Eger - napilap, 1931/2

1931-11-08 / 253. szám

1931. november 8. 2 EGER UWHW Will'll I in Hi I, I tiln i Szent Imre-ünnepély a gimnáziumban Eger, november 7. Az egri gimnázium »Magya­rok Nagyasszonyáról* nevezett Mária - kongregációja pénteken este tartotta meg változatos és tartalmas műnorral hagyományos Szent Imre ünnepélyét. A nemes egyszerűséggel és ízlésesen fel­díszített tornatermet a szülök és érdeklődők tömege szinültig meg­töltötte. Az előkelő közönség nagy ér­deklődéssel és gyönyörűséggel hallgatta dr. Kalovits Alajosnak erre az alkalomra szerzett Szent Imrenyitányát, amit az intézet zenekara adott elő a szerző ve­zetésével. Kollarits Ferenc VIII. o. t., a kongregáció prefektusa, mondotta el ezután tartalmilag és formailag értékes ünnep­köszöntőjét, amelyben Szí. Imre nagyságát méltatta és a meg­jelent közönséget különösen az ünnepély illusztris szónokát kö­szöntötte. A kitűnő énekkar Rássy Paulin vezetésével Pitoni: Lsu- date Domicum-át énekelte precíz előadással,nagyon hatásosan. Ezután lépatt az emelvényre Dr. Scipiades Elemér, a pécsi egyetem nőorvos tanára és dé­kánja. Beszédében rámutatott arra a csodálatos allegóriára: mikor az elmúlt országos Szent Imre ünnepségek idején az 01- táriszentsőgbeu jelenlevő Krisz­tus-király megjelent a magyar székesfőváros világhíres sugár­útjának végpontján, ahol bizarr együttesben találkozott a hon- vesztő névtelen katona, meg a honszerző Árpád, utóbbi lábai­nál a bont megalapozó árpádházi szentek ereklyéivel. Szinte reve’ láciőként hatott az allegóriában az a figyelmeztetés, hogy míg a honszerző Á^pfid s a hont meg­alapozó utódjai mögött ott állt az égbe kapaszkodó szilárd mil­lenáris oszlop, jelképéül annak a nemzeti erkölcsnek, amely Szent Imre személyében inkar- nálődott olyan erővel, hogy 900 év után is térdre kényszerítette a világot, addig a másik katona — a honvesztő — mögül ez az embléma hiányzott. Ebből a re- veláciőből tehát ezt a tanulságot kell meríteni, hogy a magyar feltámadás a honvesztő névtelen katona sírjából csak akkor tud kikelni, ha a magyar e mögé a sír mögé is képes lesz a mille­nárishoz hasonló olyan oszlopot emelni a szentimrés erények bőt, amely e nemzet fölött egy másik 1000 évet ki tud tartani. Ennek az árpádházi keresztény nemzeti erkölcsnek csodatevő magmója pedig, az előadó ke­reszt nem más, mint az a világ­nézet, amelynek mottója azok az erangéliumi igék, hogy: add meg ez Istennek, ami az Istené s a császárnak is ezt, ami az övé, meg hogy: úgy szeresd felebarátodat, mint tenaaagadat. S épen ezt a világnézetet hir­deti ez ifjúságnak az a nevelés, amelyet a ciszterci rendnek ok* taíői Szent Benedek regulájának szellemében csepegtetnek tanít­ványaikba. Az ifjúságnak azon­ban nemcsak ismerni kell ezt az életeszményt, hanem az életbe kilépve, azt meg kell valósíta­nia és apostoli példaadással mfi­sok között is kell terjesztenie. Buzdította ezért az ifjúságot, hogy ezeket az eszméket vigyék ki az életbe, más szóval, hogy hozzák le Krisztust az ő égi magasságából a nyomortanyák ős a jólét otthonainak minden­napi valóságába, más úton, mint így, nem lehet a mai szörnyű (szociális válságot eredményesen megoldani. Az előadás után Kis László VIII. o. t. énekelte el hatásosan Szepessy-Kostor : Szt. Imre éne­két, Barna Domokos VII. o. t. pedig zongorán kísérte. Majd Helykál Béla VII. o. t. jól *ike­Eger, november 7. Az utóbbi időben rengeteg öt­let, megoldási lehetőség vetődött fel a közgazdasági élet ismerői­nek köréből az eladósodott gaz­dák megsegítésének ügyében. Politikusok és gazdasági szak­emberek különféle lehetőségeket dobtak a köztudatba s ezek kö­zött érdekességénél fogva figye­lemre méltó egyik hovesmegyai földbirtokosnak, Strause Gyulá­nak a földtehermentesítésről, an­nak lebonyolításáról írott kis tanulmánya, amelyet eljuttatott az 5 ös bizottsághoz is. A tanűlmánynak ebben a ré­szében azt mondja a szerző, hogy a gazdák adósságainak egy részét a font árfolyam esésére spekulálva kellene rendezni. — Azokra gondol itt, akiknek bir­tokán font-kölcsön van ft a kö­vetkezőket mondja: — Meg kell ragadni a bajba­rült szavalata után Hoff er Is ván VIII. o. t. játszott hegedű két klasszikus darabot Kaku Béla VIII. o. t. zongorabiséreti vei. Az egész összeállításéba nivős ünnepély végén Kollárt Ferenc köszönte meg meleg, kö: vatlen «savakkal dr. Scipiadt Elemér ünnepi szónoknak fárt dóságát ■ befejezésül az intéze énekkar énekelte el Beethoven Dicsőit Téged kezdetű éneké Elismerés illeti meg Rássy Pan lin intézeti ének- és dr. Kalovit Alajos