12-02 / 273. szám
2 1931. decamber C Elfogtak három Ustályal embert, akik követ hengeritettek a vasúti sínre Kistdlya, december 1. (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt héten a egar—füzesabonyi vasútvonalon, Kisiáiya közelében a vasúti síneken egy 30—35 kilós kődarabot talált as egyik pályaőr. Jelentést tett a furcsa leletről az egri éllomásfőnöksőg- nek, értesítette a csendőrséget it, amely széleskörű nyomozást indított a készülő, de szerencsésen meghiúsított merényiét ügyében. Azt a feltevést, hogy meggondolatlan gyerekek hengerítetiék volna a sínre a szikladarabot, mir eleve kizárta az a tény, Szerdán boncolja fel Eger, december 1. Még a nyáron történt, hogy Hevesen több napra való beszédtémát adott egy hirtelen haláleset. A dolog úgy történt, hogy egy asszony férjes lánya összekülönbözött az urával valami fölött, majd hazament anyja lakására. Kevés idő múlva a férj, Nagy Sándor is utána ment az asszonynak és a veszekedés elölről kezdődött. Az anyós megpróbálta csillapítani a veszekedő fiatalokat, de hasztalan. A férj hamarosan ütni kezdte a fiatal asszonyt, aki sikoltozva prőbált menekülni. Hogy aztán mi történt, azt majd a holnap foganatosítandó boncolás és az esetleg utána következő eljárás fogja tisztázni. Nagy Sándor és felesége elbeszélése szerint az öreg asszony, hogy a kő súlyos volt, tehát feltétlenül rosszakaratú merényletre kellett gondolni. A ciendőrsóg megfeszített erővel, szélei alapokon indította meg a nyomozást, amely meglepően rövid Idő alatt ered ményre is vezetett, őrizetbe vettek, majd a gyanú- okok alapján letartóztattak három kisiályai embert, akik alaposan gyacuBÍíhatók a merénylet elkövetésével. Mindhármukat a miskolci ü- gyészcég fogházába szállították, ahol folytaiják kihallgatásukat. a törvényszéki orvos. mikor látta, hogy a veje és leá- nya verekednek, öeszaesett és meghalt. Miv^l külső sérelmi nyomot nem találtak rajta, az volt a vélemény, hogy valószínűleg szív- szélhüdés érhette. A temetési engedélyt megadták és az egész ügy felett nepirendre tértek a faluban. Most az Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye alapján az ügyészség kérelmére imregh Lajos dr. vizsgálóbíró elrendelte az asszony holttestének exhumálását. A törvényszéki orvos szerdán száll ki Hevesre, hogy pár hőnapos sirjából biemeltesse a halott asszonyt és boncolás állapítsa meg mi volt tulajdonké- peni oka az anyós hirtelen halálának? Sikerrel zajlott le a Legényegylet Lső kultúrdélutánji Eger, december 1. A Katolikus Legényegylet vezetősége, amely az egri iparosságot nemes k szociális problémáiban karolja föl, hanem lelki gazdagodására is felhasznál min- din eszközt, legcélszerűbb megoldását ennek a kuhűrdélutánok megszervezésében látta s hogy az ötlet mennyire életrevaló volt, mutatja a kuhűrdélutánok zíu folt látogatottsága és n ’gy sikere. Az idén az első dáluiánt vasárnap 5 őrei kezdettel rendezték meg, a dísztermet teljesen megtöltő közönség előtt, amely élvezettel és érdeklődéssel hallgatta és tapsolta végig az értékes műsor »sémáit. Az ünnep- tágét, amelyet Szent Erzsébet emlékének szentelt a rendező lég, a oserkészzenekar Himnusza nyitotta meg. Utána Balázs Manci Szent Erzébet-verset szavalt ünnepien és tehetségesen. A megtapsolt szavalatot Stocker Istvánnak, hangulatosan át- érzett hegedűszólója követte Kóbor Antal diszkrét zongora- kísérete mellett. Ünnepi beszédet dr. Ivanovich Emil apátkanonok mondott. Lélekig ható szavakkal Szent Erztébet életét állította példaképül hallgatói elé. A szent királylány személyéhez fűződő ünnepségek jelentőségét két szempontból világította meg: a magyarság szempontjából, a- mely gyökeret adott a királyi sarjnak e a válságok káoszában vergődő világ szempontjából, amely új próféták igéitől bódultán, közönyös szívvel megy el Szent Erzsébet példaadó sze- retetet sugárzó élete mellett. A költői ciillogású, és mélyen szántő, nagy tetszéssel fogadott beszéd után Füge Valéria melodrámája 7 ári János tanítójelölt zongornfeíséretével Exhumálnak egy, a nyáron hirtelen meghalt hevesi asszonyt Levél József Ferenc királyi herceghez. Királyi Fenség! A GárdonyiTársaság vasárnapi ünnepi nagy-gyűléién ott volt mindenki, aki Eger kulturális életének megnyilatkozásain örül; mindönki, aki szívvel felfigyel a mai