Eger - napilap, 1931/2
1931-09-27 / 218. szám
2 & O & K 1931. szeptember 27. fc* Az Egri Műkedvelők Kőre tízéves jubileuma Október 10. és 11-én ünnepi előadásban hozza színre a Kör a »Déryné ifjasszonyt« a Városi Színházban. Eger, szeptember 26. Tizedik esztendeje, hogy Eger város legnívósabb kultúregyesü- letelnek egyike: az Egri Műkedvelők Köre megalakult. Azóta teljes energiával, nem lankadó munkakedvvel fáradozik városunk szellemi életének továbbfejlesztésén, és aránylag rövid élete alatt olyan művészi sikereket ért el, amelyek, hivatott birálat szerint, az ország első műkedvelő együttesévé avatták. De sokat köszönhetnek neki a nyomorgók, továbbá az anyagiakban szűkölködő egri társadalmi szervezetek, egyesületek is, mert a Kör soha nem volt öncélú társaság; bevételeit mindig jótékony célra fordította és fordítja ma is. Az Egri Műkedvelők Körének, — most már változott néven: »Thalia* Egri Színjátszók Társasága — munkásságát és jótékonyságának jelentős voltát, más alkalommal, hosszabb cikk keretében fogjuk méltatai. Most csak annyit közlünk, hogy a műkedvelő társaság október 10- és II én díszelőadás keretében ünnepli meg fennállásának tízéves jubileumát. Hisszük, hogy ez ünneplésben meleg szívvel fog belekapcsolódni Eger város közönsége is, amely annyi felejthetetlen percet, művészi élményt kapott az Egri Műkedvelők Körétől. A díszelőadás programijául Herczeg Ferenc örökbecsű színművét: a »Déryné ifjasszonyU állapította meg a vezetőség. A szereposztás parádés lesz : a főbb szerepeket Hevessy Guszíávné.dr. Búzás Endrénő, Marossy József és lemestalvy Antal játsszák. Ragyogó szerepekben lép fel a közkedvelt Lestál-paV is. A Kör nagy gonddal készül az előadásra, a próbák örvendetesen folynak. Miniszteri biztos fogja irányítani az ország fa- és szénellátását Eger, szeptember 26. Csak tegnap tettük szóvá azt a furcsa és érthetetlen politikát, amelyet a magyar szénbányák köveinek annak az előnynek birtokában, hogy megszabadultak a devizarendslet jóvoltából külföldi konkurenseiktől Rámutattunk arra, hogy a szénbányák a profit reményében nem szállítanak a kereskedőknek, hogy a megnövekedett kereslet révén áraikat felverhessék. Ez a körülmény már felkeltette az illetékesek figyelmét is és mint értesülünk, Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter nagyobb izabású rendeletet tervez ezeknek a visz- szaéléseknek meggáttására. A rendelet az ország tűzifa- és szénellátáiának egységes rendezéséről szól. A tűzifa és szén ellátásának az egész országra kiterjedő irányítását miniszteri biztosságra fogja bízni a rendelet, amely hívatva lesz a kartellek túlkapásait is megszüntetni. A kereskedők országos üzletbezárással akarnak demonstrálni Eger, szeptember 26. ki Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület vezetősége országos értekezletre hívta össze tagjait, hogy a kereskedők válságos helyzetét feltárják és a maguk megsegítéséről tanács kozzanak. Az értekezleten, melyen az egyesületbe tömörült egri kereskedőket Polátsik Jenő és Fekete Samu képviselték, rendkívül elkeseredett hangon tárgyalták a kereskedötérsadalom egyre súlyosbodó mizériáit, amelyek különösen az adó emelése és a társadalom egyre csökkenő vásárlőképessége miatt fokozódnak. Jellemző adatként például elmondotta egyik felszólaló, hogy a debreceni kamarai kerületben 430 pengős adótartozásért egy kitkereekedö összes áruját néhány pengőért elárverezték. A meglehetősen izgalmas han gulatban lefolyt értekezleten többen ezt sürgették, hogy a legerélyesebben meg kell indítani a kereskedelem önvédelmi harcát. — Be kell zárnunk az üzleteket ! — haugzott fel ismételten és több felszólaló csakugyan ezt a konkrét indítványt tette, hogy ha 30 napon belül nem történnek elhatározó lépések a kereskedelem válságos helyzetének megjavítása érdekében, országszerte zárják be a kereskedők egy napra az üzleteiket. Különböző felszólalások és határozati javaslatok után az értekezlet hozzájárult ehhoz, hogy az országos demonstrativ üzlet- zárás ügyét ez OMKE elnökségének adják át további határozathozatal végett. Az értekezleten elhangzottakból megállapítható, hogy a kereskedők panaszai semmiképen sem túlzottak