Eger - napilap, 1931/2
1931-10-01 / 221. szám
1931. október 1. 2 EGfil gs——Miu inni ni —II i n i i ii i immni» n n um i 11111 ii«»iMiii«Mir»irrawraniiira»iii»iiii t 'i i mm n n n m> iimni» mm ........ •ritimtrm O któber negyedikén gyüjtőnapot rendeznek Egerben a hadirokkantak javára királyoknál is királyabb tröszt- császárok Si kartell fejedelmek begörbült ujjakkal még mindig söprögetik a profit-aranyat feneketlen zsákjaikba és nem látják meg, hogy millió ember éhes szeme bűvölve nézi őket, dugott zsebekben gyilkokat szorongatnak a kezek és setét odúkban pokolgépeket készít az éhes téboly ? Itt valami defektus történt, az emberiség vonata vak vágányokra tévedt és ninci, aki a szakadék előtt meglőb&laá előtte a piros lámpát. Valakit kifelejtettek a számításból a fegyverke- zök és valaki tanítása elöl bedugták fülüket az arany megszállottjai. A tébolyodottan, vakon rohanó világ nagyurai nem látják a szelíd és jő Erisztuit, aki ott áll a rettentő tánc fölött, megfeledkeztek a testvériség és jóság egyetlen nagy reveláciőjá- ről, eldugták az evangéliumot. Pedig ninci senki ma, aki odaállhatna a világ nagy lőporos- hordója elé és kenyérré tudná változtatni a fegyvereket, csak Ő. Nem szavak ét meddő szónoklatok kellenének, hanem szeretet és igazi béke. A fegyverek urai és a pénz császárjai csak egyszer nyitnák ki fülüket és hallanák meg azt a hangot, amely kétezer esztendő őta prédikálja a békét és megosztott kenyeret. Mert amíg ez nem történik meg, vulkánok felett táncol a világ és egyszer fegyverek és aranyak iszonyú robbanással vetik szét ezt a krisztustalan, hszug és farizeus életet. Eger, szeptember 30. Az országosan megindult in- ségakciők között is legelső helyen áll és minden támogatásra érdemei az a mozgalom, amelynek napja országosan október negyedikén lesz. A világháború rokkantjai, hadiözvegyei és árvái kérnek ezen a napon segítséget a társadalomtőt, amelynek védelmében testük erős épségét veszítették e), jutottak özvegyi sorba, vagy eszik az árvák köny- nyes és keserű kenyerét. lél előtt állunk és a nagy nyomorúság kopogtat azoknak az ajtaján is, akik az ország koldussága miatt nem kaphatnak olyan segítséget az államtól, mint amilyet megérdemelnének. Ezért kell október negyedikén a hadirokfeantaknak ki- menniök az uccára, hogy külön- külön, az egyénektől kérjenek segítséget a szűkös mindennapi | kenyérre. Az akció országos él Egerben is gyűjtenek ezen a napon, megjelennek az urnák az uooáfcon s hisszük, hogy a város társadalma, amelyet megpróbált ugyan és százszorosán igénybe vesz a mai nehéz élet, meg fogja találni a szivét és filléreivel lerója köteles adóját a világháború megrokkant vitézeivel szemben. A gyűjtést egyébként falragaszokon is bijelentis. HONSz. hevesvármegyei és egri Cíoporja, a következő szöveggel: *Emlékezzünk és ne feledkezzünk meg azokról, akik a világháborúban oly sokat szenvedtek és azóta túlnyomóként nyomorban sínylődnek. Mi lesz velük a téli dermesztő hidegben, ruhára, tüzelőre s nagyon soknak mindennapi kenyérre valója sincs. Rójuk le hálánkat. Két• | szer ad az, aki ezeken segít.* Sok tisztviselő nem tudja kiváltani családja részére a vasúti igazolványt Az arcképes igazolványok kiállítási díját 6 pengőről 8 pengőre, a hozzátartozók igazolványának kiállítási díját 6 pengőről 24 pengőre emelik. Kis üst-e a kisüst? A városi szeszfőzde modern, 620 literes »kisüst»-ben főzi a jóféle szilvóriumot. Éjjel-nappal üzemben a kazán. Riport, némi alkohollal, Duci bácsi birodalmáról. Eger, szeptember 30. Az államvasűti tarifaemelés a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket súlyosan érinti. Elsősorban az állami tisztviselők körében keltett nagy visszahatást a tarifaemeléssel, illatve & Máv szanálásával kapcsolatban kiadott több más súlyos intézkedés. Eredetileg az állami alkalmazottak érdeltségei határozott Ígéretet kaptak, hogy a Máv a köztisztviselők vasúti menetjegy kedvezményeit nem fogja megvonni, vagy ciökkenteni. Ezzel szemben a