Eger - napilap, 1931/2

1931-09-03 / 198. szám

2 E G B S 1931. szeptember 3 logizerrel egy másik világrész határaihoz. Mi is mehetünk gya­log. Elbírja lábunk a törzset ■ ha szivünkben hordjuk a ma­gyar jövendöl, ezzel a szívvel még nem muszáj autóra ülni. Tegnap még lehetett, holnep már nem szabad. Gyalogút ve­zet a megerősödés felé. Szü- köoske ösvény, de elférünk rajta, ha gyalog megyünk. Legelöl lépdel a miniszterel­nök. Most szállott le a budai villanyosról s egy esernyővel a kezéből végigsiet az uccán. Sze­méből komoly akaraterő Ős a szelídség derűje árad. Olyan forrók e szemek, mintha csak Arany János, a magyar szere­tet mosolyogna a pápaszem mö­gül ! »Többnyire csak gyalog jártam Gyalog bizon . . . Legfeljebb, ha omnibuszon ...« Adjon Isten a gyalogutasnak szerencsét ! Rövidesen megjelenik a kartell- törvény végrehajtási utasítása Ä kormány letöri az árdrágítást. A bankzárlat elrendelése őta a kartellek a sző szoros értel­mében rávetették magukat az amúgy is beteg közgazdasági életre s azzal a jelszóval, hogy külföldről nehéz a beszerzés a devizakorlátozás miatt, megoko- latlanűl felemelték az árakat. A kormány az érdekeltek sür­getésére elhatározta, hogy a leg­erélyesebb rendszabályokkal fel­készül minden olyan törekvéssel szemben, mely a mai helyzetet jogosulatlan és megokolatlan ár­drágításra akarja felhasználni. A minisztereinek intézkedett, hogy a kartelltörvényt életbelép­téié rendeletet sürgésen adja ki a kereskedelmi miniszter. Namciak a kartellekkel szemben ilyen módon meghozható rend­szabályokkal, hanem más intéz­kedésekkel is elejét akarják ven­ni annak, hogy a fogyasztóké- pesség csökkentésével párhuza­mosan még az árak emelkedése is megnehezítse a legszélesebb néprétegek megélhetését. Nem lesz az idén monfeanélkOll segély Eger, szeptember 2. Emset Sándor népjóléti mi­niszter fogadta a szakszerveze­tek tanácsának küldöttségét ■ a téli munkanélküliség eliminálá­sának módozatairól tárgyalt ve­lük. A népjóléti miniszter kijelen­tette, hogy a munkanélkülieknek pénzsegély­iyel való ellátását helyteleníti. A kormány teljes mértékben át­érti a nehéz helyzetet, amely a munkanélkülieket különösen a téli időben fenyegeti. Minden le­hetőt el akar követni, hogy ezen a válságon enyhítsen. Megnyugtatja a szakszerveza- tet, hogy a kormánynak meg lesznek az eszközei ahhoz, hogy a legsú­lyosabb nehézségeken könnyítsen. Azt akarja elérni, hogy a télen egyetlen ember se éhezzék. Megszökött a tiszafüredi 15 ezer pengős betörés egyik tettese Országosan körözik Sztankovics Ferencet. Tiszafüred, szeptember 2. Pünkösd hetében Weisz Gis- pár tiszafüredi földbirtokostól egy 12 személyes ezüst evőkész­letet és több értékes női prém- bundát loptak el ismeretlen tet­tesek. A tiszafüredi csendőrség szé­leskörű nyomozást indított akkor a betörők után, később azonban az egri rendőrség is belekap­csolódott a nyomozás munkájá­ba. így történt, hogy Egerben előbb a lopásból származó ruha­nemű és ezüst egy részét meg­találták, illetve lefoglalta a rend­őrség, mikor azt értékesíteni akariák. Ezt követöleg pár nap múlva a rendőrség elfogta Sztankovics Ferenc tiszafüredi munkást, aki egyike volt a banda tagjainak. A betörőt Tiszafüredre szállí­tották, ahol a csendörség vette kezébe a nyomozás további foly­tatását. Sztankovics állhatatosan tagadott, bár egymásután pro­dukálták ellene a bizonyítékokat. A csendőrség le is tartóztatta Sztankovics Ferencet, majd Mis­kolcra, a katonai törvényszék fogházába szállította. Az ártatlanságát hangoztató betörő ellen egyre súlyosabb bizonyítékok gyűltek össze s mint jelezte is ez Eger, legutóbb egy szemétdombon el­ásva megtalálták a Weisz Gás­pár ezüsthoimiját is. A szökést csak később fedezték fel, úgyhogy a furfangos és el­szánt betörő akkorra már rég egérutat vett és eltűnt. Való­színű, hogy a környéken bujkál valahol s ezért a rendőrség és a kör­nyékbeli falvak