kegyetlenül sivár világban egy egy ilyen ünnepien szép kulturesemányre. Mert ünnepeltünk vasárnap délután a ciszte- rak tornatermének falai között. A Gárdonyi Társaság gyűlései mindig magasabb kulturesemény számba mentek, Gárdonyi Géza ihlető szelleme ott járt mindig a falak között. Da a vasárnapi gyűlés iránt megnyilvánuló felfokozott érdeklődés egy kiesi! most másnak is szólt. — Fenséged jöttének hirére mindenki sietett ott lenni, közelről látni és hallani a királyi Fenséget, aki félretéve reprezentációs dolgait, eljön ide közénk, hogy eleget tegyen a hívásnak, elmondja székfoglalóját, mint a Társaság egyetlen királyi tagja. Megváltjuk, már ez a gesztus is megnyerte Fenségedet számunkra és egyrészt ennek köszönhető, hogy a ciszterek tornaterme vasárnap délután »köz- veszélyes« helyiséggé változott a beláprésel! embertömegtől s a halvány villanyiémpák mintha 2000 volttal ontották volna a fényt, megérezve az ünnepi hangulatot. Ezek után már könnyű volt Fenségednek megjelenni a dobogón. Mindenki tudta: irodalmat, mélyértékű; maradandó irodalmat fog kapni s gazdagabb lesz egy tiszta élménnyel. Egyre azonban nem voltunk elkészülve — és most Fenség engedje meg, hogy én, a magyar Athén egy szürke kis pennaforgatőja, mindnyájunk nevében megszorítsam a kezét és megköszönjem Fenségednek, hogy eljött ide és elhozta nekünk a legszebbet, amit hozhatott: a magyarságát. Mert a magyarsága volt az, ami verseinek minden sorából úgy áradt felénk, mintha hatalmas reflektor főnycsóvái áradnának szerte; ez a magyarság tüzelt, lángolt, gyújtott és sírt a verseiben és felféoyesítette szemünket és olyan meleg lett tőle a szívünk, hogy szerettük volna hangosan belekiáltani egy őriás mikrofonba, hogy az egész világ hallja : látjátok, nem vesztünk még el! — ó, mért nem voltak ott vasárnap Laval úr, Briand űr és az egész igen tisztelt Népszövetség! Márt nem láthatták Fenséged lelkes arcát és mért nem hallhatták hazaszeretettől áttüzesedett szavait, ahogy elmondta a Felvidéken töltött gyermek-kor édes jjaiamaastsMa——mbs—«wa——————.tfrutut* ———lAKiaMSwaOlnaHHHSHmnmnBEHMBUubv* 'Z—ZHIw aratott megérdemelt sikert, tanítóképzősök jől összeállító szőlőkvartettjét is lelkesen ta solta a közönség. A jől sikerű ünnepség utolsó számaként eg cseri ész jelenetben jeleskedtek Bornemisszák, nagyon hatásc sen és ügyesen. A L^gényegj let első kultúrdólutánjás dicsé relremáltő fáradhatatlansággá Köhler Imre és Enk Márton rer dezték. Katolikus Népszövetség ggűlés Kápolnán. Kápolna, november 29. (Saját tudósítónktól.) Zsúfolásig telt ház mellett tar tóttá vasárnap délu:án 5 órakor a gazdakör helységében propa ganda gyűlését e Katoliku: Népszövetség. Vágó Lajos espa' respiebános nagy összetartó era jéaek köszönhető, hogy ott voll a falu epraja-nagyja. Vágó Lajos eaperesplebánoj meg syiiója a katolikus akció és hazaszeretet ébresztgaiéset célozta. Több szavalat és egy szép egy- felvonásos színdarab után tartotta meg előadását Tóth József jogakadémiai tanár, egri kiküldött a falusi katolikus gazda kötelességeiről. Átfogó szavakkal ecsetelte az ország szomorú állapotát és a megoldás útját a katolikus szellem érvényesülésében jelölte meg. A hallgatók percekig tartó lelkes éljenzéssel köszönték meg a szónok gyönyörűen felépített előadását. Nagy megértéssel fogadták Sveiczer Márton joghallgató ifjúsági kiküldött »Az intelligencia és a falu« címen tartott előadását is. Krisztián Imre v. őriz. képviselő záróbeszédé méltó befejezése volt a katolikus kápolnai lakősság ünnepi gyűlésének. emlékeit 13 esztendő távlatában. Mért nem hallották Mohács tragédiáját, Lajos király halálosan szomorú elmúlását és Columbus szimbólikus nagy egyadülvalő- ságát ? Fenség, ugye tudja, hogy szegény kis magyar életünk milyen emberfeletti haláltáncot jár világkrizisek, gazdasági válságok ős pénzbukások kietlen káoszában? Ugye tudja — hisz velÜDk együtt érzi — hogy nagy magunkra hagyatottságunk, szomorú egyedülvalőságunk ®ár- már a kétségbeesés sötét partjaira sodorna bennünket, ha nem gyújtanának néha piros máglyákat a szívünkben:hazaszeretettől égő, fanatikus magyarok? Látja Fenség, olyan jó volt nézni Fenséged lelkes arcát és emlékezni. Emlékezni, hogy a Fenséged dédapja mily távol volt még a magyar álmok világától, és íme, a késői unoka a magyar