kiadott rendelkezések mégis súlyos terheket rónak az állami alkalmazottak» ra. Az arcképes vasúd igazolEger, szeptember 30. Az országos 33 as bizottság ma délelőtt kezdte meg Ivády Béla földművelésügyi miniszternek a mezőgazdasági kivitel fejlesztéséről szőlő javaslati tárgyalását. Ezenkívül a szénéi faellátás központi intézésére vonatkozó rendeletet tárgyalta le a bizottság. Emezt Sándor népjóléti miniszter a kórház és szegényügyre vonatkozó javaslatát terjesztette a bizottság elé. A kórházaknál az átalányozázi rendszert vezetik be, a szegénygondozásnál nál pedig vány kiállítási diját 6 pengőről 8 pengőre emeli fel az űj rendelkezés. A hozzátartozók igazolványa után pedig az eddigi 6 pengő helyett 24 pengőt kell fizetni, tehát négyszeresére emelte a díjat az fillamvasű*. Ez a rendelkezés igen érzékenyen sújtja a tisztviselőket a bizonyos, hogy a magas illetékek miatt sokan egyszerűennem fogják kiváltani családtagjaik részére az igazolványt. Ilyenformán a Máv bevételeinek csökkentését fogja előidézni a magas illeték, amellett, hogy a tisztviselőket nagyon közelről és érezhetően érinti. függetleníteni kívánják a szegények gondozását az illetőségtől. A régi, ötven évvel ezelőtt hozott törvényt változtatják meg azzal, hogy eltörlik az illetékesség követelményét és a rendelet kötelezővé teszi a községre nézve annak a szegénynek az eltartását, aki &ét év őta a községben lakik. A rendelet intézkedése szociális szempontból igen figyelemreméltó, mert a segélyre szorulók így sokkal hamarább jutnak az őket megillető anyagi segítséghez. Amióta gyermekkorom meséiben hallottam az üstfoltoző vargákról, a kieüstöt afféle bájos gyermekded dolognak képzeltem: üstike-büslike, valami mély izé, amiben nem tudom mit főznek, alighanem lekvárt. Nem lehet túlságosan komoly dolog, ha egy varga is elbír vele és flekket ragaszt rá. Önérzetes üst nem tűri a flekket. Ezekkel a gondolatokkal indultam el a városi szeszfőzdébe, megnézem, mondom, ezt az üstt- ovodát, fazék gondozót és más- efféle. Hát szörnyűt csalódtam. Elmondom. Amint belépek a hajdani Mária- utcai iskolába, elsőbbet is Lichter Lajo*, Eger közkedvelt »Duci bácsija« nyomódik elő az egyik ajtó keretéből, teljes domborműben, sluisz: 150 centi. Rövidesen átesünk a küszöbön és az örvendezésen, megkezdjük a helyszíni tanulmányokat. Messze kinyúló tető alatt hatalmas vasbeton hombárok állnak. Ebbe rakják a főzésre kerülő nyersanyagot: szilvát, törkölyt satöbbi. A hombárok fedele körül ezerszám muslica. Jó kövérek. Mondom, ez nem érdekes, muslicát már láttam. Hanem a pici üst, az apróság, hol van, lelkemadta kis kölyök, hadd veregetem meg az arcát: na itt van az újságíró bácsi. Üstöllést— mondja Duci bácsi. Azzal átnyalábol és már bent vagyunk egy nagy teremben. Keresem az üstöt, sehol se találom. Nézem sarokban, kemence- padkán. Nincs. Egyszerre Duci bácsi fölmutat: nézze itt vannak. Hát szörnyeteg. Kőt piros téglából épült remek kemence tetején trónoló két hatalmas göm- bölyűség, koponyánként 620 literes elnyelő képességgel, kisgazdák öröme, nehéz gazdasági helyzet legédesdedebb vigasza. Mély tisztelettel megemelem a kalapom és elkezdek selypíteni. Duci bácsi magyaráz : egy nap ötven mázsa anyagot tudunk kifőzni. Az üstben lévő anyagot gőzzel forraljuk és a forró anyeg párája ezeken a csöveken keresztül jön a hű őbe, innen az alsó. tartályba. Mikorra ideérkezik, úgynevezett alszesz lesz belőle, magyarul: vodka. A tartályból, ismét csöveken, átmegy a finomítóba. A berendezésnek nagy előnye, hogy nem lehet kézzel hozzáférni és pontosan meg lehet állapítani a kifőzött szesz mennyiségét. Átmegyünk a finomítóba. A finomítás ügy történik, hogy az alszeszt még egyszer kifőzik. Erre megint két »kis« üst van. Egy 320 és egy 207 literes. Az innen kikerülő pálinka 50—60 fokos. Véknyan csurog a bordóba. Átszellemülten hallgatom. Hiny- nye de jő rőzsaszíaű kedvem Közsegélyben kell részesíteni a szegényeket akkor is, ha azok csak két év óta laknak a községben