csendőrei kere­sik. Egyébként országos körö­zését is elrendelték. Miért nem állítják fel a 60-as hősi emlékművet? Vegyék sürgősen revízió Eger, szeptember 2. A 60 as hősi emlékmű ügye békésen alszik az utőbbi időben. A hatalmas obeliszk kifaragot- tan, darabokban fekszik Kienle György szobrász műhelyében. Az emlékmű felállítását eddig a Deák Ferenc ucca építése aka­dályozta. Most, miután az úttest elkészült, felvetődik a kérdés: miért nem teszi meg a szüksé­ges lépéseket a bizottság az emlékmű elhelyezésére? Nem föltétlenül szükséges az avatási ünnepséget a felállítás­sal egyidejűleg megrendezni. Ha a bizottság a többi utak építése miatt húzódozik az ünnepség megtartásától, azt későbbre is halaszthatja, viszont kétségte­len, hogy az idő most a legalkalmasabb az emlékmű felállítására. Nem tartjuk valószínűtlennek, hogy a bizottságot az a körül­mény készteti tartózkodó maga­tartásra, hogy az obaiiszk el­helyezésének kérdését alá az elhelyezés tervé nem sikerült közmegnyugvásra megoldani. Ebben az esetben, de egyél ként is, sürgősen reviziő alá ke venni a kérdést. A helyzet a: hogy a bizottság és a város kéj viselőiestülete az összes megoldások közül a legrosszabbat választotta akkor, amikor az emlékmű helyéül a Nemzeti Bank előtti teret vá­lasztotta ki. Tiszteletben tartjuk a mienkéve ellentétes véleményeket, de bár minő szakvélemény is áll mö göttük, újből kénytelenek va gyünk közérdekből hangsúlyoz ni álláspontunkat, hogy az em lékmű felállítására a szinhá; vagy a törvényszék előtti téi sokkal alkalmasabb és kedvezőbb Beható megbeszéléssel és a: esztétikai szempontok figyelem bevételével le kell végre tár­gyalni a do'got. Az emlékmű felállításának itl az ideje. Két vasúti kocsi ütközői közé került egy munkás és a kocsik agyonlapitották Eger, szeptember 2. Tegnap délelőtt halálos sze­rencsétlenség történt a mezőkö­vesdi állomáson, amelynek Pa­taki János 62 éves napszámos esett áldozatúl. Pataki egy mezőkövesdi ter­ménykereskedő cégnél dolgozott • a vagonok berakodásánál se­gédkezett. A megrakott kocsit tovább akarták tolni, de nem vették őszre, hogy ugyanazon a sínen velük szemben is tolnak egy vagónt. A lejtős pályán megszaladt a kocsi és nekirohant Patakiék vagonjának s az idős ember már nem tu* dott menekülni. Az Összeütköző vagonok való­sággal agyonlapították a sze­rencsétlen embert, úgyhogy mire kiemelték az ütközők közűi, ha­lott vol*. Megint poros a felsötárkányi útszakasz Felsőtárkány, szeptember 2. (Saját tudósítónktól.) Alig két hete fejezték be a kátrányos portalanttást a felsö­tárkányi útszakaszon. A Lilla­füredet látogató autósok és mo­torosok tömege nagy örömmel fogadta a portalanítást, nem­különben Felsőtárkány lakos­sága, mely az elviselhetetlen portól legtöbbet szenvedett. Da űgylátszik, hogy korai volt az öröm. Mert mit látunk ? Alig két héttel a munkálatok befejezése után ismét hatalmas porfelhők kerin­genek a tárkányi országúton. Már egy motorbicikll száguldása is elegendő a por felkavarására, nem is beszélve arról, hogy egy teherautó milyen felhőket képes felkavarni — porbői. Vájjon hol itt a hiba ? Lehetséges e, hogy annyi pénz befektetése ilyen hiábavaló lett volna? Az alig 4 kilométeres útszakasz portalanításához szükséges anya­got mérték ki izükén? Bármi­ben keressük is a hibát, a baj most már megvan. S hogy még nagyobb baj ne legyen belőle, ajánlatos lenne javítani az úton addig, míg az aprőksvicizúzalők teljesen porrá nem válik s a ré­gi helyzet egészen vissza nem tér. »Takarékosságot« emlegetünk lépten-nyomon s százezreket do­bálunk ki félmunkákra. Mert a tárkányi útszakasz portalanítá­sára fektetett töke kidobott pénzzé válik, ha sürgésén nem segítenek rajta. Ódákat hallunk zengeni a pestkörnyéki és hala- tonmenti ideálisan pormentes or­szágiakról; vájjon ami ott le­hetséges, itt lehetetlen ? A bala- tonmenti utak psdig Csonka-

Next

/
Thumbnails
Contents