zene-tanárokat, akik a ének- és zene&zámok betanításé val fáradoztak. jutott gazdák érdekében az an­gol font esését és a fontbölciön- nel terhelt gazdák javára kell gyümölcsöztaím a 25—30 száza­lékos értékcsökkenést. Az erre szükséges pénzt a külföldre me­nekült tőke adná, amellyel fel­váltanák a fontkölcaönöket. Ez az első helyen betáblázott jelzá­logos hitelezőkre vonatkozik. A bank- és árűbitelakre vonat­kozólag azt ajánlja, hogy vizs­gálja felül ezeket egy megyén­kénti repülőbizottság, « a második, harmadik helyre be­táblázott bankkölcsönökre, vala­mint az áruhitelekre méltányos kényszeregyessóget kell kötni a hitelezőkkel. A szerző szerint ezzel harminc napon belül keresztül lehetne vinni a földteherrendezést, ha ehhez a megoldáshoz még hozzá- járűlna a méltányos kamat- és adőrendezén. A iont esését lel kell használni a gazdák adósságának részbeni rendezésére Egy hevesmegyei földbirtokos gondolatai a földteherrendezésről. Rz Émericana jubileumán. Tíz éve történt. A budai kis kápolna harang- szava csengve, muzsikálva szál­lott szerte, amikor egy ciszter­cita atya tizenkét maturus ifjú­val csendben odatérdelt az oltár elé s halk imádsággal a Veni Sancte-ba kezdett. Azután kis csapatával elindult az űj úton: a katolikus gondolat aktívabb érvényesítése felé. Ott és akkor született az Émericana. Most, tíz esztendő után újra harangok zúgnak. Az ünnepi harangsző hívására a lánglelkű cisztercita atya — a Commenda- tor — immár közel tizenkétezer emericánás lélekkel áll a jubi­leumi oltár előtt, hogy az első decennium alkalmán hálaadő Te Deumot zengjen. Az a gondolat, amellyel sz Émericana tíz éve útnak indult, nemcsak megizmosodott, hanem életté váltott. A katolikus intel­ligencia tudatára ébredt annak, hogy nem elég csak a templom­ban és sekrestyében katolikus­nak lenni, nem elég csak a belső hitélet, — hanem kell annak külső cselekvősége is. A kato­licizmus belső erőinek a külső életre valő kiárasztása, a kato­likus életelveknek és eszmények­nek a társadalmi és közéletbe valő kiültetése, a külső, gyakor­lati katolicizmus megteremtése: ez volt az Émericana szervez­kedésének elindító vezérgondo­lata. Egy új szellem alakult ki az Émericana űtnakindulásán. Ez az űj szellem — az anima Émericana — mint láthatatlan magnetizmus vonzotta a társa­dalmi batőegységbe a több, mé­lyebb és cselekvőbb katoliciz­musért élni és harcolni akarő magyar értelmiséget az egyete­mi és főiskolai ifjúsággal kar­öltve. Tagadhatatlan, hogy a világ­nézetek harcában állunk. Alig van életviszony, amely ennek a világnézeti harcnak a bélyegét magán ne viselné. Ez a haro még nem dőlt el, a küzdelem még egyre fokozódó erővel tart tovább a társadalmi és közélet területein egyaránt. Ennek a harcnak legelső soraiban jár az Émericana, mint a katolikus gon­dolat testőrsége. Ebben a hivatásában az Eme- ricioa mindenekelőtt magához ölelte a magyar egyetemi és fő­iskolai ifjúságot, hogy megtartsa a katolicizmusnak, bogy vigyázó lélekkel megvédje benne a kato- likumot a korszellem ártő kár­tevéseivel szemben. Karonfogta, vezette és vezeti ezt az ifjúsá­got az egyetemi és főiskolai élet ezernyi útvesztőin ott jár és őrködik mögötte erkölcsi és anyagi segítéssel, féltő gondos­kodással. Ebből az ifjúságból neveli a magyar katolicizmus jövendő értelmiségét, azt a bá­torintelligenciát, amelynek egyet­len öröksége: az új honfogla­lás. Az Émericana bevonult a katolikus ifjúság élenjáró sorai­ba s ifjúságán keresztül új, tisz- tultabb szellemet vitt bele ma­gyar akadémikus diáktáasada- lomba. Ám az Émericana céljai nem nyerhetnek valósítást az ifjúsá­got vezető és nevelő szerepé­ben. Az emericánás rendi köte­lék nem szűnik meg a diplomá­nál, sőt valójában ott kezdődik az igazi Vita Émericana. Az egyetemi és főiskolai évek ideje csak előkészület arra, ami a dip­loma után következik s aminek neve : élet. Az Émericana nem engedi széthullani jőlkötőzött kévéjét, nem engedi elkallódni végzett ifjúságát az élet sivata­gában. Vele marad azután is; odaállítja az »öregek« mellé, be­állítja a katolikus célok muské­tásába, abba a Actio Catholica- ba, amelyet tiz évvel ezelőtt leg­elsőnek kezdett az Émericana. Ma, tíz év után megállapítható, hogy az Emericában tömörült katolikus intelligencia, mint acies bene ordinata áll ebben a mun­kában. A közélet zöld asztalá­nál, a tudományos világban, a társadalmi élet szervezkedésé­ben, a karitászban és a szociális munkatéren fővárosban és vidé­ken egyaránt ott az Émericana, — védi, segíti, érvényesíti a ka-

Next

/
Thumbnails
Contents