Eger - napilap, 1931/2
1931-10-20 / 237. szám
E & B 1931. október 20. A „Thalia“ Egri Színjátszó Társaság tízéves jubileumának ünnep« Művészet és szociális segítés a Társaság programmes. Tíz év alatt 13 ezer pengőt adott az Egyesület Jótékony célra. Eger, október 19. Most tartotta a »Thalia« Egri Színjátszó Társaság fennállásának tízéves jubileumát. A jubileumi ünnepség komoly és szép volt, illőn az értékes kuliűregye- sülét lelkületéhez. Az ünneplésbe szeretettel és melegséggel kap- csoíődott bele a közönség is. A szombat esti díszelőadás egy «theatre parée« hangulatát árasztotta. Előadás előtt dr. Molnár Kálmán egyetemi tanár mondott bevezetőt a közönség hosszas ünneplése közben. — Tíz év: — mondotta — a magyar éjszakának keserves szenvedésekben gazdag tíz esztendeje. Száz előadás: a magyar szellem száz rakétája, amely a remény fénysugarait cikázta fel a magyarság sötéten elborult egére. — Az ünneplő szavakkal manapság oly gyakran és oly sokan élnek vissza, hogy az ilyen szavak elvesztették csengésüket, hitelüket, visszhangjukat. Jelen esetben azonban feleslegesek az érdemeket szuggerálő szavak: a mindenki által ismert tények beszélnek. — Az Egri Műkedvelők Körének tíz éves történetét három szóval lehet röviden jellemezni: ideálizmus, aktivitás, önzetlen• ség. Az ideáiizmus, — as esz* mőnyskérí való lelkesedés, — általános magyar tulajdonság. Da a ssi esetünkben ez a lelkesedés nein szalmaláog, mert csatlakozik hozzá az eszmények megvalósítására törekvő fáradhatatlan aktivitás, és a sok-sok anyagi áldozattal sem fukarkodó önzetlenség. A műkedvelők tíz éven át nem kértek, hanem adtak : adták lelkes munkájukat, nyújtották a sok műélvezetet és ... a nyomorúság korszakában befolyó jövedelmeikkel enyhítették a nyomorgók százainak szenvedéseit. — Mindezek ellenében ciak egyet akartak elnyerni: a közönség szeretető!. És Eger város műértő közönsége ezzel nem is fukarkodott. Olyan szeretettel és megértéssel vette körül a műkedvelőket, amely egyaránt méltó a művészet oltárán áldozati tüzet gyűjtők lelkességéhez, s Eger általánosan elismert kulturváros jellegéhez.Csak természetes,hog^ a város, s az ő kulíurmiliőjéből kinőtt Thália Egri Színjátszó Társaság egymásra találtak, s egymás szeretetében összeforrva és közös munkával növelik az egri kulturértékeket. — Századszor gördül fel mindjárt a függöny. A magyar múltnak egy képe fog megjelenni előttünk. Amit látni fogunk, is- mét csak : idealizmus, aktivitás, önzetlenség. — Szabadjon remélnünk, hogy a múlt példája a jobb jövő magvait hinti el. Hogy olyan kor pirk&dását sietteti, amikor a sivár anyagiasság, a fásult közöny és a rideg önzés helyét ujből elfoglalja az eszményekért való tevékeny és önzetlen lelkesedés, amelynek lángjainál a hazának sötéten beborult ege a régi fény re derül. — Adja Isten, hogy ezt valamennyien megérjük ! * (á tudós és komoly itéletű egyetemi tanár egyszerű, nemes- veretű szavai mélyen bevilágítanak a Színjátszó Társaság la!- kületéb?. És nem követünk el ünneprontást, amikor azokat külön jelentőséggel is aláhúzzuk. Idealizmus, aktivitás, önzetlenség. Az aláhűzáB azoknak a nem keveseknek szól, akik nem tartoznak a megértők és méltányolok közé, akik most, a Társaság tíz esztendős múltja határkövénél is hajlandók feltételezni, hogy mindazt a feultúrmunká*, amit ez a lelkes gárda végíz, az egyéni hiúságok érdeke, a szereplés bstegea vágyai fütik. Meg kellett végre ezt említenünk, ép pen a jubileum alkalmából, amikor a Társaság és a sajtó tanúja lehetett annak a szeretetnek és megbecsülésnek, amivel ez egri kőzóntég jő érzésű, tág ibb látókörű fele elhalmozta azokat, akik tíz éven keresztül a műveltséget paüéroztál^pa as emberazeratet sok ezer psngőjét edták a bzü- kölbödőknek városunkban; fáj dalmasan, de megérdemelt nemtörődéssel véve tudomásul a kicsinyes, rosszindulatú, tipikusan kiaváro&i gátlások és kritikák tömegét) A díszelőadás. A »Déryné ifjasszony« előadása, megérdemelt négy sikerrel pergett le. A darab a művészetért velő küzdelem örök voltát példázza és a legendás Déryné egyéni tragédiája mellett nagyszerű jellemző képet fest a múlt század elejének magyar társadalmáról is. Szinte áthaliik egy évszázad meséjének messzeségéből Herczeg Ferenc sokáig igaz maradásű szava : az ország egy nagy ingovány és benne elterülve alszik a magyar bivaly. Bizonyos mértékig ma is valóság a Thureczky tekintetes urak