Eger - napilap, 1931/2

1931-10-11 / 230. szám

1931. október 10. EQEiSi Három évvel meghosszabbították! a szanálás alá kerülő gazdák váltóhiteleit SZÜRETI EÉFEE ANNO 1931. ŐSZÉN. Paprika és hagyma az ebéd, nem birkapaprikás — Olcsó bor, drága hordó. Eger, október 10. A földteherrendezö országos bizottság megkeresést intézett azokhoz a pénzintézetekhez, a- tnelyek jelzálogos kölcsönöket folyósítottak a gazdák számára és követeléseiket váltókkal is fe­dezték. A kérés úgy sző), hogy ezek a főként vidéken levő pénz­intézetek ezt a váltőkölciönt 3 évre hosszabbítsák meg. Hosszadalmas és beható tár­gyalások folytak efelól és most Eger, október 10. A kormány az utóbbi időben többféle új adót léptetett életbe s ezek az új adók természetsze­rűleg nagyobb munkát rónak az adóhivatalra. Tanulmányozni kell az új adók természetét, behaj­tási módját s ennek következté­ben a különmunkák erősen meg­szaporodtak. Különösen a szükségedé, amely bonyolult és körülményes, ad sok gondot. Rövidesen sor kerül behajtására is, hiszen a kormány rendelete szerint november 15 ig Az egaroeehii CBendŐörs nyo­mozást indított egy ismeretlen szélhámos után, aki az utóbbi időben rémhírterjesztéssel és lo­pással nyugtalanítja a vidéket. A tolvaj útksparőnak adta ki olyan megegyezés keletkezett, hogy a pénzintézetek a szanálás 8lá kerülő gazdák jalzálogilag biztosított váltőkölcsöneit 3 évre meghosszabbítják, abban az eset­ben, ha pontosan megkapják úgy a hátralékot, mint az ez utón esedékessé váló kamatokat. A megállapodás egyik pontja az is, hogy a jelzett kölciönök ka­matlába 3 százalékkal magasabb lesz, mint a mindenkori kamat­láb. az első részletet már esedékessé teszik. Megnehezíti az adóhiva­tal munkáját a szükségadőnál az a rendelkezés, hogy ha valamely adózónál a bevallott, illetőleg is­mert jővedelem nem felelne meg az adózó életmódjának, akkor a véleményezett jövedelmet kell alapul venni. Az egri adóhivatal egyébként még nem kapta meg a részletes utaaításokat az új adók behaj­tásának technikájára vonatko­zólag. magát és sorra járta a gyöngyösi és hevesi útkaparókat s minden alkalommal elöljáróik ellen iz­gatta őket, amellett nyílván po­litikai célzattal, rémhíreket ter­jesztett. Legutóbb Csehiben járt. Eger, október 10. Régi kaldeusok azt mondanák : rossz csillagok járnak fölöttünk. Mert minden máskép van, min­den rosszabbúl, mint a hajdani időkben. Válságok vannak itt és amott, politikában, lelkekben, gazdasági életben. Válság van a szüretben is. Nemcsak azért, mert rossz a termés, rothad a szőlő és drága a hordó. Válság van a szüreti kedvben is. Hol van ma már tiszteletreméltó Lé- vay József űr és néhai poéta hajc hős szőlőszedése. Hol van­nak a vígan nőtázó szedők, pi- tyőkás csősz, aki nagyokat dur­rant az előltöltő mordállyal, a szüreti ebéd! Birkapaprikás, amit hotizűayelű kanállal ettek füstös bográciből és illata betöl­tötte a szőlőtőkéé hegyet. Anno 1931. Szüret. Keserű ősz, szomorú szüret. Egy halk nóta se ballik, a jókedv úgy be­fagyott, mint decemberben a tő. * Pásztor botorkál a hegyi úton. Fokos a kezében, vállán sárga szíjjon revolvertáska. Fiatal em­ber, de bajusza olyan szomorú­an hüll le a két szájszélén, mint egy sirás. ót kérdezem először, aki tudója a hegyen mindennek, ő látja a kedvet és a megtelő kádakat. Nem mond semmi jót. Bevezetőül fohászkodik egyet, de azt nem lehet leírni. Aztán megindul a panasz. Neki ninos egy borázdája se, de elszomo­rítja a más nyomorúsága. Azt mondja, úgy folyik a szüret min­denütt, mintha nem is áldást takarítanának be az emberek, de ravatalra készítenének vala­kit, akit szerettek nagyon. * Egy mecska-lő húz nyikorog va kenetlen kerekű kccsit. A szekéren kád, félig rothadt für­tökkel. Mellette ballag folton-foli gúnyában, szakadt bakancsban egy vén magyar. A kapaszkodó alján megállnak, lő és ember, hogy kifújják magukat. Mert olyan fáradt manapság ember és állata. Ssőbaereszfeedünk. Egy holdja van. Övé a kopott sze­kér, meg a