Eger - napilap, 1931/2
1931-09-15 / 207. szám
Ha: kedvezményes színházi Jegyntalvány a 2-tk oldalon. Ä3H 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A FOST AI SZÁLLÍTÁSSAL: EÖY HŐNAPRA 8 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. P0MVXBAK HAPIL&I» Fcl&IAs urerkesztA: Br. Orbán Ousztáv. SZERKESZTŐSÉG« EGER, LYCEUM, FÖLD- SZINT 8. — TELEFON« 11.— KIADÓHIVATAL« EGER, LYCEUM, FÖLDSZINT 6. — TELEFON l 87. - POSTATAKARÉK« PÉNZTÁRI CSEKK- SZÁMLA: 54.558. ii XLII. évfolyam 207. szám Kedd Eger, 1931 szeptember 15. Az érdekeltségek elfogadták a Máv tarifaemelési tervezetét Budapest, sSeptember 14. Szombaton a Máv. igazgatóságánál ankét volt a különböző érdekeltségek bevonásával. Az értekezletet a tarifaemelés ügyében hívták össze. Senn Ottó elnök ismertette a Máv. tarifaemelési tervezetét, amelyet a mezőgazdasági érdekeltségek képviselői a tört tarifák megszüntetése miatt örömmel vettek tudomásul. A többi érdekképviseletek is megegyeztek abban, hogy a mai viszonyok között nines jobb megoldás, mint a Máv. tervezete. Új gazdasági rendszert! A pénz csak addig forgótőke, míg kamatlába olyan, hogy gazdasági téren reális eredményeket lehet vele elérni. Az orvosi tudomány csak akkor érvényesül, ha az orvos pontosan megállapította a betegséget. Mai gazdasági orvosaink azonban mindezidáig nem találták annak okát, hogy gazdasági életünknek tulajdonképpen mi a baja. Újabban az export emelésével vélik a bajt megszüntetni. Sajnos az exportüzlet elsősorban a külföldi fogyasztóktól függ, ezek pedig legnagyobbrészt ellenségeink. Külkereskedelmi mérlegünk a múlt évben többszáz millió pangó passzívát mutatott. Világos tehát, hogy elsősorban ezt a bajt okozó pasz- szivát kell megszüntetnünk, akár a legradikálisabb módon. Másik kötelességünk gondoskodni arról, hogy gazdasági életűnk biztos és olcsó forgótőkéhez jusson. Ha például mezőgazdatágunk ötszázalékos forgótőkéhez jutna, a világpiacon ismét visszanyerné versenyképességét, mert módjában volna, úgy reformálni és tökéletesíteni üzemét, hogy a termelési költség a legtöbb esetben felére redukálódik, a föld hozama pedig a tökéletesebb megmunkálás folytán szintén emelkedik. Amely ország megelégszik azzal, hogy bármilyen kamatú pénz kerüljön jegyintőzeíe útján forgalomba, az ilyen országnak idővel igen gazdag bankjai lesznek, de gazdasági élete és vele együtt nemzete tönkremegy. Ennek a bajnak kiküszöbölésére azonban új meglátások és helyesebb alapra épített gazdasági rendszerek szükségesek, melyek nem az egyesek, hanem a nemzetek e az összembariség jólétét szolgálják. Meggyőződésem szárúit a mai helytelen pénzgazdálkodási rendszernek oka a jegybank-politika által előnyben részesített órcfedezeti rendszer. Pedig ez a rendszer már régen túlélte magár, mert az aranybányászat annyira elmaradt a technika haladásától, hogy a gazdasági élet forgótőke, ill. ércfedezeti alaphiány miatt az egész világon stagnál. Például a háború előtti Budapest kocsi forgalmának beruházási összege 6 millió aranykorona volt. Ma ezt a forgalmat tízezer autó bonyoíítja le, amelynek beruházási összege 60 millió aranykorona, azonkívül ez az autóüzem még legkevesebb 10 millió aranykorona forgótőkét követei mag. Ilyen arányban duzzadt meg gazdasági életünknek majd minden ága, úgyhogy az ércfedezeii rendszer nem képes megfelelő arányban forgótőkéről gondoskodni. Uj fedezeti rendszerről kell tehát gondoskodni. Jól bevált, követendő példát láthatunk erre vonatkozólag a svájci kanton jegybankoknál, melyek nem érc-, hanem ingatlanfedezetre voltak berendezve. A világos elméjű svájci nép tisztában volt azzal, hogy a pénz csak eszköz, képzelt érték ée csak az a valódi