Eger - napilap, 1931/2
1931-10-31 / 247. szám
2 1931. október 31. BOB rimnwinnTfiiffnnriíiFi r i n' i .......... ..... i ti >i mim i iii 111« h »i in—iiiii iiimiíii mwiii lOTin—mTimi—awfini um i i »ifim mm mm in iwn i n uhu ti umn iiiiniii—bmim— ■ a váróitól is ezt a parkot kérte a 60 as hőti emlék céljára. A várói bele is egyezett, a képviselőtestület megszavazta a tér átengedését, az emlékmű felállítása azonban késett. Ennek a késedelemnek az volt a legfőbb oka, hogy a Nemzeti Bank előtti szűk tér a mai tormájában nem felelt meg a követelményeknek. A parkot szélesíteni kellett volna, úgyhogy eltüntetik a Deák Ferenc uccit a Werbőczy uccával Összekötő út szakaszt és azt is parkozzák. Ez az átalakítás természetesen igen nagy költséget emésztett volna fel s a mostani viszonyok között a város nem áldozhatott volna megfelelő összeget a tér alkalmassá tételére. Az emlőkmübizottságnak sem áll rendelkezésére ilyen összeg, ezért felvetették a gondolatot, hogy az emlékművet helyezzék mégis a szinház előtti parkba, amely kevés költséggel rendezhető és megfelelően átalakítható. A tárgyalások ebben az irányban már meg is indúltak az emlékműbizoltíág és a város között s rövidesen döntősre is kerül a sor. Abban gz esetben, ba a fennforgó, pusztán formai természetű akadályokat sikerűi a tárgyaláson kiküszöbölai, a 60-as hősök emlékművét mégis a színház előtti parkban helyezik el. A kedvező döntés után rövidesen, már a jövő hét elején megkezdik az emlékmű alapjának lerakását. A szőlőtermelést egy nagy horderejű találmány óriási előnyhöz juttatja a szőlő konzerválásával Evekig eltartható a szőlő ezzel az eljárással s olyan marad, mintha frissen szüretelték volna« Eger, október 30. Az évek óta válsággal küzdő egri szőlősgazdák bizonyára örömmel haliják azt a hírt, hogy egy magyar ember a szőlő hosz- ■zabb időre való eltartásának űj eljárását találta fel, amellyel a szőlő nemcsak rövidebb időre, - hanem akár a következő szüretig is teljesen friss állapotban eltehető. A találmánynak óriási jelentőségét a magyar szőlőgazdaságra fölösleges magyarázni akkor, amikor a borpisc válságos helyzeteve miatt egyre többen térnek át a jövedelmezőbb csemegeszőlőtermelésre. Az űj eljárással eltett szílő hónapok múlva is teljes épségben marad, nem veszi! semmit sem izéből, sem illatából. A feltaláló, aki maga is szőlő- termelő, prőbaképen az idén júliusban nagyobb korai szőlő- mennyiséget konzervált és bár ismeretes, hogy a korai szőlő a leggyorsabb romlásnak indul ■ még napokra sem tehető el rothadás nélkül, a felbontáskor, legcsekélyebb mértékben sem különbözött a most szedett friss szőlőtől. Mit jelenthetne ez az egri gazdáknak ? A tavalyi bor még a pincékben áll eladatlanul ée hordóra ilyen körülmények között kinek van pénze? Nagyon keveseknek. A szőlő az idén kitűnő cukortartalmánál fogva, az esős idő beálltáig vitamindur, hibátlan volt, kiválóan alkalmas eltevésre, illetve csomagolásra és szállításra. Eddig az volt a baj, hogy a gazdák idegenkedtek az eltevéstől, mert tartottak tőle, hogy a szőlő romlásával károsodás éri őket. Az új konzerváló eljárás szélesebb körben való elterjedésével mindezek az aggodalmak egy csapásra megszűnnek. A gyöngyösi gazdák már régóta felismerték a szőlő épségben valő felhasználásának nagy fontosságát ■ hogy nem fizetnek rá, nyilvánvaló, mert az idén is nagyobb mennyiségű csemegeszőlőt exportáltak a budapesti piacra és külföldi fogyasztásra. Ha külföldön a szőlő kilójának nagybani ára mondjuk két svájci frank, úgy az elsőrendű magyar árú egy frankos álban könnyen talál piacot. Tekintélyesre lenne növelhető így a magyar gazdák zsebébe vándorló összeg, nem beszélve arról, hogy a termés jelentékeny részének ily módon való értékesítésével az óvenkint szüretelt bor erősen megcsappanna, ami azután a bor árának emelkedésében jutna kifejezésre. A szőlő konzerválásával azonkívül egy csomó munkáskéz is foglalkozást kapna, ami a mun- kanélkül nyomorgó szőlőmunká- ■oknak volna hathatós segítség. Hernhardt Nándor a feltalő felkereste az illetékes kormány- férfiakat, akikkel arra a megállapodásra jutott, hogy az űj találmány révén most már semmi akadálya siacs annak, hogy állami kezdeményezésre