alakja, akik szinte dicsekszenek kultúrálatlanságukkal, és nyolcvan százalékig áll a magyar színpad nagy harca a színművészet szép ideáljáért, az értékes művészi munka igazáért. Az előadás sikerét a parádés alabíi&cok egész sorozata támasztotta elő. Marossy József: a gróf. Dieztingvált, előkelőséget sugárzó figura. Kiforrott, művészi ízlése az érzelmi változások egyetlen szélsőségébe Bem sodorta bele, jóllehet erre adódott volna alkalom. Játéka ezért kiegyensúlyozott értékűi felfogásban helyes, megjelenítésben biztos, emellett színekben változatos játék. Dr. Búzás Eadréné : a grófaő. Níbi 8 csak született grCfaők konvencionális és gyakran lelki ürességet takaró gesztusaival, hanem szellemi arisztokratizmussal alapozott finomsággal. Példát mutatőara asszony, aki nem a harc közönséges eszközeivel harcol az uráér*, hanem egy érzékeny, műveit lélek magasabb- rendű intelligenciájával és me- legségével. Egy halk, kicsit köny- nye® hang a dúsan hangszerelt darabban. Udvardy Csorna Jenőnek ez volt a huszonötödik fellépése. A tábi&bírő világ remek öreg tekintetesét rajzolta meg. Nagy eezem-úzomok guiaüiésre ítélt hőse, de emellett a régi űriság verete, a tekintetes-gőg fölénye és mindezek alatt ez emberi szív meleg verése érzett rajta. A közönség szeretettel ünnepelte régi kedvencét jó ízű játékáért. Ugyancsak sok tapsot kapott Ringhy Ilonka, a magyar nagyasszony érdekes alakításáért, melyhez, igen szerencsésen és Udvirdy játékához stílusosan a konyha fejodelamaöjét kihangsúlyozta. Apor Elemér frissen és tempósan játszotta meg a kamasz- körből síig kikerült Egressy Gabi bájos gyerekségát. Hevesy Gusztávné a címszerepben művészi értékű klasszist mutatott. Széles skálájú játsző, a legkülönfélébb érzelmi árnyalatokat igaz elhivatással tudja kivetíteni magából, a naiv asz- zonyi hiszékenységtől a belülről hulló tragédiák fájdalmas kitöréséig. Mély átérzéssel fűtötte át Dérynét és a múlt iegendás világából az élet közvetlenségéval hozta elő a nagy magyar művésznő alakját. Mint rendező is nagyszerű munkát végzett, a darabnak sehol nem volt még pillanatnyi zökkenője sem, és a törénések tempója frissen maradt és fejlődött a darab végéig. Karczos Béla Szentpétery Zsiga egyéniségéből a nemes egyszerűséget és méltóságot domborította ki. Annyira tökéletes sikerű volt a figura, hogy már a meg jelenés puszta tényével is űg; hatott, ahogy hatnia kellett. í színpad összeállítása, a hangú latos díszlstrendszés az ő érdeme Kugler Ilonka szép beszédjt és meleg játéka nagy sikert ara lőtt, sikerült volt Illényi Domon kos ideges, pózoló direktora is A Kilényi szinéíztrupp legnagyszerűbb kétripacsái a Las tál-pár ragyoghatta meg. Lestál Miklós eredeti komikai készsége jő szerepre talált és nem hagyta kihasználatlanul ezt a helyzetet, Lestál Anna a kacagás forgatagéit idézte fel Lubyué kétszínű változataival. Temesfalvy Antal bohözatos figurája rendkívül mulatságos volt. Nagy nyeresége a társaságnak. Cholnoky Jenő éhes színésze, Babocsay Zoltán tempós hajdúja, Füköh Erzsébet jőétvá- gyű cselédje, dr. Rozinszky kocsisa jók voltak. Ugyancsak megérdemlik ez elismerést Szőke Lajos, Horváth Ferenc, König Klári, Sárga Vilma, akinek csengő szép énekszáma nyiitszíni tapsot aratott, Jekkel Gabriella, lerenczi Margit, Berényi Stefi és Kakuk Annusba iv. Kiss Mancikát nagyon szarstte a közönség. A díszelőadás után társaivá- csora volt a Koronában, ahol megjelentek a Társaság régi tagjai közül igen sokan, a fővárosból és a vidékről is. Hálaadó mise. A jubileumi ünnep vasárnap folytatódott. Déli fél tizenkettőkor a ciszterciek templomában hálaadő szentmisét mondott Frindt Jenő érseki titkár. A mise alatt Huszthy Zoltán országos társkarnagy orgonáit és finom tónusú énekével emelte az áhítatot. A díszközgyűlés. A ciszterciek templomából a városházára vonult fel a Társaság, ahol 12 őrá után pár perccel megkezdődött a díszközgyűlés. A tanácsterem zsúfolásig telt, ott voltak a Társaság védnökei teljes számmal és az egri társadalmi egyesületek küldöttei is. Dr. Óriás Nándor elnök, megnyitó szavaiban szimbólumként említette meg azt a tényt, hogy a városházán ünnepelheti jubileumát a Társaság. Jelképe ez annak a’ szeretetnek és elismerésnek, amivel Eger kultűrközönsége megbecsüli az egyesület munkáját. Üdvözölte a megjelenteket, közöttük dr. Molnár Kálmán egyetemi tanárt, a Társaság első elnökét, aki fáradságot nem kímélve utazott le,