érték, amit vele alkot. Az állandó kulturális munka nyomában haladt az ingatlanok értéknövekedése s így egyúttal növekedett a svájci pénznek a fedezete is. Más szavakkal, a svájci pénz nem volt kitéve az állandó értékhullámzásnak, mint olyan jegybanknak a pénze, a- melynek ingadozó értékű ércfedezete van. Ez az egy példa is világossá teszi előttünk, hogy bűn volna továbbra is ragaszkodni egyetlenegy rendszerhez.Minden rendszernek megvan a maga ellenrendszere. Ha tehát van olyan forgőiőkerendezer, ami a nemzeteket tönkreteszi és a plutok- ráciát rendkívül jólétbe emeli, akkor kell, hogy legyen egy olyan rendszer is, amely a nemzeteknek a gazdasági életképességet megadja s a jólétet lehetővé teszi. Amig egy vlzipóló csapat eljut Jugoszláviába... Beszámoló a Mese úszószakosztályának külföldi túrájáról. Irta: Ringelhann György. Amikor megkaptuk júliusban a jugoszláv úszőszövetség meghívását, sokáig haboztunk, hogy elfogadjuk.e azt. Még élénken emlékezetünkben volt a múlt évben Kassára és Liptőszentivánba tervezett utunk, amikor az utolsó pillanatban tagadták meg tőlünk a csehek a vízumot, azzal az egyszerű tnegokolással, hogy »Move« egyesület az utódállamok területére nem utazhat. A csehek eljárása után a jugoszlá- voktől sem várhattunk nagyobb előzékenységet, de azért mégis« nekivágtunk az útnak. Az előkészületek simán mentek. Nem ijedtünk meg azoktól az újságoktól sem, melyeket a Jugoszláviában járt B. válogatott vízipőlő csapat hozott: hogy a közönség fanatizmusában revolverrel lövöldöz, a vízipőlő bírák megveratik a klasszisokkal jobb külföldi csapatot. Éreztük, hogy ennek háromnegyed része ezőpségtapasz a Ragujában és Spalatőban elszenvedett kettős vereségre. A Jugoszláv követség a vízumot szó nélkül megadta, sőt a rendes 17 pengői vízum-díj helyett nekünk csak 1 pengőt kellett fizetnünk. Ekkora előzékenység minden aggodalmunkat eloszlatta, úgy, hogy kaposvári bemelegítő versenyünk után zsebünkben a követség által kiállított vízummal a legnagyobb nyugodtsággal léptük át a határt. Ekkor ért bennünket a legelső meglepetés. Az első »jugoszláv« állomáson megérkeztek a csendőrök, elkérték az útleveleinket, kijelentették, hogy a vízumunk | rossz, m8rt csak öt napra szól, és miutál azt augusztus 28.-án állították ki, az szeptember harmadikén már hatályát vesztette. Próbáltunk mi magyarázni, hogy az 5 nap a határ átlépéstől számít, mondtuk, hogy mi úszók vagyunk, hogy másnap Susákon versenyeznünk kell, érdeklődjenek telefonon Zágrábban, a rövid válasz csak az volt, hogy két perc múlva indul a vonat visz- Esafelé, ha nem akarunk reggelig őrizeiben maradni, hogy az- u Sa hivatalosan kitoloncoljanak, akkor azonnal menjünk oda a- honnan jöttünk. Már-már fel akartunk szállni az ellenvonatra, amikor Csep- reghy professzor úrnak az a mentő ötlete támadt, hogy kérjünk átutazó vízumot Fiúméba, onnan meg majd csak átvisznek valahogyan a susákiak. Ezzel a mentő gondolattal visszamásztunk a már épan induló vonatba, és elindultunk tovább Zágráb felé. Zágrábig II ízben vizsgálták át útleveleinket és mindig külön figyelmeztettek, hogy átutazó vízummal ki ne merjünk szállni. Zágrábban tíz parcel állt a vonat Se ezalatt csendőrök őrizték »veszedelmes« társaságunk kocsi jáf. Zágráb után ez ellenőrzés alább hagyott, a csendőrök elmaradoztak, sőt egy utitáreat is kaptunk Esapovic dr., a jugoszláv uaző- szövótaég vezértitkárának személyében. A vezértitkár, aki különben kifogástalanul beszél magyarul, sajnálkozott az incidens felett, és rögtön aaegigárte, hogy e legközelebbi állomáson mindent elintéz. Da bizony hiába szállt ő ki három állomáson egymás után, semmit sem tudott végezni. Később, mikor a csend-