és hogy valóban sürgős gazdasági intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a magyar kereskedőtársadalom helyzete katasztrofálissá ne váljék. Nem mese a kaszás-pók kálójáról, a rohadt hagymáról s a tüzes sebről (Az »Eger« riportpályázatára beküldött írás.) Eger, szeptember 26. Úgy érzem, vétenék a közér dek ellen, ha idei falusi nyaralásom egyik jellegzetes élményét át nem adnám a nyilvánosságnak. Sok ilyen élményt, megfigyelést köthetnék össze egy érdekes kuliurbokrétába, attól félek azoaban, hogy olvasóim joggal hihetnék e bokréta láttára, hogy valamelyik Kongó-gyarmaton nyaraltam. Ezért egyelőre csak egy szálat nyújtok át belőle azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a kulturfölány csillagzat alatt, az Űr 1931. esztendejének nyarán, a Magyar Athéntől alig néhány kilométerre szedtem . . . * Az eset ügy történt, hogy házigazdámnak 15 éves fia egy szép nyári reggelen, ahogy a teheneket hajkurászta ki a mezőre, ballábával rozsdás szögbe lépett. Ne tessék azonban azt gondolni, hogy eme »ballépése« azonnal napfényre került. Csak harmadnap, amikor már féllábon bicegett a tehenek után s amikor a talpát borító piszokrátegen is áttüzelt már a sötátvörös gyulladás és én jónak láttam őkéimét meginterpallálai eziránybaD, — akkor vallott ki annyit, nem túlságos nagymértékű bőbeszédű- Béggel: »szegbe léptem«. Természetesen emberbaráti érzésem azonnal akcióba lépett s laikus létemre in igyekeztem az első segítséget megadni. Első dolgom volt lábát megszabadítani a rárakódott patinás löszrőtegtől, ami elég súlyos feladat volt, miután a mosdótól, mint fölösleges luxuscikk, már évek óta praktikusabb célt szolgálva, — kscsaetetőnek neveztetett ki. A másik nagy baj pedig az volt, hogy a Feri gyerek határozott ellenszenvet tanúsított a víz iránt b a legkevesebb hajlandóságot sem árulta el az én tisztogatási jőszándékosamal szemben. Már-már kezdtem csendes re- zignáciőval lemondani e löszréteg eltakarításáról, mikor megjelent Nanő, a fiú nagyanyja, aki mikor meglátta a tál vizet s az én mosdatási kísérletemet, a legnagyobb felháborodással félrelökte a tálat és nem éppen sza- lőn kifejezésekkel illetve meghökkent személyemet, imigyen szólt: — »Ilyet is csak az »urak« tanálnak ki! Hát hogy gondolja azt az űr, »tüzes« sebet vízzel mosni! Rohadt hagyma kell ar- ■ ra, meg pókháló! Az se akárminő, csak a kaszás pók hálója gyógyít, akit a padláson tanálunk ! Azt kell rárakni s minden reggel éhotnra egy bögre iborka-levet inni, úgy elmúlik, mintha ott se lett voina! Csak az a baj, hogy rohadt hagyma nincs a háznál, de majd tanálok a szomszédba valahol. Hej, ezek a nyaralók, mit ki nem tanálnak, tüzes sebet vízzel mosni! — s dohogva ment a vénasszony rothadt hagymát keresni. A háziasszony pedig előkerített egy marék hamisítatlan pókhálót (még a legyek is ott aiud- ták örök álmukat benne) s diadallal rakta a sebre, melyet a Feri gyerek szemmelláthatőlag szívesebben fogadott, mint a mosdőtálat. Rövidesen »nanő« is előkerült a hagymával, azonban nem volt tökéletesen megelégedve, mert nem volt egészen rothadt. — »Nem baj no, majd megrohad a seben, — mondta, miközben szakértelemmel rákötözte a hagymát a sebre egy nem éppen »steril« vászonruhával — »meri teccik tudni, ezt tíz napig rajt’ kell hagyni, míg a hagyma egészen meg nem rohad, akkor aztán magától leválik és meg- győgyúl a seb.« * S még meri valaki azt mondani, hogy nem történnek manapság csodák ? A fiú egészséges vére legyőzte a fertőzést s a »tüzes« seb szép lassan be- győgyúlt. Mondja aztán csak valaki a »nanC« nak, hogy nem a kaszás pók hálója, a rohadt hagyma • az iborkalé gyógyította ki a Feri gyereket. Nem értenek ahho’ a városi urak!.,. — lés. Levél a szőlősgazdához. Eger, szeptember 26. Nagy oka van annak, hogy jelen sorokat intézem hozzád, kedves bortermelő szőlősgazda felebarátom ! Egész éven át ugyanis hallgattam én is, meg a többi jámbor fogyasztó is. A szőlő érésével azt hittem, hogy az egri, meg a verpeléti szőlősgazdák elárasztják az egri piacot éc a vékony- pánzü fogyasztó 10—12 filléres áron juthat szőlőhöz. Jőllakha- tik s emellett a termelőn is segít, mert pénzt juttat hozzá.