kese ló is. A hegyen két fia, meg az asszony szed­nek. Megrándítja a vállát és azt mondja: kár a munkáért. Mi­nek ? Volt még nyolc hordó bora tavalyról, az idei termést nem tudta volna hová tenni. A bor senkinek se kellett, hát elindúlt egyik kereskedőtől a másikig: vegyék meg, akárhogy, odaadja, így kótyavetyélte el 12 fillérjé­vel a tavalyi bort. Fizetni ugyan a kereskedő se fizetett, majd ké­sőbb, ha pénze lesz, — így mond­ta, — de legalább van hordó a mustnak. Hát érdemes? Mondja uram, hát érdemes dolgozni? Hiszen lerongyolódtunk, annyink sincs, hogy meleg vacakot vegyünk a télre. Egész nyáron dinnyén él­tünk. Most paprikát eszünk reg­gel, délbe. Paprika a vacsoránk is. De egyszer a paprika is el­fogy. Akkor aztán mi lesz ? Nem szólunk többet. Ki merné ezt a vén embert vigasztalni? Kimer­né azt mondani neki, hogy lesz még jobb idő is ? Hiszen féllá­bával már belépett a sírba, a Rengeteg dolga van az adóhivatalnak A sok adó nagy különmunkát jelent. - Mégnem érkezett meg az adóhivatalhoz a szükségadóról szóló részletes rendelkezés. Rémhíreket terjeszt és szélhámoskodik egy ál-útkaparé írás a falevelekről, meg máseggébről. A falevelevekről, meg egyéb egyszerű dolgokról illik írni ilyenkor, ősz táján. Velük van teie mostanában minden út, róluk farag rímet minden rossz poéta. A vadgesztenye levelén egyre szélesebb a barna paszománt, rosszul sikerült a varrás, zsu­gorodik az erezett zöld selyem, a juhar levele sárgul, néha be­teg, nagy foltok ütődnek ki rajta. Az akác lassan sápad, mint a munkáslányok arca. A fagyai kezd rózsaszínű lenni, a vad- szóló levele csupa vér már. A szél fűj és lefújja a levele­ket. Múltkor behozott hozzám egyet. Finoman letette az asztalra, mint űri inas a névjegyet. Október vizitába jött. * Minden ősszel ajándékot szok­tam adni azoknak, akiket szere­tek. Egyszerű ajándék, nem te­lik többre. Mindössze egy hibát­lan, sárga juharlavél. Itt szedem őket a Káptalan uccán. Megvallom, szokatlan ajándék, de nem értelein nélkül való ha- czoutalanság. A hervadt levél a múlást jelenti és én azt akarom vele mondani azoknak, akiknek adom : becsüljétek meg az életet és szeressetek engem is, mert élet vagyok az életetekben. Bizonyos, hogy egy kis önzés van ebben, da ez minden aján­dékozásnál így van. Aki ad, azért is ad, mert jól esik neki a mások örőma, mert meg akarja váltani mások jő érzését magá­nak. Az ajándék olyan belépő­jegy féle az idegen szeretet te­rületére. Az én juharlevelemben ugyan nem sok öröm van. Inkább okos sző. Az értelme az, ami a kart­hauzi barátok köszöntése: me­mento móri. * Szeretnék mostanában olyan őszi Mikulás napot rendezni. Min­denkinek adni a sárga levelek­ből. Az ajándék most már azt jelentené: mindenki szeressen mindenkit. Azokat is, akiknek nice* annyiuk, hogy csak néhány szál rőzsét gyújtsanak a szivük alá. De másként lenne minden, ba az emberek megértenék a hüllő levelek cssndes beszédét. * Megnyúlik ilyenkor minden. Ahogy az öregedd dolgokhoz il­lik. Hosszabbak az uooák és hosszabb a gesztenye allé az Érsekkertben. Az ősz felé női minden, a halál felé női. Megnyúlnak a fák árnyékai és megnyúlnak a holtak a ko­porsóban. Mintha hidat akarná­nak építeni testükből innen Oda. * Ha kinéztek októberi estéken az ablakon, halk neszt hallotok. Fújdogáló széllel, levelek zörgé­sével az ősz tanítja a fákat. Nem kell ügy elbűsulni, mondja. Most minden szépséget lerázok rólatok, de tavasszal űj levele­ket kaptok. Minden elmúlik és minden megújul itt a földön. A fák nyugodtan állnak, min­dent hallanak és mindent meg­értenek. « ­Hullnak a levelek. Da nekik hiába beszél az ősz. ók nem újulnak meg, beteposődnak szé­pen, eláznak a novemberi esőn, vagy szétporlanak, ahogy ború­val vagy verővel jár az idő. Jő televény lesz belőlük, tiszta trá­gya, hogy annál jobban, szebben, erősebben legyenek frissek a fák a márciusi sugárzásban. * Törvény ez. Minden fának van levele, de fa — nem mindenki lehet. (por)

Next

/
Thumbnails
Contents