a creme- geszőlő termelést nagyobb arányokban megindítsák, illetve arra áttérjenek és az elsőrendű magyar csemegeszőlőnek esetleg egy részvénytársaság felállításával teremtsék meg a nagyobb kiviteli lehetőségeit. Modern rádió és százesztendős szövőszék B elsőtárkány, október. A falu nyakig sáros a napok óta kitartóan zuhogó esőtől, a Bükk oldalán a fák lombjai már nem roztdavörösek és bronz- színűsk, már nincsenek is lombok, meztelen, tar-gallyak merednek az ég felé, őlomszürke minden. Űgylátszik az idén a költők által annyiszor megénekelt »arany ősz« is takarékossági szezont rendezett, mert ugyancsak leredukálta napsugár-nyilait § he- lyette pásztás esővel szúrja ki a szemünket. Alig látunk embert a faluban, mikor fázósan kiburkolőzuak pokrócainkból és iaszálluuk a kociiről. Bekopogtatunk az egyik jómódú tárkányi gazda házánál. Bdjebb kerülünk a »tiszta« szobába, ahol szokatlan látvány tárul szemünk elé: középen szövőszék, amolyan százesztendős, hamisítatlan dédanyánk- korabeli, körülte leányok, gu- zsallyal a kezükben, — fonnak. Legények szórakoztatják az eladókat, bár erre nem nagy szükség vaD, mert a szomszéd szobából nyitott ajtón át behangzik a rádió; belépésünkkor éppen kifogjuk a Fejes-szalőnzenekar hangversenyét. A ház asszonya, — vendégszerető fehérnép, — hellyel kiaál a kemanca mellett és bennem azonnal ágaskodni kezd az újságíró. Ezt meg kall íréi — gondolom magamban, miközben kényelmesen elhelyezkedem a ke- mencepadkán — ezt meg kell írni, hogy ma, a huszadik század egjoaemieget8it technika- őrületében, a gazdasági válság, fizetásredukciő és leépítések szomorú káoszában van egy magyar falu, ahol a nép asszonyai esténként összeülnek és akárcsak száz év előtt dolgos dédanyáink, — vásznat szőnek. Hogy akkor, míg szerte az országban szomorú betegségként terjed a nép közt az úrhatnám- •ág és para8ztiányok selyemha* risnyás [lábakkal, bubifejekkel ott hagyják a falut, hogy aztán riadtan tévelyegjenek a városok idegen ucciin, akkor akad falu, amelynek lányai fittyet hányva a cifra városi módira, fonják az erős, tartós kendervásznat. Meg- interpellálom a barátságos háziasszonyt, aki fajánál szokatlan bőbeszédűséggel ad felvilágosítást. »Bizony kérem, — meséli — itt Tárkányban ez még sok hfiznál szokás. Mikor beállnak a Betétes őszi délutánok, összejön a fiatalság hol egyik háznál, hol másiknál és szorgalmasan szőnek, fonnak. Nyáron annyi ken• í Látogatás egg tarkanyi fonóházbar (Az EGER riportpályázatára beérkezett írás.) dert termelünk, hogy nemcsak c család szükségletét elégíti ki hanem még eladásra is jut be lőle. Az egri vásárokra kerüli házivászoa-törlők, hímzett asztalterítők nagyrészét tárkányi asszonyok készítik. Szövünk lepedőket, konyharuhákat, zsáknak valő durva vásznat, mindent. Bizony, mi még azt tartjuk, hogy nem is eladó-lány az, akinek nem magaszőtte vászonból van a staffi- rungja. Az én lányomnek már végszámra áii a tu'ipántos ládában a fehérített, itthon készült vászon. Erősebb ez kérem, minden üzletben vásárolt, gyári ringy-rongynál. Nem is volt még rajtam »siffonből« készült fehérnemű, de a lányomon se lesz. Hiába, tudták a régiek, hogy mi a jő, erős, tartós holmi, mi se legyünk okosabbak náluk. Aztän — tecoik látni — amellett, hogy hasznot űznek, még jól el is mulatoznak a fiatalok, a szövés- fonás mellett.« Szétnézek a tágas, tiszta pa- rasztszobában. A lányok, legények úgyszólván észre se vesznek, javában folyik a diskurzus szerelemről és hasonló bohóságairól a fiatalságnak. Nincs ez a parkettet, perzsaizőnyeges szálén, ahol a mondsin-társaaág tagjai ötórai tea mellett ilyen jő- ízűkei, szívból-jövőket kacagnának, mint ezek az egyszerű, egészséges ifjú emberek a búbos kemence és százesztendős rokka mellett. Világválság, bank- bukások idején ők szőnek és foan&k és mit nekik Laval és N?pizövetségi gyászjelentés, ők maradnak tovább a magyar föld őii, erős hajtásai, nőtaszőval az ajkukon és guzsallyel a kezükben .. . És etilszerűség kedvéért egy* szeroak megszólal a rádióban Rigó Jancsi eigányhegedűjén a régi, drága magyar ének: »A fonóba szól a nóta ... (*) * A biatorbágyi merénylet áldozatainak temetése szombaton és vasárnap látható az Urániában.
